1976
A hidegháború alatt sok fejlesztés párhuzamosan ment vég‑be a vasfüggöny mindkét oldalán, és a kémkedés a napi üzlet részét képezte. Ennek megfelelően számos fejlesztés többé-kevésbé egy‑értelmű párhuzamokat mutatott – gondoljunk csak a Concorde és a szovjet Tupoljev TU-144 modellekre, vagy az USA űrsiklóra és annak szovjet párjára a Buránra – ez utóbbi egyébként lényegesen nagyobb hasznos terhelhetőséggel és lehetőségekkel bírt, a földről történő távvezérléssel tudott repülni és leszállni. De a mezőgazdasági technológiában is figyeltek egymásra – ebben az esetben az amerikai AgChem volt az úttörő. Már 1973-ban forgalomba hozták az első háromkerekű önjáró járművet, míg a Szovjetunióban az MVU -30 fejlesztése (lásd a képen) csak 1976-ban történt meg.
2019
Ma a modern kijuttatási technológiában nélkülözhetetlenek a három- vagy ötkerekű, önjáró gépek. Az Egyesült Államokban az AGCO folytatja a Terra Gator termékcsaládjának kiépítését, és Európában a hasonló termékeket gyártók, például a Vervaet és most a Ploeger szintén aktívak a piacon. Természetesen nem szabad megfeledkezni az 1985-ben a Horsch által bevezetett Terra-Tracról sem, amelyet régóta alapgépként nemcsak műtrágyázáshoz, hanem sávos vetéshez használt önjáróvetőgép kombinációban is értékesítettek. Az akkori előnyök ma is érvényesek: a három- és ötkerekű járművek rendkívül jól manőverezhetők, és mindegyik sávon csak egyszer gördülnek át – technikailag bonyolult talajkímélő járásmód nélkül. Ötkerekes járműveknél hidraulikus teleszkópos tengelyt használnak.
