201 év traktortörténelem

Borítókép
201 év traktortörténelem

A John Deere már 2018‑ban kerek évfordulót ünnepelt: „100 év a traktorgyártásban”. A New Holland ebben az évben fog ünnepelni. Cikkünkben bemutatjuk a két gyártó fejlődésének legfontosabb mérföldköveit.

Mindketten a leghosszabb múltra visszatekintő gyártók közé tartoznak: a John Deere már 2018‑ban 100 éves jubileumot ünnepelt a traktorgyártásban, a New Holland 2019‑ben követi. A két traktorgyártó cég nemcsak saját erejét felhasználva lett nagyvállalat, hanem más vállalatok és a know ‑how felvásárlásával is növekedtek. Elsősorban a New Holland profitált az elmúlt évtized során például az Agrifull, a Ford (beleértve a New Holland betakarítógépeket), a Steiger, a Case IH (a Steyr céggel) és egyéb vállalatok mezőgazdasági géprészlegeinek felvásárlásából. Az alapkőletételt azonban egy saját fejlesztés jelentette: a Fiat 702 modell 1919‑ben, ami egy benzinüzemű, 6,2 l hengerűrtartalmú, négyhengeres motorral dolgozott.

Ezzel ellentétben a John Deere történelme idegen fejlesztéssel kezdődött: ez nem volt más, mint a petróleummal működő Waterloo Boy az azonos nevű vállalattól, amelyet 1918‑ban vásároltak meg. Pontosabban fogalmazva a John Deere már 1914‑ben beszállt a traktorgyártásba, a Dain Tractor nevű modellel (fejlesztőjéről, Joseph Dain‑ről kapta a nevét, aki a John Deere vezetőségi tagja volt akkoriban), ami egy háromkerekű, összkerékhajtású szántóföldi traktor volt, elöl kettő és hátul egy kerékkel. A gyártást a Waterloo Boy javára kereken száz darab után leállították. Az 1956‑ban átvett Heinrich Lanz részvénytársaság, vagy az ausztrál traktorgyártó cég, a Chamberlain átvétele évtizedekkel később szintén meghatározta a fejlődést és a vállalat műszaki fejlesztéseit. Sok újítást – mint pl. a Powershift váltó vagy a kartámlába épített vezérlőpult – a John Deere azonban saját erőből fejlesztett ki. Ugyanakkor a hibás döntések is formálták a vállalat útját, ilyen volt pl. a mechanikus összkerékhajtás késői bevezetése...

A HÚSZAS ÉVEK, AZ ARANYKOR

Az 1920‑as években a mezőgazdaság gépesítése tovább folytatódott. A Fiat a 702‑es modelljét a legkülönfélébb változatokban fejlesztette tovább – és megrendelővé vált. 1927‑ben jelenik meg a piacon a 700‑as utódmodell. 1932‑ben végül a Fiat a 700C modellel megkezdi a hernyótalpas traktorok gyártását. Ezzel a gazdálkodóknak Dél‑Európában és Afrikában egy nehéz vontató állt rendelkezésükre a területek művelésbe vételéhez és a további műveléshez.

A kéthengeres motorral ellátott D‑modell lett 1923‑ban az első olyan traktor, amit John Deere felirattal láttak el a motorháztetőn – a nagy sikerrel értékesített traktormodellt 30 évig gyártották. Így máig ez a leghosszabb folyamatos szériagyártással rendelkező John Deere‑traktor. A D‑modell alatt a John Deere 1926‑ban bevezette a C‑modellt is, ezt 1928‑ban a GP‑sorozat váltotta le, melyet a következő évtizedekben számos változatban gyártottak.

A RECESSZIÓ ÉVEI

1929‑ben rázta meg a világot az első gazdasági világválság. A mezőgazdasági gépek fejlődését azonban ez sem tudta feltartóztatni. 1932‑ben mutatta be a John Deere az „A” elnevezésű sikermodelljét 25, majd később 30 lóerővel, ami háromkerekű traktorként a kapás kultúrákban kiváló fordulékonyságával tűnt ki. Több mint 300 000 legyártott darabbal a világ egyik legsikeresebb traktora lett. Röviddel ezután következett a kisebb teljesítményű B‑modell 16, ill. később kereken 19 lóerővel, ami ugyancsak több mint 300 000 eladott példányával a John Deere második legsikeresebb traktormodelljének bizonyult.

A Fiat ebben az időben elsősorban a hernyótalpas traktorok gyártására koncentrált. Ezek segítettek pl. abban, hogy Észak-Olaszországban a Pó-síkság termékeny talajait Európa egyik legfontosabb mezőgazdasági régiójává alakítsák, és lehetővé tették a szántóföldi művelés gépesítését a dombos Toszkána területein is.

A 2. VILÁGHÁBORÚ ÉS AZ UTÁNA KÖVETKEZŐ IDŐSZAK

Az állandó erőforráshiány és a fegyveripar prioritása következtében a traktorok fejlesztése az 1940‑es években szinte teljesen abbamaradt. Sok ötlet merült fel – de a megvalósításuk csak a 2. világháború után, az 1945 utáni években kezdődhetett el. Sok európai országban nem volt szabad 1942‑től folyékony üzemanyaggal működő traktorokat értékesíteni – helyettük elsősorban a nem hatékony fagázüzemű változatokat használták.


1918‑ban a John Deere átvette a Waterloo Motor Company vállalatot, a Waterloo Boy traktorok gyártóját


 Ez a pillanat számít hivatalosan a traktorgyártás kezdetének a John Deere történelmében


 Tulajdonképpen azonban a John Deere már 1914‑ben elkezdte a traktorok fejlesztését és gyártását a Dain Tractorral, ami AWD (All Wheel Drive) néven is ismert


A 700‑as modell jelzi 1918‑ban a traktorgyártás kezdetét a Fiat cégnél

1932‑ben vezette piacra a Fiat az első, 700 C hernyótalpas traktorát

A Fiat 1939‑ben mutatta be a 26 lóerős 700D modelljét – ez a 700‑as modell továbbfejlesztése; csak 1946‑ban, a második világháború után jelent meg a piacon a hernyótalpas 50‑es modellel a traktorok teljesen új generációja, amit nemsokára az 52-es követett.

A John Deere is újra és újra megpróbálkozott a hernyótalpas traktorokkal, ilyen volt pl. a BO‑L (1947‑től gyártotta végül a John Deere által megvásárolt Lindemann vállalat). Ezenfelül a D‑modellt is folyamatosan továbbfejlesztették, míg végül 1953-ban leállították a gyártását. 1938‑tól 1946‑ig a John Deere az L‑modellt is gyártotta, egy alig 11 lóerős, kéthengeres, mindössze 0,9 l hengerűrtartalmú Herkules‑motorral rendelkező kistraktort.

A FELLENDÜLÉS ÉVEI – 1950-TŐL

A következő évtizedben teljes erővel megindult a mezőgazdaság gépesítése. A John Deere kifejlesztette a dízelmotoros R‑modellt, és ezzel elbúcsúzott a benzin‑ és kerozinüzemű hajtásoktól.

Az 1950‑es évekre tehető az összkerékhajtású technológia áttörése is. A Fiat 1953‑tól gyártja a 25R‑DT modellt mechanikus összkerékhajtással, amit egy sor további sikeres összkerékhajtású traktor követett. 1956‑ban a John Deere megszerezte a mannheimi Heinrich Lanz részvénytársaság részvényeinek többségét, ahol 1958‑tól a piros‑kék színről átállnak a zöld-sárga változatra. Ezalatt a John Deere az Egyesült Államokban kifejleszti az első törzscsuklós kormányzású nagytraktorát – a 215 lóerős 8010 modellt. Évekkel korábban jelenik azonban meg, mint kellene, és a gyakorlatban még nem mutatkozik eléggé kiforrottnak.

MŰSZAKI ELŐREHALADÁS

Az 1960-as években további újítások történtek a traktorgyártásban. A John Deere 1963-ban vezette be a 4020-as modellel az első Full-Powershift váltóval rendelkező traktort (8/4 fokozat; opcionális a 8/2 szinkron sebességváltó helyett). A traktor nagy siker lett, és lefektette az alapokat egy sor sikeres Powershift sebességváltóval rendelkező nagytraktor előtt. 1965-től a John Deere Európában is kínált a programjában egy 150 lóerős nagytraktort – a közel 9 literes, hathengeres 5020-as modellt.


Az A és B modellek külön-külön több mint 300 000 eladott darabbal minden idők legsikeresebb John Deere traktorai voltak


A C modellt több mint 30 évig gyártották – ilyen hosszan egyetlen más John Deere modell sem volt gyártásban


A Fiat 600 volt az olasz gyártó háború utáni egyik első fejlesztése


Az 1951-ből származó 25R mérföldkőnek számított a Fiat traktorgyártásában, és 45 000 darabbal nagy sikernek számított


Sok éven keresztül a háromkerekű traktorok voltak jellemzőek az észak-amerikai kapáskultúrákban


1960-ban a 65 lóerős 3010 volt a John Deere európai programjában az akkori idők legerősebb traktora


1956-ban a John Deere átvette a Lanz részvényeinek többségét

Az európai traktorgyártásban jelentős mérföldkő volt 1960-ban a modern négyhengeres dízelmotorokkal rendelkező 300-as és 500-as modell bevezetése – ami azonban a Bulldog gyártásának a végét is megpecsételte Mannheimben. 1962-ben következett a sorozat csúcsmodellje, a 47 lóerős John Deere-Lanz 700. A nagyobb teljesítményű traktorokat továbbra is az Egyesült Államokból importálták (ebben az időben még az európai traktorokat is az Egyesült Államokban gyártották és fejlesztették, Mannheimben csak az összeszerelés történt). 1964/1965-ben ezeket a traktorokat átalakított modellekkel (310, 510, 710) cserélték le. 1969-ben a 20-as sorozattal első alkalommal használtak hathengeres motorokat, és a Lanz név véglegesen eltűnt a motorháztetőről. A törzscsuklós kormányzású traktorok szegmensében a John Deere az 1961‑től 1964‑ig a 8010 utódjaként gyártott 8020‑as modellel sem szerzett jelentős piaci részesedést, és nem volt sikere olyan gyártókkal szemben, mint a Steiger és a Versatile.


A Fiat 80R 6,9 literes, négyhengeres motorral dolgozott, és 1961‑től 1970‑ig gyártották


A 40 lóerős, összkerékhajtású 441R sokféle munkára alkalmas volt


Ezzel szemben a 70C hernyótalpas traktor valódi óriásnak számított


A 411R volt 1958 és 1965 között a legnépszerűbb Fiat traktor


Az akkoriban legendásan nagy teljesítményű, 122 lóerős 5020 modell iránt a maga idejében (1965‑1972) Németországban még nem volt kereslet


A John Deere sok évig kitartott a hidrosztatikus összkerékhajtás mellett, és csak később indult a mechanikus hajtás irányába


A teljes terhelés alatt kapcsolható váltó fejlesztésével ugyanakkor bizonyították, hogy nagyon jók a piaci meglátásaik


1963‑tól a John Deere 4020 traktorhoz opcionálisan kapható Powershift váltó


Az első John Deere 8010 és 8020 törzscsuklós kormányzású traktor nem aratott sikert a piacon...


...ellentétben a kompakt építésű 100, 300, 500 és 700 modellekkel, a mannheimi John Deere‑Lanz‑művekből

A kínálatban néhány nagytraktorok nélkül eltelt év után 1968‑ban a Wagner céggel kötöttek megállapodást, amelyik ettől kezdve a WA‑törzscsuklós kormányzású traktorait zöld‑sárga színben gyártotta. Mivel ez a megállapodás a Wagner‑kereskedőket kizárta az értékesítésből, a megállapodás vége 1970‑ben, 51 traktor legyártása után a Wagner cég végét is jelentette. Közvetetten azonban ezzel lefektették a nagytraktorgyártó Big Bud alapkövét, ami egy korábbi szerződéses Wagner‑kereskedésből indult ki.

A Fiat az 1960‑as években főleg a teljesítménynövelésre helyezte a hangsúlyt. 1961‑től a 80 lóerős 80R modell egy 6,5 literes hathengeres motorral készült. Az 1958‑tól 1964‑ig sikeresen gyártott 11‑es sorozat után, melybe a népszerű 411R is tartozott, 1965‑től a modernizált Diamant‑sorozat következett szinkronizált sebességváltóval. 1968‑tól a Nastro D’Oro‑sorozattal egy optikailag új vonalat vezetett be, amely a korszerű technika alkalmazásával együtt növelte a piaci részesedést.

A HETVENES ÉVEK VAD KORSZAKA

A diszkózene évtizede erősen a megjelenésre koncentrál – függetlenül attól, hogy autókról vagy haszongépjárművekről van‑e szó. A John Deere a SoundGuard (SG) vezetőfülkével rendelkező 30‑as sorozattal új részletekre helyezi a hangsúlyt: itt minden lekerekített, még az első szélvédő is. Műszakilag a Power‑shift váltók fejlesztését lendítették tovább, és mivel először nem tartották sokra a mechanikus összkerékhajtást, és sokáig csak hidraulikus elsőkerék‑hajtást kínáltak, végül mégis váltottak az egyre keresettebb mechanikus 4‑kerékhajtásra. A felső teljesítménykategóriában a John Deere két törzscsuklós kormányzású traktort mutatott be, a 7020‑as és a 7520‑as modellt, amelyek kompakt méreteikkel és új technikai megoldásaikkal a Wagner által eddig gyártott és időközben elavult WA‑12 és WA‑15 modellt váltották le. Már 1975‑ben következett a korábbinál még jóval modernebb 8030‑as, törzscsuklós kormányzású traktorsorozat, amely első ízben sok exportpiacon is nagy slágerré vált. 1970‑ben a John Deere egyébként felvásárolta a Chamberlain ausztrál traktorgyártó céget, melynek sárga színű standard traktorait még 1986‑ig tovább gyártották. 1973‑ban a Fiat az 1000 és 1300 DT modellel első ízben lépte át a 100 lóerős határt. 1975‑ben a 780 és 880 modellekkel teljesen új dizájnt vezettek be, ami teljesen más irányba mutatott, mint a John Deere irányvonala. A Pininfarina által tervezett traktorok szögletesek voltak, és következetesen geometrikus formákból, párhuzamos és trapéz alakban futó vonalakból álltak. 1978‑ban nagyobb teljesítményű, 180 lóerős, 8,1 literes, hathengeres motorral ellátott modellek következtek 180 mázsa tömegig, valamint kisebb típusok is. A Fiat az észak‑amerikai piaci pozícióinak erősítése érdekében 1977‑ben átvette a betakarítógép‑specialistaként ismert Hesston vállalat pontosan 50,2 százalékát (1975‑ben már megvásárolta a pénzügyileg meggyengült olasz kombájngyártó Laverda céget). Ettől kezdve a Fiat traktorokat Amerikában Hesston márkanéven értékesítették, míg a következő években a Fiat Hesston járvaszecskázókat és bálázókat importált Európába, és itt Fiatagri néven adta el őket. Ugyanebben az évben a Fiat átvette az olasz Agrifull traktorgyártó céget, melynek saját traktorait még egy ideig továbbfejlesztették, míg át nem álltak a 90‑es sorozat Fiatagri traktorjaira. Mivel a Fiat programjából továbbra is hiányoztak a 200 LE feletti traktorok, ugyanakkor Európában megjelent az igény ezekre az erőgépekre, 1979‑ben közös vállalatról szóló megállapodást kötöttek a törzscsuklós kormányzású traktorokat gyártó kanadai Versatile vállalattal. A Fiat három modellt vett át saját márkaként a termékprogramjába – a piaci siker azonban szerény volt, így már 1983‑ban felbontották a szerződést. Egyébként nem sokan tudják, hogy a John Deere és a Fiat 1971‑ben közel állt ahhoz, hogy legalább bizonyos piacokon szorosan együttműködjenek FiatDeere vagy DeereFiat márkanéven. Ismeretlen okokból azonban ez nem következett be, bár a szóbeszéd szerint már a logókat és a sajtóközleményeket is kinyomtatták.

A NYOLCVANAS ÉVEK ELEGANCIÁJA

Az 1980‑as évekre nem voltak jók az előrejelzések. Az észak‑amerikai mezőgazdasági válság a termelői árakat nagyon mélyre nyomta. A mezőgazdasági gépek értékesítése megfeneklett, számos gyártó tönkrement, vagy mások átvették őket. A John Deere azonban erősnek mutatkozott, és az anyavállalat pénzügyi támogatásának köszönhetően a Fiat is azok közé tartozott, akik ezt az időszakot átvészelve nyertesként haladtak át a célvonalon. Ezután, 1984‑ben, a 80‑as sorozat utódjaként piacra dobták a 90‑es sorozatot, amely többek között az új sebességváltójával tudott előnyre szert tenni. Ugyanebben az időszakban a Fiat mezőgazdasági gépgyártással foglalkozó részlege saját márkává vált: ez a Fiatagri.

A John Deere a 40‑es és 50‑es sorozatánál főként szépítgetéssel próbálkozott, néhány kivétellel, ilyen volt pl. a saját gyártmányú (sérülékeny) V8 dízeles 8850‑es zászlóshajó. Az 55‑ös sorozat ismét nagy siker lett, annak ellenére, hogy különösen a versenytársnak számító Case IH gyakorolt jelentős nyomást a piacra 1986‑os új Magnumjával. A John Deere azonban már készült a válaszra...


A Nastro D’Oro sorozat 1968‑tól követte a kinézetre tulajdonképpen modernebb megjelenésű Diamant‑sorozatot


A Nastro D’Oro kivitelben 1973‑ban jelent meg az 1300 dt a piacon, ami egy 7,4 literes, hathengeres motorból 130 LE névleges teljesítményt hozott ki. Az 1300 Special akár 150 LE teljesítményre is képes volt

ÚJ PIACOK

Miután 1989‑ben lebontották a vasfüggönyt, számos új piac nyílt meg a mező‑gazdasági gépek értékesítéséhez. Az egykori NDK után a gyártók később Lengyelországot, a Független Államok Közösségét, Magyarországot és más országokat céloztak meg. A John Deere ehhez elsőre a már jól bevált 55‑ös nagytraktorokat vetette be, míg a 60‑as és 70‑es sorozatba tartozó törzscsuklós kormányzású traktorokat elsősorban Észak‑Amerikában és Ausztráliában értékesítették. 1993‑ban aztán a gyártó megkezdte a hosszú ideig előkészített támadást: a teljesen új fejlesztésű 6000‑es és 7000‑es sorozatú traktorokkal, melyek modern, takarékos motorokkal, nagyméretű vezetőfülkével, moduláris vázszerkezettel és a sebességváltók széles választékával rendelkeztek, félelmet keltettek a versenytársakban.

1968‑tól 1970‑ig a John Deere számára a Wagner vállalat gyártotta a törzscsuklós kormányzású traktorokat – a szerződés felbontása később a Wagner számára a csődöt jelentette

1970‑ben a 7020 és a 7520 modellek változzák le a Wagner által gyártott törzscsuklós kormányzású traktorokat

A hátsókerék‑hajtású 4520‑as az 1960‑as évek végén egy jellegzetes standard traktor volt


A 30‑as, 40‑es és 50‑es törzscsuklós kormányzású traktorsorozatok nagy sikert arattak, kivéve a sérülékeny V8‑as 8850 modellt


A 40‑es sorozat volt az utolsó hidraulikus összkerékhajtással kínált modell


Az 50‑es és 55‑ös traktorsorozatok legendává váltak – különösen a Powershift sebességváltóval rendelkező nagytraktorok


A 60‑as és a 70‑es törzscsuklós kormányzású traktorsorozatok folytatták az elődeik sikertörténetét


1978‑ban a Fiat bevezette a nagy 80‑as sorozatot, ami kétkerék‑ és összkerékhajtású változatban volt kapható


1979‑től 1983‑ig a Versatile vállalattal közös vállalkozás keretében gyártották a törzscsuklós kormányzású traktorokat Fiat‑színekben

A modern műszaki meg‑oldásoknak és a traktorok megbízhatóságának köszönhetően a John Deere az 1990‑es évek közepétől piacvezető szerepet töltött be Németországban. 1994‑ben érkezett a 260 lóerőig terjedő nagy 8000‑es traktorsorozat, elektronikus kapcsolású Powershift sebesség‑váltóval, az úttörő TechCenter vezető‑fülkével, kartámlába épített vezérlőpulttal. Kicsivel később következtek a gumi‑hevederes változatok, mint pl. a 8000T. A 90‑es években a John Deere a kisebb traktorok gyártása területén is megpróbálta a közös vállalatok létrehozását – például a Renault Agriculture és a Zetor cégekkel. A Fiatagri háza táján is történt né‑hány változás. 1990‑ben jelent meg a piacon a teljesen új fejlesztésű Winner‑sorozat, először 130, később 140 lóerőig. Nagyobb feltűnést keltett azonban 1991‑ben a Ford mezőgazdasági gépeket gyártó részlegének átvétele a New Holland betakarítógépeivel együtt, amiből a Fiat vállalatcsoport New Holland részlege született. A csomagban benne volt a kanadai Versatile traktorgyár is Winnipegben, amelyet 1986‑ban vásárolt fel a Ford, és már javában folyt egy új nagytraktorsorozat fejlesztése. Az erőteljes motorokkal, opcionális Super‑Steer első tengellyel és megerősített UltraCommand Powershift sebesség‑váltóval rendelkező Genesis sorozat 1993‑ban jelent meg a piacon, és nagy sikert aratott. Néhány évig a sorozat egyaránt kapható volt a kék színű Ford New Holland változatban és a terrakotta vörös Fiat New Holland változatban – ugyanúgy, mint a középkategóriás M‑sorozat esetében.

1999‑ben a Fiat tovább vásárolt, és átvette a Case IH vállalatot – azonban a kartelltörvény miatt a kanadai nagy‑traktorgyárat Winnipegben el kellett adnia. Mivel a Case IH kicsivel korábban még átvette a Steyr vállalatot, a csoport megszerezte a tudást a fokozatmentes sebességváltók gyártásához, ami eleinte még a ZV vállalattal történő együttműködésen alapult, a T7‑sorozat bevezetésével viszont már saját fejlesztésű sebességváltókat használtak.

A John Deere szintén elkezdte alkalmazni a CVT technológiát, ez részben a ZF váltók vásárlásával, részben pedig saját fejlesztésekkel történt.

AZ ÚJ ÉVEZRED

A 21. század teljes mértékben a digitalizálás és az alternatív hajtáskoncepciók jegyében zajlik. A John Deere az első olyan gyártók között van, akik nagykiterjedésű GPS kormányzási rendszereket kínálnak a traktoraikhoz. Miután az ehhez szükséges műholdak 1995 óta polgári célokra is használhatók lettek, egy‑re több alkalmazás jelenik meg. A CNH is úttörőnek számít ezen a területen, ugyanúgy, mint az ISOBUS témakörben, mellyel a John Deere először szkeptikusan nézett szembe. Ma mind‑kettő része a teljes felszereltségnek a traktoroknál. Az évek során a teljesítmények egyre növekednek. A New Holland TG-sorozatú, majd később a T8-sorozatú nagytraktorai technikailag messzemenően a Case IH Magnum modelljén alapulnak – és a gyártás helye is ugyanaz: Racine (ezen‑kívül egy másik üzem található Brazíliában). A nagytraktorok gyártása során a New Holland 2015 óta a kerekes változat helyett alternatív lehetőségként a gumi‑hevederes változatot részesíti előnyben, mint pl. a T9 SmartTrax és a T8 SmartT‑rax változat esetében.


1984‑ben – most már nem Fiat, hanem Fiatagri néven – megörökölték a robusz‑tus „Strich 90” traktorok a 80‑as soroza‑tot. Ezeket elődeikhez hasonlóan...


...az Egyesült Államokban gyártották, és a kanadai Hesston partnervállalat értékesítette


1992‑ben következett be a John Deere nagy termék‑ és minőségi támadása. Ekkor jelentek meg a 6000‑es és 7000‑es sorozatok


1994‑ben megjelentek a 800‑as nagy‑traktorok a jövőbe mutató darázsderék‑kal és CommandArm vezérléssel. Röviddel ezután követte őket a gumiheve‑deres 8000T modell


A Fiatagri ezzel szemben 1990‑ben bemutatta Winner‑sorozatát


A Ford által fejlesztett és sok évig kék, valamint terrakotta színekben értékesített Genesis nagytraktorok Winnipegből származtak

Hosszú ideig az M, ill. a 60‑as sorozatot is két színben gyártották Ford New Holland és Fiat New Holland márkanéven

2017 óta a New Holland a Fargóban gyártott törzscsuklós kormányzású traktorait CVT sebességváltóval is kínálja (melyek a ZF-től származnak). Sok energiát fektetnek emellett az alternatív hajtásokba is – először üzemanyagcellákkal, később metánnal és biometánnal üzemelő traktorokat fejlesztettek. Külön erre a célra működtetnek Olaszországban egy kísérleti gazdaságot. A John Deere viszont inkább a mezőgazdasági gépek villamosítására összpontosít. A Mannheimből származó E prémium modellek sok éven át elektromos hajtású rásegítő berendezéssel üzemelnek, a „Sesam” tanulmány ezzel szemben a teljes egészében villamos hajtású traktorok koncepcióját testesíti meg. A John Deere 2017‑ben mutatta be a 9030T gumihevederes traktorokat légrugós keresztirányú lengőkarral. A gyártó emellett továbbfejlesztette a Power‑shift sebességváltóját, és 2013‑ban bemutatta az e23 váltót a 7R és a 8R sorozathoz.


Az 1990‑es években a John Deere a Zetor vállalattal, és ahogy a képen látható, a Renault Agriculture céggel is közös vállalkozásba kezdett


Az 1996‑tól gyártott 9000‑es törzscsuklós kormányzású traktorokkal párhuzamosan volt kapható a 9000T gumihevederes változat is


A John Deere 2007‑ben bevezette az AirCushion rugózást a gumihevederes traktorokhoz.


A 7030 Premium részben elektromos E‑ változatban is kapható volt


2016‑ban a John Deere bemutatta a 9RX törzscsuklós kormányzású traktort a Quadtrac konkurenciájaként


A TG 2003‑tól már csak kék színben volt kapható – részben Case IH Magnum‑műszaki megoldásokkal


A törzscsuklós kormányzású traktorok Fargóban készültek, felépítésük szinte teljesen megegyezett a Case IH Steiger traktorokéval


Műholdjelek nélkül ma már alig dolgozik New Holland és John Deere nagytraktor


Az üzemanyagcellák után különböző bio‑metánnal működő prototípusok következtek


Kettős elköteleződés: a New Holland traktorok történelméhez a Ford traktorok történelme is hozzátartozik

És még valami: sok év várakozás után a John Deere 2016‑ban kiegészítette a nagytraktorprogramját a 670 LE névleges teljesítményű 9RX törzscsuklós kormányzású traktorral, amit a 9R törzscsuklós kormányzású és a 9RT gumihevederes traktorokkal párhuzamosan értékesítenek.

Matthias Mumme

no