Az istállótrágya valamennyi szerves anyag közül a legteljesebb értékű tápanyag a talaj számára. Az egykoron meghatározó ágazatként működő állattenyésztésnél a felhalmozódott szerves trágyát általában egy-, illetve kézfázisú szórási technológiával juttatták ki. Cikkünkben a kétfázisú technológia kijuttató gépeinek hazai megjelenését és elterjedését idézzük fel.
A hetvenes évek elejétől kezdve a hazai nagyüzemi gazdaságok egyre emelkedő volumenű állattenyésztésében arányosan egyre nagyobb mennyiségű szerves trágya keletkezett. A szervestrágya kijuttatásánál a meghatározó az egymenetes technológia volt, vagyis a szórógép végezte a szállítást a trágyaszarvas és a kijuttatás helye közt. Ezt a módszert bővítette ki a kétfázisú szórástechnológia, amelynek lényege, hogy külön szállítójármű juttatta el a trágyatározóból a szórógéphez a trágyát, és egy speciális szórógép végezte a terítést. Hazánkban a kétfázisú eljárás első eszköze a Szovjetunióból érkezett Az oldalra szóró szervestrágyaszóró-gépek elterjedése hazánkban RPN-4 típusú oldalra szóró szervestrágyaszóró-gép volt. A szovjet munkagép vontatott, kéttengelyes, 4 tonna teherbírású, hidraulikusan emelhető és süllyeszthető kocsiszekrénnyel rendelkezett. A hátfal a gép szimmetriatengelyével párhuzamosan elhelyezett himbakaron, illetve két hidraulikus munkahengeren keresztül kapcsolódott a hátsó, merev futóműhöz. A vonórúd csaposan, a kocsiszekrény pedig szintén két hidraulikus munkahengerrel csatlakozott a mellső trapézkormányzású futóműhöz. A gép haladási irány szerinti jobb oldalán hosszában helyezték el a vízszintes helyzetű szóródobot. A dob palástjára az íves fogak csigavonal mentén voltak felhegesztve. A billenőszekrényes szállítójármű a szerves trágyát közvetlenül a trágyaszóró hidraulikusan szintezhető kocsiszekrényébe billentette. A trágyaszóró bal oldali, rácsosan kiképzett oldalfala hidraulikusan lehajtható volt a talajig, és erre a falra a szállítójárművek ráálltak a billentés idejére. A betárolt szerves trágyát láncos kaparóléces lehordószerkezet továbbította a szóródobhoz. Az üzemeltető erőgép, a teljesítményleadó tengelye által meghajtott ékszíjas áttételen keresztül továbbította a hajtást a szóródobhoz, azután ez fogaskerekes, illetve forgattyús hajtóművön keresztül jutott el a lehordószerkezethez. A trágyaszóró szórásszélessége 12 m volt. A gép hazánkban elsőként a Héki Állami Gazdaságban állt munkába, 1977-ben, amikor is az Állami Gazdaság keretei közt megrendezett cukorrépa-betakarítási bemutató során DT75 lánctalpas traktorral üzemeltetve tekinthették meg a szakemberek. A héki trágyaszóró 1978-ban és ’79-ben a Bábolnai napokon is szerepelt a mozgógép bemutatón, T-150 K erőgéppel működtetve. A hazai mezőgépfejlesztésért felelős szervek a hetvenes évek végén végzett vizsgálatok alapján az új kétfázisú technológia gépesítésének fejlesztését tartották kívánatosnak. Törekvésük első eredménye az 1980-ban a szentendrei Erdészeti Gépgyártó Vállalat által legyártott 10 tonna teherbírású TG-10 típusnevű szerves trágyaszóró gép volt, amelyet a MÉMMI javaslatára a szolnoki Mérnöki Iroda tervezett meg.
A TG-10 nullszériájának egyik példánya munka közben – fotó: Bábolnai Napok kiállítási katalógus
A gép felépítését tekintve hasonlított a szovjet típusra. A szóródob meghajtását a vontató erőgép teljesítményleadó tengelyéről, biztonsági tengelykapcsolón keresztül láncáttétellel oldották meg, míg a lehordószerkezet működtetését hidromotor és csigahajtómű biztosította. A gép fizikai méretéből adódóan a szóródobot három tagból állították össze, és a végfalakon kívül két függőleges tartóoszlopon csapágyazták. A dob palástján a zárt tépőfogak csigavonal mentén kerültek felhegesztésre. A lehordószerkezet a háromtagú szóródobnak megfelelően három láncpárból állt, amelyekre a lehordólécek csavarkötéssel voltak rögzítve, a sebességük pedig a traktor vezetőfülkéjéből volt szabályozható. A prototípussal 1980-ban kezdték meg az üzemi vizsgálatokat, a siófoki November 7 Mgtsz balatonszabadi üzemegységében. A vizsgálat során T-150/K, valamint Rába-180 traktorokkal üzemeltették a szórógépet, ahol az elvárt 10-60 tonna/ha közti szórásteljesítményt teljesítette. Ugyanebben az évben a Bábolnai Napokon a gép Rába-180 traktorral üzemeltetve szerepelt. A vizsgálatok alapján javasolták a szórógép nullsorozatú gyártását, aminek eredményeként 1981 második felében már 71 db legyártására és forgalmazására került sor.
A TG-10 prototípusa feltöltés közben és az SzTG-8 trágyaszóró munka közben – fotó: Bábolnai Napok kiállítási katalógus és Nyíregyházi Mezőgép
A prototípus példány vizsgálata alatt szerzett tapasztalatok alapján a nullszériás gépeken némi konstrukciós módosítást végeztek el. Áthelyezték a hajtóművet a lehordószerkezet meghajtó tengelyének hátsó végére, és változtattak az oldalfalmozgató mechanizmuson. Az átalakított hátsó futóművön rögzítő fék és üzemi légfék került kiépítésre, módosítottak a mellső kormányzott kerékagyak és a mellső híd kapcsolatán is, valamint magasabb, rácsos oldalfalra cserélték ki a korábbi belemezelt változatot. A módosított gépet T-150/K traktorral működtetve láthatták a megjelentek az 1981-es Bábolnai Napokon. Időközben a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat 1981-ben a MEFI tervei alapján megalkotta az SzTG-6,5 típusjelű kétfázisú szórástechnológiát kielégítő munkagépét. Konstrukcióját tekintve ez a TG-10 szórógéphez hasonló felépítésű, oldalra szóró, hidraulikusan szintezhető kaparóléces lehordószerkezettel rendelkező gép volt. A szórószerkezet a traktortól a hajtását kardántengelyen és szöghajtóműveken keresztül kapta. A több mint 4,5 m hosszú szóródob két tagból állt, amelyek görgősláncos tengelykapcsolóval voltak összekötve. A lehordószerkezet 4 pár láncból és az ezeket összekötő kaparólécekből állt. Hajtását a csigahajtóművön keresztül egy hidromotor biztosította. A gép szórásszélessége 10 m, teherbírása 6,5 tonna volt. Az oldalfal mozgatását 1-1 függőlegesen elhelyezett kettősműködésű hidraulikus munkahenger végezte, karos mechanizmuson keresztül. Az újonnan fejlesztett gépet 1981 tavaszán első ízben laboratóriumi vizsgálatnak vetették alá Gödöllőn, majd üzemi vizsgálatokat végeztek vele a nyár folyamán Kartalon, Gödön és Siófokon. A vizsgálat alatt a szórási teljesítménye 10-60 tonna/ha közt alakult, viszont a kocsiszekrény befogadóképessége behatárolta a feltöltésre alkalmas szállítójárművek körét. A TG-10 és az SzTG-6,5 szórógépet 1981 nyarán a siófoki November 7 Mgtsz-ben megrendezett bemutatón elméleti és gyakorlati oldalról is megismerhették a szakemberek. A rendezvényen elhangzott, hogy az SzTG-6,5 szórógépet kifejezetten az IKR termelési rendszer sürgető igényére fejlesztették ki. Továbbá a gyártó képviselői jelezték, hogy még az év folyamán 10 darabos nullszéria legyártására kerül sor, valamint 1982 első felében piacra kerülnek a sorozatgyártott gépek, közel 300 ezer forintos áron. 1983-ban a Gabonafejlesztési programban világbanki tendert nyert az SzTG-6,5 gép, így még abban az évben 22 db gépet szállítottak le a gazdaságoknak a program keretei között. Időközben a korlátolt befogadóképesség áthidalására a gyártó SzTG-8 típusjelzéssel a növelt raktérfogatú és teherbírású trágyaszóróját is elkészítette.
A TG- 7 munka közben – fotó: Agrikon Solt
Szintén 1983-ban a szentendrei cég legyártotta a TG-10 mintájára a 7 tonna hasznos teherbírású trágyaszóróját TG-7 néven, amelyet a tavaszi AGROmashEXPO kiállításon be is mutattak. A 80 LE teljesítményigényű trágyaszórót Siófokon vizsgálták üzemi körülmények között, 1983 nyarán. Ugyanebben évben a „nagy testvér” is kisebb változtatáson esett át. Módosítottak a szóródob tépőfogain, illetve rátöltés elleni védőlemezt alakítottak ki a szóródob felett. 1990-re a TG-10 típusból már több mint 400 darab dolgozott a hazai gazdaságokban, míg a TG-7-ből több mint 120-at gyártottak. A nyíregyháziak ugyanebben az évben konstrukciós módosítást végeztek oldalra szóró gépükön. Az SzTG-7 típusjelzésű trágyaszórón a szóródob meghajtását láncáttételre cserélték, valamint a lehordószerkezet meghajtó tengelyének hátsó végére helyezték a hajtóművet. A szóródob alatt íves terelőlemezt alakítottak ki, a korábban tapasztalt leszóródás elkerülése.
A TG-10 szóró már solti gyártásból – fotó: Agrikon Solt
A szentendrei gépgyár egészen a kilencvenes évek közepéig készítette a trágyaszóróit, majd a gyártási jog 1995-ben átkerült az Agrikon Solt Gépgyártó Zrt.-hez, amelynek termékpalettáján a 2000-es években még szerepelt mindkét típusverzió, majd 2010-ben a TG-10 trágyaszóró az IKR Zrt. Gyártó- és Javítóüzemének gyártmánykínálatába került át, és itt fejeződött be pályafutása.
Bollók Dániel
GÉPmax-2015/II. lapszám cikke
