A tarlóhántással az árvakelés és a gyomok csírázásához kedvezőbb körülményeket teremthetünk. Ennek elvégzésére a legkülönfélébb eszközöket használhatjuk. A lényeg, hogy sekélyen vagy ultrasekélyen végezzük el az első tarlóhántást, ugyanis az eredményes gazdálkodás a vízmegőrző és a talajkímélő tarlóápolással kezdődik.
Minél sekélyebben műveljük a tarlót, annál nehezebb a szalma bedolgozása. Ahány gazdaság, annyi vetésforgó és cél. A sekély (4–8 cm) és ultrasekély (2–4 cm) tarlóhántásra számtalan műszaki megoldás áll a gazdaságok rendelkezésére. A hagyományos tarlóhántás munkamélysége ezzel szemben 8–12 cm. Az alkalmazott gépek, eszközök az általános igényektől kezdve egészen a speciális feladatok ellátására is alkalmasak lehetnek.
A tarlóhántó eszközök technikailag sokszínűek. Az általánosan használható univerzális eszközök között találhatjuk a szántóföldi kultivátorokat, a grubereket és a rövidtárcsákat. Találkozhatunk különféle tárcsa- és kapasor-kombinációkkal, de olyan különleges konstrukcióval is, mint a láncos tárcsás borona, amit kimondottan a sekély, ultrasekély tarlóművelésre terveztek. A tarlóhántó ekének bizonyos talajhigiéniai esetekben lehet létjogosultsága, de a gyors lezárásról gondoskodnunk kell a vízmegőrzés érdekében. Néha olyan eszközöket is bevethetünk, alternatív felhasználási céllal, amiket eredendően más célra terveztek: mulcsozókat, talajmarókat, boronákat, hengereket, mulcs- vagy direktvető gépeket. Mindegyik gépnek van előnye és hátránya. A tarlóhántásra a nagy munkaszélességű, alacsony vonóerő-igényű gépek a leghatékonyabbak. A tarlóhántó eszközöket felszerelhetjük vetőmagszóró egységgel, és akkor egyetlen, azonos műveletben gondoskodtunk a zöldtrágyanövények vetéséről.
TARLÓHÁNTÁS BETAKARÍTÁS UTÁN
A közvetlenül a betakarítás után végzett első tarlóhántás legfontosabb célja a talaj nedvességtartalmának a megőrzése, és az árvakelések, gyomok csírázásának serkentése. Ha a menetirányhoz képest kis szöget adunk a műveletnek, azzal növeljük a hatékonyságot, és csökkentjük a művelőtagok eltömődésének veszélyét. Ennél a műveletnél érvényesül a leginkább a sekély, ultrasekély koncepció. A második tarlóhántást már mélyebben kell végezni, annak célja az árvakelések, gyomok elpusztítása. Az első tarlóhántással elvágjuk a talaj kapillárisait, amivel csökkentjük a párolgás mértékét. Nem elhanyagolható ez a mennyiség, az ultrasekély műveléssel 0,5 liter/m2/nap vizet őrizhetünk meg. A technológia a szél- és vízeróziós károk megelőzésénél is hasznos. A hagyományos tarlóhántás 30%-nál is kevesebb szármaradványt hagy maga után, ezzel szemben a sekély, ultrasekély művelés után a növényi maradványok 50–70%-a nála talaj legfelső rétegével keverve a felszínen marad. Az üzemanyag-felhasználás a hagyományos, mélyebb művelés esetében átlagosan 8–12 l/ha, ezzel szemben a sekély, ultrasekély műveleteknél 3–5 l/ha.
A SEKÉLY, ULTRASEKÉLY TARLÓHÁNTÁS ESZKÖZEI
A sekély, ultrasekély tarlóhántást általános gruberekkel és rövidtárcsákkal végzik a leggyakrabban. A grubereknél a 28–31 cm-es húzástávolság és a 35–42 cm széles kapák javasolhatók. Ma már nagyon sokféle kapatag és művelőelem kapható, gyors átszereléssel a kívánt munkamélységhez, az előveteményhez, a talaj típusához és aktuális nedvességviszonyaihoz alakíthatjuk a gépünket. Mindez igaz a rövidtárcsákra is. A meglévő gömbsüveg vagy fogazott tárcsalapokat kicserélhetjük, a 45–48 cm-es átmérőjű hullámos tárcsalapokkal igazi sekélyművelő szerszámot kaphatunk, amely a repcetarló ultrasekély tarlóápolásához a legoptimálisabban használható eszköz. A talaj sekély, de intenzív átmozgatása, átkeverése számos előnnyel jár, de olyan mechanikai gyomirtó képességet, mint amilyet a mélyebb tarlóhántásoknál megszoktunk, ne várjunk ezektől a konstrukcióktól.
A SZÁNTÓFÖLDI KULTIVÁTOR MINT ALTERNATÍVA
A szántóföldi kultivátorok nemcsak tarlóhántásra, hanem a zöldtrágyák részleges bedolgozására is használhatók. Ennek érdekében a gyártók nagyobb átömlési keresztmetszettel tervezik őket, és a művelőtagok is nagyobb húzástávolsággal követik egymást: ez az érték általában 13–15 cm. Az átfedés 2,5–4,5 cm között változik. A kapák vágási szélessége 18–22 cm; gyártótól, konstrukciótól és kiviteltől függően ez 150–400 kg-ot jelent. A kapatagok kialakítását nagy változatosság jellemzi, de általában spirál vagy laprugós kivitelűek. Minél szélesebb a kapa, annál nagyobb rugóterhelés szükséges a munkamélység tartásához.
A nagyobb munkaszélességű vontatott gépeknél gyakran találkozhatunk mellső támasztókerekekkel, a precízebb mélységhatárolás érdekében. A legoptimálisabb azonban, ha nemcsak támasztókerék, hanem lezáróhenger is segíti a mélységhatárolást. Ezenkívül számtalan előnnyel jár használatuk: a mulcsréteg visszatömörítésével tovább csökkenthetjük a párolgást, és porhanyósabb talajszerkezetet érhetünk el. Könnyű és közepesen kötött talajokra nehezebb, nehéz, kötött talajokra könnyebb hengereket válasszunk. A legszélesebb körben az ékgyűrűs, a gyűrűs és a Cambridge profilok terjedtek el. Megfelelő kapa és henger esetén a gépet nemcsak tarlóhántásra és a zöldtrágyák terminálására, hanem magágy-előkészítésre is sikerrel használhatjuk. Jó, ha a henger könnyen leszerelhető, mert nagyobb mennyiségű szalmánál vagy zöldtrágyánál könnyen eltömődhet.
Ha lezáróegységnek pálcás boronát választanánk, részesítsük előnyben az állítható magasságú és szögű, kétsoros kiviteleket. Ezek nagyobb mennyiségű biomassza eloszlatására alkalmasak, így elkerülhetjük a halmok képződését. A szántóföldi univerzális kultivátoroknak is remek kiegészítője lehet a késes aprítóhenger, akár külön a fronthidraulikára, akár a gép gerendelyére szereljük.
A függesztett gépek ára 10–20 000 euró között változik. A nagyobb munkaszélességű, vontatott gépek 20–40 000 euróba kerülnek, de a prémium gyártók egyes gépeiért 90 000 eurót is elkérnek.
LÁNCOS TÁRCSÁK
A láncos tárcsás boronákat kimondottan a sekély, ultrasekély tarlóhántásra tervezték. Az új, innovatív talajmegmunkálási rendszert az ausztrál Kelly honosította meg, ám ma már olyan gyártók is becsatlakoztak, mint a Dalbo vagy a Fliegl. Ezek a gépek hasonló munkát végeznek, mint a szántóföldi kultivátorok vagy a rövidtárcsák, de kisebb a vonóerő-szükségletük, és nagyobb az átlagos munkaszélességük.
Olcsón üzemeltethető, nagy területteljesítményű gépek, hátrányuk, hogy nem keverik át a talajt, és lezáróhenger nélkül készülnek. Szerkezetük általában egy kereszt formájú vázból áll, amelynek négy nyitott oldalát edzett acélból készült, éles peremű láncos tárcsákkal szerelik fel. A kopásálló tárcsák átmérője 16–35 cm között változik, a húzástávolságuk 13–18 cm. Tengely vagy gerendely helyett a tárcsák egy láncon helyezkednek el, amely minimális munkamélység mellett nagyon jó talajkövetést tesz lehetővé. A hidraulikus láncfeszítésnek és a hidraulikusan állítható vázmagasságnak köszönhetően ezek az eszközök a legkülönfélébb talajviszonyokhoz is könnyedén és egyszerűen beállíthatók. A láncos tárcsás boronákat zöldtrágya terminálására és mulcsvetőgépek előtt magágy-előkészítésre is használhatjuk.
Söjtöri Andor
