A szerkezetváltást megelőző két évtized hazai mezőgazdasága mindig is egy külön korszakot fog jelenteni. Ez jelentős hatással volt abban a két évtizedben a honi agrárgépgyártás kínálatára és szerkezetére is. Sokan ezt az időszakot a magyar mezőgépgyártás fénykorának is szokták hívni. Ez annyiban biztos így van, hogy se előtte, se a szerkezetváltás óta annyiféle mezőgazdasági gép nem készült itthon, mint akkoriban. A termelési rendszerek beindulásával, a termesztéstechnológia változásával egyre fokozódott a gazdaságok gépigénye.
A hiánygazdálkodás hézagjait kihasználva
A mezőgazdasági nagyüzemek melléküzemágai sok más tevékenység mellett a hiánygazdaság hézagait kihasználva próbálták egyre szélesíteni tevékenységüket. Ezek az ipari tevékenységet folytató üzemágak foglalkoztatást biztosítottak a tsz-tagság és a falu azon munkavállalóinak, akik iskolázottságuknál, foglalkozásuknál, illetve szakmájuknál fogva a gazdaság klasszikus termelői egységeiben nem dolgozhattak. A melléküzemágak profitjából pedig olyan infrastrukturális beruházásokra futotta, amelyeket az akkoriban szűkös államkassza sosem finanszírozott volna. Fejlesztették a nagyüzem infrastruktúráját, falusi kultúrházak, könyvtárak, éttermek, vendéglők, sportpályák épültek belőle, de sok helyütt még az utak és a járdák aszfaltozását is a téesz állta, sőt gyakran a szövetkezet finanszírozta ebből a falusi fiatalság továbbtanulását is.
Visszautalva a hiánygazdálkodás hézagaira és a mezőgazdaság egyre fokozódó gépigényére, számos termelőszövetkezet és állami gazdaság ezen felbuzdulva az ipari melléküzemágaik fő tevékenységének profilját a mezőgazdasági gépgyártás irányába fordította. A 70-es évek legelején ez jobbára csak néhány állami gazdaság kiváltsága volt, hiszen jelentős tőkebefektetést is igényelt. Ám ugyanazon évtized második felében, illetve a 80as években már egyre több termelő-szövetkezet is ebbe az irányba váltott az ipari tevékenységük kapcsán.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és kombinátok ipari üzemei által gyártott gépek, berendezések forgalmazását, illetve a kereskedelemmel járó marketing munkát általában a termelési rendszerek, vagy a megyei Agroker-vállalatok végezték. A nagyüzemek kereskedelmi tevékenységének elősegítésére hívták életre a Termelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalatot, rövidebb, ismertebb nevén a TSZKER-t. Időszakosan megjelenő kereskedelmi tájékoztató kiadványában, a Piacszolgálatban lehetőséget biztosítottak a gazdaságok ipari üzemei által gyártott gépek, berendezések hirdetésére, népszerűsítésére.
Cikkünkben négy olyan gazdaságipari tevékenységeit gyűjtöttük csokorba, amelyek termékei, fejlesztései több olyan szegmenst fedtek le, amely akkoriban nem volt megfelelően kielégítve, sem importból, sem pedig hazai gyártásból.
Egy csapásra megoldódott a terményszárítás gondja
A Bábolnai Állami Gazdaság (később Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát) nem csak a rendszerszerű növénytermesztés itthoni meghonosítójaként szerzett magának kiemelkedő érdemek. Az amerikai termesztéstechnológia meghonosítása és egyre szélesebb körű alkalmazása kapcsán, a megemelkedett termésátlagok új korszerű sokkal nagyobb kapacitású terményszárítási technológiát igényeltek. Ennek az igénynek a kielégítésére fejlesztette ki a 70-es évek legelején a Bábolnai Állami Gazdaság a Bábolna B1-15 toronyszárítót. Ez nem teljesen saját konstrukció volt, hanem az amerikai (Iowa, USA) Campbell toronyszárító mintájára készült. Addig a mezőgazdasági üzemek döntően az alacsonyabb óránkénti teljesítményű Élgép-Colman és a szovjet DSZP-32 szárítókat alkalmazták. A B1-15 szárító hihetetlen népszerű lett, gomba módra nőttek ki a gazdaságok szemestermény-tároló telepein a Bábolna-szárítók. A bevezetést követő három évtizedben összesen 1 200 darab épült, és még 5-6 éve is üzemelt ennek a fele.
A szárító sikere további szemestermény-kezeléssel kapcsolatos gépek, berendezések gyártását hozta magával a bábolnai gazdaság ipari üzemének kínálatában. Elő- és utótisztítók, tranzittartályok, tárolósilók gyártása indult be. Megoldották a táp- és szemestakarmány-szállítás logisztikáját, hiszen a 8 m3tartálytérfogatú, 6,5 méteres kirakodási magasságú tehergépkocsi felépítményük szintén népszerű termék volt. A 80-as évek legelején BF-7 és BF-7/D szemcsutkakeverék-zúzógép gyártását kezdték meg, 1982-ben újdonság volt a B1-15 szárító energiatakarékos fűtésére kifejlesztett NDT-1 bálaégető berendezés. 1986-ban ekére szerelhető, könnyű szántáselmunkálóval is bővítették a gyártmánykínálatot, többek között.
Ráépített permetezővel kezdődött
1977-ben traktorra építhető permetező és folyékonyműtrágya-kijuttató adapterrel kezdődött a Herceghalomi Kísérleti Gazdaság ipari üzemének máig tartó sikertörténete. A Delta Ipari Szövetkezet poliészter tartályaival szerelt Huniper 1000, illetve 2000 rászerelt permetezők bevezetésével, talajmunkával művelet-kapcsolásban lehetett talajba keverve vegyszert, vagy folyékony tápanyagot kijuttatni. Az 1000-es szériával ezen kívül a sorközműveléssel egy menetben történő folyékony-műtrágya kijuttatását is sikeresen valósították meg az üzemek.
Ezek népszerűsége és sikere fejlesztési láncot indított el a gazdaság ipari üzemében. Ennek köszönhetően különböző méretű, korszerű permetezőszéria született meg a 80-as évek második felében (Huniper-3000), amit jelentős darabszámban alkalmaztak a hazai mezőgazdasági üzemekben. A gyártó – a kijuttatógépek mellett – a folyékony tápanyag tárolásához, logisztikájához is kínált eszközöket. Hunitoló silótólapjuk szintén hatalmas darabszámban terjedt el az üzemekben, és egy csapásra megkönnyítette a falközi silókba való betárolást. A Hunirak átépítés pedig igazi mezőgazdasági targoncává varázsolja az MTZ-traktort.
Gépek Környéről
A tavaszi szántáselmunkálásra alkalmas simító sem volt elérhető a hazai kínálatában egészen addig, amíg a Környei Mezőgazdasági Kombinát ipari üzeme ki nem alakította a KS, majd nem sokkal utána az S2H simító családot. Ezek közül az utóbbi szintén széles körben elterjedt a hazai nagyüzemekben a 80-as évek elejétől. Elmondható, hogy a környei gazdaság gépkínálata a herceghalomiak mellett az egyik legszélesebb volt. Bár a simítóval egy addig le nem fedett piaci szegmenst aknáztak ki, de más talajművelő-szériák is sikeresek voltak kínálatukban, elég csak az FK ásóboronákat említeni. Bálagyűjtőkocsikból sem volt akkoriban hazai gyártású. Ebben a Benac-licenc alapján gyártott HBSZ volt az úttörő a magyar gépek kínálatában. A Trandex takarmányszállító tartályfelépítménye a két, illetve háromtengelyes Rába, illetve későbbiekben a Kamaz tehergépkocsikat tette alkalmassá nagy távolságokra történő takarmányszállításra.
Import kiváltó önjáró rakodó
A nagyszénási Október 6. MgTsz ipari üzemének termékéről, a HR-2 önjáró homlokrakodónak már korábban szenteltünk egy egész cikket rovatunkban. A drága import homlokrakodógépek a szerényebb adottságú gazdaságok számára elérhetetlenek voltak. Viszont a magyar motorral szerelt, T-150 K traktorból kialakított rakodógép erre a problémára jelentett alternatívát ezeknek az üzemeknek. Azt már kevesebben tudják, hogy a HR-2 nem csak rakodógépként létezett. Ezenkívül a Középtiszai Vízügyi Igazgatósággal közösen kifejlesztették került a HR-2 Hemos 1400 nevű, folyamatos üzemű csatorna-karbantartó gépcsoportot is. Ennek a hordozógépét szintén a HR-2 rakodógép T-150 K traktorból átalakított alapja adta.
Táblázatunkban a teljesség igénye nélkül csak a légszélesebb körben ismert és elterjedt gyártmányokat gyűjtöttük egy csokorba. Az egykori mezőgazdasági nagyüzemek gépgyártó tevékenységéből származó minden eszközt szinte lehetetlen lenne egy táblázatba gyűjteni.
Farkas Imre
