A Zöld Arany nyomában

A választási ajándékba adott traktorok élettartama rövid, gyakran hiányzik a pénz a karbantartásra

Helyenként még látni a polgárháborús időszakból visszamaradt őskövületeket – mint például ez a szovjet gyártmányú páncélost

A cukornád betakarítása a John Deere önjáró kombájnjával és egy VW-teherautóval

A Biocom évente több mint 500 000 t cukornádat arat le, és ezt a mennyiséget a jövőben a sokszorosára kívánja növelni

A közös vállalat nagyjából 2 000 alkalmazottal több mint 70 000 hektáron gazdálkodik

Még csak egy nagyobb bioetanolt gyártó üzem van Angolában. A cukorgyártás mellett…

a „zöld“ energia előállítása a cukornád feldolgozásának legfontosabb célja

Második Brazília?

A munkaadója, a brazil Odebrecht egyike a világ legnagyobb konszernjeinek, és az utóbbi években főleg a korrupciós botrányaival került a címlapokra. Angolában az Odebrecht hidakat, utakat, duzzasztógátakat vagy bevásárlóközpontokat épített. Néhány éve a konszern mezőgazdasági tevékenységet is folytat, zömmel a Gesterra (Gestão das terras aráveis) állami agrárügynökséggel együttműködve. Az ügynökség célja a nagy gazdaságok támogatása. És a jelek szerint ezt sikerrel teszik: különböző világméretű cégek végeznek erdőirtást, és művelik a földet a több ezer hektáros birtokokon. Az Odebrecht mellett többek között ilyen a kínai Citic Construction is. Az állami Citic-csoport piros-fehér logója egész Angolában jelen van.

A fiatal cukornádpalántákat speciális járművekkel ültetik el a földeken

Kb. öt vagy hat aratás után újakat ültetnek

A kukoricatermesztés szintén fontos szerepet játszik

Kína is nagyon érdeklődik az ország természeti erőforrásai iránt

Nagy múlt

Angolában nincs magánkézben lévő földterület – mindent a kormány ad bérbe a nagyüzemeknek és kistermelőknek

A LonAgro-hoz hasonló kereskedők profi tálnak a nagyobb teljesítményű mezőgazdasági technika iránti növekvő keresletből

Az viszont erősen függ az áringadozásoktól, a támogatási programoktól és a helyi gazdálkodók jövedelmi viszonyaitól

„Ezen a vidéken az utolsó pillanatokig kemény harcok folytak.” Fernando Sobral egy ideig Luandában élt, de főleg Portugáliában, ahol 14 évig dolgozott. Most megpróbálja az ültetvényt újra fellendíteni. A gyarmati időkben a család a nagyjából 700 hektáros ültetvényről 500 t szárított kávébabot tudott betakarítani. Ma ez már csupán 5 t. Az ültetvényt csak kézi erővel lehet művelni, trágyázni fermentált gyümölcshússal és növényi hulladékkal tudnak. A műtrágya Angolában a világpiaci ár három-négyszeresébe kerül. Növényvédő szereket sem használnak. „Tehát biotermelést folytatunk”, mondja Fernando Sobral, és nevet. De a minősítést a gazdaság nem engedheti meg magának. A megtisztított és szárított kávébab ára államilag meghatározott – és a legtöbb termelő szerint túl alacsony. Fernando Sobral jobban keres a maniókájának és a saját előállítású pálmaolajának eladásán, amelyet közvetlenül Luandában értékesít.

Az Odebrecht kistermelőknek szóló projekteket is finanszíroz

A kávé fontos kiviteli cikk – miközben az országban élelmiszerhiány van

Fény és árnyék a szocializmusban

Most angolai üzletemberek, politikusok és magas rangú katonák fektetnek szántóföldekbe. Erről tanúskodnak az első nagy gazdaságok és húsüzemek, amelyeket a Portugáliából vagy Hollandiából érkezett szakértők építettek. Főleg az egykori anyaországból érkezik sok szakember. A mezőgazdaság iránti újkeletű érdeklődésből a mezőgazdasági gépek kereskedelme is profitál, mint például a helyi John Deere-kereskedő LonAgro, amely a londoni székhelyű Lonrho Holdings Limited része. Ugyanakkor a lecsökkent olajárak miatt gyakran hiányzik a tőke ahhoz, hogy minőségi mezőgazdasági gépekbe fektethessenek.

Virgilio Nguli földjei egy kis folyó partjáig terülnek el. Szükség esetén a folyóvízzel tud öntözni. De Kwanza Sul fennsíkján tulajdonképpen elég eső esik, így Angola egykori fő gabonatermő területén egész évben lehetséges a földművelés – már ha megvannak hozzá az eszközök. A háború után Virgilio Ngulinak nem volt vetőmagja. Hiányoztak a mezőgazdasági eszközök is. „A vetőmagbank nélkül ez nem sikerült volna.” Az 56 éves gazda a chili-, fokhagyma- burgonya- és kukoricaföldekre mutat. A szövetkezeti rendszerben működő vetőmagbankot a németországi „Brot für die Welt” segélyszervezet támogatásával hozták létre. A szervezet palántákat és vetőmagokat kölcsönöz. Aratás után a gazdáknak a kétszeres mennyiséget kell visszaadniuk. Virgilio Nguli elkezdett kukoricát és babot termeszteni. Az első babterméssel rögtön a fővárosba, Luandába utazott. Majdnem egy tonnányi babot szállított el előbb ökrösfogaton a nagy folyóhoz. „A híd még le volt rombolva, és a kis csónakkal kellett átkelnem.” Onnantól teherautóval folytatódott az út. „A túra két napig tartott, de cserébe igazán jó árat kaptam Luandában.” Virgilio Nguli kezével végigsimít ősz borostáján, és nevet. Csak sorolja és sorolja a számokat a ráfordításokról és hozamokról. A 9 hektárral Virgilio Nguli a második legnagyobb gazdálkodó São Pedroban.

Az Odebrechtnél dolgozó Marco Brandão hisz az agráripar és a farmerek egymás mellett élésében Malanje tartományban. Az Odebrecht a közvetlen szomszédságáb an lévő kistermelőket egy olyan projekttel támogatja, amely többek között a zöldségtermesztést ösztönzi. Ezzel főleg a nők keresnek pénzt, amikor a zöldséget eladják az Odebrecht üzemi étkezdéinek, vagy a helyi piacokon. Lelkesen mesélnek az új üzletükről. Vajon ez egy tartós egzisztencia kezdete? Valószínűleg csak akkor, ha nem kell hamarosan átadniuk a helyüket a nagy gazdaságoknak.

Klaus Sieg írása