Hazánkban a felhasznált almos istállótrágya, vagyis a szántóföldi növénytermesztésben kiszórt mennyiség 3,5–4,0 millió tonna. Az istállótrágyázott terület 230–250 ezer hektár között állandósult, a trágyaadag mennyisége pedig 15–20 t/ha közötti.
Ezeknek a paramétereknek a nagysága az állatállomány nagyságától és a tartástechnológiától függ. Az almos istállótrágya döntő többségét a mélyalmos tartástechnológiában keletkezett trágya adja, az alomtakarékos technológia szilárd fázisából, a baromfi tartásból származó, különböző konzisztenciájú trágya- és a biogáztermelésből és komposztálásból származó kiszórható szerves anyag adja. A kijuttatás nagysága pedig az üzem agrotechnikai igényei szerint különböző lehet. Az almosistállótrágya-szórási folyamattechnológia az istállótrágya szállításából és a területen történő szórásból áll. Ezeknek a bonyolult üzemi igényeknek a kielégítésére több különleges konstrukciójú szervestrágya-szóró pótkocsi áll a hazai géppiacon a felhasználók rendelkezésére.
A MEZŐGAZDASÁGI PÓTKOCSIKKAL ROKONSÁGBAN
A szervestrágya-szóró pótkocsik az istállótrágya szállítását is elvégzik a tárolótérről vagy a termőterületen lévő ideiglenes tárolóból, épített úton, földúton, valamint a terepen. Ezért a konstrukciós kialakításuk – a járószerkezet, futómű, alváz – vonatkozásában az egyéb mezőgazdaságipótkocsi-konstrukciókéhoz hasonló.
Azoknak a szervestrágya-szóró pótkocsiknak, amelyek az üzemidejük nagy részét telepen történő mozgással töltik, és csak kevés szállítási feladatot látnak el, a futóműve egytengelyes kivitelű és merev felfüggesztésű. A kis teherbírású változatok alacsony nyomású gumiabroncsozásúak. A nagyobb teherbírású konstrukciók egytengelyes futóművén nagy átmérőjű ballonos, nagy felfekvőfelületű, alacsony nyomású gumiabroncsokat alkalmaznak, a minél jobb terepjáró képesség elérése és a fajlagos talajterhelés, illetve a káros talajtömörödés minimalizálása céljából (1. kép).
Ezeknek a szervestrágya-szóróknak a tengelyterhelése közúton nem haladhatja meg a 10 tonnát. A vontató traktorra átszármaztatott vonórúdterhelés – az üzemeltető traktor nagyságrendjét figyelembe véve – max. 2 t lehet. Így ezeknek a szervestrágya-szóró pótkocsiknak az összes gördülő tömege max. 12 000 kg lehet.
FUTÓMŰVEK
A teherbírás növelésére tandem-, iker- és tridem, ritkábban quattro futóműveket építenek a szervestrágyaszóró pótkocsik alá (2. kép).
A kedvező terepjárási paraméterek biztosítására ezek a futóművek is nagy felfekvőfelületű, alacsony nyomású gumiabroncsozásúak. Egyes szervestrágya-szóró pótkocsik futóművének gumiabroncsnyomása terepen, szórás közben, éppen a felfekvőfelület növelésére, a talajterhelés minimalizálására a vontatótraktor vezetőfülkéjéből távvezérléssel csökkenthető. Az épített vagy jó minőségű földúton végzett szállításban vagy üres menetben pedig a megengedett maximumra növelhető a gumiabroncs légnyomásának értéke. A szállítás közben, a menetdinamikából adódó terhelések csökkentésére a beépített iker- és tridemtengelyes futóművek parabolikus laprugós vagy – egyre gyakrabban – hidropneumatikus rugózásúak. A kanyarodás közbeni megnövekedő vontatási igénybevétel és a gumiabroncsok csúszásának, „radírozásának” csökkentésére az ikertengelyes futóművek hátsó tengelyeinek, a tridemtengelyes futóművek első- és hátsó tengelyeinek kerekei kormányzottak (3. kép).
ALVÁZ
A szervestrágya-szóró pótkocsik fő teherviselő szerkezete a futóművekre támaszkodó, és a felépítményt, a kocsiszekrényt tartó alváz. Az alvázak nagy szilárdságú, hidegen hengerelt, „C” vagy „U” profi lacélból kialakított, háromszög vagy négyszög alakban hegesztett keretszerkezet vagy zárt négyszög-keresztmetszetű központi gerinctartós konstrukciók. Egyes gyártmányoknál és típusoknál az alváz cserefelépítményes, pl. tartályos vagy billenő kocsiszekrényes felépítmények fogadására is alkalmas (4. kép).
Az alváz mellső részéhez csatlakozik a toroid kialakítású vonószemmel vagy K 80-as gömbfejjel szerelt, durvalemezből hegesztéssel kialakított vonórúd. A hegesztéssel történő merev csatlakoztatás egyre ritkább, és elsősorban a kisebb teherbírású konstrukciókra jellemző. Az újabb fejlesztésű és nagyobb teherbírású szervestrágya-szóró pótkocsiknál a vonórúd csapszegen keresztül kapcsolódik az alváz bakjaihoz. Ez a csatlakoztatási megoldás lehetőséget biztosít a vonórúd rugózására. Többféle vonórúd-rugózási megoldást alkalmaznak, gumibakos, parabolikus vagy hidropneumatikus rugózást.
FELÉPÍTMÉNY
A szervestrágya-szórók kocsiszekrénye a szerves trágya szállítási, szórási funkciónak megfelelő kialakítású. A szervestrágya-szórók kocsiszekrénye külön profilacélból kialakított hossz- és kereszttartókból álló keretszerkezetre épül. A merevítőkkel ellátott, lemezből készült mellső és oldalfalak hegesztéssel csatlakoznak az alváz tartóihoz. Az oldalfalak hátsó vége a szervestrágya-szóró és az egyéb adapterek fogadására alkalmas és megfelelő csatlakozóelemekkel felszerelt zártszelvényű, függőleges tartókhoz, oszlopokhoz van hegesztve. A kocsiszekrény fenéklemeze nagy kopásszilárdságú acéllemez. A fenéklemezen csúsznak a szerves trágyát a szórószerkezethez szállító láncos, kaparóléces lehordószerkezet vagy a letolólapos lehordószerkezet működő elemei.
ÜRÍTÉSI RENDSZER
A láncos-, kaparóléces szerkezeteknél a trágyamozgatást végző lehordószerkezet szemes vagy hevederes, végtelenített láncpárokra szegecselt vagy csavarozott, „U” vagy „L” profilú kaparólécekből áll, és a padlólemez fölött és alatt fut körbe.
A kocsiszekrény alvázhossztartóinak hátsó végében van csapágyazva a láncdiókkal szerelt meghajtótengely, a mellső részben pedig a csavarorsós láncfeszítő mechanizmussal szerelt szabadonfutó tengely (5. kép).
A letolólapos pótkocsiknál pedig a fenéklemezen csúszik a kettős működésű hidraulikus munkahenger előtolásával mozgatott letolólap (6. kép).
A kocsiszekrény hátsó oszlopaihoz csavarkötéssel, de gyakori megoldásként gyorscsatlakozó mechanizmussal kapcsolhatók a különböző konstrukciójú szervestrágya-szóró vagy egyéb, pl. hátsóajtó- vagy átrakó adapterek.
A szervestrágya-szóró adapterek a különböző konzisztenciájú szerves trágyák tulajdonságaihoz és a változatos agrotechnikai igények és követelmények kielégítésére különböző szórószerkezettel vannak kialakítva.
SZÓRÓSZERKEZET-KIALAKÍTÁSOK
A szórószerkezetek lehetnek az adapter oldalsó tartóiban csapágyazott, vízszintes tengelyű csigavonalban vagy alkotó mentén hegesztett konstrukciók. Ezek a berendezések univerzálisan szinte valamennyi, különböző konzisztenciájú szerves trágya kiszórására alkalmasak, alacsony a hajtási teljesítményigényük, azonban a szórási, illetve munkaszélességük is korlátozott.
A függőleges szórószerkezetek szóróhengerei az adapter kereszttartójába épített kúpkerekes hajtóművekhez csatlakoznak, biztonsági tengelykapcsolókon keresztül. A függőleges szórószerkezet kettő vagy négy hengerből áll. A szórást és aprítást a hengerekre hegesztett csiga- és csavarvonalban vagy alkotó mentén nagy szilárdságú acéllapok végzik. A csavarvonalban elhelyezett szórólapokra egyes típusokon és gyártmányokon a tépést, aprítást végző, kopásálló Hardox® minőségű anyagból készült tépőfogakat, cserélhető kivitelben, oldható csavarkötés rögzíti (7. kép).
Az így kialakított szórószerkezetek még az erősen tömörödött, mélyalmos istállókból kitermelt, kitrágyázott, és a tárolás során tovább tömörödött almos istállótrágya megfelelő egyenletességű, 10–12 m szórásszélességű kijuttatására is alkalmasak.
A szervestrágya-szóró adapterek egyes konstrukcióinál a kocsiszekrénybe rakott és a lehordószerkezet által a szórószerkezethez szállított trágyahalmazt vízszintes tengelyű csigavonalban elhelyezett, tépőfoggal szerelt bontóhengerek bontják meg, aprítják, és egyenletesen az adapter alsó kereszttartójába épített kúpkerekes hajtóművel meghajtott, röpítőlapátokkal szerelt szórótárcsákra juttatják. A bontóhengereket szórás közben hidraulikus munkahengerekkel működtetett nyitható-zárható hátsó ajtó zárja le (8. kép).
Ezeknek a szóróberendezéseknek a munkája után marad vissza a legegyenletesebben a kiszórt trágyamennyiség, a legszélesebb, 15–18 m szórási tartományban.
HAJTÁS
A szervestrágya-szóró pótkocsik szórószerkezetének a hajtását – a nagy hajtásiteljesítmény-igény és az állandó fordulatszám miatt – az üzemeltető traktor TLT-jéről kapják, szabadonfutós és biztonsági tengelykapcsolós kardántengelyen, kúp- és fogaskerekes hajtóműveken keresztül. A vízszintes tengelyű szóró- és aprítóhengerek hajtása pedig hevederes lánccal és lánckerékhajtással van megoldva.
A kaparóléces és letolólapos lehordószerkezet hajtásához kisebb hajtási teljesítmény szükséges, viszont az előtolás sebességét a kijuttatható adagmennyiség agrotechnikai igények szerinti (ez általában a gyakorlatban 10–60 t/ha közötti) beállításra kell beállítani. A kaparóléces lehordószerkezetek hajtása a vontatótraktor hidraulikus rendszeréről hidromotorral történik. A láncsebesség beállítása pedig a hálózatba épített háromállású mennyiségszabályzó szeleppel vagy a traktor vezérlőberendezéséről, a traktor kezelőfelületéről történhet (9. kép).
A letolólapos szerkezet előtolása a kettős működésű hidraulikus munkahenger – ami ebben az esetben lineárisan működő hidromotornak is tekinthető – dugattyúrúdjának sebességével, elektromágneses vezérlőszeleppel vagy szintén a traktor vezérlőrendszeréről állítható be.
Az ismertetett konstrukciós megoldások a hazai mezőgéppiacon jelen lévő, különböző nagyságrendű, 2,5–10–18 vagy akár 32 t teherbírású, egy tandem- és tridemtengelyes pótkocsikon is fellelhetők. A szervestrágya-szóró pótkocsik és a vontatótraktorok összehangolása szempontjából fontos a rendelkezésre álló motorteljesítmény és az üzemeltetéshez szükséges vonóhorog és hajtási teljesítmény összeillesztése, de korlátozó tényező lehet az üzemeltető traktor megengedett vontatható összgördülőtömegértéke.
Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő
