Mennyi üzemanyagba kerül a mélyebb megmunkálás?

A „mélyebb lazításos talajművelés több erőt és üzemanyagot” tesztünkben különböző kapák különböző mélységben végzett munkaminősége alapján hasonlítottuk össze az üzemanyagigényt.

Igényel – de mennyit? És hogy befolyásolja mindezt a kapa kialakítása?

A gyakorlati teszthez munkagépként a LEMKEN Karat 9/300 U szántóföldi kultivátor állt rendelkezésre. A munkaszélesség 3 m, a kapaosztás 26,8 cm volt. A talaj visszafordítását egy terelőlemez szolgálta. Az új gyorscserélő rendszerrel a három különböző kapagarnitúrát egyszerűen tudtuk cserélni:

• 12 cm széles szárnyaskéses kapa,
• 12 cm széles egyenes kapa,
• 8 cm szélességű keskeny kapa.

A szántóföldi kultivátort 6920-as John Deere vontatta, amelyet FH Soest gumiabroncs légnyomását szabályozó rendszerrel és dízelüzemanyagmérő hengerrel szereltek fel.

Így nagyon egyszerűen észlelhetővé tettük a fogyasztási különbségeket az egyes művelési módok esetében. Mivel pedig a lazításos talajművelésnél az abszolút fogyasztást nagyban befolyásolja a talaj, a talaj nedvességtartalma, a vontató és a sebesség – az értékek adatait l/ha-ban nem vettük figyelembe. Valamennyi fogyasztási értékből kiszámítottuk a középértéket, és a táblázatban 100%-os vonallal ábrázoltuk. Az egyes tesztváltozatok fogyasztásait ettől a középértéktől való eltérésként az ábra görbéjén feltüntettük. A tesztszántóföld homogén talaja nagy homoktartalmú agyagtalajként volt besorolható. Az előző növény szántás nélkül elmunkált őszi búza volt, a szalmát eltávolították. Annak érdekében, hogy a megmunkálás nyomainak a befolyását kiküszöböljük, parcelláinkat (180×160 m) a megmunkálási irányhoz képest átlósan jelöltük ki, és 4 földsávra osztottuk fel. Minden egyes mérési menetnél valamennyi földsávot egyszer kellett megmunkálni. Annak érdekében, hogy a gyakorlatnak megfelelően dolgozzunk, ezzel szemben elhatároztuk, hogy valamennyi variánsnál ugyanolyan gyorsan haladunk.

Az erőgépvezető különösen ügyelt arra, hogy a traktort minden egyes változatnál optimálisan csökkentett fordulatszámon terhelje. A sebesség a gyakorlati próbánknál 7 és 12 km/óra között volt. A megmunkálási mélység változtatásához teljesen eltávolodtunk a laza talajtól. A legmélyebb ponton azután vízmértékkel és mérőszalaggal megmérhettük a mélységet a meg nem munkált talajhoz viszonyítva. A próba 7 cm munkamélységnél indult. Ezután a műveleti meneteket 5 cm-es lépésekben, 12 és 17 cm mélységre változtattuk, természetesen a megmunkálatlan talajhoz viszonyítva. A mélyebb, 22 és 27 cm-es megmunkálási menet előtt egységesen szárnyaskéses kapával 7 cm-es mélységben előre dolgoztunk. Nagyobb mélységeknél a szárnyaskéses kapát már nem alkalmaztuk. Az üzemanyag-felhasználás mellett természetesen a munkaminőség optikai képe is érdekes lehet. Kisebb mélységnél döntő a teljes felületű munka, ha mélyebbre megyünk, a lazítás mértéke és a vegyes eredmények játsszák a legfontosabb szerepet.

Előny a szárnyaskéses kapáknál a sekélyebb munkák esetében

Az első tarlómegmunkálást lehetőleg sekélyen kell elvégezni. Fontos a talaj és tarló teljes felületének levágása azért, hogy a jó csírázási körülményeket a kihulló gabona és a gyom szempontjából megteremtsük. Teljesen tisztán kiemelhető itt a szárnyaskéses kapa előnye. Ez már 7 cm esetében az egész felületen dolgozik. Intenzívebben kever – a szárnyas késsel úgy dolgozik, mint egy normál kapa háromszoros eszközszámmal. A másik két egyenes kapával összevetve ennél a gázolaj-felhasználás kereken 10%-kal magasabb, de természetesen lényegesen az összes próba középértéke alatt van.

A 12 cm széles egyenes kapa 7 cm mélység esetén még nem dolgozik 100%-osan teljes munkaszélességben: néhány tarlósor a mi kísérletünknél még állva maradt. A 8 cm-es kapa eközben magasabb sebességet enged meg. Ezzel a talajt már felületileg intenzíven munkáljuk meg. A tarlót azonban inkább magával sodorja, mint elvágja. Minél könnyebb és szárazabb a talaj, annál kevésbé működnek egész felületen ezek a kapák. Sekély munkánál a szárnyaskéses kapákat alig lehet kiváltani. Mindegy, hogy 12 cm vagy 8 cm széles-e a kapa, ennél a munkamélységnél a fogyasztásban nincs lényeges különbség.

Ha mélyebbre megyünk, nehéz a munka a szárnyaskéses kapáknak

12 cm munkamélység esetén közelít a három kapaváltozat fogyasztási görbéje. A különbség csak néhány százalék. A szárnyaskés nélküli kapák is teljes felületen dolgoznak, ami igen nehéz talajmunka. A szárnyaskéses kapák és a szélesebb kapa valamelyest jobban keveri a talajt, mint a 8 cm szélességű változat. 17 cm-nél a fogyasztási különbség lényegesen emelkedik. Most a keskeny kapa a szárnyaskéses kapával összehasonlítva már 10%-os előnyben van az üzemanyag-felhasználásnál. A kapák jól észrevehetően elérik a korlátjukat. A traktor a magasabb vonóerőigény miatt már nem tudja a sebességet tartani. A keverési hatás leesik, az egyengető tárcsák kevésbé intenzíven működnek, és a durvább rögök aránya megnő. A 12 cm-es kapáknál is észlelhető az emelkedő teljesítményigény.

A gázolajfogyasztás mindazonáltal csak 6%-kal magasabb, mint a keskeny kapáknál. Lényeges különbséget a keverési eredményben a kísérleti szántóföld talajánál nem tudtunk megállapítani. Csak kevés esetben munkálják meg a tarlókat első menetben 22 cm mélyen. Ezért mindkét kísérleti változat előtt, a 22 és 27 cm-es mélység esetén a talajt szárnyaskéses ekével egyformán 7 cm-re készítettük elő, mint az a gyakorlatban szokásos lenne. A mi kísérletünk esetén az előkészített talaj természetesen nem tudott a következő megmunkálási menet előtt leülepedni. 12 cm-es kapa esetében a fogyasztás – az előkészítés ellenére – jelentősen megnő. A keskeny kapa most már csak 15%-kal dolgozik takarékosabban, és nincs nagy különbség a pontos munkaminőséget illetően. Legkésőbb ennél a munkamélységnél éri meg a keskeny kapára történő csere.

Tömörített horizont

Az utolsó változatnál a gruber 27 cm-es munkaszélességet ért el – ami a KARAT maximumának felel meg. A fogyasztás most 50-60%-kal van az összes kísérleti menet középértéke felett. A táblázatunk ezen kívül a fogyasztás ugrásszerű növekedését mutatja ennél a változatnál. A talajprofil feltárása után könnyen mondhatjuk: az üzemelés szokásos megmunkálási rétege 22 és 25 cm között van. 27 cm-nél a kapáknak a tömör talajréteget kellett megmunkálnia. A két kapaváltozat közötti különbség egyébként igen stabilan, kb. 16%-nál marad.

Megállapíthatjuk

– Az emelkedő munkamélységgel a mi kísérletünknél a fogyasztás aránytalanul megnő. A megmunkálási réteg alávágása esetén az üzemanyagigény lényegesebben emelkedik. Ha az utolsó változatot nem vesszük figyelembe, 5 cm-rel nagyobb megmunkálási mélység kísérleti körülményeink között átlagosan 15%-kal kerül több üzemanyagba.

– Sekély beállításnál (7 cm) a kapák inkább a munkaminőségben különböznek, mint a fogyasztásban. A két szárnyaskés nélküli kapatípus kereken 10%-kal kedvezőbben dolgozik, ellenben nem teljes felületen. Itt a fogyasztás egyébként alacsonyabb szinten mozog a mélyebb művelésnél mért értékeknél, így minden a szárnyaskéses kapa mellett szól.

– Kb. 12 cm-től mindhárom kapaváltozat munkaminősége közelít egymáséhoz. A mi körülményeink között a fogyasztás különbsége max. 10%. 12 és 17 cm-es mélység között az álláspontunk szerint lemondhatunk a kapák cseréjéről.

– Nagyobb mélység esetén a keskeny kapa (8 cm) a nyerő. Ugyanis megközelítőleg azonos munkaminőségnél a fogyasztás kereken 15%-kal van a széles kapa (12 cm) fogyasztása alatt.

– Ha egy új szántóföldi kultivátort változó kapakialakítással is kell szerelni, mindenekelőtt a szárnyaskéses kapa és a keskeny kapa ajánlható. A 12 cm-es változat ezen a talajon kifizetődik. Minél könnyebb a talaj, annál inkább megéri a széles kapa használata.

(A cikk, a GÉPmax 2009/06 számában jelent meg)

SZN