Az egykoron hazai gyártmánnyal is tarkított zöldborsó-betakarítógépek kínálata az elmúlt 3-4 évtizedben jelentősen átalakult. Az angol Shelbourne-Reynolds Engineering a piac egyik meghatározó szereplője volt. A gyártó egymenetes zöldborsó-betakarítógépeire emlékszünk vissza aktuális cikkünkben.
A zöldborsótermesztés az Egyesült Királyságban nagy múltra tekint vissza, így a betakarítás gépesítésére már a hatvanas évektől jelentős hangsúlyt fektettek. Az angliai Suffolkban, 1972-ben alapított Shelbourne-Reynolds Engineering mezőgépgyártó cég a betakarítás gépigényét kívánta kiszolgálni. Zöldborsó-betakarítógépük „születése” szorosan kötődik az angliai Mather & Platt vállalathoz, amely az SB8000 kombájnját már az 1970-es évek végén legyártotta. Ennek a gépnek a gyártási jogát vásárolta meg a suffolki cég, így 1982-től már Shelbourne-Reynolds SB-8000 Turbo típusjelzéssel jelentek meg a piacon az önjáró, növelt motorteljesítményű borsószedők.
A magajáró gép az érett zöldborsót felszedte, kifejtette, tisztította, majd konzervipari felhasználásra kész állapotban szállítójárműre rakodta. A gép mellső részén, közvetlenül a vezetőfülke alá, hidraulikusan szintezhető vázkeretre szerelték a szedőegységet. A vázhoz himbatengelyen keresztül kapcsolódott a szedőfej, amelynek alsó felületén két acélhenger biztosította a talajkövetést. A 3,2 méter munkaszélességű rugósujjas felszedődob fésülte le a borsóhüvelyeket a szárról. Az adapter két széléről középre szállító gumiszalagokra dolgozott a szedődob. A középre szállított anyagot egy bordás gumiszalag juttatta a fejtőtérbe. A gép szimmetriatengelyével párhuzamosan elhelyezett nagy átmérőjű, két végén nyitott rostadobban történt a hüvelyek felnyitása, valamint a borsószemek kirostálása. Az ékszíjjal meghajtott, percenként 40 fordulatot tevő rostadob külső palástján cserélhető íves rostalemezek voltak. A dob felső részére tisztítókeféket szereltek, jobb oldalán pedig szervizjárdát alakítottak ki. A dob belsejében, azzal párhuzamosan, a külső vázon csapágyazva helyezték el a terelő- és a verődobot. A rostadob belső palástján a felső holtpontig szállított borsóhüvelyeket (ott a gravitáció hatására leestek a palástról) a terelődob továbbította a verődobhoz. A hatszög szelvényű verődobot ferde lapátokkal szerelték, s ezek ütőhatásától nyíltak ki a hüvelyek.
A rostadob nyílásain keresztül a borsószemek és a törek kihullott a dob alatti jobb oldalon végigfutó tisztítószalagra. A ferdén felfelé mozgó szállítószalag a töreket a talajra juttatta, míg a borsószemek legurultak a szalag és a rostadob alatt végigfutó hosszúszalagra. A rostán át nem esett borsószalma a dob végén szintén a talajra hullott. A gép eleje felé dolgozó hosszúszalag a serleges elevátornak adta át a kicsépelt anyagot. A szalag és az elevátor csatlakozásánál ventilátor tisztította a szemeket a megmaradt zöldanyagtól. Az elevátor a felső rövid borsószalagra juttatta a terményt, ami egy felső elszívó ventilátor által szintén tisztításra került. A rövid szalag a borsót a hüvelyrostába szállította, amelynek furatain a 2000 literes gyűjtőtartályba hullottak a szemek.
A kicsépeletlen hüvelyeket a rosta visszajuttatta a fejtőtérbe. Az összegyűjtött zöldborsót a gép jobb oldalán lehetett hidraulikusan billentve a szállítójárműre üríteni. A gép középvonalában, elöl helyezték el a nagy üvegfelületű vezetőfülkét. A hidraulikus rendszer működését biztosító 5 db szivattyút egy nyolchengeres, 175 kW teljesítményű, turbófeltöltésű Perkins motor működtette, amelyet a gép bal oldalára, a két tengely közé szereltek be. Járószerkezete hidrosztatikus összkerékhajtású és hátsókerék-kormányzású volt.
Az alvázhoz képest a géptestet hidraulikusan lehetett szintezni, a pontos munkavégzés érdekében maximum 15% hosszirányú és 18% keresztirányú tereplejtésig. A gépegységek működtetését közvetlenül hidromotorokkal, illetve lánc-, ékszíj- és fogaskerék-áttételekkel oldották meg. Az első hazai SB-8000 Turbo 1985- ben állt munkába Hajdúböszörményben, amely gép a nádudvari KITE által került a termelőszövetkezethez. A következő év tavaszán már a bábolnai IKR is hozott be a gépekből 6 db-ot, a Komplex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével. Az IKR akkor fellendülő zöldborsó-termelési programja kapcsán biztosította a gépet bérgépként taggazdaságainak a betakarítás lebonyolításához. A ’86-os szezon több negatív tapasztalattal zajlott, amelyek főként a gépkezelők hiányos betanítására, a műszaki dokumentációk hiányosságára és a pótalkatrész-ellátás szervezetlenségére voltak visszavezethetőek. Ugyanebben az évben a MÉMMI munkavédelmi vizsgálatnak vetette alá az SB-8000 Turbo-t, amelyen a gép több szempont alapján sem felelt meg.
Szintén 1986-ban a Bábolnai Napokon szerepelt az állógépek közt, sárga-fehér fényezéssel a betakarítógép. A következő évben már 7 gépet üzemeltetett az IKR, s a KITE is gyarapította a kombájnok számát taggazdaságainál. A következő állami gazdaságoknál és termelő szövetkezeteknél üzemeltek az akkor közel 12 millió forintot érő betakarítók: Debrecen, Derecske, Dusnok, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Jászapáti, Kaposmérő, Kiskunfélegyháza, Kondoros, Szerencs, Szolnok és Tápiószentmárton. Ebben az évben a Kisalföldi Állami Gazdaságnál sort kerítettek az SB-8000 Turbo szántóföldi mérővizsgálatára. A gép 2,3 t/h betakarítási teljesítménnyel és 99,7%-os szemtisztasággal dolgozott. Az 1,7-3 km/h munkasebesség mellett az összes szemveszteség 4-6%-ra adódott. A mérés során 6-15% közt alakult a sérült borsószemek aránya, míg a talajszennyeződés 0,0-0,1% volt.
Szintén 1987-ben megérkezett hazánkba a gyártó továbbfejlesztett gépe, SR-9000 jelzéssel. Az új gépet 30%-kal szélesebb felhordószalaggal szerelték, illetve növelték a rostadob átmérőjét, amelynek így 18%-kal nőtt a rostafelülete. Ebből adódóan a gép nagyobb tisztítókapacitással, illetve mérsékelt szemsérüléssel tudott dolgozni. A hosszú borsószalag és a serleges elevátor is szélesebb kivitelben készült, a teljesítménynövelés érdekében. A nagyobb terményáram fokozott tisztítókapacitást igényelt, ezért az elszívóventilátorok teljesítményét is megemelték. A vezetőfülke kikerült a gép jobb szélére, így jobb rálátást biztosított a csatlakozósorokra. A felszedő teljes szélességébe szerelték a talajkövető görgőt, a pontosabb kopírozás eléréséért.
A rugós felszedőujjak gumiágyazást kaptak, a hosszabb élettartam és az egyszerűbb cserélhetőség miatt. A rosta- és a verődob meghajtását közvetlenül hidromotorokkal oldották meg, csökkentve a hajtásáttételek mennyiségét. Erőforrásként egy 214 kW teljesítményű Ford 8280 típusú motort szereltek a gépbe, az üzemanyagtartály 460 literes volt. A KITE és az IKR közti megállapodás értelmében 1987 nyarán először Debrecenben üzemelték be, majd Nagyszentjánoson végeztek méréseket a géppel. Az idény végi gyenge zöldborsóállományban 2,4 t/h tömegteljesítménnyel és 6-11%-os elfogadható veszteségértékkel dolgozott a gép. A betakarított szemek 96%-ban épek voltak, 1,2% növényi szennyeződést tartalmazott a termény, viszont talajszennyeződés egyáltalán nem volt jellemző.
A Shelbourne-Reynolds a nyolcvanas évek végén a gépgyártó ágazatban lezajlott átrendeződés hatására befejezte a zöldborsó-betakarítógépek gyártását. A cég a mai napig mezőgépeket gyárt, meghatároz. Egészen a BMCH vállalatba történt beolvadásukig voltak jelen a piacon, ez utóbbit pedig 2009-ben a Bourgoin cégcsoport vásárolta fel. Azonban az angliai mezőgépgyártás sem hagyta veszni a bevált konstrukciót. 1990-ben a Market Rasen Engineering a gyártási jogok megvásárlását követően egy továbbfejlesztett modellel, a Big Drum 906-tal jelent meg a piacon. Változtattak a felszedőadapter szintezésén, a kifejtés módján, valamint máshová helyezték el a hidraulikus egységeket és a 221 kW-os John Deere-erőforrást.
A hazai szakemberek Seregélyesen láthatták üzemelni az új gépet, amely a Mirelit Vállalat tulajdonában volt. Az SB-8000 Turbo gépek üzembiztonságát és időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy számos példány a mai napig üzemel, és több kombájn munkára készen várja, ha a modern betakarítógépek üzemzavara esetén be kell állni a szorosan ütemezett kampány időszakában.
Szerző: Bollók Dániel
GÉPmax-2015/VIII. lapszám cikke
