Bezárás

Magyar munkagépek amerikai mintára

Írta: GÉPmax-2021/IV. lapszám cikke - 2021 augusztus 21.

Az 1990 előtti utolsó két évtizedben a vasfüggönytől keletre, számos országban felgyorsították a honi gyártású mezőgazdasági gépkínálat korszerűsítését, nyugati gépek gyártási jogának licencvásárlásával. Hazánk mezőgépgyártása ebben élen járt.

Idei második lapszámunk „História” rovatában néhány olyan baráti és KGST-ország licencgyártmányait mutattuk be, amelyek szintén kivették a részüket a licencvásárlással, vagy kooperációs gyártással megvalósított fejlesztési és gyártási megoldásból. Azzal talán senki sem vitatkozik, hogy a rendszerváltás előtti két évtizedben hazánk a honi gyártású mezőgazdasági gépkínálat ilyen fajta fejlesztésében igazán kivette a részét.

 

H5580 bálázó
1. kép:  
A Hesston-5580 hengeres bálázó hazai gyártású, M-1300 típusjelzésű változata, az NDK-ban a 80-as években – fotó: https://mediatum.ub.tum.de/

 

KIVÁLTANI HAZAIVAL

Itthon a 70-es évek elején – állami támogatással – a központi szerepet betöltő nagyüzemi gazdaságok kezdeményezésével, amerikai mintára termelési rendszerek jöttek létre. Ezek kezdetben az Amerikából átvett korszerű termesztéstechnológiához nagyrészt a tengeren túli gépgyártók termékeit tették elérhetővé a rendszerhez csatlakozó gazdaságok számára. A rendszerek célja a beszerzett gépekkel a termésátlagok növelése és a termesztéstechnológia korszerűsítése volt. Ezeket a gépeket eleinte importból szerezték be, melyek árát vagy dollár-valutában, vagy pedig devizaügyletben, terméstöbblettel fizették ki.

A 70-es évek második felében egyre inkább arra törekedtek, hogy a drága tengerentúli importot az ottani konstrukciókat alkalmazó, de a hazai gépipar által gyártott erő- és munkagépekkel váltsák ki, megtartva így a termesztéstechnológia technikai hátterének szintjét. Csak azoknál a gyártóknál maradt meg az import beszerzés munkagépek terén, amelyek hajlandóak voltak bizonyos mértékű gyártási kooperációra. Vagyis arra, hogy a KGST-s cserekereskedelemhez hasonlóan a nyugati gyártó beszállítójaként részegységekkel vagy komplett gépekkel ellentételezzük a beszerzett nyugati gép értékét.

 

 

Ezek a kapcsolatok jó alapot biztosítottak a hazai gépgyártók és az azokat összefogó Mezőgéptröszt, illetve a tengerentúli vagy nyugat-európai gyártó üzleti, illetve kereskedelmi kapcsolatának bővítésére. Erre volt jó példa a különböző gyártási kooperációk, illetve licencvásárlások létrehozása. Ezekkel a termelési rendszerek által támasztott fokozott piaci igényeket tudták kiváltani lényegében a technológiában alkalmazott, az eredeti géppel azonos műszaki konstrukciós tartalmú, de magyar gyártmányú eszközzel.

 

BEVÁLT A HESSTON-KAPCSOLAT

A kansas-i (USA) Hesston Corporationnel (akkor még így hívták) már 1973-tól kereskedelmi kapcsolatban volt hazánk, elsőként 66 darab Hesston-4000 önjáró silózót vásároltunk tőlük. Később ezeket követték még nagyobb darabszámban az újabb 7600-as önjárószecskázó-széria tagjai, illetve a 4800-as szögletes nagybálázók, az 5700/5800 hengeres nagybálázók, a petrencekészítő gépsorok, vontatott kaszák, önjáró rendrevágók importja. Ellentételezésként 1977-től a silózóhoz a KLADO Békéscsaba által gyártott, éves szinten 500-550 darab 3 soros adaptert. Szintén a 7600-as szecskázó szériához 1976-tól évente 200-260 darab vezetőfülkét szállítottunk, amiket a Kecskeméti Mezőgép kiskunmajsai gyáregysége gyártott.

 

 

A termelési rendszerek közreműködésével fejlesztési szándék mutatkozott a szálastakarmányok, illetve a betakarítási melléktermék, szalma, kukoricaszár betakarításának korszerűsítésére. Ez a művelet a 70-es években zömmel kisbálázókkal bálázva vagy rendfelszedő kocsikkal ömlesztve történt, de a termeléstechnológia a korszerű hengeres bálázók alkalmazását igényelte, amelyekből ekkor már az európai piacon is igen széles választék volt. Annak érdekében, hogy megtalálják a nagy darabszámban alkalmazható típust, a nyugati partnerektől hengeres bálázókat szereztek be kipróbálásra.

 

Hesston-5580
2. kép.
Az eredeti Hesston-5580 hengeres bálázó – fotó: Hesston prospektus

 

Többek között a fixkamrás CLAAS ROLLANT és a váltózókamrás Hesston 5700/5800, illetve 5580 típusokat típusokat is ekkor próbálták ki. Végül az utóbbi meghonosításának kezdeményezése mellett döntöttek. 1980-ban, egy hazai agrár-, illetve gépipari szakirányítási és gépipari vállalatvezetőkből álló delegáció tengerentúli körútjának alkalmával került sor a Hesston-5580 típusú bálázó linencvásárlásának kezdeményezésére a Szolnoki Mezőgép részéről. Ez végül – miután az amerikai fél megértette, hogy a gyártási jogért nem pénzt kapnának, hanem ezt is részegységgel ellentételezné a vállalat – sikerrel zárult. A következő év februárjában aláírták a kooperációs licencszerződést, és megindulhatott az amerikai hengeres nagybálázó hazai gyártása. Még abban az évben, májusban elkészült az első 200 darab bálázó, a következő évben pedig már 500 példányt igényeltek a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok. A bálázó népszerű munkagép lett, meghonosította itthon a nagyüzemekben a takarmány, illetve szalma hengeres nagybálába történő betakarítását. 1985-ben már közel 2000 darab bálázott a hazai gazdaságokban, gyártásának közel két évtizedében több ezer készült, és nem volt honi gazdaság, ahol ne dolgozott volna egy vagy több H-5580/M-1300 típusjelzésű hevederes hengeres bálázó. Sőt, még exportra is került, többek között az NDK-ban is szép számmal munkába állt belőle, mivel ők nem gyártottak hengeres bálázót.

 

Hesston-1091
3. kép: A Hesston-1091 vontatott szársértős rendrevágónak is volt magyarított verziója – fotó: Hesston prospektus

 

A Hesston és a Szolnoki Mezőgép kapcsolata végül nagyon gyümölcsöző lett, és a bálázót követően számos más Hesston gép gyártási jogát vették meg, Így gazdagították a hazai kínálatot olyan gépek, mint a Hesston-5200 bálagyűjtő, illetve a Hesston-1091 vontatott szársértős rendrevágó. A licencért cserébe többek között bálázó rendfelszedő részegységeket és az önjáró silózókhoz különböző méretű rendfelszedő adaptereket szállított a hazai gépgyártó. A licencügylet mellett is jelentős kereskedelmi kapcsolatot folytattak.

 

BBA bálabontó
4. kép:
A Hesston StackProcessor 10 bálabontó alapján készült, hazai BBA bálabontók az 1980-ban rendezett OMÉK-on – fotó: Mezőgéptröszt

 

SIKERES LETT

Viszont a Hesstonnal történő kooperációs cserekereskedelemből egy másik Mezőgép Vállalat is kivette a részét a 80-as években, ami szintén a hazai igények kielégítését célozta meg. Volt már Hesston-bázisú hazai gyártású hengeres bálázó, bálagyűjtő, de bálabontó-kiosztó még nem. Viszont az eredeti amerikai gépsorba beletartozott a vontatott StackProcessor 10 bálabontó-kiosztó is. Így a hazai mezőgépipar ennek a gyártási jogát is megvette, és a magyarított verzió gyártása az akkoriban a takarmányozás gépeinek gyártására szakosodott Nyíregyházi Mezőgépnek jutott.

 

Hesston-1510
5. kép.
A Hesston-1510 hígtrágya-kijuttató tartálykocsi – fotó: Hesston prospektus

 

BBA és BBA-S néven sima és szeletelős rendszerű kivitel is készült. A Mezőgép ellentételezésként az érdekes konstrukciójú Hesston-1510 hígtrágya-kijuttató tartálykocsit gyártotta partnerének, amelyet itthon is kínáltak HFS-105 típusjelzéssel. Az egyedi hígtrágyafelvételi megoldásához nyitott hígtrágyatároló kellett, ahová egy kiépített lejtős rámpán betolatva tudta felvenni a hígtrágyát. Ez a lehetőség nagyon kevés üzemben volt meg, így széles körben nem tudott elterjedni. Viszont a BBA bálabontók sikeres terméknek számítottak, és sok gazdaságban segítették a takarmányozási munkát.

 

Rába IH könnyű tárcsa
6. kép.
Rába-IH 10-490 könnyű tárcsa munkában napjainkban, Békés megyében 

 

A másik, itthon igazán jelentős és az eszközparkra máig hatással lévő licencvásárlás-sorozat 1977-ben kezdődött el. A Rába MVG (Magyar Vagon és Gépgyár) a Rába-Steiger erőgépeihez, illetve a hazánkban üzemelő egyéb nehéz univerzális és nehéztraktorokhoz szintén a termelési rendszerek által már korábban jelentős számban a tengerentúlról importált IH (International Harvester) munkagépek honosításával szerették volna a munkagépellátást javítani, illetve a rendszerek technikai igényeit kielégíteni. A Rába MVG üzemi lapjának korabeli beszámolója szerint, 1977. március 9-én írták alá a gyártási jogról szóló hosszú távú licencszerződést. A szerződés értelmében a következő 10 évben az IH átadta a fejlesztés során megjelenő új termékeinek gyártási jogát és az ahhoz szükséges dokumentációt. A gépeknek az eredetihez hasonlóan szintén viselniük kellett az IH-logót, és mind anyag, mind pedig gyártási minőségben ugyanazt a színvonalat kellett hozniuk.

 

Rába IH eke
7. kép:
Rába-IH 10-720 ágyeke szántás közben, Jászkisér határában, 2014-ben

 

Ezt a licencadó a gyártás első időszakában szigorúan ellenőrizte is. A magyar gyártású IH munkagépeket a saját hazáján kívül a Rába MVG saját kereskedelmi hálózatán keresztül más országokba is exportálhatta, ez alól csak az USA, Kanada, Mexikó, Brazília és Dél-Afrika volt kivétel Ezekben az országokban csak az IH kereskedelmi hálózatán keresztül kerülhettek értékesítésre. A Rába MVG részegységekkel, kész gépekkel és többek között 500 ezer darab futóművel fizetett a licencért, utóbbit az IH teherautókba építette be az amerikai cég. A szerződés aláírását követően első körben a 720 ekecsalád, illetve a 490 és 770 tárcsásborona szériagyártását kezdték meg. A licencszerződés aláírásakor a vállalati küldöttség már előkészítette a CYCLO-400 szemenkénti vetőgépcsalád gyártásának honosítását, amelynek véglegesítésére még abban az évben, áprilisban került sor. A gépek gyártása az elején a Rába MVG szombathelyi gyárában indult meg, amelyhez egy új, 20 ezer négyzetméteres csarnokot építettek.

 

Rába IH nehéz tárcsa
8. kép:
A Rába-IH 10-770 nehéztárcsa az extrém körülmények között is helytáll – fotó: Pataki László

 

A következő évben viszont a 1978. január 1-jétől a Rába MVG-hez csatolt Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárba és gyáregységeiben szervezték át a hazai IH munkagépek gyártásának egy részét. Az új IH munkagépek tengerentúli piacra lépésével egy időben a hazánkban relevánsan alkalmazható újdonságok gyártása – párhuzamosan a tengerentúli bevezetésükkel – itthon is beindult. Így bővült a magyar gyártású IH munkagépek sora az IH-6200 vetőgéppel, a változtatható fogásszélességű 735 ekével. A CYCLO-800 szemenkénti vetőgép váltotta a korábbi 400-ast, továbbá az energiatakarékos művelést segítette az IH-14 lazító és a Conser-Till nehézkultivátor-család gyártásának átvétele. A 80-as évek második felében pedig már a CASE IH 60 szárzúzó, illetve a 181 küllőskapa és a 183 sorközművelő gyártása is beindult itthon. A magyar határt elárasztották az itthon készült IH, illetve CASE IH munkagépek, melyek egy jó része még napjainkban is használatban van. A rendszerváltás után a Rába MVG gyáregységeinek önállóvá válásával az utódvállalatok tovább folytatták a licencgépek gyártását, és még több mint egy évtizedig készültek így amerikai fejlesztésű talajművelő- és vetőgép-szériák.

 

Farkas Imre