Nyugati klónok a keleti blokkban

Az 1990 előtti 2-3 évtizedben a vasfüggönytől keletre számos országban felgyorsították a honi gyártású mezőgazdasági gépkínálat korszerűsítését, nyugati-európai gépek gyártási jogának licencvásárlásával.

Hazánk is élenjárt ebben, de azért volt néhány baráti és szomszédos KGST ország, amely szintén kivette a részét az ilyen gyorsított fejlesztési és gyártási megoldásban. Rovatunkban most az utóbbiakból idézünk fel néhány olyat, amelyre talán már senki sem emlékszik.

 

A LENGYEL MEZŐGÉPIPAR SEM MARADT LE

Kevesen feltételeznék, de pont a lengyel mezőgépipar volt az egyik, amely a magyar mellett kiemelt szerepet szentelt a licencvásárlással történő fejlesztésnek és kínálatbővítésnek a 7080-as években. Betakarítógép-kínálatuk megújulását lényegében szinte teljesen licencvásárolt konstrukciók honosításával valósították meg. Ebben is a legtöbb gépet a német Fahr (később Deutz-Fahr) kínálatából választották ki.



GEHL mintára készült Z-230 típus lengyel hengeres bálázó fotó: https://mediatum.ub.tum.de/

 

A lengyel Z-036 1,65 méter munkaszélességű, kétdobos, függesztett rotációs kaszák például a Fahr KM-25 típus lengyel ikertestvére volt, míg a vontatott Z-071 4 dobos kasza a Fahr KM40T lengyel megfelelője. A Z-223, illetve a későbbi Z-511 szögletes kisbálázó a Fahr HD kisbálázószériáról lett mintázva, viszont a lublini mezőgazdasági gépgyár által gyártott Z-230 hevederes, változókamrás, hengeres nagybálázójuk a Gehl 1450 alapján készült. Önjárósilózó-fejlesztés terén is először a Fahr által megálmodott, rövid életű SFH-140 önjárósilózó klónját gyártották Z-310, illetve 320 típusjelzéssel, de később ebben a szegmensben már cseh partnerükkel kooperáltak.



Deutz-Fahr licenc alapján készült Z-320 lengyel önjáró silózó – fotó: prospektus

 

Kombájnkínálatuk is a Fahr konstrukciói alapján korszerűsödött. A plocki betakarítógép-gyár Bizon Gigant és Super kombájnszériái, a Fahr M 1200 és 1600 kombájnokkal mutattak számos ponton azonosságot, bár itt azért a Bizon-ok több ponton el is tértek, és tartalmaztak egyedi fejlesztéseket is. Azért más gyártók irányába is kacsingattak. Például a Hesston StackProcessor 10 bálabontó gyártását nemcsak kis hazánk honosította, de a lengyel mezőgépgyártás is adaptálta, hiszen a lublini mezőgazdasági gépgyár H-152 bálabontó kiosztója, az utolsó csavarig azonos volt amerikai ősével.

 


Deutz-Fahr licenc alapján készült Z-036 lengyel függesztett rotációs kasza – fotó: prospektus

 

A cukorrépa-betakarítás gépesítésére a 70-es években hazánk jelentős darabszámban vásárolt Kleine Automatic 5000 vontatott, egymenetes cukorrépabetakarító-gépet. Lengyel „testvéreinknek” hasonlóan bevált az említett típus, de az eredeti gép jelentősebb beszerzése, illetve alkalmazása helyett inkább megvásárolták annak gyártási jogát. A Słupsk-i mezőgazdasági gépgyáruk, lengyel színekben, Z-413 típusjelzéssel gyártotta, évente 1 600 darabos szériában, saját felhasználásra. A burgonyabetakarítást a Niewöhner konstrukcióinak átvételével és gyártásával gépesítették.

Traktorgyártás terén az Ursus erőgépcsalád nagy része a keleti blokkon belül maradva, Zetor kooperációban készült, de azért itt is volt külön út. 36-75 lóerő tartományban a Massey Fergusonnal kötött együttműködés alapján 1984-től egészen 2011-ig gyártottak MF bázison készült, Ursus erőgépeket.

 

TŐLÜNK DÉLRE SEM VOLT MÁS A HELYZET

Az egykori Jugoszlávia mezőgépgyártása döntő részében a nyugatról átvett licenckonstrukciókra épült. Traktorgyártásuk két vezető márkája közül az IMT traktorgyár Massey Ferguson mintára készült erőgépcsaládokat kínált, míg a rijekai Torpedo traktorok a Deutz erőgépek másai voltak. Akkori egyik legnagyobb mezőgépgyáruk a ZMAJ, a portfoliója jelentős részét ilyen gyártási jog vásárlásával töltötte meg. A kombájnvonaljuk jó néhány tagja a dán Dronningborg konstrukcióit követte, de ami érdekesebb: az a ZMAJ 351 önjáró silózógépük.



A Hesston-7600 önjáró silózó Jugoszláv klónja – fotó: prospektus

 

Ez a betakarítógép egy az egyben az akkoriban hazánkban is széles körben alkalmazott Hesston-7600 magajáró szecskázó ZMAJ színekben gyártott verziója volt, Jugoszláv gyártású TAM 6 hengeres motorral, LINDE hidrosztatikus járószerkezet-hajtással. A zöldsorkínálatuk több tagját is a Hesston licence alapján gyártották. A ZMAJ 760 önjáró rendrevágógépük például a Hesston-6400 jugoszláv megfelelője volt, a ZMAJ 840 változókamrás, hevederes hengeres bálázó pedig a Hesston-5540 típusnak az ikertestvére volt. A ZMAJ kombájnok kukoricacsőtörő-adapterei az egykori osztrák Epple adapterek alapján készültek. Az egész cikkünk se lenne elég felsorolni még az egykori jugoszláv mezőgépipar licenc kooperációban gyártott gépeit.

 


Đuro Đaković kombájnok munkában – fotó: prospektus

 

Kombájnból a Deutz-Fahr M1620H, illetve MK1620 kombájnok Đuro Đaković márkanév alatt készültek, a Horvátország területén található, jelenleg a Deutz-Fahr tulajdonában lévő Županja kombájngyárban. A másik nagy, hazánkban is ismert, egykori Jugoszláv, ma szerb gépgyártó, a Majevica is számos konstrukciót vásárolt a 70-es 80-as években, zömmel francia gyártóktól. A cukorrépagépsorok a Moreau konstrukcióinak átvételével készültek, a vetőgépeik pedig a Nodet–Gougis modellek ikertestvérei voltak.

 

ROMÁN TRAKTOROK ÉS KOMBÁJNOK OLASZ MINTÁRA

A román mezőgépgyártás a rendszerváltás előtt leginkább a traktor- és kombájngyártásban vette igénybe a nyugati konstrukciók átvételének lehetőségét. Ezen belül is leginkább az olasz fejlesztésű gépekre koncentráltak. Akkoriban széles teljesítménylépcsőben, hatalmas kínálata volt az Uzina Tractorul Brașov UTB traktorgyárnak, melyben számos könnyű univerzális, kerekes traktor és ugyanebbe a teljesítményosztályba tartozó lánctalpas-széria a 70-es években gyártott olasz Fiat traktorok mintájára készült.



Fiat traktor mintájára gyártott UTB román traktor – fotó: prospektus

 

A román kombájngyártás döntő részben csak a belföldi felhasználói igényeket szolgálta ki akkoriban. Annak érdekében, hogy a hosszú konstrukciós fejlesztési periódust lerövidítsék, inkább az olasz, breganze-i Laverda kombájngyár kifutott kombájnszériái gyártását vették át. A Gloria, Dropia és Sema fantázianevű, román kombájncsaládok mind az olasz gépgyár betakarítógépeinek másai voltak.

Rövid összeállításunkból is érzékelhető, hogy a rendszerváltás előtt a keleti blokkban idő, kapacitás, illetve forráshiány miatt nem csak hazánk élt a licencvásárlások adta egyszerű és gyors gyártmányfejlesztéssel. Bár azért azt meg kell jegyezni, hogy ebben mi mindenki előtt élen jártunk.

 

Szerző: Farkas Imre

 

bizon deutz-fahr hesston kasza kombájn mezőgazdasági gépek silózó traktor zmaj
..