fbpx

Az élet a kiwik földjén

Írta: Szerkesztőség - 2019 július 19.

Egy ausztráliai útjuk során Tammo Steen munkatársunk megragadta az alkalmat, hogy megismerje a „szomszédos” Új-Zélandot is. A táj, az emberek és különösen a mezőgazdaság lenyűgözte őt. Úti beszámoló.

Jellegzetes kép az öntözésről

SZEMBETŰNŐ: aratás közvetlenül az óceán partján – egy igazán lenyűgöző kép

2017-ben a betakarítás és a vetés között időszakban Ausztráliából Új-Zélandra vetődtem. Az ország felfedezésén túl mindenekelőtt egy régió volt a célom: a Canterbury Plains, az új-zélandi mezőgazdasági régió nagyon magas hozamokkal és számos európai mezőgazdasági géppel. A világ legnagyobb hozamaival büszkélkedő Canterbury-Plains Új-Zéland magtárának számít. A mezőgazdaságilag intenzíven használt régió a déli szigeten helyezkedik el, keleti irányban a Csendes-óceán határolja, nyugati részén az Új-zélandi Alpok terül el. A mérsékelt éghajlat hasonló az európai szélességi körökön a mi éghajlatunkhoz. Ami viszont hiányzik, az gyakran a megfelelő mennyiségű csapadék, mert a legtöbb felhő az Új-zélandi Alpok nyugati oldalán kiadja magából a csapadékot. De hogyan tudnak a „kiwik” mégis ilyen magas hozamot elérni?

SEMMI SEM MŰKÖDIK ÖNTÖZÉS NÉLKÜL

Az első állomásom egy Mayfield városa közelében elhelyezkedő terület volt. Ott három Case kombájn dolgozott az olaszperje szaporítóanyagának betakarításán. Azok a kombájnok, amelyek az adaptereikkel felszedték a rendet, az egyik gépen ülő Matthew Reed vállalkozó gépei voltak. A mező széléről odaintett nekem, és elvitt néhány körre. Matthew Reed négy Case IH kombájnnal rendelkezik, amelyekkel bérmunkát végez. Ezenkívül 200 hektáros gazdaságot vezet, amely gabonatermesztéssel és juhtartással foglalkozik. A fűvetőmag cséplése általában a betakarítási időszak kezdetén jellemző, és már teljes lendülettel zajlott az egész régióban. A 2017es hozamok eddig két és három tonna között voltak azoknál a gazdaságoknál, ahol Reed végezte a betakarítást.

A Canterbury Plains Új-Zéland magtáraként számon tartott terület, és mintegy 45 000 km²-t foglal magában. A régió a déli sziget keleti részén található, keleti részén a tenger határolja, nyugatról pedig az Új-zélandi Alpok. Körülbelül 540 000 lakossal Új-Zéland második legnagyobb régiójának számít. A terület nagysága miatt az éghajlati viszonyok meglehetősen eltérőek. Nyugaton az alpesi viszonyok érvényesülnek, keleten a hőmérséklet magas, és kevés a csapadék. A gabonafélék termesztése mellett a régió a kiterjedt almatermésű és csonthéjasgyümölcs-ültetvényekről is ismert. Itt bort is termesztenek. A keleti részen ezzel ellentétben csak az extenzív állattenyésztés lehetséges, az alacsony csapadékmennyiség miatt.

Matthew Reed Case IH rotoros kombájnja fűmag aratásakor

Öntözőrendszer nélkül a Canterbury Plains térségben semmi sem működik

David Fischerék Claas Xerion traktora Caterpillar-színekben

Szántás Robert McDowell gazdaságában, aki tulajdonképpen eke nélkül gazdálkodik, de a sárgarépa számára mégiscsak befogta az ekét

Matthew Reed másnap meghívott, hogy látogassam meg a farmját, és mivel lógott a levegőben az eső lába, és ilyenkor nem sok minden történik a földeken, hálásan elfogadtam az ajánlatát. Reed elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több gazdálkodó fektetett öntözőrendszerekbe. „Húsz évvel ezelőtt itt csak egy kis fű nőtt, és csupán juhokat tartottak. Aztán jött az öntözés, és a juhfarmokból nagy tejtermelő tehenészetek lettek, és a teheneket egész évben tudták legeltetni” – mondta Reed. Ő is be akar fektetni, és földje nagy részét egy nagy, önjáró öntözőrendszerrel kívánja felszerelni a Reinke Irrigation cégtől. Így végül kihasználhatja a termékeny iszapos talaj teljes potenciálját, mert az egyetlen dolog, ami hiányzik, a megfelelő csapadék.

ÖNTÖZÉS 550 HEKTÁRON

Mayfield térségében Robert Rab MacDowell már befektetett. Három éve négy úgynevezett center pivot öntözőrendszerrel rendelkezik, amely körforgó rendszerű. A kör központjában van a szivattyú, ami keresztülnyomja a vizet a rendszeren. Az öntözőrendszerek 20 méterenként egy-egy elektromotorral hajtott járószerkezettel rendelkeznek.

Növényvédő szerek kijuttatása közvetlenül az óceán partján az Amazone önjáró permetezőgépével

A berendezés GPS-vezérlésű egyedi fúvókakapcsolással dolgozik. McDowell egy számítógépes programon keresztül határozza meg, hogy mennyi vizet kell kijuttatni. A program kiszámítja az éves optimális csapadékmennyiséget a felszínen és a talajban lévő több csapadék- és nedvességmérő eszköz alapján, a hőmérséklettől és a termesztett kultúrától függően. Ezután McDowell naponta, ill. a szükséges időpontokban megadja a mennyiségeket és azokat a ciklusokat, amelyekben a vizet ki kell juttatni. Egy-egy száraz évben az öntözési költségek gyorsan 900 ausztrál dollár fölé (AUD) emelkedhetnek hektáronként – ez körülbelül 600 euró. „A jelentősen magasabb hozamok miatt azonban gyorsan megtérül a pénz” – mondta MacDowell. Mellesleg a víz olvadékvíz, és az Új-zélandi Alpok messze nyúló csatornarendszeréből származik. Robert McDowell az 550 hektár területén búzát, árpát, borsót és barna mustárt termeszt takarmánynövényként, és sárgarépa-vetőmagot szaporít. A sárgarépához egy már betakarított árpaterületen egy John Deere 7R egy helyi bérvállalkozó Kverneland ekéjével éppen szántott. Közben megmutatkozott a jellegzetes talaj másik arca is: kő, kő és még több kő. A Kverneland ekék kőbiztosítási rendszere állandóan kioldott. McDowell tulajdonképpen eke nélkül műveli a földjeit, és az Amazone Cayena késes vetőcsoroszlyás vetőgépével közvetlenül a tarlóba vet mindent, amit csak lehet, hogy ne hozzon túl sok követ a felszínre. A sárgarépának azonban tiszta magágyra van szüksége, ezért meg kellett rendelnie az ekét. A területet ezután nagy hengerekkel hengerelték, hogy a köveket visszanyomják a talajba. Néhány héttel később a sárgarépát vetni kell. Farmjának egy kis különlegessége minden bizonnyal McDowell kombájnja: ő az egyik első Lexion 600 tulajdonosa, és még mindig teljes mértékben elégedett vele!

Nemzetközi betakarítómunkások

Munkavállalás Új-Zélandon

A korábbi német agrárhallgató, Miriam Boyens – aki most Új-Zélandon él és dolgozik – startup vállalkozása segíti a német mezőgazdasági idénymunkások és az új-zélandi vállalkozások egymásra találását. Elsősorban a Canterbury régióban és az egész déliszigeten, de Ausztráliában is közvetítenek munkahelyeket. A munka annyira változatos, mint az éghajlat: a vetés, a betakarítás, a juhok nyírása, a tehenek elletése stb. – az érdeklődési terület és az időszak függvényében. Minden kiközvetítésre kerülő vállalat személyesen ismeri Miriamot. Emellett saját élményeire támaszkodik, mivel ő is betakarítómunkásként kezdett Ausztráliában, és most meg szeretné osztani a tapasztalatait.

Új otthonát elsősorban a sokszínűsége miatt értékeli: „Új-Zéland hihetetlenül érdekes gazdaságokat kínál, és ezáltal kiváló lehetőséget nyújt a fiatalok számára, hogy szakértelmüket használják, miközben javítják angol nyelvtudásukat. Ezenkívül itt egész évben történik valami – mialatt Németországban éppen csak véget ér a tél, nálunk a kukorica betakarítása történik, és a vetés teljes erővel zajlik. Ellentétben Ausztráliával, Új-Zéland sokkal változatosabb és sokoldalúbb. Az érdeklődők a www.int-harvesthands.com honlapon vagy emailben ([email protected]) kaphatnak információkat. A fiatal gazdálkodókat/diákokat (mezőgazdasági vagy hasonló tanulmányok) 20 éves kortól közvetítik.

Miriam Boyens pontosan ismeri az összes gazdaságot, és baráti kapcsolatot tart fenn az üzemvezetőkkel és a tulajdonosokkal


A munkakutyák jellemzően a régióhoz tartoznak

„A vendéglátást itt nagybetűkkel írják!”

– Tammo Steen gazdálkodó & agrárhallgató

VILÁGREKORD ÉS A „KALÁSZOK LETÉPÉSE”

A part felé haladva a talajok kötöttebbek, agyagban gazdagabbak és kevésbé sziklásak lesznek. 2017. február 17-én, Wakanui településen Eric Watson állította fel a búzaaratás új világrekordját: 16,791 t/ha – természetesen öntözött területen. Nem messze ettől a területtől meglátogattam David Fisher gazdaságát. Ő közel 700 hektáron gazdálkodik, amelyből 300 hektár búza. A teljes egészében öntözött területeket Mzuri ProTil 6T vetőgéppel veti be direktvetéses eljárással. Nagyon lenyűgözően bizonyította, hogy ezzel maximális hozamok érhetők el: látogatásom időpontjában az átlag 14 t/ha volt! A kombájnját a Shelbourne cégtől úgynevezett „tépőhengerekkel” szerelte fel. Ezek az adapterek nem a teljes növényeket vágják le a szokásos módon, hanem csak a kalászokat tépik le. „Én kétszer olyan gyors vagyok, mint a többiek, és kisebb a kopás a kombájnomon” – mondta Fisher a New Holland CR10.90 kombájnnal tett lenyűgöző utunkon. Az áteresztőképessége több mint 90 t/h – fantasztikus! Az álló szalmát ezután egy rendrakó aratógéppel kaszálják és bálázzák. „A szinte sértetlen szalmából származó kiváló szalmaminőség a folyamatom másik előnye, és nagyon jól értékesíthető” – mondta Fisher. Számomra egyedülállóan kiemelkedő élmény volt Fischerék Claas Xerion traktora Caterpillar-színekben.

A LEGNAGYOBB ÚJ-ZÉLANDI BÉRVÁLLALKOZÁS

A már rendre rakott szalmát másnap egy új Krone Big Pack HDP II bálázta. Ez a gép Új-Zéland legnagyobb bérvállalkozásától, a Quigley Contracting mezőgazdasági szövetkezettől érkezett Ashburtonból, egy órára Christchurch városától délre. A bálázó vezetője felajánlotta, hogy meglátogatja a vállalkozót, és bejelent engem a vezetőnél. Rory Boleyn, a vállalkozó üzemeltetési igazgatója nagyon kedvesen fogadott és vezetett végig a gépparkon. A gépek nagy részét Európából, elsősorban Németországból, Nagy-Britanniából és Svédországból importálták. Meglepő volt az összes gép nagyon intenzív kopása. „A kövek és a talaj magas agyagtartalma miatt gépeink gyorsan elhasználódnak” – mondja Boleyn. Ezért szinte kizárólag az európai technológiára támaszkodnak. „Az Európából és különösen Németországból származó minőség kiemelkedő” – mondja Boleyn. A Quigley Contracting szövetkezet 30 állandó munkavállalót és számos szezonális munkavállalót foglalkoztat Európából, akik egy szezonban segítik a vállalat munkáját.

New Holland kombájn „tépőhengerekkel”, ami csak a kalászokat tépi le, és a szalmát otthagyja

AZ ÚJ-ZÉLANDI ÉLETSTÍLUS

De nem csak szakmailag tanultam sokat az új-zélandi gazdálkodóktól. A „kiwik” vendégszeretete és nyitottsága felülmúlhatatlan. Matthew Reed például nemcsak egy szobát szerzett éjszakára a városban, és meghívott vacsorára, hanem hagyták, hogy vezessem néhány órán át az egyik kombájnját. Rab McDowell meghívott éjszakára a vendégszobájába, és ellátott engem, egy teljesen idegent, két napra, megmutatta a térség sajátosságait, és részletesen elmagyarázott mindent, ami a gazdaságával és a növénytermesztéssel kapcsolatos volt – és mindezt az aratás közepén. Soha többé nem fogom elfelejteni ezeket az élményeket!