Az erdőgazdálkodásban a kitermelt faanyag közelítésére számos technológiai megoldást alkalmaznak.
Ezek megválasztása több tényezőtől, az állomány jellemzőitől, a terepviszonyoktól – lejtőmérték, járhatóság, talaj- és útviszonyok – is függ. A változatos körülményeknek megfelelő technológiákban, különböző arányokban, a meredek lejtésű területeken – a gravitáció kihasználásával – a csúsztatásos módszer, a nehezen járható területeken a gépi vagy lófogatos vonszolás, a járművel járható területeken pedig a magajáró, vagy vontatott közelítő műszaki eszközeit alkalmazzák. A hazai erdészetekben is – a területi adottságoknak megfelelően – az említett technológiák valamennyi változatát, a változatos termelési körülményeknek megfelelően alkalmazzák. Az utóbbi időben, elsősorban természetvédelmi és környezetkímélési előnyök miatt ismét előtérbe került a lóval végzett fogatos közelítés, különösen a nehezen megközelíthető, nehezen járható területeken (1. kép). A mai termelési színvonalnak megfelelően, a legszélesebb körben alkalmazott közelítési technológia mégis a magajáró és a vontatott közelítő kocsikra alapozott megoldás.
A közelítő magajárógépek és a vontatott közelítőpótkocsik – éppen a nehéz erdészeti terep- és talapviszonyokból adódóan – a nagy mechanikus igénybevételek legyőzésére robusztus, erős kivitelű konstrukciók.
A MAGAJÁRÓGÉPEK
A magajárógépek vázszerkezete erős, durvalemezből kialakított hegesztett keretszerkezet. Az alváz osztott kivitelű, mellső részét egy- vagy kéttengelyes erdészeti gumiabroncsozású futómű támasztja alá. A gumiabroncsozású, merev felfüggesztésű, egytengelyes, hajtott kerekű, vagy a két- és háromtengelyes változatok, 2×4, 4×4, vagy akár 6×6 kerékképletű konstrukciók különböző variációi. A nehezen járható terepen, illetve talajviszonyok melletti biztonságos közlekedés biztosítására lánctalpas futóművel szerelt konstrukciókat is kialakítottak. A magajáró konstrukciók mellső alvázrészére van felszerelve a meghajtó dízelmotor és tartozékai, a hidraulikus rendszer, a sebességváltó, kezelőfülke a kiegészítő berendezéseivel.
A beépített dízelmotorok beépítése természetesen mindig követi a vonatkozó fejlesztési irányokat, és az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásokat. A beépített motorteljesítmény a kisebb teljesítményű erdészeti univerzális traktorok esetén 80/59 LE/kW, a középnehéz traktoroknál max. 200/147 LE/kW motorteljesítményű motorok beépítésével találkozhatunk. Ennek az az oka, hogy – a téli rossz talaj- és terepviszonyok mellett – a vontatók adhéziós tömegéből adódó, kifejthető maximális vonóerő-, illetve vonóhorog-teljesítménye nem teszi lehetővé az ennél nagyobb motorteljesítmény kihasználását. A nehéz terep- és talajviszonyok melletti biztonságos üzemeltetés elérésére az alacsonynyomású erdészeti gumiabroncsozású futóművek kapaszkodólánccal szerelhetők fel.
A magajárógépek mellső, tulajdonképpen energiaszolgáltató motortartó és vontató vázszerkezeti részéhez függőleges csapon keresztül kapcsolódik – a törzscsuklós traktorokon alkalmazott megoldásokhoz hasonlóan – a közelítőeszköz teherviselő szállítókocsija. A szállítókocsik teherviselő és teherhordó vázszerkezetének kialakítása a mezőgazdasági vonórúd-támasztású pótkocsik kialakításához központi vagy létraváz-kialakítású alvázhoz hasonló, zárt, „U” vagy „C” szelvényű tartókból áll.
Az alvázat egytengelyes – vagy éppen a változatos, nehéz terepviszonyok melletti, jó talajkövetés érdekében – tandem vagy kéttengelyes futóművek támasztják alá. A különleges rönkmarkoló szerszámmal, illetve munkaeszközzel szerelt forgógémes rakodó a kocsiszekrény vázkeretére van építve, a kezelése pedig a mellső vázszerkezeten elhelyezett vezetőfülkéből történik.
VONTATOTT KÖZELÍTŐKOCSIK
A magajárógépek mellett speciális erdészeti traktorokkal vagy univerzális, illetve középnehéz univerzális traktorokkal üzemeltetett erdészeti közelítő pótkocsik is széles típusválasztékban – külföldi és hazai gyártásban – állnak a felhasználók rendelkezésére (2. kép).
A traktorvontatású közelítőkocsik – az előzőekhez hasonlóan – leggyakrabban alacsonynyomású gumiabroncsozású futóművel készülnek. Egyes gyártmányoknál a tändem futómű és a vontató gumiabroncsait speciális, kiegészítő lánctalpak védik a nehéz terep- és mechanikai igénybevételek okozta meghibásodásoktól (5. kép).
A rossz talajviszonyok melletti biztonságos közlekedés, a közelítőkocsik kerekeinek kiegészítő rendszere hidraulikus hajtással van építve, és kapaszkodást segítő láncokkal szerelhetők fel (4. kép).
A vontatott közelítőkocsik vázszerkezete erős, robusztus kialakítású hegesztett szerkezet. A rakterület, a rönkszállításához speciális kialakítású, az említett tändem futóműre épített hossz- és kereszttartókból, alsó konzolokból, illetve a hozzájuk hegesztett rakoncákból áll. Természetes lemezplatós és oldalfalas változatok is bővítik a kínálatot. Az alváz mellső kereszttartójához hegesztett platformra van építve a forgóoszlopos vagy forgógémes fő- és segédgémből álló hidraulikus forgórakodó (6. kép).
A rakodógépek nagy gémkinyúlása biztosítja a nagy távolságról történő biztonságos rakodást. A gémkinyúlás, a kocsiszekrény méretétől függően, 4-6-8, vagy akár 10 m is lehet. A gémterhelés, vagyis az emelőképesség a gémkinyúlástól függ, és akár 2-6,7 m tartományban 550 kg és 2700 kg között változhat. A közelítőkocsik rakodás közbeni stabilitásának javítására – szinte minden konstrukciónál – hidraulikus munkahengerekkel működtetett kitámasztólábak támasztják alá a vázszerkezetet. A rakodógép üzemeltetése, a közelítőre épített hidraulikus hálózatról, rendszerint a vonórúd fölé épített platformról, a kihelyezett vezérlőtömb karjaival történik (6. kép).
A kihelyezett hidraulikarendszer szivattyúja az üzemeltető traktor TLT-jéről kapja a hajtását, kardántengelyen keresztül. A segédgém végéhez csatlakoznak a különböző konstrukciójú munkaeszközök. A csatlakoztatás mechanikus kapcsolókkal és csöpögésmentes, hidraulikus gyorscsatlakozókkal történik. A munkaeszközökkel felemelt, illetve rakodott rönkök pontos pozicionálását a munkaeszközöket forgató hidromotorokkal lehet elvégezni. Az újabb szabályok szerint a vágástéri nyesedéket tilos a területen elégetni, ezért a közelítőkocsik az ilyen termények kiszállítására is alkalmasak. Ezeket a területen dolgozó kötegelőgépek kötözik be és vágják a kötegeket méretre (7. kép).
A kötegelt anyaggal a közelítőkocsik teherbírása és raktérfogata is kihasználható (8. kép).
Az ismertetett konstrukciójú vontatott közelítőkocsik családelven, különböző nagyságban és teherbírással készülnek, az egész kicsi, gyalogos működtetésű változatoktól a nagy teherbírású, tändem vagy kormányzott ikertengelyes futóművel szerelt változatokig. A hazai piacon kapható típusválasztékból, az 1. táblázat adatai szemléltetik, egy hazai – IG+JM Kft., Nyúl – erdészeti közelítő pótkocsicsaládjának néhány fontosabb műszaki adatait.
Természetesen egyéb hazai gyártók közelítőeszközei is jelen vannak a hazai piacon. Ezen túlmenően számos külföldi típus Tajfun, Stepa, KTS, Komatsu, John Deere, vagy az SN 92 típusok, illetve a közelítőkocsi család tagjai. Néhány külföldi gyártmány fontosabb műszaki adatait a 2. táblázat tartalmazza.
Az elektromos hajtás és ezen belül távvezérlés alkalmazása a közelítéses technológiában is számos előnyös alkalmazást jelent, ezért már legalább prototípusszinten a hazai fejlesztésben és alkalmazásban is találkozhatunk ilyen konstrukcióval.
dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő
