Követtük fejlesztésben a nyugat-európai trendeket, de hazai géppel szerettük volna kielégíteni a termelés technikai igényeit.
MEGNÖVEKEDETT HOZAMOK
A magyar mezőgépipar a rendszerváltást megelőző két évtizedben élte fénykorát. Ekkoriban egymást érték a hazai fejlesztésű, sokszor úttörő szerepet betöltő gépek. Mint ahogy már korábbi cikkeinkben is utaltunk rá, a 70-es évek elején a hazai mezőgazdaságban bekövetkezett technológiai váltás és az ezzel együtt járó hirtelen hozamnövekedés az addigi géppark összetételben, műszaki színvonalban, illetve méretben való átstrukturálását igényelte. A termelési rendszerek beindulásával az integrátorok az addig megszokottnál sokkal nagyobb teljesítményű és jóval korszerűbb eszközöket szerettek volna a termesztéstechnológiájukhoz biztosítani. A mezőgazdaság robbanásszerű fejlődésével együtt számos területen jelentkezett olyan technológiai, gépesítési igény, amelyet a gyártók megpróbáltak hazai előállításból kielégíteni. Ilyen volt a cukorrépa-termesztés, azon belül a -betakarítás feladata is. A területegységen megtermelhető értéket tekintve a cukorrépa a szántóföldi kultúrák között előkelő helyet foglalt el.
A cukorrépa hazai vetésterülete a nyolcvanas évek közepét megelőző évtizedben 110–120 ezer hektár között alakult, és erről a területről rendszeresen sikerült is a hazai cukorfogyasztás nyersanyagigényét megtermelni. A gépesítés erőteljes fejlődése 1970/71-ben indult meg, majd ezt követően, az évtized második felére megfelelő színvonalon fejeződött be. Kialakultak, illetve széles körben elterjedtek a szemenkénti vetőgépek és a korszerű betakarítási rendszerek. Fejlődött az agrotechnika, a feldolgozóipar, így a termésátlagok több év távlatában bíztató emelkedést, a cukorellátás pedig biztonságot mutatott.
A 70-es évek végére, a 80-as évek elejére a legnagyobb problémát a műszaki fejlődés lelassulása jelentette. A gépesítés — elsősorban a betakarítás gépesítésének szinten tartása – érdekében költségtakarékosabb, de technológiai szempontból azonos értékű megoldásokat kellett keresni. Így került sor – hazánknál gazdagabb nyugat-európai országokban is –a traktorra szerelt betakarító gépek újjászületésére és választékuk bővülésére. Hazánkban a 70-es évek legelejétől a méregdrága magajáró gépek terjedtek el a legnagyobb arányban. 1982-ben a teljes vetésterület 93%-át már magajáró gépek takarították be, és szintén a teljes terület 15%-án hazai gyártású gépekkel végezték a betakarítást.
KORÁN KIPRÓBÁLTUK
A traktorra szerelt vagy függesztett gépek a cukorrépa-betakarításban, a 60-as években Franciaországban alakultak ki. Az első, osztott rendszerű, adapteres megoldású, francia cukorrépa-betakarító gépsor – még kísérletképpen – 1972-ben érkezett hazánkba. Ezt egy Deutz Intrac eszközhordozóval a nádudvari Vörös Csillag Mgtsz-ben próbálták ki. Öt évvel később, 1977 újabb francia gépsor érkezett, MB-Trac 1300 traktorral, amely szintén Hajdú-Bihar megyébe, Balmazújvárosra került, de előtte, tavasszal az AGROmashEXPO-n is bemutatták. Miután két géppel is kedvező tapasztalatokat szereztünk, ezért itthon a cukorrépa-betakarító gépek fejlesztésére és gyártására szakosodott Szekszárdi Mezőgép a Mezőgépfejlesztő Intézet közreműködésével az önjáró gép fejlesztése mellett nekilátott egy adapteres, osztott megoldású gépsor fejlesztéséhez is: az éppen akkor tesztvizsgálat alatt és sorozatgyártás előtt álló, szintén Trak-rendszerű hazai Rába-180.0 traktorhoz.
A RÁBA 180.0 JÓ ÜRÜGY VOLT
A frontfüggesztésére kapcsolható fejező és a hátsó függesztésére csatlakoztatható kiásó rendrakót a traktorvontatású CF-6R fejező, illetve a függesztett CK-6N kiásó-rendrakó elemeinek felhasználásával alakították ki. Ám a munkagép–erőgép-kapcsolathoz átalakításokat végeztek, hogy kompatibilis legyen a Rába-180.0 eltérő szabványú csatlakozóelemeivel. A gépsor legelső prototípusát már 1977 őszén, a Héki Állami Gazdaságban tartott nagyszabású bemutatón a fentebb említett MB-Trac gépsor mellett is bemutatták. Az osztott, hatsoros gépsor fejezőrésze a CF-6RT, míg a tárcsás rendszerű kiásó+rendrakó egysége a CK-6NR típusjelzést kapta.
A TLT-hajtású, frontfüggesztett fejező bevált megoldásokat alkalmazott, lengőkéses levéleltávolító rotorral, lengőgumilapátos sortisztítóval és soronkénti, szögbe állított, paralelogramma felfüggesztésű finomfejezővel szerelték. A kiásó-rendrakó egység 6 darab, szögbe állított tárcsával végezte a répa kiemelését, melyek talajba hatolási mélységét csúszótalpak határolták. A kiemelt répák a tárcsákról egy pálcás tisztítókorongpárra kerültek, amelyek a gép végén, egymással szembe forogva, pálcás terelők és elválasztók segítségével alakították ki a réparendet. A rotorok szöghajtóművek közbeiktatásával, a traktor hátsó TLT tengelycsonkjáról kapták a meghajtást.
A RÁBA TRAKTOR MÉGSEM VOLT JÓ ALAP
Az 1977-től egészen 1980-ig tartó vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a Rába 180.0 traktor több konstrukciós hibája, illetve hiányossága miatt nem alkalmas ebben a formában az osztott adapteres cukorrépa-betakarító gépsor üzemeltetésére. A korabeli vizsgálati jelentések szerint a kerékközépállás jelző pontatlansága miatt, a kormányzásimód-átváltás után, a hátsó kerék kissé szögben állt, így a soron tartás nem volt lehetséges.
A front fülke és a vezető pozíciója sem adott optimális rálátást az adapterekre, továbbá a függesztőmű csatlakozási pontjai is előnytelen pozícióban tartották a fejező- és kiszedőegységeket. Az iker sorművelő kerekek sorközjárásának ellenőrzése sem volt lehetséges, és azok kialakítása is gyengének bizonyult. Főleg az első kerekeknél, a külső kerékpánt körbefutó pereme, illetve a vékony abroncsok nem bírták a terhelést. A gyártó az MGI-t kérte fel egy pontosabb kerékközépállás-jelző kialakítására, amellyel már a soron tartás kielégítő volt. A Mezőgép pedig szintén a sorvezetés megkönnyítése érdekében egy előre kinyúló felfüggesztésű sorvezető kereket rögzített a fejezőre. A gyártó az előnytelen bekötési pont okozta problémák megszüntetése érdekében a fejező és a kiszedő 3. pont csatlakozási pontjait is módosította.
Végül a Rába-180.0 traktor rövidre szabott tesztelési időszaka és az ebből adódóan már a sorozatgyártás alatt napvilágot látott konstrukciós hibák miatt nem lett népszerű a felhasználóknál, így a hazai első osztott cukorrépa-betakarító gépsor nem került szériagyártásra.
1980-ban viszont ismét megjelent a francia konkurencia, de egy olyan adaptációval, amelyet itthon akkor már széles körben használt erőgépre, a John Deere 4630-ra konstruáltak. Ebből a típusból ekkor közel 700 darab dolgozott a termelési rendszerekhez kapcsolódó hazai gazdaságokban.
JOHN DEERE 4630-RA ÁTALAKÍTVA
Így a hazai gépsor fejlesztésében gyorsan váltottak és az eddigi tapasztalatokat, illetve a prototípus gépeket felhasználva a John Deere-4630 erőgépre is kialakítottak egy haza fejlesztésű, 6 soros, osztott gépsort.
A fejezőn komolyabban módosítottak a korábbi CF-6RT-hez képest, hiszen az ellenkező oldalra ürítette az eltávolított levélzetet a gép. Könnyebben kezelhető mellső tisztítóajtókat, illetve erősített felfüggesztésű mellső mankókerekeket kapott. A traktorra kialakítottak a fejező felkapcsolásához egy mellső függesztőművet, a TLT-hajtást pedig a traktor hátsó TLT-csonkjára kapcsolt osztóműről kapta. A hajtás innen tartókonzolok és omega-csapágyak közbeiktatásával, csuklós tengelyrendszeren keresztül jutott előre a fejező TLT-tengelyéhez. A kiásó új hárompont-csatlakozási helyeket és nagyobb teljesítményű szöghajtóműveket kapott, de alapkonstrukciós megoldásaiban azonos volt a korábban a Rába traktorhoz alkalmazott típussal.
A gépcsoport az RB-06 típusjelzést kapta, amelyen belül a fejező az RB-06R, a hátsó tárcsás kiszedő-rendrakó a RB-06K, míg a frontfüggesztést és a hajtást továbbító egységet az RB06F jelzéssel különböztették meg. A premierjére 1983-ban került sor, és a vizsgálatát is ennek az évnek az őszén végezték el az MGI szakemberei. A gépsor vizsgálata során a francia gép vibrációs kiásószerkezetével szemben a tárcsás hazai konstrukció hátrányt szenvedett el, mert míg az előbbi kiszedési vesztesége 0,4-0,7% volt, addig a hazai gép 1,96-3,65% veszteséggel dolgozott. Munkasebességét a körülményektől függően 3-6 km/h között lehetett megválasztani, a területteljesítménye pedig 0,6-0,8 hektár volt óránként.
Az RB-06-os a John Deere traktor mellett az 1983-ban az Intenzív Gabonatermesztési Program keretében beszerzett, 225 darab Fiat 1880 DT traktorhoz is adaptálható volt, bár ezzel az erőgéppel sosem mutatták be. A gépsoron a következő évben a fejezőegységen módosítást hajtottak végre, és ezt RBF-06 jelzéssel különböztették meg. Visszahelyezték a levélürítés helyét a CF-6RT-nél alkalmazott oldalra. Végül a hazai RBF széria sorozatgyártásra nem került sor, de a konkurens francia gépből is csak mindössze hat gépsort importáltunk. Időközben egyre nagyobb teret hódítottak a tolt rendszerű, kompakt adapterek, amelyeknél egy gépbe integrálva történt a fejezés, kiszedés, tisztítás és rendrakás. Ezeket leginkább német importból szereztük be, így a cukorrépa-betakarító gépek hazai fejlesztése és gyártása a 80-as második felében teljesen megszűnt.
Farkas Imre
