Egészséges, hosszú életet szeretnénk élni. Ehhez a feltételeket is meg kellene teremteni. Az életminőségben a mezőgazdaság csak áttételesen tud segíteni, a környezet alakításával, megvédésével, sokszínűségével. A másik rész a táplálkozás, amire tetemes ráhatása van a mezőgazdaságnak. Az egészséges élelmiszer fogyasztása következtében egészségesebbek is lehetünk. De mitől lesz egy növény egészséges, vagy kevésbé egészséges?
LESZ-E VEVŐ A TERMÉNYRE?
A boltokban csak bevizsgált élelmiszert lehet vásárolni, ezek szerint csakis jó kell, hogy legyen. A jó és az egészséges között van egy keskeny ösvény. Nem minden egészséges, ami jó, és nem minden jó, ami egészséges. A növénytermesztésben az elmúlt kb. 40-50 év úgy telt el, hogy minél többet minél olcsóbban termeljünk. Korábban a műtrágya sem számított, csak a termés mennyisége. A párt olcsón tartotta a műtrágya árát, így néha feleslegesen többet is adtak, mint amennyi szükséges lett volna.
A mostani, mesterséges világválság felfele hajtja az árakat. Akit közvetlenül érint, azoknak nem esik jól. Milyen költségekkel tudunk most termelni? Lesz-e, aki megvásárolja a terményt? Milyen drága lesz a kenyér és a hús? A nyugat egy 30%-os áremelkedést „simán” be tud nyelni. Ez nem gond. Nem esik jól, de lemegy a torkukon. Csak mi lesz a távolabbi vidékeken? Éhen halnak vagy elvándorolnak? Hova? Ide, hozzánk…!A magas inputárak korában érdemes lenne a termelőknek elgondolkodni, és esetleg irányt váltani! Mert előbb-utóbb minden gödörből kijövünk, és akkorra legyünk készen! A politika már elkezdte a különböző vegyszerek kivonását, és belengették a mennyiségek csökkentését is a növényvédő szerek és a műtrágya terén. Ezek most a háború idejére feledésbe merülhetnek, mert pillanatnyilag hiány állt fel a piacon, és kell a búza, napraforgó, kukorica. Előbb utóbb visszaáll a „normalitás”.
MIT TEHETÜNK A TALAJNEDVESSÉG MEGŐRZÉSÉÉRT?
A természetet a sokszínűség jellemzi. Az érintetlen természetben pedig az egyensúly van jelen! Nagyon sokat beszélünk az egyre szárazabb időjárásról, de teszünk valamit ellene? Vagy csak siratjuk azt, ami elmúlt? Azt a kevés csapadékot megpróbáljuk a földön tartani, vagy hagyjuk elfolyni, elpárologni?
A talajművelés megreformálása, vagy visszatérés a gyökerekhez lenne a megoldás! A gyökerek – minél több van belőle, annál nagyobb mennyiségű szén kötődik meg a talajban, ez a nagyon sokat emlegetett humusz felépülését jelentené. Ami egyik jellemzője, hogy nedvességet tud megtartani a földben. Most lassan aktuálissá válik a gyérsoros kultúrák, kukorica, napraforgó kapálása. Még mindig nagyon sokan szántanak, és „tökéletes”, veteményeskert-magágyat készítenek ezeknek a növényeknek. A nagyon sok talajfelszín-simogatással óriási mennyiségű nedvességet veszítünk, és ezen felül a talaj szerkezetét is romboljuk. Vetés után mindenki várja az esőt. Ám mi van akkor, ha tényleg megjön, de egy kicsit nagyobb mennyiségben? A talajfelszín eliszapolódik, és a víz ahelyett, hogy beszivárogna, elfolyik. Kimossa a földet a kukoricanövény közül.
A mulcsos technológia egy óriási lépés az erózióvédelem és a termésstabilitások biztosítása irányába. Ezen felül a takarónövények intelligens használata legyen a célkeresztben. Sokszor hallani, hogy majdnem imádkoznak a tarlóhántáskor bevetett takarónövénynek, hogy ne keljen ki. Júliusban a takarónövény ne is keljen ki, mert akkor elviszi az összes nedvességet a talajból, és tényleg nem jó dolog a zöldítés!
Amennyiben viszont, július, augusztus folyamán a tarlót „feketén” tartjuk, és a takarónövényt szeptemberben vetjük, úgy az tápanyagot, szenet, és majd nedvességet fog a földben tartani. A takarónövény terminálása február végén, március folyamán történik.
A vetést egyben el tudjuk végezni az alapműveléssel és akár a műtrágyázással is. Tavasszal a terminálás után, amit végezhetünk akár egy Horsch Cultróval, a következő művelet a magágynyitás, vagy aki direkt vetéssel kacérkodik, annál mehet közvetlen a takarónövény alá a vetés.
TARLÓÁPOLÁS ÉS HUMUSZTERMELÉS
A kultúrnövények „tisztán” tartása annak függvényében, hogy milyen technológiát használunk, könnyebb vagy nehezebb. Mindegyik egy kicsit más. A vegyszeres gyomirtás a hagyományos, ne legyen egy szál gyom sem. A legtöbb termelő így dolgozik. A régi sorközművelést egyre többen kezdik visszahozni, ez látszik a földeken, egyre több precíziós, GPS, kamerával felszerelt sorközművelőkkel találkozunk a földeken.
A gyommentesen tartás már az előző növény tarlóápolásánál kezdődik. A sekély – ultrasekély tarlóhántást és tarlóápolást követően az alapműveléssel is tüntetünk el gyomokat. A tavaszi vetés előtt, amennyiben fals vetőmagágyat készítünk, úgy a vetéskor már gyommentes magágyba kerül a mag. A Horsch Cura gyomfésűvel el tudjuk végezni a kelés előtti gyomirtást is. A kikelt állományban már újra használhatjuk a gyomfésűt – kukoricában akár egészen hatleveles állapotig.
A sorközművelőt tulajdonképpen azon gyomok irtására használjuk, amelyeket a gyomfésűvel nem sikerült eltávolítani. Az utolsó sorközművelés folyamán érdemes az arra alkalmas takarónövény kijuttatását megfontolni. A kukorica, napraforgó azelőtt zárni fog, hogy a takarónövények ki tudnának kelni. Ezek majd akkor kezdenek fényhez jutni, amikor a levelek kezdenek leszáradni. Az aratás után ezen területeket akár legeltetni is lehet, de mindemellett nagy mennyiségű gyökértömeget sikerült felállítani, ami nagy mennyiségű szenet köt meg. A szén az humusz. A talajban megkötött szenet el lehet adni, ez plusz árbevétel a termelők számára. Az esetleges terméskiesés – akár azért, mert kevesebb műtrágyát adagoltunk, akár azért, mert drága, vagy mert a talajéletre jobban odafigyeltünk – kompenzálható a „megtermelt” szén árbevételéből. (Más kérdés, hogy az anyafölddel globálisan nem sokkal tettünk előrelépést, mert így különböző iparágak, akik ezt a kvótát megvásárolják, tovább onthatják ki a széndioxidot a környezetbe, de a termelőknek megmarad az árbevétel, a nyereség és lehet, hogy még egészségesebb növényt is állítottunk elő.)
A technológia további elemeiről korábban itt írtunk.
Szász Zoltán +36-30/743-0302
