MLP-6 Alterna – az első hazai gyártású lehordószerkezetes pótkocsi

Több mint fél évszázadot kell visszarepülnünk az időben, hogy az első hazai gyártású lehordószerkezetes pótkocsi, az MLP-6 Alterna születését és piacra lépését felidézzük. A konstrukció csak részben volt hazai fejlesztésű; eredetileg nyugati trágyaszórót gyártottunk volna, de végül csak a szórószerkezete volt az.

Arról talán nem kell külön hosszú ismertetés, miért volt egyre égetőbb szükség egy hazai cserélhető adapteres mezőgazdasági lehordószerkezetes pótkocsi fejlesztésére. A 70-es évek legelején a hazai állattenyésztés már egyre nagyobb volumenű volt, és bővítése érdekében hatalmas beruházások, illetve korszerűsítések mentek végbe, annak érdekében, hogy a hazai élelmiszeripart teljes mértékben, import nélkül ki tudják szolgálni. Az állatlétszám rohamos növekedése együtt járt azzal, hogy egyre nagyobb mennyiségű istállótrágya, szerves trágya keletkezett. A 70-es évek közepére már éves szinten 15-16 millió tonna almos istállótrágya keletkezett a nagyüzemi állattenyésztésben, és további 5-6 millió tonna a háztáji gazdaságokban.

EGYFÉLE SZÓRÓ VOLT, AMIT VEHETTEK AZ ÜZEMEK

Ennek kezelése, tápanyagként való kijuttatása, illetve a kijuttatás kapacitása nem volt a mennyiség arányához képest megfelelően gépesítve. Lényegében egyetlen, nagyobb darabszámban beszerzett eszköz állt rendelkezésre erre a feladatra. Ez az NDK-ból importált Fortschritt T-087-es kéttengelyes, forgózsámolyos, lehordószerkezetes pótkocsi trágyaszóró adapterrel szerelt változata volt. Ebből 1966–1970 között kicsivel több mint 7300 darab állt munkába a hazai gazdaságokban. Bár a különböző kiegészítő adapterek terén egész széles választékot kínált, de a vízszintes tengelyű trágyaszóró adapterének munkaszélessége miatt nagyon alacsony volt a területteljesítménye. Mivel teherbírásban, össztömegben és teljesítményigényben illeszkedett az akkoriban széles körben alkalmazott 50–60 LE teljesítményű könnyű univerzális traktorokhoz, így a választék bővítését célzó hazai gép fejlesztése terén is ekkora méretben gondolkodtak.

VEGYÜNK NYUGATRÓL ÖTLETET

Itthon már akkor is bevett szokás volt a fejlesztés meggyorsítása érdekében, hogy saját fejlesztés helyett egy bevált nyugati gép licencen alapuló kooperációs gyártását tűzték ki a probléma orvoslására. Mivel a Kemper céggel más területen is gyümölcsöző kooperációs szerződések jöttek létre – többek között kaszagyártásban –, így kézenfekvő volt, hogy a tőlünk nyugatra lévő piacon népszerű és bevált Universal Fräse típust vizsgálják meg, mennyire lenne alkalmas a honosításra. 1968-ban összehasonlították a szórót az NDK T-087 és a cseh UV-2 típusokkal az MGI szakemberei. Annyiban mindenféleképpen jobban teljesített, mint a vízszintes szórótengelyű kelet-európai típusok, hogy munkaszélessége trágyától függően elérte a 4–6 métert, míg a keleti konkurensei csak a saját szélességükben voltak képesek teríteni, így a Kemper területteljesítménye nagyobb volt. A kétéves vizsgálat alatt folytak a tárgyalások a céggel, és végül részegységek, illetve alkatrészek előállításával ellentételezte a gyártással megbízott Hódgép a rendelkezésére bocsájtott komplett műszaki dokumentációt. Az 1970-ben rendezett 67. OMÉK-on már Hódgép-logót ráfestve mutatták be a Kemper Universal Fräse trágyaszóró pótkocsit, de a komplett kocsi végül mégsem került hazai gyártásba.

JÖTT AZ ÚJRATERVEZÉS

Úgy ítélték meg, hogy a hazai piacon a versenyképesség érdekében nagyobb raktérkapacitású és teherbírású kocsira van szükség. Így teljesen új lehordószerkezetes pótkocsit terveztek, és arra adapterként alkalmazták a Kemper szórógépen lévő alternáló mozgású, vertikális szóróhengerpáros trágyaszóró-szerkezetet. Az 1972-ben elkészült, 6 m³ raktérfogatú, 4,8 tonna teherbírású, szervestrágya-szóró adapterrel szerelt, láncos kaparóléces lehordószerkezetes pótkocsi az MLP-6 ALTERNA típusjelet kapta.

Az alvázhoz, valamint az oldalfalakhoz egyszerű módon csatlakoztatható adapter állókeretből, mozgókeretből, valamint két függőleges elrendezésű szóródobból állt. A mozgókeret a tépőfogakkal ellátott és forgómozgást végző szóródobokkal oldalirányú alternáló mozgást végzett, biztosítva ezzel a trágya egyenletes és széles sávban történő terítését. Mind a lehordószerkezet, mind pedig a szóróadapter a traktor TLT-tengelyéről kapta a meghajtást, hajtóművek és kilincsmű közbeiktatásával. A lehordószerkezetes kialakítás lehetővé tette a kocsi trágyaszórási idényen kívüli használatát is (pl. gumósnövények, szecskázott tömegtakarmány), ha a szóróberendezés helyére hátsó fal került, illetve külön rendelésre szintén a HÓDGÉP által gyártott térfogatnövelő adapterrel szerelték fel.

Ezt a lehetőséget viszont az üzemek többsége nem használta ki. A pótkocsi rakfelülete fadeszkából állt, zártszelvény keretes acéllemezes oldalfalai pedig könnyen eltávolíthatók voltak. A kéttengelyes forgózsámolyos kormányzású szállítóeszközön a keréktengelyek és egyéb szerelvények az akkori HÓDGÉP által gyártott kéttengelyes pótkocsikról ismert elemekből tevődtek össze. A szórószerkezet annyiban különbözött az eredeti verziótól, hogy a szóróhengerek köré egy állítható szögállású védőpalást került, amellyel a táblaszéli szórásnál a terítési szélességet lehetett a kívánt irányba csökkenteni. A pótkocsi-konstrukció megálmodásánál arra törekedtek, hogy a 70-es évek elején nagy darabszámban alkalmazott MTZ-50, Zetor Super, Zetor 5611/5645, UTB-650M, Dutra-4400/UE-50 traktorokhoz energetikailag jól illeszkedjen.

ÖT ÉV ALATT KÖZEL 4000 DARAB

Az első évben, vagyis 1972-ben 1000 darabot gyártott a Hódgép az MLP-6 Alterna kocsiból, majd a Hódgépnél egészen 1977-ig gyártásban volt, és a fenti tétellel együtt 3840 darab készült. Mivel vele párhuzamosan elérhető volt egy TKK-4 elnevezésű, nagyon hasonló karakterű takarmánykiosztó kocsi is a gyártó kínálatában, ezért a gyártást leegyszerűsítve és az MLP-6 sorozat felhasználási területét bővítve takarmánykiosztó adaptert fejlesztettek hozzá, így a TKK típust ezzel váltották ki. A kiosztóadapter vízszintes tépőfogas adagolóhengerekből és alájuk épített, mindkét oldalra szállító, gumilapátos kiosztóhevederekből állt, a trágyaszóróhoz hasonlóan mechanikus hajtással. Az adapterrel szerelt kocsi az MLP-6K típusjelzést kapta, és 1977-ben készült belőle az első 100 darabos széria.

KÖLTÖZÉS ÚJ GAZDÁHOZ

Ugyanebben az évben az irányító Mezőgép tröszt profilszakosítása miatt – mivel a Hódgépnél időközben beindult a Fortschritt T-088 pótkocsi hazai gyártása – az MLP-6 és 6K típusok több más, korábban hódgépes gyártmánnyal karöltve átkerültek a Nyíregyházi Mezőgép kínálatába. Itt a tiszavasvári gyáregységben folytatódott a gyártásuk, és viszonylag rövid széria kiadása után a következő évben átköltöztették a mátészalkai gyáregységbe, és csak a takarmánykiosztós változat maradt gyártásban, de már átkeresztelve, LTK-6típusnévvel. Nem meglepő ez, mert időközben a hazai gyártásnak köszönhetően a jóval nagyobb teljesítményű T-088-as trágyaszórót vásárolták az üzemek, hiszen az erőgéppark is bővült felfelé mind típusban, mind teljesítményben. A nyíregyháziak akkoriban szintén nagyobb, teljesen új szórógépcsaláddal jelentkeztek. Innentől kezdve évente 50–80 darab LTK-6 kiosztókocsi készült a legendás MLP-6 alapjain, bár voltak próbálkozások LTK-106 néven az eredeti változat egytengelyesre történő átalakításával is. 1983-ban készült az utolsó, 120 darabos, nagyobb széria az LTK-6-osból.

ÚJRA TRÁGYASZÓRÓKÉNT

Három évvel később, az 1986-os Bábolnai Napokon viszont újra feltűnt a pótkocsi TRP-1422 típusjelzéssel, de akkor már ismét trágyaszóró adapterrel a hátsóján. Viszont az új szóróadapter vízszintes tengelyű, spirálleveles rendszerű szóróhengerpárral szórta a trágyát, és kifejezetten ültetvényes termesztés tápanyag-kijuttatási feladataira kínálták.

A rendszerváltás után a Nyíregyházi Mezőgép gyorsan önállóvá vált gyáregységei közül néhány még sikertelenül próbálkozott az LTK-6 kiosztókocsi felélesztésével, majd nem sokkal később végleg befejezte a pályafutását a konstrukció.

A képek az egykori gyártók és a szerző archív felvételei

Farkas Imre