Hazai kombájnkuriózumok a 80-as évek második feléből

Itthon 80-as években az államilag vezérelt kombájnpiac eléggé szűk kínálatú volt, így minden, hazánkba tesztvizsgálatra érkezett kombájnújdonság, hazai szinten sokszor igazi ritkaságnak számított.

A rendszerváltás előtti évtized a honi kombájnpark döntő részét zömmel olyan márkák, illetve szériában gyártott konstrukciók uralták, amelyeket a hazai mezőgépipar kooperációs gyártás keretében (Bizon, CLAAS, Fortschritt), egy vagy több részegység begyártásával fizetve ellentételezett. Ezek alól csak a szovjet típusok és a 70-es évek első felében érkezett közel félszáz John Deere 970 kombájnból maradt állomány képezett kivételt. Ezeken kívül tesztek, gépvizsgálatok céljából a termelési rendszerek évről-évre importáltak egy-két példány olyan kombájntípust, amely itthon, de még sokszor Európában is teljesen újnak és ritkának számított. Cikkünkben ezekből idéztünk fel néhányat.

 

New Holland TF 46 munkában itthon, 1987-ben – fotó: a szerző magánarchívuma

 

NEW HOLLAND TF 46

A New Holland legendás TF-sorozatát először az 1984-es Bábolnai Napokon mutatta be az akkoriban igen szűk hazai piac szakemberei előtt a gyakorlatban. (A széria történetéről a 2015. márciusi számunkban olvashattak részletesen.) A középső modell TF 44 akkor csak az őszi bemutató erejéig vendégeskedett hazánkban, de két évvel később a legnagyobb TF-46 már nem csak vendégszereplésre érkezett. Szintén a Bábolnai Napokon ismerhette meg a hazai nagyközönség is munka közben, a hazai szaksajtó és média ugyancsak harsonákat zengett a bemutatkozásáról, különleges magleválasztó rendszerét kiemelve. A Twin Flow-rendszer különlegessége a hagyományos tangenciális cséplődobot követő szerkezeti egységek kialakításában volt megfigyelhető.

A TF széria metszeti képe – fotó: Prospektus

 

A terményáram elsőként a 8 verőléces keresztirányú 600 mm átmérőjű cséplődobon haladt keresztül, majd a vele párhuzamosan elhelyezett, hátrafelé hajlólapátozású utóverődob következett. Mögé került a merevujjas centrifugális leválasztódob és végül az előzőekhez képest 1 méterrel szélesebb és 100 mm-rel nagyobb átmérőjű utolsó leválasztó Twin Flow dob, amely a középen érkező szalmás anyagot ékalakú terelőlapátjaival forgás közben a középvonaltól a gép két széle felé továbbította. A forgó dobok kisebb mértékű mechanikai terhelést jelentettek a gépre nézve, mint a szalmarázó ládák lengőmozgása. A dobok alatt pálcás-léces leválasztó kosarak voltak, az utolsó dob alatt a középső traktusban 270°-os átfogási szöggel, míg a két szélső részen csak 160°-os kialakítással. A gép két szélére terelt anyagáramot egy-egy továbbítódob juttatta el a szélső csatornákban a szecskázóhoz vagy rendképzés esetén a szalmaterelő lemezekhez. Mint ahogy 3. képünk is mutatja a jelenlegi állapotát, méltatlan sors várt rá a rendszerváltás után, s mára ennyi maradt a legendás, elsőként hazánkba érkezett TF-46 kombájnból.

 

A TF 46-ból napjainkra ennyi maradt – fotó: Lukács Krisztián

 

FORTSCHRITT E-518

Elmondható, hogy ez a keletnémet típus más szempontból számít ritkaságnak, hiszen NDK kombájnokból igazán el voltunk látva, 1987-ben már a 10 ezredik állt munkába hazánkban. Viszont a nagy számban dolgozó E-516/E-516-B és E-517 szériák (melyek történetéről korábbi számainkban részletesen olvashattak) E-518 típusú, továbbfejlesztett változata már későn, az NDK hanyatlásának évében került bemutatásra. Mindössze 5 darab készült belőle, amelyekből a „testvéri” országok is kaptak egy-egy példányt kipróbálásra. Hazánkba is érkezett közülük egy, amely még gyors gépvizsgálaton is részt vett, sőt 1990. október 25-én az Öreglaki Állami Gazdaságban rendezett utolsó hazai Fortschritt kombájnbemutatón is szerepelt. Bár külsőre a vezetőfülkét kivéve nagyon hasonlított az E-517-re, de a burkolatok már több változást takartak.

 

A Fortschritt E-518 az öreglaki bemutatón, 1990. október 25-én – fotó: a szerző magánarchívuma

 

A cséplő-magleválasztó rendszeren nem történt lényegi változás, de a korábbi, már eléggé korszerűtlen V8-as IFA motor helyett, egy hathengeres Mercedes Benz OM 441 motor került beépítésre erőforrás gyanánt. Korszerűbb Sauer hidrosztatikus egységeket alkalmaztak, az ékszíjakat is nyugati gyártmányúakra cserélték, és a mellső hajtott kerekeket is a korábbi NDK gyártmányú helyett, Good&Year 28L-26” abroncsokkal szerelték. Az E-518 kukoricában egész jól vizsgázott, hiszen 18,5 kg/s áteresztőképességet ért el. Ettől nagyobb terhelésnél a magszállító rendszer eltömődött. Figyelemre méltó, hogy a maximális terhelés esetén sem volt több a cséplőrészveszteség, mint 0,5%, viszont a nyugat-német motor, bár kedvezőbb fogyasztású volt, mint az E-517 8V IFA motorja, de maximális terhelésnél vészesen kezdett zuhanni a fordulatszáma. Az egyetlen, hazánkba került E-518 kombájn az évtizedek alatt sanyarú sorsa jutott. Úgy 6-7 éve Mórahalom határában lehetett látni egy gazdaság udvarában motor nélkül vesztegelni, de már onnan is elkerült, és végleg elbontották.

 

Ugyanaz az E-518 kombájn hét éve Mórahalom határában

 

WESTERN COMBINE ROTARY 8570

A kanadai Western Combine Corporation igazán ismeretlen volt itthon, hiszen még a kiállításokon sem lehetett találkozni ezzel a márkával, pedig sok tengerentúli gyártó képviseltette magát akkoriban a hazai agrárvásárokon. A rendszerváltás hajnalán ennek ellenére mégis érkezett két Rotary 8570 axiál-rotoros kombájn a cég kínálatából hazánkba. Korábban is jellemző volt, hogy 2-3 évente behoztunk valamelyik nagy gyártó axiál-rotoros magleválasztású arató-cséplő gépét kipróbálásra. Elrendezésben, kialakításban, megjelenésben és képességekben a Rotary 8570 igazi amerikai kombájnnak számított.

 

A Western Combine Rotary 8570 kombájn hosszmetszeti képe – fotó: Prospektus

 

A cséplő-magleválasztó rotorja 70 cm átmérőjű, 355 cm hosszú, a rotort körülvevő kosár pedig 1,42 m2 felületű volt. A kombájn meghajtásáért, kanadai gép lévén, mi más felelt volna, mint egy 8,3 literes, 6 hengeres, 240 lóerős Cummins CTA dízelmotor. A kombájn méreteit jól jellemzi, hogy 8000 literes kapacitású magtartállyal rendelkezett, amelyet mindössze 110 másodperc alatt ürített ki. Fontos momentum, hogy a betakarítógép gyári adapterei hazánkban készültek. A két Rotary 8570 betakarítógép Békés megyébe, Orosházára került, és ott szolgál hosszú évtizedek óta, még képünk készítésének évében, 2017-ben is üzemképes állapotban, ott várták a következő szezont.

 


A Rotary 8570 első munkába állása hazánkban, a rendszerváltás küszöbén – fotó: Prospektus

 


Az egyik Rotary 8570 Orosházán három éve egy gazdaság telepén – fotó: a szerző magánarchívuma

 

TAGANROG DON KTR-10 ROTOR

A hidegháború a 80-as években a kombájnfejlesztésben is tombolt. Ahogy az amerikai kontinensen megjelent az első axiál-rotoros cséplőrendszerű betakarítógép, a Szovjet Traktor és Kombájnfejlesztési Iroda is nyomban hozzálátott egy hasonló magleválasztási elvet követő axiál-rotoros kombájn megálmodásához. A tervek kivitelezését a taganrogi kombájngyár végezte, a kísérleti gép az SZK-10 Rotor elnevezést kapta. A sok-sok éven át tartó fejlesztés, az évenkénti 10-20 darabos null szériák tesztelése végül nem vezetett sorozatgyártásra, de a projektet nem adták fel. A vele párhuzamosan fejlesztett, hagyományos cséplőrendszerű DON-1500 sorozatgyártása 1986-ban beindult, így inkább ennek bázisán építettek egy új axiál-rotoros modellt. Míg a DON-1500 a rostovi Rostselmash-nál készült, addig a DON-KTR-10 ROTOR rotoros változat, a taganrogi gyárban került sorozatgyártásra.

 


A 808-as gyártási számú DON KTR 10 ROTOR 1988-ban egy szójabetakarítási bemutatón – fotó: Agrotek Vállalat

 

Mivel hazánk a DON-1500 szériagyártását megelőző tesztvizsgálatokban is szerves részt vállalt, így nem volt meglepő, hogy a rotoros kivitelből is érkezett kipróbálásra 1988-ban két példány, a 807-es és a 808-as gyártási számú. Ezek közül az előbbi a Bajai Kukoricatermelési Rendszerben állt munkába, míg a 808-ast a bábolnai IKR próbálta ki. A 77 cm-es átmérőjű, 3,1 méter hosszú rotorral szerelt kombájn külsőre alig különbözött a szalmarázó ládás testvérétől, mindössze az eltérő, fehér-piros árnyalatú fényezéséből lehetett tudni, hogy nem egy hétköznapi DON kombájnról van szó.

 

A 808-as gyártási számú DON KTR 10 ROTOR kombájn, 6 éve Békéscsabán – fotó: a szerző magánarchívuma

 

Búza aratásban 14,6 kg/s áteresztőképességgel volt képes dolgozni, ami a hagyományos tangenciális rendszerű változathoz viszonyítva igen magas érték volt, viszont kukorica-betakarításban nem volt képes komolyabb betakarítási teljesítményre a szalmarázóládás DON-1500-as testvérénél. 1988-1989ben sok teszten, több gazdaságban megfordultak a gépek, majd a rendszerváltást követően Békéscsabán kötöttek ki, és mai napig ott vesztegelnek. A 807-es bontásra került, míg a képünkön látható 808-as példány még egyben van, de ki tudja, meddig lesz kegyes hozzá a sors.

aratás don fortschritt história kombájn New Holland rostselmash