Ha a Hamster elnevezést halljuk, akkor mindenkinek azonnal a rendfelszedő pótkocsi jut eszébe. Azt viszont, hogy ez a márkanév hogyan került a hazai szakzsargon szóhasználatába, már biztosan kevesebben tudják. Az első osztrák mintára, kooperációban gyártott hazai rendfelszedő pótkocsit hívták így.
A hatvanas években a hazai mezőgazdasági nagyüzemek, termelőszövetkezetek gépimunka- és technikai igényeit gépállomások elégítették ki, majd ezek az évtized közepére sorra átalakultak gépjavító és gépgyártó egységekké, így a nagyüzemek gépi munkáinak technikai feltételeit a gazdaságoknak saját gépparkkal kellett megoldaniuk. Átvették a gépállomások gépeit, de az átszervezést követően a különböző termesztéstechnológiák nagyfokú gépesítése indult meg. Ennek keretében a szálastakarmányok betakarításának technológiája is komoly fejlesztésre szorult.
ELAVULT TECHNOLÓGIÁT VÁLTOTT
Akkoriban a szálastakarmány betakarítását, a kaszálást és a rendsodrást követően traktorral vontatott rendfelszedő rakodók (Fortschritt E-062, RF-2) végezték, amelyek rakodószalagjukkal a mögéjük kapcsolt pótkocsira rakodtak. A szállítóeszközön viszont mindig szükség volt egy vagy két személyre, akik a kocsin megfelelően szétterelve kezelték a felszedett és átrakodott takarmányt.
A kocsikról a tárolóhelyen történő lerakodás is sok kézi munkaerőt igényelt. A jelentős élőmunkaigény a költségek mellett komoly baleseti kockázatot jelentett, illetve kimerítő fizikai munkát igényelt, továbbá a betakarítás idejét is nagyban megnyújtotta. Az időigény, főleg a szálastakarmány betakarítása során, már akkoriban is komoly tényező volt, hiszen annak optimális tartama nagyban befolyásolta a takarmány minőségét.
Az akkoriban széles körben elterjedt orosz PPV-1,6 és az NDK Fortschritt T-242, K-441 és 442 szögletes kisbálázó gépek szalma betakarítására viszonylag jól alkalmazhatók voltak, de szálastakarmányok begyűjtésére munkaminőségük és a bálák mozgatásához szükséges szintén nagy kézimunka-igényük miatt nem jelentettek megnyugtató megoldást.
A LEGJOBB ALTERNATÍVA
A szársértővel kezelt és rendre sodort lucerna nedvességtartalma kedvező körülmények között a kaszálást követő napon már 35–40%-ra csökken. Ebben az állapotban a levelek még nem peregnek, a szár nem törik, így a termény hideg levegős szellőztetéssel károsodás nélkül kazalozható volt. A rendek felszedésére és a kazalhoz történő szállításukra jól alkalmazhatók voltak a rendfelszedő pótkocsik. A korábbi kis termelékenységű rendfelszedő-kocsirakó + pótkocsi gépkapcsolat így teljesen elmaradt, a kocsi megtöltése és ürítése is kézi munkaerő nélkül végezhető. Az időközben mezőgazdasági gépgyártó vállalatokká alakult gépállomások és a szakirányításért felelős szervek felismerték a technológiai igényt, és saját fejlesztésű gép helyett Nyugaton már bevált technikát szerettek volna adaptálni a hazai betakarítási körülményekhez. Alapvetően a rendfelszedő kocsis megoldást látták a legideálisabbnak a technológia gépesítésére, ennek érdekében cseh, nyugatnémet és osztrák modelleket is kipróbáltak. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben végzett vizsgálatok alapján a nagy hozamú rétek betakarításában a rendfelszedő kocsikkal – 1 hektárra vonatkoztatva – a hagyományos (rendfelszedő kocsirakó + pótkocsi) betakarítási technológiához viszonyítva műveleti költségben 39%-os, élőmunka-ráfordításban 45%-os, a bálázásos technológiához képest műveleti költségben 42%-os, élőmunka-ráfordításban pedig 13%-os megtakarítást nyújtott a rendfelszedő kocsi alkalmazása.
KERESTEK – ÉS TALÁLTAKA SÓGOROKNÁL
Kicsi, kompakt, egyszerű felépítésű, a hazai erőgéppark könnyű univerzális erőgépeivel hatékonyan üzemeltethető modellt kerestek, olyan cégtől, amellyel kooperációs gyártás megvalósítható. Mivel 1968-ban amúgy is együttműködés volt születőben a Komplex Export-Import Külkereskedelmi Vállalat és a Steyr-Daimler-Puch között közös traktorgyártás (Dutra-Steyr) terén, így kézenfekvő volt ennek bővítése a rendfelszedő kocsi kooperációs gyártásának irányába. Akkor már hosszú ideje nagy szériában gyártotta az osztrák gyártó a Steyr Hamster rendfelszedő pótkocsikat. A 2,45 tonna teherbírású, 18,5 m3 raktérfogatú modell ideális volt a honosításra. Konstrukciója egyszerű, mechanikus hajtású, Weichel-rendszerű, vezérelt ujjas felszedőből és láncos kaparóléces lehordószerkezetből állt. Felépítménye csővázas, léces lehajtható oldalfalakból, acélrácsos kiképzésű mellső homlokfalból és manuális nyitású, csővázas, hálós fedésű hátfalból állt.
MINDENKI BELEADTA A MAGÁÉT
A kooperációs megállapodás szerint a hidegen hajlított acéllemezekből összeállított könnyű alvázat és a felépítményt, illetve a futóművet a Hódgép gyártotta, míg a rendfelszedőt és a hajtóműveket a Steyr szállította a közös gyártású rendfelszedő pótkocsikhoz, melyekből az első nagyobb, 300 darabos széria már 1969-ben el is készült a hazai mezőgazdasági üzemek számára. Az első széria gyártására a Hódgép dízelcsarnokrészét alakították át, ahol még a korábbi gépállomásos időkben dízelmotorok javítása folyt. A licenc-kooperáció és az ennek keretében érkező osztrák import részegységek ellenértékét a megállapodás szerint a Hódgép a Steyr számára részegységgyártással és -szállítással (futóművek) térítette meg. Még az első sorozat gyártásával egy időben a Hódgép kísérleti műhelyében – a Steyr céggel közösen – a meglévő Hamsterből megindult a hazai nagyüzemi viszonyokat még inkább kielégítő, közel 27 m3 raktérfogatú, 3,5 tonna teherbírású modell kifejlesztése. A továbbfejlesztett széria a Hamster-Major névmegkülönböztetést kapta, és továbbra is viselte mindkét cég márkanevét. Két prototípus készült, melyek közül az egyiket itthon, a másikat pedig Ausztriában teszteltek a bevezetés előtt.
DÍJESŐ ÉS KEDVEZŐ TAPASZTALATOK
A sikeres próbákat követően 1970-benmár az új Hamster-Major kocsiból gyártott a Hódgép 400 darabot. Ezt a közösen fejlesztett szériát a Hódgép, a hazai piac mellett, a külker vállalaton keresztül már KGST-piacra, illetve közel- és távol-keleti országokba exportálhatta.
Az ebben az évben rendezett 67. OMÉK-on a szakmai zsűri nagydíjjal ismerte el a rendfelszedő kocsit. A pótkocsik jó munkaminőséggel dolgoztak, 4–7-szeres tömörítést végeztek. A renden levő anyag felszedését rugós, vezérelt ujjas felszedődob végezte. A felszedett anyagot két vezérelt villasor tömörítette és továbbította a kocsi rakterébe. Ezzel egy időben a szállítócsatornába helyezett négy állókéssel az anyag aprítása is megvalósult. A rakodótérbe préselt anyag mozgatása a rakodófelületen mozgó kaparóléces szállítóberendezéssel történt.
Az aprítókések mintegy 25%-kal csökkentették a kiinduló anyag átlaghosszúságát. A szállítócsatornába elhelyezett kések – különösen fonnyasztott és száraz anyagoknál – elősegítették a raktérfogat kedvezőbb kihasználását, és megkönnyítették a felszedett anyag további mozgatását. A kocsik felszedési teljesítményét mindenkor a rendek és a kések befolyásolták leginkább. Minél nagyobb volt a rend fajlagos tömege, annál kedvezőbb teljesítményértékeket lehetett elérni, ugyanakkor az aprítókések alkalmazása a felszedési teljesítmény bizonyos mértékű csökkenésével járt. Száraz lucerna betakarításában 8–10 km/h haladási sebességnél, a rend fajlagos tömegétől függően 7–12 t/h felszedési teljesítmény lehetett elérni. A kocsik menetstabilitása széles nyomtávolságukból (2–2,2 m) következően a viszonylag magasan elhelyezkedő tömegközéppontjuk ellenére is kedvező volt. A rakomány ürítésiidő-szükséglete földre ürítésnél átlagosan 4-5 perc volt. Folyamatos szállítók (pl. mindent felhordó pneumatikus fúvó) garatjába történő ürítéskor a garat befogadóképessége, illetve a berendezés szállítási teljesítménye határozta meg az ürítési időt. A kocsi üzemeltetéséhez szükséges átlagos traktormotorteljesítmény-igény 45–50 LE volt.
MÁR TANDEM TENGELLYEL IS
1971-ben tovább bővült a Hamster-Major család, és az egytengelyes modell mellett elkészült a tandem futóműves, nagyobb teherbírású változat is, amelynek 5,5 tonna volt a hasznos terhelése. További változás volt, hogy az egytengelyes változat import Trelleborg abroncsai helyett hazai gyártású gumikat alkalmaztak, és az abban az évben legyártott 300 darab gépből már csak 40 darab gurult az importgumikon. Ebben az évben is újabb elismeréseket zsebelhetett be a széria a Budapesti Nemzetközi Vásáron és a Szegedi Ipari Vásáron. A következő évben a gyártáskapacitás átszervezése miatt nem készült újabb sorozat, 1973-ban viszont 1000 darab Hamster-Major kocsi hagyta el a szereldét.
ÁTKERESZTELKEDVE
1974-ben új fejezet kezdődött a rendfelszedő pótkocsi történetében. Miután az import részegységeket a Hódgép saját gyártású rendfelszedővel, illetve a Győri Mezőgép hajtóműveivel kiváltotta, így kérvényezték a hatóságoktól a típusjel megváltoztatását Hódgép UTB-3 elnevezésre (UTB – Univerzális Takarmány Betakarító). Időközben újabb közel ezer (981) darab Hamster-Majort gyártottak. A következő évben viszont már az újabb 1087 példány az UTB-3 típusjellel került forgalomba. 1975-ben, szintén a Hódgép berkeiben, megszületett egy teljesen saját fejlesztésű, 35,7 m3-es raktérfogatú széria (UTB-3,5), amelynek nullsorozata után annak nagyszériás gyártása átkerült a Szolnoki Mezőgéphez. Az UTB-3 viszont a Hódgép égisze alatt maradt, de a konkurens hazai fejlesztésű modell (UTB-3,5) sokkal népszerűbb volt, és az UTB-3 gyártási darabszáma a 80-as években évről évre csökkent.
Az utolsó széria 1986-ban hagyta el a gyárat. 1970 és 1974 között összesen 2681 darab Hamster-Majort gyártottak, 1975–1986 között pedig 4504 darab UTB-3 rendfelszedő pótkocsi készült. Szinte nem volt olyan gazdaság itthon akkoriban, amely működése idején ne rendelkezett volna egy vagy több példánnyal valamelyikből. A darabszámokat nézve annyi nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a Hamster Major/UTB-3 széria örökre beírta magát a hazai mezőgazdaságigép-gyártás történetébe.
Farkas Imre
