A szervestrágya-kezelés és -szórás műszaki eszközei

A mezőgazdasági termelésben a talajból kivont, felhasznált tápanyagokat a termelési folyamat fenntartása érdekében vissza kell pótolni. A tápanyag-visszapótlás megoldható műtrágyázással és szervestrágyázással, illetve a két technológia kombinálásával.

A szerves a legkomplexebb

A mai korszerű műtrágyákkal a termesztett növények igényeinek megfelelő összes tápanyag visszapótolható, ennek azonban a szerves anyag hiánya miatt kedvezőtlen hatása van a talajszerkezetre és a talajéletre. Ez a kedvezőtlen hatás természetesen számos eljárással – különböző baktériumos kezelésekkel, pl. zöldtrágyázással – kompenzálható. Az állattartó telepeken keletkező szerves trágyák azonban komplexen tartalmazzák a növények igényeinek megfelelő tápanyagokat, és a talajszerkezetre, a talajéletre is kedvező hatásúak.

A növénytermesztésben felhasználható állati eredetű szerves trágyák mennyisége az állatállomány nagyságától és a tartástechnológiától függ. A jelenlegi tartástechnológiákban a szarvasmarhatartásban, húsmarhatartásban mélyalmos, míg a tehenészetekben a mélyalmos és alomtakarékos hígtrágyás, a sertéstelepeken hígtrágyás, a juhágazatban és a broilertartásban döntő többségében a mélyalmos technológiák terjedtek el, illetve a tojótyúkok esetében is az almon való tartás terjed. Az állatállomány és a szervestrágya-termelés alakulását az 1. táblázat szemlélteti.

Agrotechnológiai alkalmazások, követelmények

A táblázat adataiból látható, hogy az állomány az elmúlt 5 évben állandósult, és ebből adódóan a megtermelt istállótrágya mennyisége is, amely 3,7–4,0 millió tonna körül alakult. Az istállótrágyával ellátott termőterület 230–250 ezer hektár, míg ebből adódóan a kijuttatott istállótrágya-adag mennyisége 15–20 t/ha között alakult. Az istállótrágyák – az előzőekben ismertetett kedvező tulajdonságaik mellett – tartamhatása is kedvező. Az istállótrágyák hasznosulása, lebomlása – a talajtípustól függően – hosszabb idő alatt történik, ezt szemlélteti a 2. táblázat.

Az előző táblázat adataiból látható, hogy a megtermelt istállótrágya mennyisége – a 3-4 éves tartamidőszakot figyelembe véve – még nem elegendő a talajok szervesanyag-pótlására. Ezért NPK-hatóanyagú műtrágyával kombinált kijuttatásával az istállótrágya-adag gyakran csökkenthető, a terület pedig növelhető. Egy ilyen, Martonvásáron folytatott kombinált kijuttatási kísérlet eredményeit a 3. táblázat szemlélteti.

Az istállótrágya tápanyagszintjének növelése további eljárásokkal – talajoltó baktériumokkal való oltása – is lehetséges. Erre szemléltet példát a mellékelt diagram (1. ábra).

Az istállótrágya beltartalmi jellemzőinek javítása a gondos kezeléssel is elérhető. A kezelés elvégzésének legegyszerűbb módja az alom istállóban történő kezelése. Ez történhet már a takarmányozás során megetetett takarmánykiegészítőkkel, amelyeknek a hatására az alomban kedvező levegős élettér alakul ki az aerob mikrobáknak. Az alomban – az érés gyorsítására – különböző mikrobiológiai oltással is lehet a beérést gyorsítani. Az istállótrágyák kezelésének hatékony megoldása a forgatásos trágyakezelés (1. kép).

A forgatásos istállótrágya-kezelés során adalékanyag nem kerül alkalmazásra. A forgatás biztosítja a prizmában kialakult aerob körülményeket, az optimális nedvességtartalom melletti folyadék-hozzáadással.

A szerves trágyák mennyiségi bővítésére hatékony eszköz a különböző szerves anyagok komposztálása, beleértve az istállótrágyák komposztálását és a humuszkomposztálást. A humuszkomposzt-készítés már szolgáltatásként is elérhető (Animal Futura Mo. Kft.).

Műszaki eszközök, komposztálóberendezések

A forgatásos trágyakezelésre, humuszkomposzt-készítésre különböző nagyságrendű vontatott és magajáró gépek állnak rendelkezésre. A vontatott konstrukciók alsó bekötésű vonórúddal csatlakoznak az üzemeltető traktor vonóberendezéséhez, vázkeretüket egytengelyes futómű támasztja alá.

A vázkeretben kétoldalt van csapágyazva a spirálisan, lemezből kialakított, réselt forgatótárcsák tengelye. A traktor TLT-jéről kardántengelyen és fogaskerekes hajtóművön keresztül meghajtott tengelyre, dobra hegesztett tárcsák végzik az anyag forgatását, és bizonyos mértékű utóaprítását. Egyes konstrukciók folyadékadagolóval is fel vannak szerelve. A nagyobb teljesítményű gépek forgatóberendezése magajáró gépekbe van beépítve (2. kép).

A magajáró változatok egyes típusai hevederes vagy szalagos, oldalra hordó berendezéssel tudják a prizmázást elvégezni. A kereskedelmi forgalom részére kiszerelt komposztokat pedig stabil, beépített komposztálógépekkel lehet előállítani.

Istállótrágya-szórási technológiaAz istállótrágya-szórási technológia egy szállítási körfolyamat, melyben a trágyát a kiépített vagy az ideiglenes tárolási helyen a szervestrágya-szóró pótkocsikra vagy mezőgazdasági –4 × 4 vagy 6 × 6 kerékképletű szervestrágya-szóró adapterrel szerelt – tehergépkocsikra kell rakni. A körfolyamat második eleme a területre történő szállítás, vagyis a terhelt menet. A harmadik elem pedig a szántóföldön az agrotechnikai követelményeknek megfelelő szórás elvégzése. A negyedik fázisban pedig az üres menet valósul meg. A szállítási szervestrágya-szórási körfolyamat megszervezésénél törekedni kell a folyamatosság biztosítására, vagyis hogy az egyes fázisokban ne álljon elő várakozás. Ez az adott műszaki eszközök teljesítményének összehangolásával érhető el, az fenti blokkvázlat szerint.

A körfolyamat szerinti rakodási teljesítményt az alkalmazott, vagyis az üzemben egyébként is használatos rakodógép, gépek emelőképessége határozza meg. A rakodásra megfelelő trágyamarkoló eszközzel felszerelt, az üzemben egyébként is meglevő traktoros vagy magajáró, kétkerék-kormányzású, csúszókerék-kormányzású, törzscsuklós vagy teleszkópos homlokrakodó egyaránt alkalmas (3. kép).

Az istállótrágya szórására is alkalmas szervestrágya-szóró pótkocsik felépítménye, kocsiszekrénye, futóműve az egyéb mezőgazdasági pótkocsikon alkalmazott konstrukciós megoldásokhoz hasonló. 11,5–13,0 t teherbírásig egytengelyes, nagy átmérőjű, nagy felfekvőfelületű, alacsony nyomású gumiabroncsozású, rugózatlan futóműveket alkalmaznak (4. kép).

Az ennél nagyobb teherbírású szervestrágya-szóró pótkocsik futóműve lehet tandem elrendezésű, rugózatlan vagy ikertengelyes rugózott felfüggesztésű. A tridem-, illetve quattrotengelyes futóművek átmenőtengelyes, rugózott konstrukciók. A rugózási megoldások hagyományos félparabola rugólapos vagy hidropneumatikus, illetve e kettő kombinációja, de légrugós megoldásokkal is lehet találkozni. A szervestrágya-szóró pótkocsiknál is széles körben alkalmazzák a különböző kerékkormányzási megoldásokat.

A futóműveket és a kocsiszekrényt az alváz köti össze. A nagy szilárdságú acélból hidegen hajlított „U” vagy „C” profilból az alváz kialakítása lehet központi gerinctartós oldalkonzolokkal vagy háromszög vagy négyszög alakban összehegesztett keretszerkezettel megvalósított. Az alváz mellső részéhez – a dinamikus igénybevételek csökkentésére – csapszegen keresztül csatlakozik a vonószemet vagy gömbfejet is magában foglaló vonórúd. Az alváz konzoljaira, bakjaira van építve a kocsiszekrény. A kocsiszekrény geometriáját tekintve négyszög vagy téglalap alapú, csonkagúla-keresztmetszetű.

Lehordó-, letolószerkezetek, mennyiségszabályozás

A szervestrágya-szóró pótkocsiknál a kocsiszekrénybe van beépítve a trágyát a szórószerkezethez szállító ürítőszerkezet. Az ürítőszerkezet lehet hidromotor-meghajtású, láncos, kaparóléces vagy hidraulikus munkahengerrel működtetett letolólapos konstrukció.

A láncos, kaparóléces lehordószerkezetek a vontatótraktor hidraulikus hálózatáról működtetett, változó térfogatáramú axiáldugattyús hidraulikus motorból, nagy szilárdságú szemes vagy különleges kialakítású hevederes láncból (5. kép), a meghajtótengelyre ékelt láncdiókból és a láncfeszítővel szerelt szabadonfutó tengely láncdióiból, a csővezetékekből és szabályzó hidraulikus elemekből állnak (6. kép).

A lehordószerkezet láncsebességétől függ a kiadagolt trágya mennyisége, melyet 10 t/ha és 45 t/ha érték között, 5 t/ha-os lépcsőkben kell beállítani, az agrotechnikai követelményeknek megfelelően. A beállítás a legegyszerűbb konstrukcióknál a traktor hidraulikus köréhez csatlakoztatott, a hidraulikus körbe épített háromállású, szabad visszafolyást biztosító szeleppel történik. Az újabb konstrukcióknál ez a traktor hidraulikus hálózatához kapcsolódó terminálról hidraulikusan vagy elektrotechnikai vezérléssel működtethető. A lehordószerkezet lehet letolólapos konstrukció is (7. kép).

Ennél a konstrukciónál a kocsiszekrénybe rakott szerves trágyát a kettős működésű hidraulikus munkahengerrel működtetett tolólap tolja a szórószerkezethez. Az adagmennyiség a hidraulikus munkahenger dugattyúrúdjának előtolásával szabályozható. Az adagmennyiség, vagyis az előtolás beállítása manuálisan vagy elektrotechnikával, szoftver segítségével történhet, az üzemeltető traktor termináljáról.

Szórószerkezet-konstrukciók

A szervestrágya-szóró pótkocsikon alkalmazott szórószerkezetek éppen az eltérő konzisztenciájú szerves trágyák – almos istállótrágyák, komposztok, szalmás baromfitrágya-keverékek – eltérő tulajdonságai miatt különböző konstrukciójúak. Az érett, összeállt almos istállótrágyák kiszórására a 2–4 db függőleges tengelyű, a tengelyre spirálisan hegesztett tépőfogak – a tépőfogak több típuson csavarkötéssel rögzítettek, így cserélhetők – alkalmasak (8. a-b. kép).

Az átforgatással kezelt istállótrágyákat és komposztokat pedig a vízszintes dobos és röpítőtányéros szórószerkezetű gépekkel lehet az agrotechnikai követelményeknek megfelelő aprítással és szórásegyenletességgel, nagy munkaszélességben kijuttatni. A kenődésre hajlamos szalmás baromfitrágya kijuttatására, kiszórására a tárcsás – vagy nevezik turbinásnak – szórószerkezetű gépek alkalmasak (9. a-b. kép).

Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő