Amerikai gazdák összefogtak, és érdekvédelmi közösségük elérte, hogy gépeik javítása ne csak márkaműhelyekben, hanem független szervizekben is megoldható legyen. Nem csak vevői jogaikat védik, hanem időt-pénzt spórolhatnak így.
Ujjongtak a gazdák, hogy elérhető lett
Hogyan spórolhat a gazda a szervizelés költségein, ha hiányoznak a szoftverek és a speciális ismeretek? Hát, így sehogy. Előfordul, hogy a traktorok és betakarítógépek diagnosztikai eszközei, kézikönyvei és javítási kódjai csak a márkához tartozó felhatalmazott műhelyeknek hozzáférhetők. Ahol sok esetben sokkal magasabb óradíjakkal számolnak, mint kisebb, független szervizekben. Továbbá munkacsúcsok idején – aratáskor, sürgős permetezéskor – a gazdának azonnal kellene a javítás, nem órák, napok múltán. Ezért nemrég sok amerikai gazdálkodó ujjongott, amikor összefogásuk (American Farm Bureau Federation) eredményeként az egyik nagy gyártó szándéknyilatkozatot írt alá. Ebben vállalta, hogy az említett szakmai anyagok nemcsak kizárólag az erre felhatalmazott műhelyek számára érhetők el, hanem független agrármérnöki műhelyek és gazdálkodók is használhatják azokat.
A vevőnek joga van
Az agrársajtó úgy értékelte ezt a méltányos fordulatot, mint egyfajta Dávid és Góliát történetet (a bibliai mítoszban a kistermetű, harcban járatlan Dávid egy apró parittyával leteríti az ellenséges sereg hatalmas termetű harcosát, Góliátot – KZ). Az Agrarheute szakértője-szerkesztője például azért is üdvözli a megállapodást, mert néha saját kezűleg orvosolni a műszaki problémát olcsóbb és főleg gyorsabb megoldást jelent. Továbbá a vevőnek joga is kell legyen hozzá, hogy autóját, traktorát vagy kombájnját maga javíthassa.
Ez persze nem csak az USA-ban van így. Az Európai Unió 2015-ben rendeletet adott ki, amely szabályozza a szabad hozzáférést mindenhez, ami a javításhoz szükséges. Az Európai Unióban a javítási és karbantartási információkhoz való hozzáférés jogát a traktorra vonatkozó jogszabályok úgy határozzák meg, mint bármely fél jogát ahhoz, hogy a mezőgazdasági jármű javításához és karbantartásához szükséges információkat megkapja. Vagyis a gyártóknak ezeket az információkat hozzáférhetővé kell tenniük ésszerű díjak ellenében. Az információkat a hivatalos kereskedőkhöz képest megkülönböztetéstől mentesen kell megadni – erősíti meg az európai gépgyártó-szövetség is.
Mi a megoldás…?
Igaz, ez nem segít azon, hogy sok mezőgazdasági gép már olyan bonyolultan összetett technológiát képvisel, hogy otthoni eszközökkel, hagyományos, átlagos gépismerettel nem javítható. Az elemző számára az is ijesztő egy kicsit, hogy a korszerű traktorokon lévő érzékelők a telemetriai egységen keresztül – a gazdától függetlenül is – jelzik a kereskedőnek/szerviznek, hogy valamely alkatrész meg fog hibásodni…
A vita nyilván nehezen eldönthető. A gazdák, illetve az egész mezőgazdaság, sőt, a bolygó élelmezését szolgálják a korszerű, nagy teljesítményű gépek. Ezeknek része a bonyolult, régi ismeretekkel már aligha „megbarkácsolható” műszaki rendszer. Így azok az értékelők is, a mik a gazda akaratától függetlenül a kereskedőnél/márkaszerviznél jelzik a várható hibát. De lenne az alternatíva? Visszatérni az otthoni eszközökkel, pár villáskulccsal javítható, fapados gépi technológiákhoz…?
