A magyar mezőgépipar a rendszerváltást megelőző két évtizedben élte fénykorát. Ekkoriban egymást érték a hazai fejlesztésű, sokszor úttörő szerepet betöltő gépek. Korábban már megemlékeztünk a tervezésükkel foglalkozó, több alkalommal korukat is megelőző koncepciókat életre hívó Mezőgépfejlesztő Intézetről. Mostani cikkünkben olyan, a MEFI által fejlesztett gép történetét idézzük fel, amely akkoriban leginkább méretével tűnt ki az egész kontinens műtrágyaszóró-kínálatából.
A Tornádó-11 (a legelső prototípus neve még Bóra-11 volt) műtrágyaszóró fejlesztésének felidézéséhez először néhány mondatban térjünk ki arra, miért kezdtek el akkoriban gigantikus méretű műtrágyaszóró fejlesztésén gondolkodni. Abban az időszakban az európai gyártók piacán a legnagyobb vontatott műtrágyaszórók is maximum 5 tonna terhelhetőséggel bírtak. Itthon is kipróbáltunk Nyugat-Európából származókat a 60-as évek végén, illetve szélesebb körben használtuk az NDK gyártású D-032-es típusú, IFA teherautóra szerelhető felépítményes változatot, míg fel nem váltotta a hazai másolata a Tornádó-5 (MSZA-4,5).
1970-ben a bábolnai állami gazdaság a hazai viszonyokra adaptált, Amerikából származó, iparszerű termesztéstechnológia bevezetésével amerikai gépsorokat szerzett be kipróbálásra. Így érkezett hazánkba két Ford tehergépkocsi, Iowaból (USA) származó 9 m3-es tartálytérfogatú Kraus K101 műtrágyaszóró-felépítménnyel. A következő két évben azonnal megindult összehasonlító vizsgálata a fentebb már említett, keletnémet D-032 műtrágyaszóró-felépítménnyel. A Kraus K101 az ilyen jellegű konstrukcióknál megszokott metodikával épült, hidrosztatikusan hajtott, láncos kaparóléces lehordószerkezettel, és szintén hidromotorokkal forgatott, döntött radiális dobólapátos röpítőtárcsa-párral.
ANNYIVAL VOLT DRÁGÁBB, AMENNYIVEL TÖBBET TUDOTT…
A Ford + Kraus kijuttató-gépcsoport kihasználása és teljesítménye lényegesen jobb volt, mint az előző mondatban említett NDK gépé. Feltűnően nagy volt a különbség az elért teljesítményekben. Azonos távolság és menetszám mellett a kiszórt mennyiség több mint 2,5 szeresét, míg területteljesítményben a dupláját teljesítette az amerikai gép az NDK szóróhoz képest. Sajnos a keletnémettel szemben volt egy hatalmas hátránya a tengerentúli gépnek, az pedig a beszerzési ára volt. Az amerikai gép ára (teherautó+adapter) 1,2 millió forint volt, ami persze a mai gépek árához képest bagatell összegnek tűnik, de a forint vásárlóértéke fél évszázaddal korábban más volt, mint most… Ehhez az árhoz viszonyításképpen: az IFA teherautó, műtrágyaszóróval egybeépítve, 350 ezer forintba került.
EZÉRT KELLETT A HAZAI
Viszont az induló termelési rendszereknek és az agrokémiai társulásoknak éppen egy ilyen nagy hatékonyságú kijuttatógépre lett volna szükségük, így elsőkörben megpróbálták kiváltani a gépkombinációból a teherautót egy hazai típusra. Nem sokkal korábban indult meg licenc alapján a háromtengelyes Rába-Man 836 tehergépkocsi gyártása, így itthon az MGI szakemberei kapták az agrárszakirányítástól feladatként a Kraus felépítmény adaptálását. Ezt a feladatot a MÉM műszaki fejlesztési támogatásából, a hőgyészi Agrokémai társulással közösen vásárolt Rába teherautó és Kraus K101-es szóró összeépítésével valósították meg. Az adaptálás műhelymunkáit a HÓDGÉP kísérleti műhelyében az MGI szakembereinek vezetése mellett végezték.
A kivitelezést követően átadták az agrokémai társulásnak, ahol száraz talajkörülmények között jó eredményekkel és teljesítménnyel dolgozott mint a korábban, így nem maradt más hátra, mint az amerikai alapján a magyar verzió kifejlesztése. Viszont a Rába-Man 836 teherautó, korlátozott terepjáró képessége miatt, kissé nedvesebb talajkörülmények között már alkalmatlan volt üzemeltetésére, így újabb nagyságrendben azonos teherautót kerestek ugyanettől a gyártótól a kiváltására.
ARANYÉRMES LETT
Az azonos képességekkel bíró teljesen hazai gyártású műtrágyaszóró megtervezésével a Mezőgépfejlesztő Intézetet bízták meg, amely 1973 őszén látott hozzá a feladathoz. Az elkészült tervek kivitelezését a 4,5 tonnás verzióval párhuzamosan a HÓDGÉP végezte. A MEFI előrelátón már nemcsak a felépítményes, hanem a traktorvontatású verziót is megálmodta, melynek a tartályrésze a kijuttató egységgel és a lehordószerkezettel, kis eltérésessel, de megegyezett a felépítményes verzióval. A prototípus neve 1974 első felében még Bóra 11 és a vontatott verzió 11T volt, de az év második felére átkeresztelték Tornádó-11 és 11T-re. A fejlesztést beindítását követő évben a II. AGROmashEXPO már az első vontatott példány premierjének is otthont adott. A kiállításon aranyéremmel jutalmaztak az újdonságot.
A hordozó alváz létrarendszerű, erős zártszelvényekből épült, amelyre csavarkötéssel kapcsolódott a T-088 lehordószerkezetes pótkocsiról ismert himba rendszerű, lengőtengelyes, tandem futómű. A 9 m3-es tartály az amerikai géphez hasonló, de attól meredekebb, a vízszinteshez képest 55 fokos oldalfaldőlésben, V alakban lefelé szűkült. Tetején az összecsomósodott darabok berakodását megakadályozó ráccsal és kitekerhető, időjárástól védő ponyvával. A láncos kaparóléces lehordószerkezet hajtása ekkor még mechanikusan, láncáttétellel, dörzskerék segítségével történt, a röpítőtárcsákat pedig hidromotorral, a traktor hidraulikus rendszeréről kiszolgálva hajtották. A traktorra a vontatott gép az alsó vonóhorgon (ismertebb nevén hitch-kuplungon) csatlakozott. Szórásszélessége 9-18 méter volt, kiszórható mennyiség 300-4500 kg/ha között, tolóajtós kiömlőnyílással lehetett szabályozni.
MÁR CSAK EGY MŰKÖDIK
A teherautó felépítményes verziót először a Rába-859 tehergépkocsi prototípusára, majd két évvel később a Rába-Man U22.230 DFKA teherautóra adaptálták. Az időközben kifejlesztett összkerék-meghajtású, háromtengelyes teherautó beszerzési ára igen magas volt. Ráadásul a szórógép lehordószerkezetének dörzskerekes hajtása sem tudta a teherautó hátsó tengelyén hatékonyan ellátni feladatát. Ezért a felépítményes verzió 1976-os premierjét követően ezt a projektet elengedték. A továbbiakban csak a vontatott kivitel fejlesztésére fókuszáltak. Mivel időközben a KGST-országokban és hazánkban is bővült a 150-180 lóerős középnehéz, illetve nehéz-univerzális traktorok kínálata, így az új, nagy teljesítményű szórógép ideálisan illeszthető volt ezek munkagéprendszerébe. Viszont a több éven át tartó szántóföldi vizsgálatok alatt kiderült, hogy a fentebb említett dörzskerekes megoldást a vontatott tandem futóműves változatnál sem látja el kellően funkcióját. Így átalakították hidrosztatikus hajtásúra, ami azonos az UTB-3,5H hazai rendfelszedő pótkocsi lehordószerkezet-hajtásával.
Ezt a Danfoss hidromotorral hajtott, fogaskerék-áttételes hajtóművet a győri Mezőgép Vállalat gyártotta. A hajtóművet a traktor hidraulikus rendszere szolgálta ki, a lehordólánc sebességét pedig a hajtómű felé szerelt áramlásszabályozóval lehetett állítani. Az akkori KGST-traktorok többsége még nem volt elegendő számú, kettős működésű hidraulikus kivezetéssel felszerelve. Ezért a szórótányérok hidromotoros hajtásához szükséges olajáramot a műtrágyaszóró alvázára rögzített, TLT-ről hajtott hidraulikus szivattyú biztosította. Az így kialakult, sorozatgyártásra kész Tornádó 11TH típusjelzésű verzióból 1979-ben 30 darab készült, és az Agroker Vállalatokon keresztül értékesítették őket szerte az országban. A 43 éve munkába állt szórókból jelenlegi ismereteink szerint már csak egy üzemel, de a hazai mezőgazdasági gépgyártás történetének egyik emblematikus alakja marad.
Farkas Imre
