Különleges megoldásokat és ritka gépeket bemutató rovatunkban mai és múltbéli konstrukciókat egyaránt be szoktunk mutatni. Mostani cikkünkben is egy múltbéli, a vasfüggönyön innen született, cseh fejlesztésű eszközhordozót ismerhetnek meg olvasóink. A Kabar-132 (MT-6-011) típusjelzésű eszközhordozó csak egy lenne az ekkortájt született hasonló munkagéphordozók táborában, de annál azért egy kicsit mégis több.
A 80-as évek elején Csehszlovákiában közel 600 ezer hektár mezőgazdasági terület volt 12-22 fokos vagy annál meredekebben lejtős. Ezeken zömmel az állattenyésztéshez szükséges szálastakarmány-termesztés folyt. Viszont hagyományos erőgépekkel fokozott borulási kockázat és gyengébb haladási stabilitás mellett lehetett ezeket a területeket művelni és ott betakarítást végezni.
ÉLETRE HÍVÁSÁNAK OKAI
Annak érdekében, hogy hatékonyabbá és biztonságosabbá tegyék a lejtős területeken végzett munkát, állami utasításra 1976-ban az Agrostroj (Agrozet) Pelhřimov vette a vállára. A vállalat fejlesztőmérnökei egy különleges, szintkiegyenlítésre alkalmas hegyi eszközhordozó tervezésébe kezdtek. Maga a hegyi traktor kifejezés ekkor már egyáltalán nem volt ismeretlen, hiszen a minszki traktorgyár már kb. egy évtizede készített és gyártott hegyi kivitelű, szintkiegyenlítésre képes MTZ-50/52K és MTZ-80/82K traktorokat. Viszont a Kabar-132 korántsem egy hegyi traktor volt, hanem annál azért sokkal több.
Az 1981-ben megszületett, frontfülkés prototípusgép egy biztonsági kivitelű, légkondicionált kabinnal volt szerelve. A hárompont-szabványú munkaeszköz-csatlakozás elöl történt és tolt rendszerű munkagépeket üzemeltethettünk vele, amelyhez TLT csonkkal is rendelkezett. Az eszközhordozót kifejezetten azért tervezték, hogy megteremtsék a takarmánytermelés jelentős intenzitásának feltételeit a lejtős gyep- és hegyvidéki területeken. A kivitelező speciálisan ehhez az erőgéphez fejlesztett munkagépeket is kínált. A ŽTRS-310, illetve SP-2-180 rotációs kasza, az SP-4-041 rendképző, és a PB-2-051 mulcsozó állt rendelkezésre a géphez.
Pézsmaszarvas
Sokan feltehetik a kérdést, miért kapta a Kabar nevet a hegyvidéki eszközhordozó. A „Kabar” a pézsmaszarvas neve, amely főleg a dél-szibériai tajgán fordul elő, leginkább 2600 méterrel a tengerszint feletti magasságot kedvelő hegyi állat. Mellső lábai kifejezetten rövidebbek, mint a hátsó lábai. Ezért ugrik jól és messzire. Még a görbe fákra is fel tud mászni. Így már érthető, hogy miért is nevezték el a hegyvidéki eszközhordozót erről az állatról.
Felépítés
Erőforrás tekintetében abból válogattak, amit a honi ipar előállított, hiszen a fejlesztésnél és gyártásnál fő szempont volt a költséghatékonyság. Nem meglepő tehát, hogy a Kabart a jól ismert 180 lóerős, Skoda M634 dízelmotor hajtotta. Itthon is jól ismert volt ez a motor a mezőgazdaságban, hiszen az elterjedt SPS 420 önjáró silózóban is ezt alkalmazták, illetve a Skoda ST-180 traktorban is ez a motor szolgáltatta a nyomatékot.
A mellső kormányzott és a hátsó merev tengely lényegében királycsapos megoldással csatlakozott a gép alvázához. A szintezést hidraulikus munkahengerek szabályozták, a tengelyek végén a lehajtás pedig csuklós volt. A keréklehajtás már jól ismert elem, mert a segédmellsőkerék-hajtású Zetor traktorok mellsőtengely-véglehajtásával egyezett meg. A mellső tengely hidraulikus kormányrendszerét egy külön hidraulikus körön működő, Orsta kormányszivattyú szolgálta ki. A kerekek kifejezetten a hegyvidéki területek terepviszonyaira tervezett 15,5R25 méretű, Mitas gumiköpenyekkel voltak szerelve. A Kabar-132 az automata talajszint-kiegyenlítéssel száraz talajviszonyok között 22 fokos dőlésig, nedves talajon 18o-os, extra nehéz terepviszonyok között 14 fokos lejtésig alkalmazható. Hidraulikus rendszerekben amúgy sem volt hiány a gépen, hiszen egy külön rendszert alkotott a járószerkezet-szintezés, egy másik kör külön szivattyúval a munkagép kiszolgálását biztosította, egy negyedik pedig a hidro-mechanikus járószerkezet-hajtásért felelt. Utóbbi egy 3/3 fokozatú, mechanikus sebességváltó volt, amelyet egy hidraulikus motor hajtott meg. A váltótól a hajtás a mellső és hátsó tengelyekig csuklós tengelyen keresztül mechanikusan továbbítódott. A fékrendszer kétkörös hidraulikus megoldású, a rögzítőfék mechanikus rendszer volt.
Három fokozatból kettő 0-8, illetve 0-12 km/h sebességtartománnyal a munkavégzéshez szükséges tempót biztosította, míg a harmadik, legfelső transport-fokozattal 0-25 km/h tartományt használhattunk.
Biztonság
A 12 foknál nagyobb lejtőn végzett munka és vezetés annyira eltér a normál munkakörülményektől, hogy ezért speciális biztonsági korlátozásokat és óvintézkedéseket igényel. Ha a gépet lejtőn vezeti, a kezelő számos kockázatnak van kitéve. A gép irányíthatóságának elvesztése a legsúlyosabbak közé tartozik. A biztonság fokozása érdekében így számos kiegészítővel vértezték fel a Kabart. Amennyiben irányíthatatlanná válna a traktor, és tehetetlenül gurulna, akkor a hátsó tengelyen lévő biztonsági horgony automatikusan a földbe csapódik, és lefékezi, illetve megállítja a tehetetlenül lejtőn lefelé guruló gépet.
Sokaknak feltűnhet az érdekes, sárga szerkezet, amely szintén a biztonságot szolgálja abban az esetben, ha a gép valamilyen meghibásodás miatt mégis felborulna. A billenthető biztonsági torony ellensúllyal ebben az esetben megakadályozza, hogy a traktor felborulva leguruljon a lejtőn. Borulás esetén megvédi a szerkezeti elemeket és a fülkét a rájuk nehezedő tehertől.
A vezetőfülke tágas, jó kilátást biztosító, borulásbiztos kabin volt, az akkoriban a cseh teherautókról és más erőgépekről ismert kezelőszervekkel. A vezetőülés pl. a Zetor Crystalból származott, a kapcsolók, visszajelző lámpák és órák pedig ismerősek lehettek az akkori Skoda járművekből. Az eszközhordozó külső megjelenésére nem igazán adtak a mérnökök, a formatervezés a nullával volt egyenlő. Igaz, ez akkoriban nem is volt elsődleges elvárás, fontosabb volt a funkcionalitás, mint a dizájn.
A Kabarból viszonylag magas ára miatt nagy széria nem készült, de azért a 80-as években évről évre néhány példány munkába állt a cseh lankákon.
Farkas Imre
