A Valkon 2007. Kft. fontos jubileumot ünnepel idén

Az alapemberek és a képviselt márkák is változatlanok a 15 éves Valkon Kft.-nél

A Valkon 2007. Kft. fontos jubileumot ünnepel idén, hisz 15 éve kezdték el gépkereskedelmi tevékenységüket. Az elmúlt másfél évtized munkájának eredményeként az első cég lett a piacon, amely kombájnértékesítés nélkül is át tudta lépni a tízmilliárd forintos éves forgalmat. Kecskeméti Sándor ügyvezetővel rövid visszatekintés után a jelenlegi speciális gépgyártási és -kereskedési helyzet és a jövőbeni lehetőségek elemzésére vállalkoztunk.

– 15 éves a Valkon, mik a legfontosabb mérföldkövek a cég életében?

– 2007 májusában kezdtük a céget építeni, és szerintem az is jelentős eredmény, hogy az akkor már képviselt termékeket ma is forgalmazzuk, és a cégindulásnál velünk kezdő alapembereink azóta is nálunk dolgoznak. Az indulás után másfél évvel kitört a gazdasági válság, ez érintette az egész piacot. Sok dolgot újra kellett gondolnunk, és ez egy picit sem volt egyszerű, mert fiatal szakemberként nem volt tapasztalatom-tapasztalatunk, hogy egy ilyen szintű problémát hogyan kell kezelni. Fontosnak tartottuk a megfelelő szakmai hátteret, úgy gondoltuk, hogy ez a legnagyobb erősségünk. Jó gyártókkal, erős partneri kapcsolatokkal rendelkeztünk, erre igyekeztünk építeni, és az idő minket igazolt. Folyamatosan léptünk előre, 2012-13 magasságában értük el a 4 milliárdos forgalmat, az volt talán az egyik legfontosabb mérföldkő.

– Termékoldalról hogyan értékeli az eredményeket?

– Néhány év után a magyar gazdák a Valtra traktorok és a Krone szálastakarmány-készítő gépek specialistájaként ismertek minket. Ha a termékeinket nézem, nagyon sok jó termék volt, amiben megfelelő piaci potenciált láttunk. Például 2014-ben úgy hittük, hogy a Hagie és a Challenger is sikeres lehet nálunk, de időközben ezek az eszközök a világpiaci felvásárlások vagy átszervezések miatt más forgalmazóhoz kerültek. Menet közben viszont lett egy nagyon jó rakodógépünk, a Kramer, és ezzel sikeresek lettünk, 10%-os piaci részesedésünk van a hazai teleszkóposrakodó-piacon. A rakodó mellett erősödött egy másik logisztikai gépünk, a Wielton, néhány év alatt szépen feljött, ami azt jelenti, hogy 70 fölötti darabszámot értékesítettünk 2021-ben. Ezek mellett az erdészetekkel is nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, ezen a téren kiemelném a Vatra-Seppi gépkapcsolatot. Amikor a Valtrát említem, el kell mondanom, hogy a traktorértékesítés nagyon nehéz, hullámzó történet, nemcsak nekünk, mindenki másnak is. Tavaly a hullám alján, idén a hullám csúcsán leszünk. Az elmúlt 15 évben egyedül a talajművelés, a vetéstechnika, a növényvédelem gépesítésében nem sikerült még a többi gép piaci erejének megfelelő portfóliót kialakítanunk, azon még dolgoznunk kell.

– A finanszírozás nagyon fontos egy ilyen cégnél, főleg igaz volt ez a válság utáni években. Mikor kezdte el igazán komolyan venni a Valkont a bankvilág?

– A 2008-as válság után a bankok elkezdték keresni azokat a cégeket, akik stabilan működtek. 2013-tól már kifejezetten jó ajánlatokkal kerestek minket, hogy dolgozzunk együtt. Az elmúlt 5 évünk az, amikor nagyon stabilan, nagyon jól működünk, 60 fölötti létszámmal, nagyon komoly árbevétellel, erős banki háttérrel. Ez nagyon megerősített minket, banki és partnerkapcsolati szinten is. Mivel kedvező finanszírozásai lehetőségeink voltak, igyekeztünk ezt kihasználva a gyártóktól nagyobb készleteket rendelni – ez sajnos a járvány és más negatív piaci folyamatok miatt mostanság nem mindig sikerült. Mire kialakult, hogy a megtermelt tőkével és piaci erővel többet rendelhetnénk, megváltozott a világ… Korábban piaci előny volt a gyáraknál, ha előre rendelt és fizetett valaki. Akkor még nem mindig tudtuk igazán kihasználni ezt a lehetőséget, ma pedig már nem ez a fő szempont a gyáraknál.

– Hogy lehet felkészülni egy ilyen helyzetben a szezonra?

– Abban szerencsénk volt, hogy a tavalyi állattenyésztési pályázatokat a partnereink időben beadták, és már 2021 júliusában elkezdtünk ezen információk alapján gépeket rendelni. Most még mindig van olyan gép, ami úton van, de azért a legnagyobb részük már megérkezett. Ezeket a tavasz folyamán ki tudtuk szállítani, a szezonra már bevethetők voltak. Pár gép csak szezon után érkezik meg, ezeket az eseteket igyekeztünk kezelni. Ezt a világot tanulni kell, hogy hogyan lehet, hogyan kell előre gondolkodni.

VILÁGSZINTEN JELENTŐS AZ IGÉNY ÚJ GÉPEKRE

– Milyen egyébként a hangulat a fő gyáraknál, partnereknél?

– Van olyan gyár, ahol pár hete még a covidosakkal is számolni kellett… Nyilván ilyenkor a gyártást nehéz szervezni. Vannak gyárak, ahol a lemaradásokat nem tudják pluszmunkával behozni – például mert nagyon erős a szakszervezet –, de mindenhol nagyon igyekeznek. Már kitapasztaltuk, hogy kinél mekkora a csúszás, mivel lehet számolni. Nehéz a helyzetük, mert világszinten komoly gépigények vannak. Az elkészült gépeket igyekeznek igazságosan elosztani, hogy minden országba jusson pár darab. Csak érdekességképpen: a Kramer tavaly októberben már lezárta a 2022es gyártást, és a 2023-ast idén májusban nyitotta meg. 2023 első 8 hónapjának a gyári kapacitásait fénysebességgel töltötte ki a piac. Borzasztó nehéz így gyártási helyeket foglalni, hisz nem látni igényt, az árakat. Másfél éves időtávban kell felelősségteljesen megjósolni a jövőt, és akkor a forint/euró árfolyamról még nem is beszéltünk.

– Hogy lehet ilyen helyzetben rendes tervet készíteni?

– A folyamatban lévő pályázatok fennmaradt igényeit fel kell mérni. Számolni kell azzal, hogy egyes régiókban 30 éves csúcs lesz a 2022-es év, más részeken pedig 30 éves negatív rekord… Elvileg az új programokra egy évet várni kell. Tehát rendezni kell sorainkat, és szokni, hogy a közeljövőben gyártási helyeket árulunk.

– Hogy látja a gazdák hozzáállását, tudtak alkalmazkodni a változópiachoz?

– A szállítási nehézségek 2021 augusztusában kezdődtek, apránként jöttek a hírek. Először érzékeltük, hogy a gumiköpenyek nem jönnek időben, aztán chipproblémák jelentkeztek, utána pedig az acélgondok. Az összes piaci szereplő ezeket kommunikálta is a gazdák felé. Nem érzem azt, hogy a termelők most meg lennének lepődve, vagy bántva éreznék magukat, hogy nem akkor kapják az eszközöket, amikor szeretnék. A legtöbben tudomásul veszik, hogy a világ most a feje tetején állt, ezért nyugodtan fogadják a helyzetet. Eljön az az idő, amit mindig is vártam, hogy felértékelődik a partnerkapcsolat, időben meghozott szakmai alapú döntések születnek.

– Komoly áremelések is érzékelhetők minden szegmensben. Látni ennek a végét?

– Ez nehéz most megmondani; én most nem látom. Nem tudja senki garantálni, hogy mennyibe kerül majd októberben az általa gyártott gép. Volt olyan szállítópartnerünk, aki nem szokott év közben emelni – most nekik is kellett! Még nincs vége az évnek, még mindig nem tudom azt mondani, hogy nem emelnek tovább.

A SZERVIZ SZEREPE EGYRE FONTOSABB

– Visszatérve a Valkonra, most közel 70 alkalmazott van a cégnél. Hogy találtak ennyi tehetséges, szabad szakembert a piacon?

– Három fő üzletágunk van, a gépeladás, az alkatrész-forgalmazás és a szerviz. A gépes csapat az Alföldön 2010-12-re szépen összeállt, azóta is jól működik. A Dunántúlon kicsit nehezebb volt. Ott 2016-ban kicserélődött a csapat, azóta azonban nagyon stabil. A szerviz nagyon nehéz dolog, jó szakembert nehéz találni, sok idő képezni. Az Alföldön – elsősorban Kecskemét környékén –, ha van jelentkező, azt szinte biztosan felvesszük, 2-3 hónap alatt ugyanis kiderül, hogy milyen munkát tudunk rábízni, mit tud elvégezni. A beüzemelés, kötelező szerviz stb. tekintetében sok olyan dolog van, ami gyári protokoll alapján gyorsan tanítható. A javításokhoz már komolyabb rutin kell, azt meg kell szerezni – ezt próbáljuk segíteni. Nyitott szemmel járunk, a jelentkezőkben igyekszünk meglátni a csiszolatlan gyémántot. Így, 15 év után azt mondhatom, hogy az „átigazolások” nem nagyon működtek, a „saját nevelés” bizonyított, ezért inkább kineveljük az új kollégákat.

– Több cég dolgozik több telephellyel, nagyobb csapattal, mint a Valkon. Mi lehet fejlesztésben a következő lépés, van-e értelme tovább nőni?

– Ezzel a csapattal, infrastruktúrával ki tudjuk szolgálni a partnereket, bár ha most minden időben megjött volna, akkor májusban nagyon nehéz lett volna mindent egyszerre lekezelni. Igyekeztünk ezért a Krone-felkészítéseket már tavaly óta ütemezni, előre dolgozni. Nem látom, hogy nekünk nagyon nőni kellene még telephely tekintetében. Ugyanakkor egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy nem új telephelyekre, hanem szervizpontok nyitására azért szükség lesz. Olyan műhelyekre, ahol kulturált körülmények között tudnak a kollégák dolgozni, ahová le lehet küldeni az alkatrészt. A gazdák szerelőműhelyt nem igazán építettek az elmúlt években, maximum géptároló színek készültek. Így ezt nekünk kell valamilyen módon megoldani.

– Mennyire változik a gazdák hozzáállása a szezon előtti felkészítésben? Mennyire fogadták el a lehetőséget?

– Azzal nem volt gond, hogy elfogadják-e, hogy előnyös, az már nehezebb volt, hogy meg is csinálják… Alapvetően pozitívnak látom ezt a területet. Évről évre egyre többen gondolkodnak időben. A szezon után még emlékszik a gépkezelő is, hogy minek mi volt a baja, hol zörgött, hol csörgött a gép. Ha akkor ezt nem javítjuk meg, háromnegyed évvel később sokkal nehezebb lesz. A legrosszabb esetben a következő szezonban, munka közben csapunk a homlokunkra, hogy ezzel már tavaly is gond volt. Jól sikerült az idei felkészítés, nemcsak a bálázókkal, a silózókkal is sikerült szezonra elkészülnünk. Azt is láttuk, hogy azok a gépek, amiket megcsináltunk, azok szezonban rendben működtek.

A FEJLESZTÉSEK NEM ÁLLNAK LE

– A gyárakra visszatérve: lesznek újdonságok a piacon, vagy mindenki örül, hogyha konszolidálhatja a gyártást?

– Látunk újdonságokat, bár kevés gyakorlati információt kapunk egyelőre. A Krone-Lemken közös fejlesztéséről volt bemutató is, a Valtra is szeptemberben jön ki egy új sorozattal. Újdonság persze mindig lesz. A digitalizáció a mindennapunk része, jönnek az új ötletek, lehetőségek, igények. Én nagyon nagy fantáziát látok a telemetriában, ami ma már minden motoros gépnél elérhető. A szerviz munkáját nagyon meg tudja könnyíteni, és ha a gazda is látja, hogy az ő munkáját is segíti ez a rendszer, akkor ezt mindenki előnyösen használhatja. A gazda ellenőrizni tudja az üzemeltetési körülményeket. Információja van a napi karbantartások elvégzéséről, a területre érvényes fogyasztási adatokról, volt-e a nap folyamán hibakód, az fenn áll-e még. A rendszer azt is jelzi, ha nem megfelelően lett elvégezve a levegőszűrő tisztítása. A szerviz munkáját is nagyon megkönnyíti: már eleve a hibakód alapján szükséges alkatrésszel megy ki a kolléga javítani, így minimum egy kiszállást megspórolhatunk.

– A precíziós gazdálkodással kapcsolatban sok vita van, hogy mi az értelme, a gazdasági haszna. Mit gondol erről?

– A tudatos gazdák lehetnek nyertesek – azok, akiket korábban is foglalkoztatott a téma, és vannak saját tapasztalataik, nem most, kapkodva vágnak bele. Aki ma költséget tud megfogni a precíziós gazdálkodással, az elkezdte már 8-10 évvel ezelőtt, és lépésről lépésre kitapasztalta az egészet. Akik most a pályázatok kapcsán belevágnak, legtöbbjük még nem ment végig ezen az iskolán, és az nagyon fog hiányozni. A technika önmagába fontos – a gépkereskedő, szerelő beállítja a gépet –, de a szemléletváltást nem spórolja meg. Rengeteg emberi tényező van, és ha a gazdálkodószervezetben nem sikerül ezt végigvinni, akkor sok fejlesztés nem hozhatja meg a várt sikereket. Ha a gépkezelőt nem sikerül megfelelő oktatással és juttatással a rendszer mögé állítani, akkor nem fog működni.

Emellett nem látom azt a megfelelő kísérleti hátterekre alapozott információbázist, például a vetőmag-tulajdonosoktól, hogy bizonyos hibridjeik, fajtáik mit szólnak más vetőmagnormákhoz, változó tőszámhoz stb. Az a gazda, aki évek óta fajtasorokat állít be a saját területén, kipróbált fajtákkal dolgozik, már túl van ezen a kérdéskörön. Emellett adódik az a kérdés is, hogy lehet-e precíziósan gazdálkodni öntözés nélkül? Szerintem nem.

– 15 éve vezeti a céget. Mi ad mindennapi inspirációt a munkához?

– A feladat. Nem mondom, hogy unalmas az életünk! Nekünk is megvolt a munkaritmusunk, de az elmúlt két évben nem megszokásból dolgozunk. Sok az eddig szokatlan, váratlan helyzet, amit meg kell oldani. Mire a covidból kijöttünk, addigra megváltozott a szállítási rend, a pályázati dömpinget is kezelni kellett… Mindez egy gépkereskedő számára bődületes papírmeló, és mi, gépészek azt nem szeretjük! Ezek mellett nagyon stabilan működünk, ami komoly biztonságot, és hátteret ad a lendületes munkához!

Fodor Mihály