Van még mit tanulnunk marketingfronton

A Gépmax szaklap új rovatot indít, melyhez a szép eredményeket elért magyar mezőgépgyártás adta az ötletet. Ennek kapcsán kerestük fel a Mezőgépgyártók Országos Szövetségének (MEGOSZ) elnökét, Csanádi Tamást – aki nem mellesleg a CLAAS Hungária Kft. fejlesztési igazgatója –, hogy először nézzünk körbe együtt a témában.

– Tavaly március óta Ön a MEGOSZ elnöke. Milyen gondolatokkal vetette bele magát anno a munkába? Illetve mit lát ebben az eltelt bő évben magyar mezőgépgyártás fronton?

− Már sok helyen kihangsúlyoztam a 3 F szemléletet, amit én mindig szem előtt tartok. Az első ilyen F a folytonosság. Hiszek abban, hogy mindig van olyan, amit érdemes folytatni. Véleményem szerint a tiszta lappal indulás nem mindig jó szemlélet. A második F a fókuszálás. Fókuszáljunk néhány olyan dologra, ami fajsúlyos a szövetségnek, és ne aprózzuk szét az energiáinkat. Nagyobb az esély egy jó befejezésre, finiselésre, ha kevesebb dologra kell koncentrálni. Ez a harmadik F pedig maga a finiselés, vagyis az, hogy az elkezdett dolgokat mindenképpen zárjuk le. Az eltel bő évben a fókuszálás csak részben valósult meg, hiszen mindig beesnek újabb problémák, amiket meg kell oldani. Néhány témában azonban sikert könyvelhetünk el, ilyen pl. a tagságidíj-fizetés, amiben nagyon jól állunk, és természetesen folytattuk azokat a lobbitevékenységeket, amiket évente kitűzünk a zászlónkra. Idén a piacra jutást próbáljuk támogatni. Összességében elmondható, hogy a hazai gyártók jók fejlesztésben és gyártásban is. Viszont, amikor már elkészült a gép, és ki kellene vele jutni a piacra, akkor már foghíjas a tudása a legtöbb tagvállalatnak. Emellett vannak olyan kapcsolódási pontok a gépforgalmazókkal, amik nincsenek még elvarrva. Olyan hiányosságokra gondolok itt, mint például, hogy van egy kiváló termék, vannak olyan jellemzői, amik igazából sikerre predesztinálnák, de ez mégsem jön át a piacnak. Tehát a marketingben, a piacra jutási módszerekben még van feladatunk.

– Elsősorban akkor értékesítéshez kapcsolódó kihívások vannak? Még mindig nem jöttünk rá, hogy bizony a marketing mennyire fontos?

− El kell fogadniuk a cégvezetőknek, hogy egyre kevesebbszer lehet azt mondani, hogy valaki polihisztor. Ma nem várható el, hogy egy ember értsen a gép funkciójához, a gyártástechnológiához, a fejlesztéshez, de legyen jó a könyvelésben, és tudja a marketinget is. Ez a réges-régi módszer a mai világban nem működik. Vannak olyan feladatok, amiket vagy ki kell szervezni, és a legjobb kezekbe adni, vagy cégen belül kell megoldani egy megfelelő emberrel vagy csoporttal. Ezt mindenki maga tudja, de a szövetség a „problémakört” sokféle módon tudja támogatni, hiszen megvannak erre a megfelelő partnerei.

– Hogyan állunk a külföldi ismertséggel?

− A magyar kormány a közép-európai, főleg a Kárpát-medencei terjesztést most nagyon támogatja. Ez eleve kitűzése volt a MEGOSZ-tagoknak: három éve felmértük, hogy mely piacok érdekelhetik a tagokat, és itt elsősorban a hazai és a környező országokat jelölték be. Érhetően ez méretbeli kérdés is, hiszen néhány nagyobb tagvállalat kivételével erejükön felüli a távoli értékesítés, szervizelés vagy garancia. Persze beeshetnek olyan távoli lehetőségek is, amire a közepes vagy az agilisabb kisebb vállalkozások be tudnak ugrani. A közelmúltban is voltak tárgyalások Nagy-Britanniával, Dél-Koreával, sőt afrikai országokkal is, tehát nem kizárt ennek a lehetősége, csak ezeket nehezebb megugrani.

– Jelenleg milyen az exportunk aránya?

– Érdekes tény, de most is 80% megy külföldre. A MEGOSZ fontosnak tartja, hogy akik még nem jutottak ki, azok hozzáférjenek exportpiacokhoz, akik pedig itthon tudnak keveset értékesíteni, azokat megismertethessük a hazai felhasználókkal. Többször hangsúlyoztuk, hogy ár-érték arányban a magyar mezőgépgyártás nagyon erős. Bár a piacot erősen megdolgozták a nagy nyugat-európai és észak-amerikai vállalatok, és sajnos még a hazai piacot védő, hazafias szemléletű gazdának is kevésszer van gondolatában a magyar gyártó. Nem kellő még az ismertségünk itthon. Szóval, van még mit tevékenykedni marketingfronton.

– Van olyan piaci rés, amit a magyar mezőgépgyártás a növényvédelmi és talajművelőgépeken kívül még kiaknázhat?

– Először is még két további szegmensben is igencsak jók vagyunk: gondolok itt az adaptergyártásra, illetve szárítók terén is megálljuk a helyünket. Ami kitörési pont lehet, olyan speciális szegmensű igényekre rávetődni, amik még nincsenek kitöltve, vagy amit például a nagyok esetleg nem is akarnak kitölteni. Gondolok itt olyan megoldásokra pl. a gyümölcs-zöldségtermesztésnél, vagy az energianövényeknél, amikkel nem jelentős mértékben foglalkoznak a nagyobb gyártók. Itt is olyan hidat kellene verni, hogy az igény eljusson a vevőktől, vagy a vevők egy csoportjától a megfelelő célba. Ideális esetben, ha van például a zöldségtermesztőknek egy olyan igénye, amit nem tudnak megfogalmazni, vagy megfogalmaznak, de nem jutnak előre, akkor az hozzánk átjusson, és akár egy kutatóintézettel vagy még egyéb partnerek bevonásával egy minikonzorcium lényegében kidolgozza, majd kifejlessze azt a megoldást. Ezt amúgy a következő évünk mottójának szeretnénk is kitűzni célul, hogy úgymond: kutatásfejlesztős innovációs hidat verjünk a különböző szereplők közé.

– Nem minden mezőgépgyártó tagja a szövetségnek. Milyen hozzáadott értéket tud a MEGOSZ nyújtani a tagoknak?

– Sokat dolgozunk azon, hogy hogyan lehet szélesíteni a kört. De hozzáteszem: nem a mindenáron bővítésen vagyunk! Nem gondolom, hogy bármit bárkire ráerőltetni: jó. Viszont az biztos, hogy rengeteg olyan eleme van az együttműködésnek, ami előreviheti a gyártókat. Mint már említettem, a piacra jutás támogatása, ahhoz megszervezni a peremfeltételeket… A külföldről befutó megkereséseket rögtön továbbítjuk partnereink felé. Ehhez van egy háttérországunk. Vannak olyan pártoló tagjaink, akik inputokat szállítanak be, és kvázi rajtunk keresztül eljut hozzájuk a hír, például alkatrész, komponens, akár kenőanyag-beszállítóról vagy termeléshez szükséges eszközbeszállítóról, így aztán közvetlenül tudnak kommunikálni. Egyébként lehet, hogy nem tudnának egymásról. Ezek mind-mind hosszútávon pénzben mérhető dolgok. Amin még lehet és kell is dolgozni, az a tagvállalatok közötti együttműködés, ezt például a közös beszerzés terén is sikerre lehetne vinni.

– Hogyan látja, akár mint a CLAAS-nál is, mennyire érdeklődik a fiatal generáció e szakma iránt?

– Több olyan tagvállaltunk van, ahol már Y-, sőt Z-generációs tulajdonos, családtagok dolgoznak, komoly ráhatással a cég életére. Tehát nem állunk rosszul ezen a téren, de van még mit tenni. A kihívás nagysága és a felelősség nagysága, ami hamar vízválasztó. Nem szeretném az ellentéteket kiélezni, de az autóiparban vagy egykét „hangzatosabb” iparágaknál a fiatal mérnökök, szakemberek csak egy nagyon kicsi szeletet kapnak meg, bár abban lehet, hogy nagyon elmélyülhetnek, de kicsi felelősséggel társulva. A mi iparágunkban már egy középvezető is jóval szélesebb szakterületet és felelősséget tud lefedni. Ez egyrészt lehet riasztó is, de én pont az ellenkezőjét látom. Nálunk, a CLAAS-nál a nyári gyakornokos hallgatók kimondottan testreszabott, talán egy kicsit bővebb feladatkört is kapnak, ahol meg tudják csillogtatni a tudásukat, és véleményem szerint meg is akarják. Nem vagyunk egyformák. Minden pályaszakaszban van ilyen és olyan ember is. Az a szerencsés, ha az adott ember tudja, hogy neki melyik fajta út fekszik.

– Valóban már az iskolapadból biztosított lehet a munkahely? Vagy ez csak egyfajta szóbeszéd?

– Egyrészt van a duális képzés, amiben sokan bekapcsolódtak, mi itt, a CLAAS-nál inkább az egyénekre figyelünk. Mondhatom: sajnos nincs is nagyon más út! Ha akarunk valakit előképezni, akkor körülbelül a 2. évben úgymond be kell „cserkészni”. Eltölt nálunk pár nyarat, így végigkísérjük a fejlődését, és egymáshoz formálódunk szakmailag. Nálunk több kolléga van, akikkel 4-5 évet tulajdonképpen együtt dolgoztunk, mikor aztán már munkatársunkként köszönthettük. Amire mi itt törekszünk, az az, hogy legyen a csapatban mindenféle szaktudás, és több generáció dolgozzon együtt. Hiszen, ha egy innovációt nézünk, minél sokszínűbb a társaság, annál hamarabb kibukik a probléma, vagy egy-egy jó ötlet.

– MEGOSZ-elnökként mit szeretne viszontlátni a közeljövőben, akár már 3-5 éven belül?

– Sikerüljön akár a gazdaságpolitikai döntéshozóknál, akár a gazdálkodóknál elérni, hogy ugyanazon a szinten kezeljék a magyar gyártású gépeket, mint a külföldieket. Örülnék, ha sikerülne kialakítani az innovációs hidat, amit említettem, hiszen ezzel egy gazdaságélénkítő pozitív spirál indulhatna el. Továbbá jó lenne, ha azokon a szakterületeken, mint például a piacra jutás, elérnénk olyan pozitív eredményeket, hogy akik még nem tagok, azt mondják: itt komoly munka folyik, ide érdemes belépni és együtt dolgozni, hiszen összefogásban láthatóan többet tudunk elérni.

– Mit üzenne a magyar gazdálkodóknak?

– Mindenképp bátorítom a hazai felhasználókat, gazdálkodókat, leendő vevőinket arra, hogy mindig versenyeztessék meg a gépeket, kérjenek ajánlatot tőlünk is, és az almát az almával, a körtét a körtével hasonlítsák össze. Én bízom abban, hogy jó pár versenyképes árajánlatot tudunk letenni. Ráadásul azzal, hogy magyar mezőgép dolgozik a földjeinken, magyar embereknek, magyar családoknak segítjük a megélhetését.

Kalmár Nárcisz

agrár gépgyártás hazai magyar MEGOSZ mezőgazdaság mezőgép munkagép