Nagy potenciál van a szlovén márkában

Növényvédő szakmérnök helyett vérbeli gépértékesítő lett

Vörös Endre, az Agromehanika értékesítési vezetője Vörös Endre régi jó ismerősünk, elsősorban még a Güttler Kft.-nél töltött időből. A piacot is meglepte annak idején a váltás, amelynek eredményeképpen a szlovén Agromehanika cég hazai leányvállalatának értékesítési vezetője lett. Bár mindenképpen érdekes kérdés, miért is próbált szerencsét tizenöt év után másik cégnél, Szegeden, a cégközpontban sokkal messzebbről kezdtük a beszélgetést.

– Eddigi interjúalanyaim elég változatos módon választották az agrárgépes szakmát: volt, aki családi kötődés miatt került erre a pályára, másokat a véletlen irányította ide. Önt mi vonzotta ehhez a szakmához?

– Általános iskola vége felé, amikor a pályaválasztás kapcsán dönteni kell, szerintem még nagyon kevés gyerek tudja, hogy mit szeretne magával kezdeni az életben. Igazából én se tudtam, és mivel jól tanultam, de nem voltam kitűnő, azt sem láttam igazán, hogy szakközépiskolába vagy gimnáziumba lenne érdemes mennem. Így nagyapámra hallgattam, aki azt mondta: „Kisfiam, van pár hektár családi földünk, ha akarod, akkor te majd meg tudod művelni. Hódmezővásárhelyen ott a mezőgazdasági szakközépiskola, próbáld meg azt!” Elfogadtam az érveit, és sikeresen felvételiztem – tulajdonképpen akkor indultam el ezen az úton. 1992-t írtunk akkoriban, és jó volt látni, hogy az iskola (mai nevén Alföldi ASzC Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola) szépen fejlődik, saját tanüzeme is van. Nagyon jó osztályfőnökünk volt, Bella László, aki később a szántóversenyeket is szervezte. Olyan pedagógus volt, aki tényleg erre a pályára terelgette a diákokat – nálunk az osztályból mindenki agrár-felsőoktatásba ment az érettségi után!

– Ez tényleg komoly eredmény! Mit adott még önnek a szakközépiskola?

– Ott megtanultuk a gépész szakmát, emellett az élővilág működését és szeretetét is – igazából mindent, amivel el lehetett indulni ebben a szakmában. Én utána a Georgikon Agráregyetemet választottam, családi kötődés miatt. Akkor még nem a mai osztott rendszer volt, okleveles agrármérnöki képesítéssel végeztem. Egyetem után 3 hónap alatt sikerült is elhelyezkednem, a korábbi Vörös Csillag szövetkezet, mai nevén Hód-Agro Zrt. csapatát erősítettem, a szakmában méltán elismert Szabó Lajos keze alatt. Szerencsére nem egyedül voltam kezdő, egy ma az Axiálnál dolgozó gépész fiatalember, egy másik kolléga és én voltunk az ifjú titánok… Növényvédelmi ágazatvezetőként kerültem oda, mert Keszthelyen ebben a témakörben is elmélyedtem, bár a növényvédő szakmérnöki képzést a célegyenesben abbahagytam – éreztem, hogy azért nem teljesen nekem való. Ugyanakkor most furcsa kanyar az életben, hogy a jelenlegi munkahelyemen épp a gazdák növényvédelmi technológiáit igyekszem tökéletesíteni az általunk értékesített gépekkel, és az a tudás ma is nagyon jól jön. Visszatérve a Hód-Agróra, rengeteget tanultam ott is, és öt év alatt megismertem a gyakorlati szakma csínját-bínját. A növényvédős feladatok után a kalászosok és a repcetermesztés ágazatvezetője lettem, körülbelül 2500 hektár termelési feladatai tartoztak hozzám. Egy szomszédos gazdaságban jó ismerősöm, Páska Norbert dolgozott. Ő kicsit hamarabb kapott lehetőséget, hogy elmenjen a Güttler Kft.-hez dolgozni, viszont egy év múlva szólt, hogy fejlesztik a céget, értékesítőt keresnek, érdemes lenne megcélozni.

IRÁNY A GÜTTLER!

– Azért ez nagy váltás volt, nem?

– Igen, de nagy segítség volt értékesítőként, hogy termelői fejjel is tudtam gondolkodni. A Güttlernél nagyon jól szervezték, hogy folyamatos volt a képzés, így mindenki ki tudta magából hozni a maximumot.

– Mi fogta meg ebben a feladatban, és miért váltott?

– Szakmailag izgalmas volt a termelés, de ha szezon volt, akkor nem volt se hétvége, se ünnepnap, és ezt nem ellensúlyozta, hogy decemberben, januárban több volt a szabadság. Az új helyre, a Güttler Kft.-hez kevesebb fizetésért mentem el, nem a pénz miatt váltottam. Az átállás persze legalább egy év volt, mindent megtanulni: a gépeket, technológiát, a kereskedelmi fortélyokat is el kellett sajátítani. Már akkor is a technológia felől közelítettem a gazdák irányába, és ez ma is így van: én nem vasat, gépet szeretnék eladni, hanem először azt kell megnézni, milyen problémákat szeretne megoldani a fejlesztéssel a gazda, mik a vágyai. Utána persze kereshetünk ehhez egy jó gépet megoldásként, de tudnunk kell elfogadni, hogy nem mindenki lesz a mi partnerünk.

– A Güttlernél a fejlesztésben is volt feladata, ha jól emlékszem?

– Igen, ez izgalmas és fontos feladat volt, az itt fejlesztett gépek elsősorban a közép- és kelet-európai piacon jelentek meg késztermékként. Jó volt a kapcsolat a fejlesztők és az értékesítők között. Szerettem ezt a kommunikációt, mert a fejlesztők is sokat tanultak belőle, még kiállításokra is eljöttek velünk. Így születhettek meg az új gépek, nem csak a régiek ráncfelvarrása történt meg.

– Hány évet dolgozott ott?

– Alig kevesebb mint 15 évet.

– A szakmát kicsit meglepte a kilépése.

– Hét évig értékesítő voltam, utána egy Agritechnica kiállításon Páska Norbi kollégám bejelentette, hogy átigazol egy másik céghez. Így én vettem át tőle az értékesítési és marketingvezetői posztokat. Ekkor 17 kollégát irányítottam, ahol már kellettek a vezetői készségek, képességek. Ez idő alatt a Güttler közép- és kelet-európai marketingje és értékesítése mellett új brandeket (Müthing, Moreni) is sikeresen bevezettünk a piacra.

Majd ismét elröppent hét sikeres év, akkor már éreztem a változás szükségességét, hisz minden folyamatot ismertem, minden évnek, szezonnak tudtam a következő lépéseit, végeredményét – szerettem volna váltani. Az utolsó hét év alatt több mint a háromszorosára nőtt a forgalmunk, nagyon erős időszak volt. Amikor odakerültem, 20 fő alatt volt a létszám, amikor eljöttem, már 90 főhöz közelített, már kicsit multis környezetnek tűnt.

KÉNYSZERPIHENŐ UTÁN NÖVÉNYVÉDŐ GÉPEK A FÓKUSZBAN

– Mi következett?

– Tudatos pihenő, szépen megtervezett utazgatás helyett kényszerpihenő lett: egy csúnya kerékpárbaleset miatt pár hónapig lábadoznom kellett… Amikor felépültem, akkor elkezdtem nézelődni a piacon, és 2023 őszén megtalált a szlovén Agromehanika gyár; idén januártól kezdem el dolgozni náluk.

– Akkor tehát visszatért egy kicsit a növényvédelemhez is.

– Igen, persze alapvetően az Agromehanika gyár termékeinek a kereskedelméért felelek. Ez elsősorban növényvédő gépeket jelent, bár van egy kis ültetvénytraktor is a portfólióban.

– Mit érdemes az anyavállalatról tudni?

– Az Agromehanika gyárat 1968-ban alapították Kranj városában, Szlovéniában, akkor még Jugoszláviában. Az alapítók célja az volt, hogy kiváló minőségű mezőgazdasági gépeket gyártsanak, amelyek megfelelnek a helyi gazdák igényeinek. A kezdeti években az üzem elsősorban permetezőgépeket és kisebb traktorokat gyártott, melyek hamar népszerűvé váltak a helyi mezőgazdasági közösségek körében. A siker kulcsa az volt, hogy az Agromehanika figyelembe vette a régió speciális mezőgazdasági körülményeit és a gazdák visszajelzéseit. Ennek köszönhetően gyorsan elnyerték a helyi piac bizalmát, ami alapot adott a későbbi növekedéshez.

Az 1980-as években az Agromehanika jelentős bővülésen ment keresztül. Az üzleti stratégiájuk középpontjában a termékfejlesztés és az innováció állt. Elkezdtek nagyobb teljesítményű és összetettebb gépeket gyártani. A ’80-as és ’90-es években a gyár megkezdte exporttevékenységét is, először a környező országokban, majd később távolabbi piacokon is megjelent. Ez a nemzetközi terjeszkedés biztosította a vállalat számára a szükséges tőkét és tapasztalatot, hogy további innovációkat hajtsanak végre.

2000-es évekre az Agromehanika már jelentős szereplővé vált a közép- és kelet-európai mezőgazdasági gépek piacán. A vállalat folytatta termékportfóliója bővítését, különös hangsúlyt helyezve a modern technológiák a gépeikbe integrálására. Az új gépek hatékonyságuk, megbízhatóságuk és innovatív megoldásaik révén kivívták a nemzetközi elismerést. Ebben az időszakban a cég számos díjat nyert a termékfejlesztésért és a technológiai újításokért, ami tovább erősítette a márka hírnevét a mezőgazdaságban. Az utóbbi évtizedben a szlovén gyártó folyamatosan bővítette gyártókapacitását és modernizálta gyártási folyamatait, beleértve a digitális technológiák és az automatizálás bevezetését. Az új technológiák nemcsak a termékek minőségét javították, hanem lehetővé tették a gyártás költségeinek csökkentését is, ami versenyképesebbé tette a vállalatot a globális piacon. Az Agromehanika jelenleg több mint 50 országba exportálja termékeit, így a szlovén mezőgazdasági gépgyártás egyik vezető szereplőjévé és egy sikeres globális márkává vált.

ÁTALAKULÓBAN A HAZAI KERESKEDELMI RENDSZER

– Hazánkban milyen pozíciót foglal el a vállalat?

– Itt még nem olyan erős a helyzetünk, mint amit a termékek minősége lehetővé tenne, sokat kell még dolgoznunk ezen. Nagyon jó minőségűek a gépeink, kicsi az alkatrész- és szervizigényük. A gyárban most sok újítás történik, egy fiatal csapat vette át az előző generációtól a stafétabotot. A traktoroknál a Stage V-ös normarendszerben egy traktorunk maradt, 56 lóerő teljesítménnyel, az AGT 1060. Ez Szlovéniában még fontos termék.

– A növényvédő gépeknél mi az Agromehanika termékeinek az erőssége?

– Három kedvenc gépem van, az egyik kimondottan sorközkultúrákra készült: egy axiálventilátoros permetező. 3–400 literes tartállyal rendelkezik, de a múlt héten például egy 100 literes is gazdára talált nálunk. Érdekessége, hogy a ventilátor benne van a tartályban, így hátrafelé nagyon sok helyet spórolhatunk meg, ezért ez a gép egy keskeny sortávnál, illetve szűk táblavégi fordulónál nagyon jól használható. Az is nagyon hasznos, hogy a ventilátor folyamatosan a traktor felől szívja a tiszta levegőt, így a gépkezelő mindig friss levegővel van ellátva. A kifúvás 15 fokos szögben megy hátrafelé. Egy függesztett permetezőnk megerősített kerettel és szárnyakkal rendelkezik, ez az MYH, amely 1000–1200 literes tartállyal rendelkezik. Nagyon masszív gép, ISOBUS-kapcsolattal, s azonkívül is mindennel „felöltöztethető”. A harmadik természetesen a legújabb, a legmodernebb, 4200 literes tartállyal, 30 méter keretszélességgel, természetesen ISOBUS-kapcsolattal, automatikus keretszintezéssel és légrugós kormányozható tengellyel, LED-szórófej-világítással.

– Hogy épül fel a hazai leányvállalat?

– Itt Szegeden van egy központunk, nagyon komoly gép- és alkatrész-raktárkészlettel. Az alkatrész, ha postán feladjuk, másnap megérkezik a termelőhöz – ha esetleg nincs helyben, akkor hetente legalább kétszer rendelünk a gyárból. Kereskedelmileg még sok részlet kialakítás alatt van. Azért jöttem ide, hogy az eddig megszerzett tudásomat a lehető legjobban ki tudjuk használni. Ez egy átmeneti év, a jövőben elsősorban éppen az értékesítési rendszerben következnek be majd változások. Pillanatnyilag egy vegyes rendszert működtetünk: az itteni Agromehanika Kft.-nek vannak partnerei, emellett maga a gyár is kiszolgál viszonteladókat, főleg a nyugat-magyarországi régióban. A viszonteladó partnerek biztosítják részben a szervizt, ők is gyári képzést kaptak, illetve nekünk is van egy szervizcsapatunk, amely baj esetén vagy akár egy első beüzemelésnél jó hátteret biztosít.

– Milyen egyébként a piac ezekben a hónapokban?

– Nem a legkönnyebb a jelenlegi helyzet, mondhatni, értékesítési szemszögből életem legnehezebb időszakban vagyok. Folyik ugyan az értékesítés, de ez lehetne sokkal nagyobb volumenű. Szerintem nagyon jó lenne, ha a direkt pályázatokat végre elfelejtenénk, és piaci alapon, okszerűen történhetnének a beruházások. Mindenkinek átláthatóbb, kiszámíthatóbb lenne a helyzete, mint most. Ma szinte mindenki pályázatra vár, amik azonban folyamatosan csúsznak, ez teljesen lefékezi az egész ágazatot. Abból a szempontból számunkra ez is értékes idő, hogy tudunk a fejlesztéssel, brandépítéssel is foglalkozni – azért dolgozunk nap mint nap, hogy az Agromehanika név a céget megillető méltó helyre kerüljön Magyarországon is!

Fodor Mihály