A rendszerváltást megelőző két évtizedben a mezőgazdaság robbanásszerű fejlődésével együtt számos területen jelentkezett olyan technológiai gépesítési igény, amelyet a gyártók megpróbáltak hazai előállításból kielégíteni. Ilyen volt a folyékony műtrágya szállítása is. Visszaemlékezésünkben az erre a feladatra fejlesztett hazai eszközöket idézzük fel.
A hetvenes évek elejétől, a termelési rendszerek beindulásával, a termesztéstechnológia megváltozásával előtérbe került a folyékony műtrágyák alkalmazása. Gomba módra szaporodtak az országban az agrokémiai telepek és a folyékonyműtrágya-előállító üzemek. A termelési rendszerek és az agráripari egyesülések teljes országot lefedő hálózatot hoztak létre a telepek létesítésével, viszont ez hatalmas logisztikai feladatot adott. A folyékonyműtrágya-üzemekből a gazdaságok tárolóiba, onnan pedig a kijuttató gépekhez kellett szállítani a tápanyagot, amely nem egy veszélytelen oldat volt.
ELŐSZÖR HÁZON BELÜL, KÉSŐBB MÁR HAZAI FEJLESZTÉSBŐL
Először a nagyobb termelési rendszerek saját maguk alakítottak át tartálykocsikat. Ilyen volt például a bábolnai IKR-nek a Rába MAN nyergesvontatókkal üzemeltetett tartálykocsija, de hasonló célból alkalmazták az ÉPFU MAZ 504A SZ-972 cementszállító nyerges szerelvényeit. Utóbbi átalakítás nélkül alkalmas volt a folyékony műtrágya szállítására és áttöltésére. A 180 lóerős szovjet nyerges szerelvény max. 77 km/h sebességgel tudott haladni, és cserébe a Jamz 236-os V dízelmotorja 40-50 liter gázolajjal érte be 100 kilométerenként. A 13,5 tonna teherbírású félpótkocsijának tartályát RK-6/1 rotációs szivattyú ürítette. Az ÉPFU erre a feladatra szabályos üzletágat épített. Kiállításokon, gépbemutatókon népszerűsítették a szolgáltatást, és különböző reklámkiadványokat is megjelentettek, illetve terjesztettek a témában.
Az első, speciálisan folyékony műtrágya szállítására tervezett hazai járműszerelvény még a 70-es végén készült el. A Csepel D750.10 felépítmény nélküli tehergépkocsira egy fejlesztés keretében mezőgazdasági felhasználásra cserélhető felépítményrendszert készítettek. Ennek a folyékony műtrágya szállítására szolgáló tartályát gravitációs úton lehetett tölteni és üríteni, viszont a keverése pneumatikus keverőberendezéssel történt. A tartály kapacitása 6500 liter volt, és a teherautó után még egy ugyanilyen tartállyal szerelt, kéttengelyes pótkocsit is lehetett kapcsolni.
TEHERAUTÓ-, ILLETVE PÓTKOCSIPLATÓRA EGY TARTÁLYT – ÉS MÁR VIHETI IS
A 80-as években a folyékonyműtrágya-kijuttatás hazai komplett gépesítését a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság (HKG) ipari üzeme karolta fel, az IKR támogatásával. Ők az időszak elején fixplatós tehergépkocsik, illetve pótkocsik rakfelületére 4000, 5000, illetve 6000 literes térfogatú, lencse vagy gömb alakú ráhelyezhető tartályokat kínáltak. Ezek leginkább arra szolgáltak, hogy a folyékonyműtrágya-üzemtől a gazdaságok tranzittartályaihoz történő szállítást megoldják. Maga a tartály a tatabányai Delta ipari szövetkezettől származott, a herceghalmi üzem a keretet készítette hozzájuk.
KISZOLGÁLÓ PÓTKOCSIK ÉS FELÉPÍTMÉNYEK
1985-ig kellett várni, míg az első szántóföldi kiszolgálásra is alkalmas, nehéz terepviszonyok között is alkalmazható, traktorvontatású folyékonyműtrágya-szállító pótkocsik megjelentek. Akkor viszont egyszerre kettő is. A HKG egy nagyon egyszerű, robusztus vázszerkezetű, egytengelyes, merev felfüggesztésű tartálykocsit, a Huniper 5500-ast mutatta be a 70. OMÉK kiállításon, ahol a fejlesztést I. díjjal ismerték el. A szállítóeszköz tartálya 5500 literes kapacitású volt, a keverést és az ürítést centrifugálszivattyú végezte, a traktor pedig az alsó egytengelyes pótkocsi-vonóhorogról, vagyis a hitch kuplungról vontathatta a járművet. A HKG a szállítás mellett a kijuttatásra is alkalmassá tette, felszerelhető volt 18 méteres szórókerettel, illetve vontatott keretet is lehetett hozzá kapcsolni. Később még 4 késes injektálót is fejlesztettek hozzá.
A 70. OMÉK-on viszont megjelent a konkurencia is, hiszen abban az időben a mezőgazdaságigép-gyártó vállalatokat már hagyták szabadon fejleszteni, bővíteni a kínálatot, a piaci versenyben való érvényesülés reményében. Az IKR kezdeményezésére még a Mezőgépfejlesztő Intézet tervezte meg az FMSZ-2 típusjelzésű folyékonyműtrágya-szállító pótkocsit. A kivitelezést és a gyártást a Mezőgép Nyíregyháza karolta fel. Az ő standjukon mutatkozott be az új, traktorvontatású tartálykocsi. Az FMSZ-2 lényegében egy MBP-9 típusú, kéttengelyes, forgózsámolyos billentőplatós pótkocsi vázából és az arra kialakított tartályos felépítményből állt. A két függőleges, 5 mm vastag lemezpalástú és 8 mm vastag fenekű tartály összesen 5700 liter térfogatú volt, és egy csőrendszerrel össze volt kapcsolva. Az ürítést, a keverést egy benzinmotoros szivattyú biztosította, de később elérhető volt belőle hidromotoros hajtású változat is. Lehetőség volt gravitációs töltésre és ürítésre, de szivattyús töltésre, átfejtésre, ürítésre, illetve keverésre is. A szivattyúval 10 perc alatt lehetett kiüríteni a tartályokat. 1986-ban már elkészült a keletnémet IFA W50 LA/Z 3SK5ND tehergépkocsira szerelhető FMSZ-1 felépítmény, amelynek egy darab tartálya volt, és 3400 liter folyadék fért bele. Így az FMSZ-2-vel összekapcsolva 9100 liter folyékony műtrágyát tudott a kijuttató gépekhez szállítani.
AZ ÉPFU IS FEJLESZTETT, SZINTÉN A NYÍREGYHÁZIAKKAL
1988-ban annyira felfutott a folyékonyműtrágya-szállító üzletág az ÉPFU-nál, hogy a cég fejleszteni kezdte a szállításért felelős flottát. Az elavult, sokat futott MAZ-szerelvényeket korszerűbb, háromtengelyes, pótkocsis Kamaz szerelvényekre cserélték, melyek rakfelületére a nyíregyházi Mezőgép készített tartályokat az ÉPFU megrendelésére. Az új flottával, a Hajdúsági Agráripari Egyesüléssel szerződve, a taggazdaságaikat látták el a központi üzemből folyékony műtrágyával.
ÚJ GYÁRTÓ, BŐVÜLŐ KÍNÁLAT
Ugyanebben az évben a Mezőgépből kivált nyírteleki gyáregység, az Agrogép is piacra lépett hasonló tartályfelépítményekkel. A DETF-21100 és 21200 széria 3500–7000 liter térfogatban, ötféle méretben volt kapható. Aki ennél még nagyobb szállítási kapacitásra vágyott, annak is tudtak alternatívát kínálni. A DETK-3015 tartályos nyerges félpótkocsit szintén folyékony műtrágya szállítására fejlesztették. Ez a gép saját szivattyúval végezte a töltést, ürítést és keverést. A 21 tonna teherbírású kocsi 15 ezer liter oldat szállítására volt alkalmas, és a vontatásához a Kamaz 54111 nyerges vontatót ajánlottak.
Amint az összeállításunkból is kitűnik, a folyékony műtrágya alkalmazásának terjedésével arányosan bővült a kínálat a szállításához alkalmazható, hazai gyártású járművekből, így az időszak vége felé már mindenki maga választhatta meg a saját kapacitásigényeihez legoptimálisabban illeszkedő szállítóeszközt.
Farkas Imre
