Már több korábbi cikkünkben utaltunk rá, hogy a szerkezetváltás előtti hazai nagyüzemi mezőgazdaságban a tehergépkocsik alkalmazásának – az anyagmozgatási feladatok mellett –számtalan más szántóföldi munkában is komoly szerep jutott. Ez leginkább az akkori kreatív hazai mezőgépgyártás törekvését dicséri, akik felismerve az nagyüzemek ilyen irányú, fokozódó igényeit, egymás után dobták piacra a különböző mezőgazdasági rendeltetésű felépítményeket. Ebben a tevékenységben talán a hódmezővásárhelyi Hódgép és a Nyíregyházi, illetve Debreceni Mezőgép volt az élenjáró, előbbi kettő a Mezőgépfejlesztő Intézet által tervezett több koncepciót hívott életre. Rovatunkban most egy igazi ritkaságot, a Hódgép Bóra 8 műtrágyaszóró-felépítményt idézzük fel. Ez ugyan végül nem került sorozatgyártásra, de egy fejlesztési folyamatot indított be a hazai műtrágyaszórók kínálatában.
A PROJEKTTŐL VÁRTÁK A KAMAZ ELTERJEDÉSÉT A HAZAI MEZŐGAZDASÁGBAN
Hazánk a múltban híres volt arról, hogy más KGST tagországokkal ellentétben hazai gyártású, korszerűnek mondható teherautók helyett az importbeszerzést preferálta. Ennek okait és következményeit nem szeretnénk most cikkünk keretein belül elemezni, mert önmagában több oldalon lehetne taglalni. Így a hazai teherautópark elég vegyes képet mutatott döntően a 70-80-as években. A magyar (Rába és Csepel) teherautók mellett cseh, kelet-német, lengyel és szovjet járművek tették ki a hazai tehergépjárműpark döntő részét. A 70-es évek második felének közepén a szovjet teherjárműipar egy vadonatúj konstrukciót dobott piacra. Az új kámai tehergépkocsigyár Kamaz teherautói itthon 1977-ben mutatkoztak be előszőr, hatalmas feltűnést keltve. A Kamaz a korábbi szovjet teherautókhoz, de még a keleti konkurenseihez viszonyítva is korszerű volt. A 6×4-es hajtásképletű, korszerű fülkével ellátott, 8-10 tonna teherbírású Kamaz teherautók nagyon gyorsan elkezdtek szaporodni a magyar utakon is.
Viszont hiába volt egyre szélesebb Kamaz-modellkínálat, ebből kis hazánkban sokáig nem érzékelhettünk semmit. Az első néhány évben csak három változatból, a fixplatósból, a nyerges vontatóból, illetve az 5511-es billenőteknős verzióból érkeztek hazánkba. A hazai mezőgazdaságban a billenőteknős felépítmény nem segítette elterjedését, így annak érdekében, hogy a Kamaz-5511-es tehergépjárműveket jobban hozzáigazítsák a mezőgazdasági felhasználás igényeihez, a kormányzati szakirányítás fejlesztési programot írt ki 1981-ben. Az Ipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság — az érintett tárcák bevonásával — programot készített a különböző élelmiszeripari és mezőgazdasági területek anyagmozgató és szállító eszközeinek fejlesztésre.
ÁLLAMI TÁMOGATÁSBÓL SZÜLETETT
A T-16 jelölésű tárcaprogram szellemi és anyagi támogatásával születtek meg számos olyan konstrukciók, amelyek utána széles körben elterjedtek a hazai mezőgazdaságban (pl. Unirak rakodók, különböző pótkocsik, műtrágyaszórók). A program keretében a hódmezővásárhelyi (Hódgép) és a Nyíregyházi MEZŐGÉP vállalatok a mezőgazdaságban különböző funkciókat kielégítő tehergépkocsi-felépítmények, speciális szállítóeszközök fejlesztésében vállaltak feladatot. Ennek keretében indult meg a Kamaz 5511 teherautóra való speciális felépítmények fejlesztése, amelynek eredménye három felépítmény lett. A mezőgazdasági szállításra kedvezőtlen billenőputtony helyett a nyíregyháziak egy BFK-012 típusú, 10 tonna teherbírású, három oldalra billenthető felépítményt alakítottak ki. A Hódgép eközben egy szintén 10 tonna terhelhetőségű silószállító és egy műtrágyaszóró-felépítményt fejlesztett. Utóbbi a Bóra 8 típusjelzést kapta, amelyben a 8-as egyben a műtrágyaszóró 8 m3-es kapacitására utalt.
FELÉPÍTÉSE, KONSTRUKCIÓJA A NYUGATI TRENDET KÖVETTE
A Bóra 8 felépítményt szinte teljesen új alapokról tervezték. Szórótárcsáit kivéve semmiben sem hasonlított a széles körben elterjedt, akkor már kicsit elavult Tornádó szériára, inkább már a nyugat-európai korszerű felépítmények építési elveit követte.
Az első hazai műtrágyaszóró volt, amelynél a műtrágya láncos kaparóléces lehordószerkezet helyett egy végtelenített sima felületű Grabotrans anyagú szállító hevederen, egy állítható adagolórésen és adagoló tölcséren, illetve annak végére szerelt, állítható ürítési pozíciójú, 45 fokos szögű elosztó (Ø:145 mm) könyökön keresztül jutott a szórótárcsákra. A heveder a teherautó bal hátsó kerekéről dörzskerék segítségével, kétfokozatú láncáttétel közbeiktatásával, pálcás hajtó és feszítődobokkal kapta a meghajtást.
A dörzskereket egy pneumatikus munkahenger nyomta a teherautó kerekéhez munka közben, inaktív állapotban pedig egy visszahúzó tekercsrugó emelte ki. A munkahenger kapcsolását a felépítmény vezetőfülke felőli végén – a bal sarkánál – egy kis kar segítségével vezérelhettük. A heveder indulásának megkönnyítése érdekében egy trapéz alakú tehermentesítő-lemez húzódott végig felette.
A röpítőtárcsák az akkori Tornádó műtrágyaszórókról ismert hatlapátos, 500 mm átmérőjű síktárcsák voltak, C-alakú csavart lapátokkal. A tárcsák egymástól 560 mm tengelytávolságra voltak, és max. 1050 f/min fordulattal forogtak a talajtól 74 cm-es magasságban, így fordulatszámtól, illetve műtrágyától függően 10-25 méteres munkaszélességben terítettek. A tárcsákat hidromotorok hajtották, a tárcsák fordulatszámát pedig a felépítmény bal sarkára szerelt, a szórótárcsák hajtásának hidraulikus rendszerébe iktatott Rexroth áramlásszabályozóval lehetett állítani. A tárcsameghajtás hidraulikus rendszere ezen kívül egy olajtartályt, szűrőt és egy A25 típusú hidraulikus szivattyút is magába foglalt, utóbbi hajtását a teherautó mellékhajtóművéről kapta.
AZ ELSŐ PREMIER ÉS AZ ELSŐ TESZTEK
Az új felépítmény premierje az 1983-as AGROmashEXPO kiállításon volt, de még abban az évben, ősszel a Bábolnai Napok gyakorlati gépbemutatóján munka közben is láthatták az érdeklődők. Itt a következő évben, igen mostoha terepviszonyok között is bizonyított. Időközben 1984 nyarának végén, Hódmezővásárhelyen szántóföldi vizsgálatára is sor került. Ott száraz talajviszonyok között 10-15 km/h munkasebesség mellett, kicsivel több mint 500 hektárra 210 tonna műtrágyát szórt ki.
A területteljesítménye 6,55 hektár volt óránként. A teszt alatt mindössze a dörzskerék szállítási helyzetben való rögzítése szorult megerősítésre, illetve a dörzskerék-felhúzó rugók bizonyultak gyengének. Mivel a Kamaz az új felépítmények ellenére sem terjedt el döntő mértékben a hazai mezőgazdaságban, így végül a Bóra 8 műtrágyaszóró felépítmény nem került szériagyártásra ebben a formában. Ugyanakkor utat nyitott és jó alapot adott szintén „Bóra” szérianéven egy új vontatott 5, illetve 8 tonnás műtrágyaszóró család kifejlesztésére, illetve gyártására.
Farkas Imre
