Rovatunk egy korábbi cikkében már felidéztük, hogy milyen sok mezőgazdasági nagyüzem foglalkozott – ipari melléküzemágként – mezőgazdasági gépgyártással. Az ezekben az üzemekben készült hiánypótló, importkiváltó gépek közül jó néhány igen nagy népszerűséget, ismertséget könyvelhetett el, aminek eredményeként viszonylag nagy szériák készültek, és álltak munkába belőlük. Az ilyen sikeres típusok közé tartozott a püspökladányi NBSZ-7 nagybálaszállító pótkocsi is.
A 80-as évek legelején a hazai szálastakarmány- és szalmabetakarítás a Hesston hengeres nagybálázók egyre fokozódó importjával, majd kooperációs gyártásával – jelentős irányváltással – fordult a bálázókra alapozott betakarítási technológia felé. A bálák csoportba gyűjtésének gépesítése érdekében a Hesston-5200 bálagyűjtőt is honosították, és H-5200 típusnévvel ezt a technológiai elemet is gépesítették. Környén, Benac licenc alapján gyártották a HBSZ bálagyűjtő kocsit.
A BÁLASZÁLLÍTÁS NEM VOLT MEGNYUGTATÓAN GÉPESÍTVE
A szállítás technológiája, megfelelő gépek hiányában, főleg teljesítmény szempontjából messze nem volt megnyugtatóan megoldva. A hengerbálázók gyors ütemű elterjedését sajnos nem követték azok az eszközök, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy maradéktalanul kihasználhatóak legyenek a nagybálázásos betakarítási technológia előnyei. A homlokrakodókat és a hagyományos, a mezőgazdasági üzemekben meglevő szállítóeszközöket használták a bálák összegyűjtésére, illetve szállítására. A gépsort gondosan kellett összeállítani, a rakodó- és szállítóeszközök számát pontosan meg kellett határozni, a munkát jól előkészítve kellett megszervezni, mert bármilyen akadály az egész gépsor munkáját megbénította. A hagyományos mezőgazdasági pótkocsik átalakítása baleseti kockázatot is magában hordozó szükségmegoldás volt. Speciális bálaszállító pótkocsinak csak a Hódgép BSZP-10 számított, de a fel- és lerakodást itt is külön rakodógéppel kellett megoldani. Születtek ugyan olyan önrakodó gépek, amelyekkel orvosolni akarták a problémát, de teljesítményük éppen az önrakodó rendszer miatt alacsony volt.
PÜSPÖKLADÁNYBAN MEGUNTÁK A PROBLÉMÁT
A püspökladányi November 7. Tsz-ben, mint mindenhol itthon a 80-as években, a betakarítás idején az volt a legfontosabb feladat, hogy a termés idejében és jó minőségben a magtárakba kerüljön. Ennek persze az volt a következménye, hogy a szalmára már kevesebb ember és kevesebb gép jutott, vagyis a korszerű hengeresbálázók alkalmazása után, a fent már említett okok miatt, döcögősen ment a szalmabálák elszállítása. Ezt az ellentmondást érezve és az igényeket felismerve a tsz műszaki kollektívájának néhány tagja olyan új gépet alakított ki, amely minden tekintetben megfelelt a követelményeknek.
CSINÁLUNK MAGUNKNAK, HA NINCS A PIACON
1981-ben, még az aratás előtt született meg a gondolat, hogy készítsenek egy hegesztett acélszerkezetet, tegyenek alá kerekeket, és szereljenek rá egy darut, amit a vontató traktor hidraulikájával működtetnek. Az acél vázszerkezetet elkészítették, volt kerekük is – éppen annyi, amennyi szükséges –, daru gyanánt pedig egy kiselejtezett UNHZ-500-as forgógémes rakodó gémjét építették át. Ezt az egy hónap alatt készített gépet használták 1981-ben. Az ötlet és a megvalósítás Csécsei Istvánt, a püspökladányi November 7. Tsz műszaki főágazat-vezetőjét és munkatársait: Györkei Györgyöt, Horváth Jánost, Mogyorósi Istvánt, Nagy Sándort, Andrási Istvánt, Kállai Ferencet, Baranyai Mátyást, Székely Károlyt dicsérte. A házilag készített első prototípus még az NBSZ-8 elnevezést kapta. Ezt még a megszületése évében az MGI szakembereinek segítségével fárasztópályás és szántóföldi vizsgálatoknak vetették alá, és feltárták azokat a szerkezeti pontokat, ahol továbbfejlesztésre, módosításra szorult a konstrukció. Az első, kísérleti darabhoz képest több részletet módosítottak. A leglényegesebb változás, hogy a KAPOSGÉP korszerű, KCR 4010 daruját szerelték a gépre, a daru adaptálását és a pótkocsi szerkezetét pedig hozzáigazították a közúti közlekedési előírások kritériumaihoz.
MEGSZÜLETETT AZ NBSZ-7 BÁLASZÁLLÍTÓ PÓTKOCSI
A fejlesztő püspökladányi nagyüzem területein 1981 őszén kezdődtek meg a második, módosított, immár NBSZ-7 elnevezésű változat szántóföldi minősítő vizsgálatai, az MGI közreműködésével, amelyek 1982 nyarán folytatódtak. Gödöllőn, az intézet műpályáján a jármű fárasztási vizsgálatát is elvégezték. Az egytengelyes tandem rendszerű futóművel felszerelt, 7 tonna teherbírású, 4200 kg tömegű pótkocsi a célszerű konstrukciónak köszönhette a kedvező paramétereit. A lengőtengelyes, himba rendszerű, tandem futóműre épített alváz hegesztett térbeli keretszerkezet volt, melynek mellső részéhez hegesztették a toroid kialakítású vonószemet magában foglaló vonórudat. Az alvázat hajópaneles burkolattal látták el, így a viszonylag nagy rakfelület burkolása sem okozott indokolatlan tömegnövekedést.
A pótkocsi méretének tervezésekor a nagybálák méreteit vették figyelembe. A pótkocsi legnagyobb szélessége 2,5 méter volt, ami a megengedett közúti szélességi értéken belül van, de a közutat mellőző szántóföldi szállítás esetén a rakfelület kihajtható panelekkel tovább bővíthető. A rakodógép kiépített hidraulikus rendszere a kiszolgálást az üzemeltető traktor TLT-jére szerelt hidraulikaszivattyúról kapta. A gépkezelő részére a rakodógép mellett védőkeretet helyeztek el. A védőkeret mellső kereszttartójára szerelték fel a darut működtető vezértömböt. A bálák megfogására a termelőszövetkezetben tervezett és gyártott szorítópofás bálamegfogó eszköz állt rendelkezésre. A bálák pontos elhelyezése érdekében a rakodódaru gémjéhez a bálamegfogó hidraulikus fordítóművön keresztül csatlakozott.
BŐVÍTHETŐ RAKFELÜLET
A pótkocsi rakfelületére közúti szállítás esetén egymás mellé két sorban 11 db, míg fölé 4 db, így összesen 15 db hengeres nagybálát rakhattak fel. Szántóföldi szállítás esetén a bővítőpanelek kihajtásával, a rakfelület lényeges bővítésével egymás mellé három sor és föléjük két sor, összesen 2627 db bála volt felrakható. A rakodógép maximális emelőképessége valamennyi mezőgazdaságban használatos nagybálázóval készített bála rakodását biztosította. Az 5800 mm emelési magasság és a 4430 mm gémkinyúlás lehetővé tette a 4 sor széles és magas bálakazlak rakását négyszög, illetve háromszög keresztmetszetben.
Az MGI-vizsgálatokat „Piaci áttekintés” rovatunk szerzője, dr. Kelemen Zsolt folytatta le. A tartósüzemi vizsgálat alatt az NBSZ-7 bálaszállító pótkocsi MTZ-80-as traktorral üzemeltetve 3307 darab hengeres bálát szállított 2-3 km-es távolságból, a területről kazalba.
KEDVEZŐ MINŐSÍTÉS
Az 1983 februárjában az MGI által kiadott, 327-es számú „Mezőgazdasági Gépvizsgálati Értesítő” szerint a teszt során az üzemanyag-fogyasztás átlagban 9,3 kg/h volt, a pótkocsi megrakodásának teljesítménye a KCR 4010 daruval 20,27 t/h, kazalba rakodási teljesítménye pedig 17,2 t/h, a teljes körfolyamat teljesítménye a produktív idő alatt pedig 6,37 t/h volt. Az NBSZ-7 kocsi Hesston-5800 bálázóval készített, 364 kg átlagos tömegű bálákat szállított. A gépvizsgálat eredményei alapján a bálaszállító jármű teljesítményadatait kedvezőnek értékelték. A minősítést követően a termelőszövetkezetnek 8 hónap alatt sikerült beszerezni minden szükséges engedélyt ahhoz, hogy szériában is gyárthassák és értékesíthessék a házilag tervezett és kivitelezett bálaszállító eszközt.
SORRA KAPTA A DÍJAKAT
1982 őszén, a Bábolnai Napok gyakorlati gépbemutatóján a nagyközönségnek is bemutatták a szériagyártásra érett NBSZ-7 bálaszállító járművet. A rendezvény szakmai zsűrije nívódíjjal jutalmazta a hiánypótló fejlesztést. 1982-ben, a kedvező minősítést követően 17 gépet gyártottak és adtak el a környező gazdaságoknak. A szállítójárműre 1983-ban már 40 megrendelés érkezett. Sorra kapta a rangos szakmai elismeréseket a szövetkezet műszaki kollektívájának konstrukciója. A „Kiemelkedő gyakorlati értékű kutatások” nevű, 1983-ban kihirdetett pályázat keretében is díjazást kapott a NBSZ-7. Két évvel később, 1985-ben a 70. OMÉK-kal együtt rendezett AGROmashEXPO kiállítás termékverseny pályázatán nagydíjjal jutalmazták. A rendszerváltásig évente 20-30 darab NBSZ-7 bálaszállító pótkocsit gyártott a püspökladányi szövetkezet. 1984-ben villás markolóval bővítették a rakodódaru munkaeszköz-lehetőségeit, így az már ömlesztett szálastakarmány szállításában is alkalmazható volt. Az NBSZ-7 értékesítését közvetlenül a szövetkezet, illetve a nádudvari KITE végezte.
A KÉTKEDŐK DRÁGÁNAK TARTOTTÁK
A rangos szakmai elismerések ellenére többen óvatos mértéktartással figyelték ennek az új és feltétlenül hiánypótló gépnek a sorsát. Volt olyan, aki drágának tartotta, és mi tagadás, a 600 ezer forint körüli ára akkoriban nem csekély volt. Ha azonban összehasonlítjuk a hagyományos és az erre a gépre alapozott szalmabetakarítást, egészen más a kép. Az NBSZ-7-es egyetlen traktorral alkalmas arra, hogy fölszedje, elszállítsa és kazalba rakja a bálákat. A gyártó számításai szerint – öt kilométeres szállítási távolságot feltételezve – a hagyományos technológiában az egy bálára jutó összes költséghez képest közel 60%-kal kevesebbe került az NBSZ-7-est alkalmazása.
E jelentős közvetlen megtakarítás mellett nem elhanyagolható az sem, hogy a hagyományos technológiához – azonos teljesítmény eléréséhez – kilenc traktor, 2 rakodó, 7 pótkocsi és 10 ember kell. Az NBSZ-7-nél a szállítókocsin kívül mindössze egy traktor és két ember! Vagyis a legnagyobb munkák idején jóval olcsóbban, gyorsabban és jelentősen kevesebb erőforrást lekötve lehetett elszállítani a hengerbálákat. Az NBSZ-7 árát csak ezek figyelembevételével szabad minősíteni.
Farkas Imre
