Vakutec szippantó tartálykocsi – Számunkra a legkedvezőbb megoldás

A szippantó tartálykocsik mindig is fontos kiszolgálói voltak a mezőgazdasági üzemeknek. Az állattenyésztő telepek mellett a permetezési munkákban is nagy segítséget nyújtanak ezek az eszközök, miközben az utóbbi időben a biogáztelepek megjelenésével az ottani melléktermék elszállításából és a földekre való kijuttatásából is kiveszik részüket. Most egy olyan vállalkozást kerestünk fel, ahol nagyobb darabszámban használnak ilyen jellegű szállítóeszközöket.

Kiss Jánost, az Agrár-Béta Mezőgazdasági Kft. növénytermesztő technikusát arról kérdeztük, hogy miért vásároltak szippantókocsikat?

– A kocsik megvásárlására azért került sor, mert a Kaposszekcsői Zrt.-vel közösen üzemeltetünk egy biogáz üzemet, és az ott keletkező melléktermék szántóföldre való kijuttatását ezekkel az eszközökkel oldjuk meg – kezdte válaszát a szakember. – A két cégnek összesen 7 db Vakutec kocsija van. Az egyik függönyös rendszerrel ellátott, a többit lapkás kijuttatóegységgel vásároltuk meg. Azért ezt a márkát választottuk, mert amikor kerestük a megoldást a fent említett feladatra, árban, illetve műszaki megoldásban is ezek mutatkoztak számunkra a legkedvezőbbnek.

– Több más típust is megvizsgáltak?

– Igen, bár nem a teljes választékot, ami Magyarországon előfordul, de az ismertebbeket és amiket itt a környéken használnak, azokat mind áttekintettük. A felhasználói tapasztalatok is nagyban befolyásolták döntésünket.

– Mióta dolgoznak ezekkel a gépekkel, és milyen a kihasználtságuk?

– A legidősebb 3 darab 2010-es beszerzés, kettőt 2011-ben vásároltunk, két másik pedig néhány héttel ezelőtt érkezett hozzánk.

A kijuttatást csak időszakosan lehet megoldani; nem lehetséges egész évben, így főleg a tavaszi szezonban, illetve a nyári betakarítás után dolgozhatnak a gépek. Akkor naponta 10-15 fordulót tudnak teljesíteni. A tartálytérfogat 14 800 liter, ez a maximális űrméret, de ezt nem tudjuk teljesen kihasználni, mert nem lehet teletölteni. Annak a 2 db gépnek, amelyek most az üzemben dolgoznak, mintegy 2 hónapja folyamatos munkája van.

– Milyen műszaki tartalommal bírnak a tartálykocsik?

– 4 oldali töltő-/ürítőrendszerrel vannak ellátva, jobbról, balról, hátul és felül. Minden más gépet is ki tudnak szolgálni, ha nem saját maguk végzik a kijuttatást. Az összes csap elzárása-nyitása a fülkéből, hidraulikusan vezérelhető, azért kell csak a pilótának kiszállnia, hogy csatlakoztassa a csövet, illetve a kompresszort szívásra vagy nyomásra állítsa át.

A gépeket tandem rendszerű futóművel szerelték, amelynek a hátsó tengelyen lévő kerekei hidraulikusan kormányozhatóak. A vásárlásnál szempont volt a széles abroncs, hogy a lehető legkisebb talajtaposást okozzuk. Ebből adódnak azok a problémák, hogy közúton való közlekedésnél a jobb oldali gumik általában nyomvályúkban futnak, ezért erősen kopnak. Ez nem a gép rossz konstrukciójából fakad, hanem az út hibáiból.

– A széles gumizás az alapfelszereltség része, vagy önök kérték?

– Ezt a kialakítást már alapkivitelben megkaptuk, de opcióban több nagyobb abroncs is rendelkezésre állt. Azt a gépet viszont, amit függönyös rendszerű kijuttatóegységgel vásároltunk meg, keskenyebb gumiköpenyekkel kértük, abból a megfontolásból, hogy beférjen a kukorica és egyéb kapás növények sorközébe.

– Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az elmúlt évek üzemeltetési ideje alatt?

– Tapasztalataink nem rosszak: komolyabb meghibásodás egyikkel sem történt. Ami hiba a vonószerkezeten jelentkezett, azt a gyár ingyen megoldotta, ráadásul kiesést, hátrányt ez nem okozott. Más meghibásodása nem fordult elő.

Az első két gép még nem a nagyobb teljesítményű kompresszorokkal érkezett, hanem kisebbekkel, amik 7 500 literesek voltak, ezért kértük, hogy cseréljék ki 12 500 literesre, így még biztosabbá vált az üzemeltetésük. Szintén menet közben derült ki, hogy szükség van sárfogó gumikra, amiket először még nem rendeltünk, de a sáros időben való közlekedéskor látszott, hogy szükség van rájuk, így ezeket pótoltuk, és később már ezzel kértük a gépeket. Ami nem tapasztalat, pusztán így alakult: az első kocsikat 25 km/h-s híddal szerelték, most azonban már 40 km/h-ssal jönnek, amit jól ki lehet használni, ha az eszközt megfelelő nagyságú traktor húzza.

– Mennyire kezelőbarát a gép?

– Úgy gondolom, mindenképp kezelőbarátnak nevezhető, hiszen csak minimális karbantartást igényel. Ahogy már említettem, a pilótának csak annyi időre kell elhagyni a vezetőfülkét, amíg csatlakoztatja a csöveket. Van olyan típusa is, igaz nem nekünk, ami ezt a műveletet is automatikusan elvégzi.

– Milyen a vontatási igénye, mekkora traktor szükséges hozzá?

– A kocsi össztömege 20 000 kg. Vontatáskor ennek a súlynak a traktorra nehezedő része mintegy 2 500-3 000 kg között van, az összes többi pedig a tandem rendszerre esik. A vontató lóerőigényét az határozza meg, hogy milyen talajon és milyen domborzati viszonyok között akarjuk húzni, de minimum 150 lóerős traktort igényel. Legbiztonságosabban azonban a 200 LE körüli teljesítményű traktorral üzemeltethető.

– Milyen a vonószerkezete? Mivel csatlakozik, volt-e valami speciális igénye?

– Az elsők sima szemes csatlakozással jöttek, amikkel kapcsolatban nem jó tapasztalataink születtek, ezért a traktorok és a pótkocsik vonófeje K80-as gömbhúzó fejre lett kicserélve. A gép biztonságosabban, könnyebben vontatható, és a kezelő számára is kényelmesebb, mert nem rángatja a traktort.

– Az üzemeltetése igényel-e valamilyen speciális műszaki vizsgát, vagy a traktorostól olyan képzettséget, ami a hagyományostól különbözik?

– Nem igényel, aki húzott már pótkocsit, az ezt is el tudja húzni. Annyival kell több ismeret, hogy a rajta levő kompresszor kezelését kell megtanulni, de ha a kezelési utasítást betartják, akkor a gépet korrekt módon lehet üzemeltetni.

– Miből áll az egyszerű karbantartási igény?

– Csak annyiból, hogy a zsírzógombokat az előírt üzemóráknak megfelelően meg kell zsírozni, a futóművet és a gumiköpenyek légnyomásértékeit ellenőrizni kell. Előfordult olyan, hogy a tolózáraknál tömítetlenség jelentkezett, amit először hibának véltünk, aztán kiderült, hogy csak valami szennyeződés került oda, így nem árt ezt is ellenőrizni.

– Valamiféle elektronikával fel van-e szerelve ez a gép?

– A közúti világításon kívül semmivel. GPS és egyéb kiegészítők beszerzésén nem gondolkoztunk, ezt csak akkor lenne érdemes mérlegelni, ha nagyobb pontossággal akarnánk kijuttatni a területre a végterméket, de számunkra ez nem elsődleges. Látni lehet a kijuttatás helyét, a traktoros ezt jól le tudja követni.

– A függönyös kijuttatóegységen kívül a többinél milyen módon történik a kijuttatás?

– Az összes többi ütköző lapkás, hátsó kijuttatásos rendszerrel rendelkezik, ami úgy működik, hogy a kompresszor nyomást hoz létre a tartályban, és ennek hatására jut ki a folyadék egy ütközőlapkás szórófejen keresztül, kb. hat méter szélesen szétterülve. Ha nem sorba kell kijuttatni, akkor ezzel a megoldással sima tarlón sokkal gyorsabban lehet a feladatot elvégezni.

– Milyen üzemanyag-felhasználással tudnak dolgozni?

– Nagyon változó, attól függően is, hogy melyik traktorral, milyen talaj- és domborzati viszonyok között vontatjuk; ezért említettem, hogy a 150-200 lóerős erőgép a legoptimálisabb. Nálunk ez 180-200 LE; próbáltuk ennél nagyobb traktorral is, de nem gazdaságos az üzemeltetése. Jelenleg feleannyi üzemanyaggal tudjuk megoldani a feladatot, mint például a 245 LE-ős traktorral.

– A kijuttatott anyagnak nem kell azonnal bekerülnie a földbe? Nem volna szükség injektáló vagy tárcsás egységre a tartálykocsi után függesztve?

– Az anyagban lévő nitrogén, foszfor és kálium, de főleg a nitrogén nem illan el gyorsan a levegőben, ezért van egy napunk a bedolgozásra. Ezt egy másik traktorra szerelt tárcsával szoktuk megoldani. Egymenetes bedolgozáson nem gondolkodtunk; nincsen akkora vontatótraktorunk, hiszen ehhez lényegesen nagyobb vonóerőre volna szükség, önjáró gép esetén pedig a bekerülési költséget nem tudtuk volna felvállalni. A környező gazdaságokban is hasonló módon dolgoznak, mint nálunk.

Hatala László