A HORSCH ma az egyik legnépszerűbb márka a talajmunkák, a vetés és növényápolás gépei között. Szász Zoltán a kezdetektől oroszlánrészt vállalt a német cég termékeinek megismertetéséből, népszerűsítéséből. Beszélgetésünk során azonban szokás szerint kicsit messzebbről indítjuk áttekintésünket…
– Az agrárgépes szakma szeretete családi vonalról jött, vagy más út vezetett ide?
– 1974 októberében, Gyergyószentmiklóson születtem. Szüleim agronómusok, Kolozsváron végeztek az egyetemen, és egész életüket ezen a területen töltötték. Anyai ágon a nagyszülők szintén a mezgazdaságban dolgoztak, apai oldalon pedig parasztcsaládból származó pedagógusok voltak. A mezőgazdaság mindig közel állt hozzám, hisz otthon is állandó téma volt. Mentem a szüleimmel a földekre, a nyári vakációkat pedig Háromszéken, Sepsikőröspatakon töltöttem, a nagyszülőknél. Ott mindenféle állat volt a gazdaságban. Nagy élményt jelentett számomra, hogy 6-8 éves koromban nagypapám csinált nekem rendes kaszát, és megtanulhattam a használatát.
Az általános iskola után gimnáziumot végeztem, a matematika-fizika volt a fő területem, majd mezőgazdasági gépészmérnökként végeztem Brassóban. Érdekes, hogy már általánosban, ötödikben ezt a szakmát említettem a tanár bácsinak, amikor kérdezte, hogy mi lesz belőlem…
– Mikor jött át Magyarországra?
– Ez nem ilyen egyszerű, mert én már visszafelé jövök Nyugatról… A 90-es évek végén Romániából vízum nélkül csak Magyarországra lehetett jönni. De egy ismerősöm felhívta a figyelmem, hogy Svájcban és Németországban mezőgazdasági gyakorlatra keresnek érdeklődőket. Egy Caritas tanulmányi ház van Gyergyóban, onnan szerveztek fiataloknak ilyen lehetőséget. Jelentkeztem Svájcba, 12 hónap + fél év hosszabbítást jelöltem meg időtartamnak. Németül semmit nem tudtam, mert angolt és franciát tanultam a gimnáziumban. Mégis úgy felkészítettek bennünket erre a programra, 3 hónapon keresztül heti 5 nap tanulással, hogy teljesen megálltam a helyem ebben a nyelvi környezetben! Svájcban kezdtem, mondhatni fejőlegényként – szerencsére jól jött az, amit nagyapámnál tanultam a tehenekről.
A család, ahol dolgoztam, bérmunkával is foglalkozott, meg volt 25 tehenük – kellett egy ember nekik, aki az állatok körüli munkákat elvégzi. A saját kaszálónál rendes kézi kaszával kellett dolgoznom ott, ahová a gép nem fért be, meg egy másfél méteres gereblyével a bálázó munkáját is segítettem. Szerettem ezt az időszakot, sokat tanultam belőle, és messze nemcsak a fizikai munka terén, hanem később a vezetési tapasztalatok is jól jöttek.
AZ EGÉSZ EGY HORSCH PROSPEKTUSSAL KEZDŐDÖTT…
– Nem is képezte tovább magát?
– Ó, dehogynem… Később a tanulmányi háztól kerestek, hogy egy MBA-képzésre jelentkeznék-e Németországba, mert van egy nagyon jó ösztöndíjas programjuk. Őszintén: azt se tudtam igazán, mi az, rávágtam, hogy megyek! Az egyetem után megfogadtam, hogy többet iskolapadba nem ülök be, de hát ezt a lehetőséget nem akartam kihagyni.
2000 szeptemberében kezdtem az MBA-t egy kis faluban. Rengeteg diák lakott azon a településen, nemzetközi csapat, mongolok, kazahok, oroszok, lengyelek stb. Aztán a képzés vége felé az egyik tanár hozott egy HORSCH-prospektust, hogy a cég Magyarországra keres valakit. Egy német ismerősömmel, akivel még ma is tartjuk a kapcsolatot, beszélgettünk, hogy mit lehet tudni a cégről, ő már hallott róluk, így nyugodtan mertem jelentkezni. 2002 júliusának első napjaiban meg is kezdtem a munkát a HORSCH-nál!
– Egy rövid összefoglalást tegyünk a HORSCH cégről!
– Michael Horsch cégalapító egy bajor gazdacsaládba született, öt testvér közül a legidősebbként. Mivel ottani szokások szerint a legfiatalabb gyerek örökli a farmot, Michael tudta, hogy az öröklés helyett más utat kell választania. Az volt a terve, hogy kimegy Amerikába, pénzt keres és farmot vásárol. Nagyon jó műszaki érzéke volt, így az Európa-szerte tevékenykedő gazdálkodói család sokszor megbízta szervizes feladatokkal – gépeket vettek, feljavították azokat stb. Majd megbízták Michaelt a rokoni körben bizonyos egyedi gépek megtervezésére, legyártására. Aztán akkora volumenné nőtte ki magát a gépgyártás, hogy külön céget kellett alapítani rá, így maga a HORSCH vállalat 1984-ben alakult meg. Az első időszakban még csak négyen dolgoztak a cégben, majd 1992-ben a testvér, Philipp Horsch is csatlakozott a vállalathoz, gépészmérnökként.
A HORSCH a 90-es években kezdett el igazán fejlődni, amikor a vasfüggöny leomlásával megnyíltak a keleti piacok is. Mivel mindig is nagy munkagépeket gyártottak, ez nagyon fontos volt számukra. A HORSCH mindig is a „talajból indult ki”, gondoljunk bele, a 60-as években már nem szántottak! Mindig maguknak kellett ehhez a gépet megalkotni, mert nem volt az igényeiknek megfelelő masina a piacon. Folyamatosan nézték, „túrták” a földet, hogy megtudják, hogy mi történik lent, a felszín alatt, és erre a mai napig nagyon figyelnek.
– Soha nem merül föl, hogy a családi céget egy nagy világcég megvásárolja? Sok ilyet láthattunk a világpiacon…
– Amíg Michael Horsch korosztálya viszi a céget, addig biztosán nem adják el. Ez nekik nemcsak a munkájuk, hanem a hobbijuk, szenvedélyük is! Megkeresés volt már, a világ egyik legnagyobb gépgyártó cége tett nekik felvásárlási ajánlatot, de nem adták el. Ez szerintem érthető is.
SZERELŐSORTÓL A DEMÓKAMIONIG
– Visszatérve az ön pályafutására, mi volt a fő feladata, hogyan készítették fel?
– Egy évig kint voltam a gyárban, a szerelőcsarnokban kezdtem, majd később a szerviz, gépbeüzemelések jöttek feladatként, aztán a gyár demókamionjával mentünk termelőkhöz. Ezt a feladatot később Franciaországban is el kellett végeznem, majd a marketingmunkába avattak be. Szépen beletanultam mindenbe, a gyár elég időt és lehetőséget adott erre. Magyarországon akkor a Raiffeisen Agrárház forgalmazta a gépeket, de később a gépüzletág ott megszűnt, így alapítottam egy kis bt.-t, hogy megfelelően tudjak itt dolgozni. Mindig volt forgalmazó partnerünk, azonban mindig volt az autóban minden, prospektus, szerszám, alkatrész – hol kereskedelmi feladatokat végeztem, hol szervizmunkákat, mindent egyedül csináltam. Aztán az Innova Agro Kft. pár évig a fő kereskedőnk lett, én lettem az összekötő a gyár, a forgalmazó és a végfelhasználó között. Ez a háromszögkapcsolat – gyári képviselő, kereskedő, termelő – egyébként a HORSCH-nál azóta is sikeresen működik, rövidre lehet zárni így az információs vonalakat. Az Innova Agro Kft. után jött az AXIÁL Kft., mert a HORSCH-nak akkoriban jó volt a kapcsolata a Simba céggel, és nekik nagyon jó tapasztalataik voltak a bajai vállalattal. Az idő igazolta a döntés helyességét.
– Hogyan fejlődött tovább a hazai csapat?
– A HORSCH az előző évre mindig rá tudott tenni egy kicsit, soha nem volt nálunk visszaesés. Láttam, hogy nekem egyre több lesz a munkám, így bővítettük a csapatot egy szervizes kollégával, Plajer Péterrel. Majd 6-7 éve a HORSCH úgy döntött, hogy a bővülés miatt kell még egy ember, így a keleti régióban értékesítéstámogatásra Barabás Zsolttal egészült ki a csapat. Négy éve kellett még egy szervizes, Pál József akkor csatlakozott hozzánk, 2022 decemberében meg Kiss László, szintén a szerviz területén. Kellett ez a fejlesztés, mert az elmúlt 4-6 évben nagyot léptünk előre a permetezőgépek piacán is, ami azért bonyolultabb szerkezet, mint például egy mulcskultivátor. Emellett a termelői elvárások is egyre erősebbek – ha egy növényvédő gépnél valami történik, akkor nagyon gyorsan menni, reagálni kell.
A gépek egyre komplexebbek, ezt a termelők is igénylik, meg a fejlesztés is, a konkurenciaharc folyamatos. Ma már kamerával is szeretnék figyelni a gyomokat, működik a foltpermetezés – így a szervizt is még nagyobb kihívások érik.
– Miért ennyire fontos a gyári szervizháttér?
– Mert a forgalmazónak hiába van nagyon ügyes szakembere ezen a téren, ő 20-30 féle géphez nem fog tudni annyira érteni, mintha csak 1-2-3 terméke lenne. A mi szervizeseink specialisták, csak a HORSCH széles palettájával foglalkoznak. Velük azokat a speciális kérdéseket, feladatokat oldjuk meg, amit a forgalmazói szervizes nem tud gyorsan, hatékonyan orvosolni. Komoly kérdésnél a termelők is elérik őket, nem csak a forgalmazók! A már említett háromszög itt is működik. Az elmúlt években rengeteg új gép került ki a piacra – sajnos nem nőtt a szervizes szakemberek száma ebben az arányban. A mi szervizeseink egyébként nem „call centert” üzemeltetnek, hanem mennek, szerelnek, amikor kell! Ilyenkor persze az axiálos szervizesnek is kint kell lennie a terepen, hogy tanuljon.
MA MÁR TÖBB MINT 2500 ALKALMAZOTT DOLGOZIK A CÉGNÉL
– Talajművelő gépek gyártásával indult a cég, most viszont már nagyon széles a kínálati paletta. Hogyan sikerült a minőséget megtartani?
– Nagyon fontos a fejlesztés, sokat fordít rá a cég. Persze van nálunk is gond, elsősorban a beszállítói oldal hibáiból. Ott érzékelhetők kapacitásgondok is, már a pandémia elején tapintható volt ez a folyamat. A személyi állomány is óriásit változott, hisz amikor én kezdtem, hatvanan voltunk, most már 2500 alkalmazott van a cégnél. Ahol lehet, robotizációval is segítjük a gyártást: ez nem a spórolásról szól, hisz bizonyos robotok árából nagyon sok ügyes szerelőt lehetne alkalmazni. De például a HORSCH rövidtárcsák csapágyait robot rakja össze. Lézerrel nézi az alkatrészméreteket, és a legjobban összeilleszthető alkatrészeket rakja egy gépbe. Így a kiválasztást optimalizálja – ezt egy ember nem tudja megcsinálni, pedig a rövidtárcsánál a csapágy élettartama a legfontosabb a gép élettartama szempontjából. Ez csak egy példa, mi mindenre kell odafigyelni. Amúgy már nagyon rég van hegesztő robot a gyárban, több mint 10 éve, a nagy darabszámban készülő részegységeket készítik így.
– Az elmúlt 3-4 évben minden volt a géppiacon: leállás, alapanyaghiány, magas alapanyagárak, aztán óriási kereslet, ma pedig újra kínálati piac van. Hogyan élte meg ezeket a szakaszokat a HORSCH?
– A Covid alatt a mezőgépgyártóknál nagy forgalom-visszaesés azért nem volt. A gazdáknak volt bevételük, így a fejlesztéseik sem maradtak el. A beszállítói háttér azonban nagyon döcögött, így a HORSCH-nál is voltak egyegy géptípusnál csúszások. A vállaltakat nehéz volt teljesíteni, főleg például a permetezőknél. 95%-ig összeszerelt gépek álltak tucatjával, mert egy számítógép, egy monitor hiányzott belőlük, vagy az önjáró gépekből egyedül a joystickkar nem volt meg, mert Szingapúrból egy hónapig semmit nem szállíthattak. Ezek elképesztő idők voltak, de nemcsak nekünk, az egész iparág számára is. Mire ez kisimult, elkezdődött a szomszédban a háború, ami magával hozta az áremelkedéseket – alapanyag, energiahordozók – is. Minden költség emelkedett, az élelmiszeré, a megélhetésé, Németországban is megemelték a dolgozók fizetését, de az is beépül az árakba. Így sajnos nekünk is emelnünk kellett az árainkon, két részletben. Bár nagy csökkenésre innen nem számítok, azt már hallani, hogy különböző gyártók, forgalmazók mérséklik az áraikat 3–5%-kal. Úgy gondolom, hogy aki ennél nagyobbat csökkent, ott már készletfinanszírozási problémák lehetnek.
A PÁLYÁZATOK NÉMETORSZÁGBAN SOKKAL GYORSABBAN KIFUTNAK…
– Mit gondol, mennyire voltak hasznosak az elmúlt évek pályázatai?
– A pályázatok Magyarországon sajnos nagyon dömpingszerűek, ami senkinek, a termelőnek, gyártónak és a forgalmazónak sem jó. Egyszerűen borzasztó nehéz normálisan végig vinni egy folyamatot, mert időben is kiszámíthatatlan a döntés, és így különösen nehéz tervezni. Volt, hogy egyszerre ment 3-5 féle pályázat, egy termelő se tudja ezt menedzselni: pályázatírás, önerő előteremtése, finanszírozás stb. Németországi termelőismerőseimnél ez nagyságrendekkel gyorsabban megy, pár hetes átfutások vannak! A nagy áremelkedésnél nálunk azok jártak jól, akik az elején megkapták a pályázattal kapcsolatos pozitív döntést. Akiket a végén bírálták el, addigra már annyit nőttek az árak, hogy lehet, hogy nem mentek semmire vele – sokan vissza is léptek a pályázatokból.
– Hogy látja, milyen most a gazdáknál a fejlesztési igény?
– Az óvatosság jeleit én már tavaly novemberben láttam: megállt a terménykereskedelem, januárban az AGROmashEXPO kiállítás alatt is ez volt a fő téma. Akkor már szóltam a gyárnak, hogy óvatosan a készletekkel! Így 2024-re átment pár gép – talán 2023-ban nagyobb raktárkészlettel zárunk, de szerintem nem vészesen naggyal. Most bárki jön, bizonyos géptípusból ki tudjuk szolgálni, de van olyan is, amire mostani megrendelés esetén jövő nyáron lesz szállítás. Ez a többi gyárnál, forgalmazónál is így van. Az ukrán gabona azért megfogta a piacot, a saját termelőink nehezebb helyzetbe kerültek. Érthető, miért segítettek így Ukrajnának a döntéshozók, de azért ennek nagy terhe hárult a hazai gazdákra is. Ha a gabonakereskedelem beindul, akkor normalizálódhat a piac, és akkor lesznek gépberuházások is. Mindenkinek ez lenne a jó. Vissza fog állni a megszokott menetrend: ha a termelő fejleszteni akar, megrendeli a gépet, és megveszi. Ezt a kiszámíthatóságot várom már.
Fodor Mihály
