A rendszerváltás hajnalán egy új korszak első hírnökeként érkeztek hazánkba a John Deere-1188 kombájnok. Megjelenésükkel már tudni lehetett, a hazai kombájnpiac egyoldalúságában változás kezdődik.
KEZDETEK
A rendszerváltást megelőző két évtizedes időszakban – a termelési rendszerek megjelenésével és elterjedésével egy időben – a korábban csak a szovjet és NDK kombájnokból álló betakarítógéppark korszerű nyugat-német gyártású modellekkel bővült. Elkezdődött a CLAAS Dominator és a John Deere kombájnok importja, és a 70-es évek első felének végére, 1975-re már a 13 878 darab gépből álló hazai kombájnparkot 641 db CLAAS, 46 darab John Deere 730, illetve 454 darab JD 970 kombájn (KSH adat) gazdagította. Innentől kezdve viszont egy kooperációs gyártási megállapodás miatt csak a CLAAS gépek további beszerzése mellett döntött az akkori agráripari szakirányítás. Így a termelési rendszerek egészen a rendszerváltásig nyugati importból csak ettől az egy gyártótól állíthattak gépsorukba betakarítógépet. Természetesen gépvizsgálat céljából időközben az újabb John Deere-ekből és egyéb más konkurens típusokból is érkezett időnként 1-2 példány, de nagy darabszámú beszerzés egyiket sem követte.
Búzabetakarításban napjainkban – fotó: Kulman Ferenc
JÓ TELJESÍTMÉNNYEL
A rendszerváltással viszont felszabadult az állami navigálású géppiac, és a termelési rendszerek, illetve azok jogutódjai már szabadon dönthették el, melyik gyártótól milyen kombájntípust kínálnak a felhasználóknak. Mivel két nagy termelési rendszer is – a nádudvari KITE és a szekszárdi KSZE – a John Deere betakarító gépeket preferálta termesztéstechnológiájában a 70-es évek első felében, ezért nem volt kérdés, hogy visszatérnek a márkához. A John Deere 970 típusok híresek voltak megbízhatóságukról és kukoricában magas teljesítményükről. A másfél évtizedes időszak alatt viszont az alapkonstrukció több generációváltáson átesett. A 902, 905, majd az 1005-ös szériákat követte az 1988-ban bemutatott 1166/1177/1188 típusokból álló sorozat. Építési elvében teljesen követte az elődök bevált megoldásait.
A John Deere 1188 kombájn szerkezeti metszete – fotó: prospektus
Tangenciális cséplőrendszere 1 560 mm széles, 610 mm átmérőjű cséplődobból, 4 lapátos, lemezes utóverőből és 6 szalmarázóládából állt. A ládák fölé épített, körbe forgó, acélujjas harántrázórendszer nagymértékben növelte az anyagáram-továbbítás hatékonyságát. Tisztítószerkezete kétlépcsős rostából és négylapátos szelelőventilátorból állt, melynek légáramát a légcsatornába épített terelőlemezekkel szabályozhattuk. A lejtős területeken való betakarításnál a rostán előforduló lejtőoldali terménytorlódást egyszerű, ötletes megoldással hidalták át. A törekrostatoldat mindkét szélén egy pálcás fedésű átejtőfelületet nyitottak. A 195 LE-s kombájn SG2 típusú vezetőfülkéje ma már kicsit retro hatású, de abban az időben egy korszerű, jól áttekinthető, de mégis egyszerű, ergonomikus elrendezésű kabinnak számított.
Vezetőfülkéje ma már retro hatású, de akkoriban magas színvonalat képviselt – fotó: prospektus
Zajszintje 80 dBa volt, ívelt szélvédőjén – amivel akkoriban rajta kívül csak egy konkurens dicsekedhetett – kiváló rálátás nyílt a vágószerkezetre. Multifunkciós karjával az adaptermozgatás mellett akár a motor fordulatszámát, illetve a cséplő- és tisztítórendszer funkcióinak egy részét is szabályozhattuk. Az első John Deere 1188 Hydro 4 kombájnok 1990. június közepén érkeztek vasúton hazánkba. A KITE-hez, Nádudvarra 74 darab, míg a szekszárdi KSZE-hez 41 darab betakarítógépet szállítottak. A 1188-asokat szinte kivétel nélkül termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vásárolták meg, a beruházás finanszírozása pedig világbanki hitelből történt.
Kukoricabetakarításban kategóriájában kimagasló áteresztőképessége volt– fotó: Kulman Ferenc
VILÁGBANKI HITELRE
A gazdaságoknak önerőből a közel 5 millió forintba kerülő kombájn árának 20%-át kellett előteremteni, a többit pedig 5 éves futamidő alatt törlesztették. Forintalapú hitel volt, az árfolyamváltozás nem érintette, de így is 23–24%-os kamattal kellett a kombájn árát megfizetni. A beérkezett gépekből egyet búzabetakarításban az MGI szakemberei, míg kukoricabetakarításban a KITE által az egyik hajdúszováti gazdaság számára értékesített betakarítógépet vizsgálták. Búzában 10,3 kg/s, kukoricában pedig 19,1 kg/s áteresztőképességet produkált a vizsgálat során, amely ekkora cséplőszélességű, hagyományos magleválasztású betakarítógéptől elismerésre méltó eredmény volt.
A következő három évben a növelt, 210 LE motorteljesítményű 1188 SII Hydro 4 típusból már jóval kevesebb talált gazdára, mivel a szerkezetátalakítás okozta pénzügyi bizonytalanság, illetve a gazdasági stabilitás hirtelen megromlása, a birtokviszonyok megváltozása kedvezőtlenül hatott a betakarítógépek keresletére.
A John Deere 1188 SII Hydro 4 kombájn – fotó: prospektus
Hatalmas mélyrepülésbe kezdett a kombájnpiac. A MÉM STAGEK, FM STAGEK adatai alapján míg 1990-ben közel 500 új kombájnnal bővült a géppark, addig 1991-ben 156 géppel. 1992-ben már csak 32, míg 1993-ban 85 új kombájn talált gazdára összesen a magyar piacon. A honi kombájnpark átlagéletkora 6,5-ről 9 évre zuhant. Így a 1188-asok létszáma már szerényebben gyarapodott, de a munkába állt gépek jó üzembiztonsággal dolgoztak, mindössze a ferdefelhordó bal oldalán található, zárt lánckerekes hajtómű hibásodott meg több esetben, de a gyártó egy javítóprogram keretében ezt is orvosolta. 1993-ban a John Deere, új „Z” jelölésű kombájnszériát mutatott be, amely a korábbi 1100-as családot váltotta itthon és az európai piacon egyaránt. Mi sem bizonyítja jobban a JD 1188-as kombájnok közkedveltségét, magas teljesítményét és megbízhatóságát, mint az, hogy az itthon eladott gépeken kívül a következő évtizedekben használtan is sok példány munkába állt, sőt megjelentek a kisebb, 1177-es testvérei is. Nagyon sok a mai napig megbízhatóan dolgozik, pedig nagy részük túl van már a harmadik X-en is.
Farkas Imre
