Rovatunkban több egykori traktorszéria feldolgozása kapcsán utaltunk már az ukrán, harkovi traktorgyár legendás termékére, a T-150/K traktorra. Cikkünkben ennek a traktortípusnak a történetével foglalkozunk.
A bevezetőben szándékosan nem olvasható az „emlékezés vagy visszatekintés” szó, hiszen a ma is üzemelő harkovi traktorgyár jelen pillanatban is ontja magából a T-150/K traktor különböző utód változatait. Az egykori szovjet traktoripar a korábban már bemutatott Kirovec traktorok kifejlesztésével egy időben hozzálátott egy hasonló kialakítású, de egy teljesítménykategóriával lejjebb lévő erőgép megépítéséhez. Az új típus kialakításánál fontos szempont volt, hogy a mezőgazdasági felhasználás mellett az ipar és a honvédelem számára is sokrétűen használható erőgép szülessen meg. 1962-ben, a „nagy testvér” megjelenésével egy időben, de mégis annak árnyékában mutatkozott be a formai elemeiben is hasonló új konstrukció, amely a T-125 jelzést viselte magán.
T-125-ből született
Az 1931-ben alapított harkovi traktorgyár korábban csak zömmel lánctalpas, illetve kis teljesítményű gumikerekes traktorokat gyártott. A csuklós törzskormányzású, 7,5 tonna súlyú T-125 erőgépet egy AM-03 típusú, 130 lóerős dízelmotor hajtotta. A négykerék-meghajtású traktor nem készült igazán nagy szériában, és több módosításon esett át. Akkoriban a hazai szaksajtó is beszámolt bemutatkozásáról, de az itthoni üzemi körülményeink nem indokolták beszerzését, hisz közel ehhez a teljesítménykategóriához hazánk ekkor már gyártott összkerékhajtású erőgépeket. A gyártó a túlméretezett T-125-ös típussal szerzett tapasztalatok alapján 1967-ben elérkezettnek látta az időt a konstrukció finomítására és fejlesztésére, úgy, hogy később a nagyszériás gyártást is be tudják indítani.
A T-150/K első sorozatgyártású verziója – fotó: Traktoroexport
Egyértelmű volt, hogy a traktor felépítése lehetőséget ad a nagyobb teljesítményű motor alkalmazására. A ’70-es évek legelején már elkészült a sorozatgyártásra érett új T-150 típusú traktor gumikerekes és lánctalpas vátozata.
A premier után már kipróbálhattuk
A két évig tartó nyúzópróbák után, 1972-ben már a moszkvai szokolnyiki parkban hagyományosan megrendezett Szelhoztechnika szakkiállításon nemzetközi szinten is bemutatkozott az új traktor számunkra érdekesebb gumikerekes változata is, a T-150/K. A következő évtől hazánkban is megjelent az erőgép első példánya, még sötétkék, egyszínű összeállításban. Bár már a sorozatgyártása is beindult, de ekkor még csak a szovjet belföldi igényeket teljesítették.
A T-150/K második sorozatgyártású verziója – fotó: Traktoroexport
A T-150/K traktor az elrendezés főbb elemeiben nem, de esztétikai megjelenésében jelentősen megváltozott a 125-ös típushoz képest, továbbá műszaki tartalma is nagyban bővült. A traktor erőforrásaként itt már egy hathengeres, V-elrendezésű, vízhűtéses, turbófeltöltéses, 165 LE (2 100 1/min) névleges teljesítményű SZMD-62 típusú dízelmotor szolgált. Indítása elektromos indítómotorral rendelkező kétütemű benzinmotorral történt, de a benzinmotor kézi berántással történő indítására is lehetőség volt. A motortól egy duplatárcsás, száraz rendszerű, torziós lengéscsillapítású, pneumatikus rásegítéssel működtethető tengelykapcsolón keresztül továbbítódott a nyomaték az akkori viszonylatban rendkívül korszerűnek számító sebességváltóhoz.
A terhelés alatt kapcsolható sebességváltó – fotó: Traktoroexport
Terhelés alatt kapcsolhattunk
Az állandóan kapcsolt fogaskerekekkel rendelkező homlokfogaskerekes – szorzóváltóval ellátott –, terhelés alatt kapcsolható sebességváltó összesen 12(+4)/4 fokozatott biztosított (30 km/h végsebességgel!). A menet közbeni kapcsolás olajban futó, többtárcsás hidraulikus működtetésű tengelykapcsolók segítségével történt. A két alvázfélkeretből álló összkerékmeghajtású traktor ízelt törzskormányzása hidraulikusan történt. A két fordulatszám-tartományban dolgozó (560/1 025 1/min) teljesítményleadó tengelyt ugyancsak terhelés alatt, hidraulikusan lehetett kapcsolni, de a fordulatszám módosítását csak fogaskerékcserével lehetett megoldani.
Hazai életkép a 70-es évek végéről. T-150 K traktorok szántanak – fotó: Agrotröszt
A kúpfogaskerekes differenciálművekhez kardántengelyeken keresztül jutott el a hajtás, a differenciálzár pedig automatikusan működött. A futóművek véglehajtásai homlok-fogaskerekes bolygóművekkel voltak szerelve. A két hajtott híd közül a hátsó mereven, míg a mellső laprugók közbeiktatásával csatlakozott az alvázkerethez. A dobfékrendszer pneumatikus működtetésű, míg a rögzítőfék szalagfékes megoldás volt. Az állítható rudazatokkal szerelt, hátsó 3-pont-függesztőszerkezetet osztott hidraulika-rendszer működtette. Az erőgép vezetőfülkéje a teherautós felépítést követte, azzal a különbséggel, hogy vezetőállása jobbra helyezett volt. A kétszemélyes, letekerhető ablakokkal és nyitható „elefántfülekkel” szerelt fülke rugózatlan utasüléssel is rendelkezett.
Készülő T-150/K traktorok a gyári szerelősoros – fotó: Traktoroexport
Esztétika és ergonómia mentes, puritán munkakörnyezet
Elemei és kezelőszervei minden esztétikát nélkülöztek, egyszerűek, rendkívül puritán kialakításúak voltak. A traktorral 1973-1975 között, különböző munkagépekkel végzett funkcionális és vontatási vizsgálatot az MGI. A tesztek eredményei igen kedvező súlykihasználási tényezőt, vontatási hatásfokot és költségmutatókat jeleztek, így a nagyüzemek és a forgalmazó Agrotröszt azonnal jelezték a vásárlási, behozatali szándékot a Traktoroexport felé. Mivel a harkovi gyár az erőgépen az akkori szigorú magyar közlekedésrendészeti és munkavédelmi előírásoknak csak lassan tett eleget, ezért majd csak 1977- ben indult meg T-150/K traktorok nagyobb arányú importja, 220 darab beszerzésével. A hazai termelési rendszerek közül egyedül a Bajai BKR vette pártfogásába az új erőgépet, taggazdaságai számára jelentős mennyiséget vásárolva az Agrotröszttől. A másik három nagy termelési rendszer csak egy-két darabot állított munkába belőle.
Itthon ikerkerékkel nem nagyon láthattuk, de az NDK-ban gyakori volt – fotó: https://mediatum.ub.tum.de/
A következő néhány évben a mezőgazdasági üzemek növekvő igényeit – az akkor alig több mint félmillióba kerülő nagy teljesítményű traktorból – már szinte majdnem zökkenőmentesen kielégítette a beszerzésért felelős vállalat, így 1979-ben már kevéssel több, mint 1 200 darab T-150/K traktor dolgozott a magyar földeken. Természetesen a harkovi gyár tervezőgárdája az alaptípus mellett számtalan altípust (erdészeti, ipari, kommunális, hadászati, homlokrakodó) is létrehozott a belföldi növekvő igények kielégítésre, amelyekből igény esetén magyarországi vállalatok, illetve intézmények is beszereztek néhányat. A ’80-as évek első felében a traktor méreteiben és tömegében rejlő lehetőségeken felbuzdulva hazánkban számtalan gazdaságban építették be a győri gyártású, 180 LE teljesítményű Rába M.A.N. 2156 HM6 motorokat a T-150/K traktorokba, még tovább fokozva ezzel a típus amúgy is jó vontatási tulajdonságait.
Exportra ebből is gazdagabb felszereltség került
A harkovi gyár időközben a tengerentúlra is eljutott a népszerű erőgéppel, ahol Belarus-1500, illetve a komfortosabb fülkével szerelt, nagyobb (SZMD-63 típusú motor: 175 LE) teljesítményű T-150/K-07 típusát Belarus-1770 típusjelzéssel forgalmazta, főleg az észak-amerikai területeken. Nyugat-Európában, főleg Franciaországban is jelentős exportszállítmányokat sikerült értékesíteni, ott AVTO T-150/K és AVTO Belarus-1507 elnevezéssel.
A különböző nyugati export verziók prospektus címlapjainak tablója
Hozzánk hasonlóan magas darabszámú beszerzéssel egyedül az NDK büszkélkedhetett. A hazai gépgyártó üzemek, illetve vállalatok többféle, a traktor alkalmazási területét bővítő eszközt (RP-12, erdészeti közelítő, SZT tolólap, AS4/24 permetezőadapter, MBP-113 pótkocsi) fejlesztettek ki és gyártottak. Mint ahogy arról rovatunk másik cikkében olvashattak,a nagyszénási Október 6. Mgtsz ipari üzemében közel ötven T-150/K traktort alakított át nagy teljesítményű homlokrakodóvá (HR-2). 1985-re hazánkban a folyamatos 200-300 darabos évenkénti beszerzéssel közel kétezerre duzzadt a T-150/K traktorok állománya az üzemekben, viszont ettől az időszaktól kezdve az új Zetor UR II széria megjelenésével és az IGP-program kedvező fizetési feltételeivel beszerzett több száz darab nyugati típusú erőgép importjával visszaszorult a T-150/K népszerűsége.
Keletről és nyugatról is megjött a konkurencia
Az 1985-1989 közötti időszakban évente már alig 20-40 darab érkezett belőlük, és még ezeket is nehezen értékesítették az Agroker vállalatok.
Az első 11 éves időszak hazai értékesítési darabszámai – fotó: https://mediatum.ub.tum.de/
A rendszerváltás után, elérhető áruk ellenére, még tovább csökkent a harkovi traktorok importja, mivel ebben a bizonytalan időszakban az amúgy is rossz anyagi helyzetben lévő gazdálkodók nem nagyon kapkodtak a traktorok után. Utolsó próbálkozásként a tatai Interusz Kft. és a Rába Motorgyártó Kft. próbálta korszerűbb fülkével és Rába-motorral, Rába HTZ 200 néven értékesíteni a 200 LE teljesítményű traktort, de sajnos csak néhány darab állt munkába belőlük, bár azok még most is megbízhatóan üzemelnek. A modell saját hazájában és az orosz nyelvterületen még ma is rendkívül nagy népszerűségnek örvend, így számtalan teljesítményű és felszereltségű variációban kínálják a felhasználók részére. Ebből következően nagyon valószínű, hogy a T-150/K traktor még sokáig a harkovi traktorgyár meghatározó terméke marad.
