A szecskázott szálastakarmányok, silókukorica frissen vagy szilázsként tartósítva, illetve szenázsként feletetve mindig is nélkülözhetetlen volt az állattartásban, a kérődzők takarmányozásában. Ezek a mai gyakorlatban, a TMR, illetve a PMR monodiétás technológiában a különböző takarmánykeverékeknek, recepteknek meghatározó összetevői.
A szecskázógépgyártók, követve a takarmányozási stratégia fejlődését, folyamatosan fejlesztették gyártmányaikat, a stabil vagy járgányos szecskavágóktól a mai egyszerűbb szerkezetű vontatott és a nagy teljesítményű magajáró gépekig.
Ehhez a fejlesztési folyamathoz az eredeti nevén Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, a gödöllői MGI (az idők folyamán a neve persze különböző átszervezések hatására változott: MÉM Műszaki Intézet, FM Műszaki Intézet, FVM MGI, FM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet, FMMI, NAIK MGI) a szecskázógépek tesztelésével, vizsgálatával kapcsolódott be.
A HAZAI KÖRÜLMÉNYEK IDEÁLISAK VOLTAK A VIZSGÁLATOKRA
A szecskázógép-vizsgálatok, tesztek lebonyolításában érdekeltek voltak a külföldi szecskázógépgyártók, mivel a hazai termelési és nagyüzemi körülmények, a megfelelő hozamok optimális feltételeket biztosítottak a különböző teljesítménykategóriájú vontatott vagy magajáró gépek vizsgálatához, teszteléséhez. A gépforgalmazó kereskedelmi vállalatok, az Agroker, illetve az Agrotröszt, vagyis az integráló termelésszervezési tevékenységük mellett jelentős gépforgalmazási tevékenységet is folytató termelési rendszerek is gyakran találkoztak ilyen feladattal, illetve ettől függetlenül is felmerültek részükről vizsgálati, tesztelési igények. A teszt eredményeit a gyártók a saját gyártmányfejlesztési koncepcióikban, a gépforgalmazók pedig a marketingtevékenységükben tudták hasznosítani. A vizsgálatokat a gödöllői MGI bonyolította. A gépvizsgálatok többnyire egyedi gépvizsgálatok voltak, de volt szántóföldi összehasonlító vizsgálat is.
A gépvizsgálatokat az MGI-ben, részletesen kidolgozott házi szabványok előírásai, kidolgozott tematika szerint végezték. A tematikát az intézet munkatársai a megrendelőkkel, a gyártókkal és a forgalmazókkal is egyeztették.
VALÓS GYAKORLATI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Az MGI-nek nem volt kísérleti területe, ezért a kísérleti terület kijelölése mindig egy, a vizsgálati feltételeket – megfelelő fajta, hibrid, hozam, területnagyság, műszaki kiszolgálás stb. – biztosítani tudó gazdaság területén történt (1. kép).
A gazdaságok szakemberei a terület biztosításával és a megfelelő műszaki háttérrel készséggel együttműködtek a vizsgálatok lebonyolításában. Annak ellenére is, hogy a szecskázók tesztelése során a teljes technológiát, a szállító- és silókazal-töltési, tömörítőkapacitást és logisztikát is biztosítaniuk kellett a már említett terület mellett.
A szántóföldi mérővizsgálatok a szecskázógépek tömegteljesítményére, munkaminőségi mutatóira, szecskaméret-eloszlására, szemroppantás-hatékonyságára, hajtóanyag-fogyasztására, órás és fajlagos hajtóanyag-felhasználására terjedtek ki. A mért hajtóanyag-fogyasztásból pedig ki lehetett számítani a motorteljesítményt, a LE/kW értéket.
A szántóföldi mérővizsgálatok mellett gyakran az üzemeltetési mutatók meghatározására, 50 órás szoros üzemi, a megbízhatóság megítélésére pedig tartós üzemi vizsgálatokra is sor került. Az üzemi szakemberek szívesen vettek részt ezekben a vizsgálatokban, és biztosították az említett feltételeket, mert így közvetlenül megismerhették a legkorszerűbb és legújabb szecskázógép-fejlesztéseket, konstrukciókat, és sok esetben még proto- vagy 0 sorozatú fejlesztési fázisban szerezhettek róluk tapasztalatot. Az üzemek sok esetben megkedvelték a kísérleti gépeket, és így ezek nagyon gyakran „ott is ragadtak” az adott gazdaságban.
NEMZETKÖZI SZINTEN IS ELISMERT MGI-VIZSGÁLATOK
Az MGI a vizsgálatok bonyolításához, a mérések elvégzéséhez komoly műszaki háttérrel, mozgó mérőlaboratóriumokkal, mérőkocsikkal, elektrotenzometrikus mérőcellákkal, analóg és digitális jeleket feldolgozó mobil mérőbőröndökkel, hidraulikus talpmérlegekkel és terhelés alatti, szántóföldi körülmények között is használható átfolyásmérőkkel is rendelkezett (2. kép).
Az alkalmazott mérőeszközök méréshatára, pontossága a vonatkozó házi szabványokban részletesen rögzítve volt. Az intézet, az MGI mondhatni saját nevelésű – a sok elvégzett mérés és gyakorlat alapján tapasztalt – szakmunkásokból, technikusokból és egyéb kisegítő személyzetből, valamint képzett mérnökökből álló szakembergárdával rendelkezett. Ennek tudható be az MGI gépvizsgálati, ezen belül a szecskázógépek vizsgálati tevékenységének nemzetközi elismertsége is.
A szecskázógépek szántóföldi vizsgálata – a vonatkozó szabványok előírásai szerint – a vizsgálati helyszín kiválasztásával kezdődött. A gazdasági szakember(ek), a gyártók vagy forgalmazók képviselőjével és az intézet MGI-s munkatársaival ez esetenként néhány napot is igénybe vett. A kiválasztott silókukorica-táblán a mérőparcellát – a mérőszakasznak megfelelő hosszúságban, a zavartalan mozgás biztosítására – körbevágták úgy, hogy a hosszúsága egy térfogatnövelős traktoros pótkocsi megtöltését kiadja. A szecskázó a beállított szecskahosszal haladva töltötte meg a mellette szinkronhaladó szállítójárművet (3. kép).
A gépkezelő feladata volt, hogy a sebességszabályzó karral a motorterhelést 80%-on vagy a fölött tartsa. A teszt során mérésre került a szecskázás, vagyis a pótkocsi töltési ideje. Ezzel párhuzamosan a szecskázó vagy a vontató traktor hajtóanyag-ellátó rendszerébe bekötött átfolyás, vagyis fogyasztás mérése is megtörtént (4. kép).
A mérések – a szecskázó valamennyi beállítható szecskahosszának beállítása mellett – háromszoros ismétlésben kerültek elvégzésre. A pótkocsin felfogott szecskázott anyag tömege az üzem hitelesített hídmérlegén vagy az MGI szintén hitelesített, a területen telepített talpmérlegein lett megmérve. A mért adatok alapján, a korábban már említett paramétereket – a gépek tömegteljesítménye, fajlagos hajtóanyag-felhasználás és a motor terhelése állandó 80% körüli értéken tartva – figyelembe véve számítással határozták meg a szükséges motorteljesítményt. A számított értékeket diagramok szemléltették (1. ábra).
A szecskázott anyagból vett mintából, mérésenként 3 × 1 kg-ból – laboratóriumban történt szétválogatás után – határozták meg a tényleges szecskaméret alakulását, a szecskaeloszlást tömegszázalékban. A mért tömeg százalékos eloszlása alapján rajzolták meg az eloszlás Gauss-görbéjét, mely megmutatta a beállított értéktől való százalékos eltérést, valamint az úgynevezett telítődési görbét (2. ábra). A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy az egzakt tárcsás vagy dobos szecskázóknál a tényleges szecskaméret a beállított érték 70%-át minden esetben meghaladta.
MINDEN MEGHATÁROZÓ MÁRKA GÉPEIT TESZTELTÉK
Az MGI-ben szinte valamennyi szecskázógépgyártó – elsősorban a hazai felhasználói gyakorlat igényeinek megfelelő nagyságrendű – konstrukciója vizsgálatra került.
A szocialista országok vontatott szecskázói, az SPKU-200 csehszlovák és KPKU orosz vontatott szecskázók mellett, számos nyugati típus vizsgálatára is sor került. A CLAAS JAGUAR 85 SF és a Hesston 7160 dobos aprítóval szerelt gép volt. A CLAAS JAGUAR 85 SF szecskahosszállítása már fogaskerekes hajtóműről, 4 fokozatban történt. A Mengele SH 30 háromsoros és a Mengele SH 40 négysoros adapterrel szerelt szecskázók tárcsás és dobólapos aprítóval szerelt gépek voltak, a szecskahosszúság 5-8-12 mm-re, a fogaskerekek cseréjével volt beállítható. Az aprítótárcsa 12 késének 6-ra történő leszerelésével a beállítható szecskahosszúság duplázódott (5. kép).
Az MGI vontatottszecskázó-vizsgálatai a hazai fejlesztést is generálták. A békéscsabai Mezőgép Vállalat – külföldi, Taarup licenc alapján – gyártásba vette a Klado 560 dobos aprítószerkezetű gép vontatott változatát. Később a hazai Varitrak eszközhordozóra pedig kifejlesztette a mellső függesztésű típust is, természetesen mindkét változatot saját fejlesztésű és gyártású, 3 soros silókukorica-, valamint rendfelszedő adapterrel. Ebben az időszakban azonban az MGI vizsgálati palettáján is megjelent a sortávolságra kevésbé érzékeny, két forgódobos Kemper Champion adapterrel szerelt tárcsás szecskázó mellső függesztésű típusa, Steyr 8320 eszközhordozó alapgépre szerelve.
A magajáró szecskázógépek vizsgálatának sorában az elsőkerék-kormányzású és hátsókerék-kormányzású CLAAS JAGUAR 80 SF, valamint a Hesston 4000, 7600, 7650 és 7680 dobos szecskázógépeket az újabb fejlesztésű konstrukciók követték, melyek elsőkerék-hajtású és hátsókerék-kormányzású gépek voltak. A Mengele SF 300 típus tárcsás szecskázó berendezésű gép volt, szerkezeti kialakítását, konstrukcióját tekintve pedig hasonló volt az SH40 típusnál ismertetettekkel. A dobos szerkezetű szecskázóváltozat a Mengele 5000/6000 típus volt. Szintén dobos aprítószerkezetű gép volt a CLAAS JAGUAR 690 (1. kép és 2. ábra) típus is.
Vizsgálaton szerepeltek a Hesston 7000 sorozatú gépek is, igaz, ezek már a Fiatagri logót viselték. De részt vettek az MGI-s vizsgálaton a Deutz-Fahr, a New-Holland, a Mengele és John Deere gyártmányok is. A nyugati gépek mellett a csehszlovák gyártmányú SPS-35, SP-8-049, SP-8-050-es típusok, az NDK-beli E-281 több generációjának, valamint a Gomelban gyártott KSZK-100 vizsgálatára is sor került. Az egyedi gépvizsgálatokon túl gyakran sikerült összehasonlító vizsgálatokat is szervezni, például Deutz Fahr-CLAAS-New Holland gyártmányokkal vagy a Hesston 7700, Mengele SF 300 és a vontatott Hesston 7160 dobos és a Mengele SH 40 tárcsás szecskázó esetében. Utóbbi eredményeket a 3-4. ábra szemlélteti. De az MGI-ben egyéb vizsgálatokat is elvégeztek, például a John Deere szecskázó 24 órás tartamvizsgálatát.
A szecskázógépgyártók a magajáró gépeket gépcsaládelven gyártották, egyes gyártók a gépcsalád valamennyi tagját szerepeltették az MGI vizsgálati programjában, például a New Holland FX 38-48-58 típusokat. Más esetekben pedig a gépcsalád egy-egy tagja került vizsgálatra, pl. a CLAAS 840 vagy a CLAAS 850.
KÖZÖS FINANSZÍROZÁSSAL
A vizsgálatok eredményeit – az előzőekben ismertetetteken túl – az MGI a vizsgálatokról készült Gépvizsgálati tesztekben, valamint a különböző Termeléstechnológiai tesztfüzetekben és a szakemberei által készített publikációkban adta közre a gyakorlati szakembereknek. A vizsgálati eredmények pedig lehetőséget adtak a különböző kutatási témákban történő feldolgozásra, melyeket a különböző szakterületek kutatói, egyetemi oktatói tudtak felhasználni. Végül – kifizeti a révészt? – a gépvizsgálatokat a gyártók, a forgalmazók és az MGI közösen finanszírozta. A kapcsolódó kutatási feladatok kidolgozásához szükséges forrásokat pedig a mindenkori mezőgazdasági szaktárca biztosította, költségvetési keretből.
Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő
