Porhanyítás, egyengetés, tömörítés

A magágy előkészítése fontos része a föld vetés előtti megművelésének. Számos gyártó, sokféle filozófia – a következő piaci áttekintésben közelebbről megvizsgáljuk az erre alkalmas gépek kínálatát, a követelményeket, a műszaki megoldásokat.

Aktív vagy passzív hajtású – a magágy előkészítése mindkét szerszámváltozattal elvégezhető. A döntő a talaj előkészítése a későbbi csírázásra, a kelésre és a fiatal növények fejlődésére. Ismert, hogy a fiatal kor a növényfejlődés legérzékenyebb szakasza. A magágy előkészítésekor ehhez több paramétert is figyelembe kell venni – ezért is nevezik másodlagos talajművelésnek ezt a tevékenységet. A meghatározó körülmények közé tartozik a rendelkezésre álló talaj típusa, valamint az állapota, a talaj vízfelvevő képessége, az évszak és az időjárás – és természetesen ezt követően a vetés során alkalmazott vetésmód, valamint a vetőmag lehelyezési mélysége.

A magágy előkészítésekor aktív TLT-meghajtású eszközöket és passzív szerszámokat egyaránt használnak. Ez a vetéssel kombinált magágy-előkészítésre és a több lépésben, külön végzett folyamatra vonatkozik.

Elvben azt is figyelembe kell venni, hogy az aktív hajtású eszközök körülbelül egyharmaddal drágábbak, mint a passzív eszközök. Ezen túlmenően a TLT-meghajtású eszközöknél 8 m munkaszélesség a felső határ, ezen felül nagyobb teljesítményű traktorra van szükség. Az alábbi piaci áttekintés felsorolja a magágy előkészítéséhez szükséges passzív eszközöket, megvilágítja a technikai részleteket és értékeli a sokféle szerszámmal rendelkező különböző szerkezeteket.

Megkülönböztethetünk tiszta magágykészítő kombinációkat és magágykészítő kultivátorokat. Szántóföldi hengereket önmagukban ugyanúgy nem fogunk bemutatni, mint a rövidtárcsás boronákat vagy a hagyományos kultivátorokat, amelyeket a magágy előkészítéséhez szintén használnak – különösen a szántás nélküli talajműveléskor. Másrészt az „átmeneti területek”, mint például a nagy rugós fogas boronák (pl. Güttler SuperMaxx) vagy a nehéz kapahenger kombinációk (pl. Väderstad Rexius Twin) megtalálható a táblázatainkban. Érdemes megemlíteni, hogy egyes eszközök alkalmasak mechanikus gyomirtásra vagy tarlóművelésre is (pl. nagy rugós fogas borona).

JELENTŐS KÖVETELMÉNYEK

A magágy minősége összefügg az eszközök munkaminőségével, mivel az előkészítés célja az egyenletes, aprómorzsás és jól tömörített talaj. Ezek a paraméterek döntőek a vetőmag csírázásakor. Ráadásul a rendezetlen kép negatív hatással van az állomány kezelésére. Például a túl sok egyenetlenség növeli az alkalmazási hibákat, valamint a permetező szórókeretre ható erőket.

A passzív magágy-előkészítéshez 12 km/h feletti munkasebességet kell tartani. Ez is oka annak, hogy stabil munkagépre van szükség, amely ellenáll a kötött és köves talajoknak. A konstrukciótól függően a teljesítményigény 20 és 80 LE/m között van, vagyis nagyon különböző lehet.

ÁLTALÁNOS FELÉPÍTÉS

A klasszikus magágykészítő kombinációk alapvető kialakítása jellemzően egy talajegyengető sínnel kezdődik, amely vagy szintező eszközként, valódi osztott sínként vagy integrált formában, hengerként van felszerelve. Az adott eszköz feladata a talaj kiegyenlítése elöl és részben a rögök összetörése is a talaj folyamatos magával húzásával. Az agresszivitás a legtöbb talajegyengető sínen állítható, az eszköz dolgozhat munkairányba fordított állásban, amikor aktívabban ütközik a talajjal vagy hátrafelé hajló pozícióban, amikor nagyrészt csúszik a talaj felszínén. Ezenkívül a sínek gyakran rugózottak, hogy elkerüljék a túlterhelést, és ez a kövek okozta töréssel szemben is védi őket.

Az elegyengetéshez használt simító (pl. a Väderstad Cross-Board, Köckerling Levelboard) részben önállóan vannak felszerelve, de lehetnek sínre rögzítettek is, az egyengető tulajdonságok javítása érdekében. A simítók agresszivitásának megváltoztatásához ezek általában hidraulikusan állíthatók. A rögtörő hatás részben a kopólemezen lévő késekkel is növelhető.

Az első elegyengető szerszámok után egy kapasor következik. Ez biztosítja a száraz és a nedves talaj megfelelő összekeverését. A speciálisan kialakított kapák elősegítik a talaj aprítását és lazítását a szerszámok vibrációjával – azzal a céllal, hogy egy finommorzsás talajú magágyat állítsunk elő, amely a felületen apró morzsákat tartalmaz. Ennek célja, hogy elősegítse a víz behatolását a talajba, és biztosítsa az egyenletes kelést.

Végül, de nem utolsósorban szükség lehet arra, hogy a lazított talajt tömörítőhengerekkel visszatömörítsük. Ezek, felépítésüktől és munkasebességüktől függően a még fennmaradó durva rögök további porhanyítását biztosítják. Alternatív megoldásként a borona is használható, amely nem nyomja össze a lazított talajt, hanem nyitott pórusszerkezetet alakít ki.

MUNKAESZKÖZÖK

A munkaeszközök minden területén különböző típusok és változatok találhatók a piacon. Az egyszerű négyszögletes fogakkal (boronafogak) ellátott szántóföldi boronával kezdődően a kisméretű rugós boronafogak vagy rezgő kapák vibrációs hatásán át a különböző méretű laprugós fogakig, ahol tetszés szerint kapák is felszerelhetők, az eszközök sokféleképpen alakíthatók ki. Ezek a tipikus kapaformák szinte minden gyártótól beszerezhetők. Az Einböck és a Quivogne még kínál klasszikus szántóföldi boronákat, megfelelő kapákkal a termékportfóliójukban. A szerszámok nagy szilárdságuk és merev szerkezetük miatt alkalmasak a kötött talajokra.

A Güttler, a Köckerling, a Saphir és az Agri Farm, valamint számos lengyel gyártó, mint például az Agro-Masz, az Akpil vagy a POM és mások is különböző változatokban használnak rugós kapákat. A Lemken szinte minden elképzelhető kapaformával rendelkezik a magágykészítő kombinációiban a termékportfóliójában.

Általában a kapák népszerűek a munka minősége folytán, ahogy maguk után hagyják a területet, a nagy területteljesítmény miatt, de a törött kapák cseréje is a legtöbb konstrukciónál szinte gyerekjáték. A kapák másik előnye a vibráció hatása a munka során. A rugós kialakításnak köszönhetően kissé oldalra is mozoghatnak, minden irányban rezeghetnek (elsősorban a munka irányába), és a talajt jobban összemorzsolják, a visszacsapó hatás következtében.

A kisméretű rugós boronafogak méretüket tekintve a Jack-Pot fogakkal hasonlíthatók össze, amelyek a rugós fog fejrésze mögött egyenes formájúak. Kevésbé agresszívek és jobb a lazító hatásuk, mivel az aláfogás a kisméretű rugós boronafogakhoz képest csekélyebb. A kisméretű rugós fogak a nagyobb aláfogás miatt mélyebben hatolnak a talajba, és nagyobb keverőhatás várható tőlük. A legkötöttebb talajokon azonban érdemes nagy laprugós kapákat használni, amelyek kettős rugós kialakításban is kaphatók. Ezek a viszonylag nagy és robusztus kialakításuk miatt a nagyobb erőknek is ellenállnak a talajban, viszont a fogak törése esetén a csere drágább. Rendkívül kötött talajokhoz Heavy Duty kapa/henger kombinációk állnak rendelkezésre, amelyek nagy saját tömeggel és erősen előre feszített boronafogakkal vagy akár merev kapákkal rendelkeznek (lásd: traction2018/5).

KEREK ÉS NEHÉZ

A Dal-Bo és a Väderstad gépeinél gördülő szerszámokat, például hengereket vagy tárcsákat is alkalmaznak. Ezek elsősorban a mélyebb visszatömörítést szolgálják, és aprítóeszközként is működnek. A speciálisan kialakított tárcsák, például a Crosskill változat a talaj szétmorzsolását biztosító formájával és az erős felépítésével győzi meg az embert. A kerek változatoknak a súlyukkal és a vágóélekre gyakorolt nagy nyomásukkal kell dolgozniuk, és néha 1,5 t/m-es tömeggel nyomják a talajt. Különösen a nagy felfekvési nyomás elengedhetetlen ezeknél az eszközöknél, hogy jó visszatömörítést és nagy vágási hatást érjük el. Ezt követően vagy azt megelőzően a fagy télen a mezőgazdasági területre hatást gyakorol, ami részben felemeli a talajt – de az ellenkezője is előfordulhat, vagyis egy rendkívül száraz nyár talajrepedésekhez és rögképződéshez vezethet. A nehéz berendezésekkel a fellazított rögök jobban viszszatömöríthetők, és így egységes vetésállományt jön létre.

KAPATÍPUSOK

A magágykészítő kombinációk esetében a megfordítható kapák a legelterjedtebbek, amelyek kisméretű rugós boronafogakra vagy S-kapákra vannak felszerelve. Ezek, ahogy a nevük is mutatja, megfordíthatók, miután egyik oldaluk elkopott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elülső sorok csúcsai intenzívebben kopnak, mint a hátsó sorokban lévő kapák. Ez azonban általában nem az eszköz hibás beállításának a következménye, hanem természetesen az elrendezés miatt tapasztalható, mert az első kapasorok kezdik a munkát a talajban. A lúdtalp kapák, amelyek a teljes felületen vízszintes vágást biztosítanak, szintén felszerelhetők. A kapák, széles kialakításuk révén megemelik talajt, és egyenletes munkaképet lehet kialakítani a lapos talppal. A Pöttinger és az Einböck pl. ezeket gyárilag kínálja. A teljes felületű vágás hasznos mellékhatása a gyomnövények elleni küzdelem.

A keményfém kapák használatával a kapák élettartama jelentősen megnőhet. A fémek szakértőjének számító Betek és olyan gyártók, mint például a Kerner, a Väderstad és a Köckerling szintén kínálnak gyárilag keményfém kapákkal kialakított megoldásokat.

BEÁLLÍTÁS & MÉLYSÉGTARTÁS

Amint az a talajművelő berendezéseknél is megszokott, a gép helyes beállítása alapvető fontosságú a munka minősége és a hosszú élettartam szempontjából. A munkagép vízszintes igazítása a talajhoz kötelező. A három pont függesztésű eszközöknél még nagyobb figyelmet kell szentelni a helyes beállításnak – különösen a munkamélység beállításakor.

Másfelől a vontatott gépek gyakran önbeállítók – például az egyes részek hidraulikus csatlakoztatásával vagy a parallelogramma függesztésen keresztül. A legtöbb esetben az elülső szegmensben lévő tömörítőhengerek, támasztókerekek vagy hengerek felelősek a mélységtartásért. Amint az elején már említettük, a talajsimító – valamilyen formában – mechanikusan vagy hidraulikusan állítható. Ez a talajegyengető egység magasabb vagy alacsonyabb agresszivitását eredményezi. A beállítást egyedileg kell elvégezni a talaj állapotának megfelelően, vagyis: a nagy göröngyök és a magasabb egyenetlenségek agresszív kezelést igényelnek – sík, homokos terepen csak kis mértékben kell a simítót alkalmazni. A legtöbb simító rugós felfüggesztésű, ami megakadályozza a durva kövek miatti károsodást.

Nem mindig kell lezáróhengert használni, mert még a borona is alkalmazható lezáró egységként. Feladatuk a párolgás megakadályozása úgy, hogy a barázdákat kis mértékben betemessék. Ezenkívül a vibráció hatására a gyomok és a nagyobb talajrögök a talaj felszínére kerülnek, ami erózióvédelemként szolgál. A boronaegység nyomása és munkavégzési szöge a legtöbb modellen beállítható.