Napjaink mezőgazdasági szállítóeszköz-kínálatában már többféle méretű és alkalmazási területű cserefelépítményes alvázrendszereket kínálnak a különböző hazai és nemzetközi gyártók. Viszont nem volt ez mindig így. Az első hazai cserefelépítményes rendszer hosszú fejlesztési folyamat eredménye volt.
A 70-es években hatalmas teret hódított hatékonysága miatt itthon a tehergépkocsik alkalmazása a mezőgazdaságban, így inkább azokhoz készültek cserefelépítményes rendszerek hazai gyártásból. Igen ám, de nem minden nagyüzem rendelkezett a széles körben elterjed IFA-teherautókkal, illetve számtalan esetben egyéb körülmények nem tették lehetővé a szántóföldi munkában való alkalmazásukat. Az 1973-ban az IFA W50 LA/Z teherautóra bemutatott Hódgép Tornádó 5 műtrágyaszóró-felépítmény egy csapásra megoldotta a nagy teljesítményű tápanyag-kijuttatás gépesítését. Viszont azokra is gondolt a gyártó, akik hasonló kapacitású, de traktorvontatású műtrágyaszórót szeretnének, és a könnyű univerzális traktorokhoz kialakítottak egy merev, egytengelyes futóművel, illetve saját hidraulikaszivattyúval szerelt pótkocsialvázat, amelyre a tehergépkocsira szerelhető műtrágyaszóró-felépítmény adaptálható volt. Így született meg a későbbi Hódgép Agrováz 5T cserefelépítményes alváz első változata.
KOMPATIBILITÁS
A váz tervezésénél maximálisan figyelembe vették, hogy a teherautó-felépítmény mindenféle átszerelés nélkül kompatibilis legyen a pótkocsialvázzal, így a csatlakozópontokat ennek megfelelően alakították ki. Egyszerű, merevtengelyes alvázat hoztak létre, amelyet a traktor az automata kapcsolású (MTZ traktoroknál a hazai gyártású ACV 40 típusú) pótkocsi vonókészülékkel vontathatott. A prototípus a bemutatkozást követő 1-2 évben átélt egy pár vizsgálatot. Először a fárasztópályás és szilárdsági teszteken ment keresztül az MGI-ben. Az első 20 ezer dinamikus ütést adó körpályás tesztet követően előkerültek az alváz gyenge pontjai. Jelentős módosítást kellett végrehajtani a fő tartón, és meg kellett erősíteni a kereszttartók, illetve a felépítmény csatlakozási pontjait. Ezt követően az ismételt 20 ezer dinamikus ütéssel fárasztó vizsgálatot a felépítménnyel szerelt alváz már meghibásodás nélkül viselte, így szilárdsági szempontból megfelelőnek ítélték. Ekkor alakult ki az első pótkocsialváz-változat sorozatgyártásra kész verziója, amelynek gyártását egy 50 darabos nullszériával, 1974-ben kezdték meg, Agrováz 5T típusnévvel. Ekkor még mindegyik vázra Tornádó felépítmény került, hiszen más felépítmény ekkor még nem állt rendelkezésre, ezekkel lettek értékesítve. Így, együtt a Tornádó 5T típusjelölést kapta, de a nagyon korai példányok még MSZA-4,5T jelzéssel voltak megkülönböztetve.
FELÉPÍTÉS
A létrarendszerű, U-profilú főtartókból és kereszttartókból álló alvázhoz mereven, csavarkötéssel került rögzítésre a kerekek csőtengelye, egy külön kialakított, trapéz alakú tartóbak közbeiktatásával. Az egyszerű alvázhoz elöl egy háromszög alakú, hegesztett vonórúd kapcsolódott, amely az erőgép-munkagép kapcsolat létrehozására volt hivatott. A vontatási kapcsolat a fentebb említett vonóautomatához kapcsolódott a traktoron, a vonórúd vonószeme pedig két magassági pozícióba is állítható volt. A vonórúd és az alváz találkozásánál került rögzítésre a TLT-hajtású, segédhajtóműves hidraulikaszivattyú, az egyvezetékes, pneumatikus fékrendszer tartálya pedig a fővázhoz kapcsolódott. A hidraulikus rendszer az olajat a felépítményre szerelt tartályból nyerte. Az alváz, lekapcsolva az erőgépről, csavarorsós megoldással, fokozatmentesen állítható, kerekes támasztólábakon pihent.
A GYENGE ELSŐ GENERÁCIÓ
Az alváz a műtrágyaszóró-felépítménnyel alkalmazva hamar népszerű lett, de ezzel együtt a felhasználóktól több reklamáció is érkezett a vázszerkezet szilárdságával kapcsolatban.
Leginkább a vonórúd és főváz összehegesztésnél volt gyenge az alváz, így a Hódgép 1979-ben és 1980-ban erősítéseket hajtott végre, majd újabb, többkörös fárasztópályás vizsgálaton tesztelte ezek eredményét az MGI-nél. Viszont ezek a módosítások sem hoztak megnyugtató megoldást, így a Mezőgépfejlesztő Intézettel közösen teljesen új alvázat készítettek. Lényegében ez az Agrováz 5T pótkocsi alváz második generációja. A keréktengely és annak felfüggesztése maradt a régi, de a váz főtartóját és vonórúdját teljesen kicserélték.
AZ ERŐSÍTETT MÁSODIK GENERÁCIÓ
Míg korábban ezek külön elemek voltak, addig a második generációnál már egyetlen, melegen hajlított, U-profilú acélgerendából alakították ki, amelyek a felépítmény hat csatlakozási pontja alatt még párhuzamosan futottak, majd V-alakban meghajlítva a vonószemnél értek össze.
Míg korábban a felépítmény hat ponton található, csavarkötésű csatlakozó helyei közvetlen a főtartókra voltak hegesztve, addig az új generációnál ezek már tehermentesítő keresztartókra kerültek. A második változatú, 680 kg önsúlyú Agrováz 5T pótkocsialvázat már a MEFI zsámbéki fárasztópályáján vetették alá a szilárdsági vizsgálatnak, egy Tornádó felépítménnyel. A konstrukció jól vizsgázott, már csak a bolgár gyártású, XTM-95 típusú, segédhajtóműves hidraulikaszivattyú felfüggesztésén és a mellső lámpatartókon kellett erősíteni.
KÜLÖN TERMÉK LETT
1980-tól már a második generációt gyártották szériában a HÓDGÉP kiskundorozsmai gyáregységében. Már nemcsak Tornádó műtrágyaszóró-felépítményhez készült, hanem önálló termékként, 6280 kg össz-gördülőtömegű, cserefelépítményes pótkocsialvázként is értékesítették. Ennek az is volt az oka, hogy időközben újabb felépítmények születtek, és elérkezett az idő, hogy cserefelépítményes pótkocsialvázként külön is elkezdjék forgalmazni. Immár a Tornádó 5M műtrágyaszóró adapter mellett a 70-es évek második felében bemutatott – szintén az IFA W50 LA/Z tehergépkocsira szerelhető – azonos csatlakoztatású, SZF-5 szervestrágyaszóró felépítményt is adaptálhatták rá, amely így együtt az SZF-5T típusjelzést kapta.
Ezek mellett a barcsi Unikon – O-5000 konténerszállító kocsi alvázaként is szolgált, amelyet főleg a szőlőtermesztő nagyüzemek alkalmaztak szívesen. A trágyaszóró-felépítménnyel szerelve, alacsony össz-gördülőtömege és teljesítményigénye miatt leginkább lejtős területek szervestrágyaszórási munkáihoz ajánlották. Emellett oda, ahol nem elsőrendű szempont a kijuttatási teljesítmény nagysága, hanem más agrotechnikai tényezők fontosak. 1974 és 1986 között a Hódgép színeiben közel 2800 darab készült el a Tornádó-5T vontatott műtrágyaszóró alvázaként, 580 darabot pedig önálló termékként értékesítettek.
Farkas Imre
