A francia munkagépgyártónak fontos volt a magyar piac
Gazsi Zsolt, a Quivogne hazai leányvállalatának ügyvezetője régi és elismert szereplője a hazai talajmunkagépes szakmának. Székesfehérváron találkoztunk, hogy a szakmai életútja mellett a jelenlegi piaci helyzetet és a kilátásokat is átbeszéljük.
– Hogyan került az agrárgépész pálya vonzásába?
– Tősgyökeres székesfehérvári vagyok, a gépészet már a középiskolában kezdett érdekelni. Egyetemen is ebben a szakirányban folytattam a tanulmányokat, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a Gépészmérnöki Karon tanultam, végeztem. Ezután egy évig Angliában dolgoztam, a nyelvtanulás érdekében.
– Ennyire tudatosan haladt a tanulmányokban?
– Igen, meg akartam tanulni normálisan angolul. Egyetemen is foglalkoztam vele, magántanárhoz is jártam, de ez a külföldi egy év volt a leghasznosabb. Amikor az egyetemen ötödéves voltam, akkor került sor a Väderstad első hivatalos magyarországi rendezvényére, az AGROmashEXPO-n, ott egyeztünk meg, így gyakorlatilag az elsők között csatlakoztam a céghez. 1998-tól 2004-ig dolgoztam náluk, először a műszaki és szervizhátteret, vevőszolgálatot biztosítottam a cégnél, majd mikor erősítettek, akkor lett az enyém az észak-dunántúli régió.
– Miért váltott a Vogel-Nootra 2004-ben?
– Egyszerű a válasz: előbbi helyen területi képviselő voltam, utóbbinál értékesítési vezető lettem. Addigra már megszereztem egy közgazdasági másoddiplomát is, németül is viszonylag jól beszéltem, így érdemes volt továbblépni. Amikor a Vogel-Nootnál kezdtem, új tulajdonosuk volt, szépen fejlődött a cég. Aztán pár év múlva, amikor az orosz tulajdonosnak eladták, sajnos az utolsó időkben látszott, hogy nem fog megfelelően menni.
– Hogy került képbe a Quivogne?
– A Vogel-Noot egyik beszállítója volt a cég, főleg addig, amíg a VN törökszentmiklósi gyára el nem indult, a tárcsákat, talajlazítókat a Quivogne-tól vásárolták. Amikor a Quivogne terjeszkedett kelet felé, akkor Bécsben nyitott egy irodát, ahol a vezető egy korábbi Vogel-Noot-os kollégám lett. Ő ajánlotta, hogy érdemes lenne együtt dolgoznunk – így 2015-ben kezdtem náluk.
FRANCIA GYÁR, MÁSODIK GENERÁCIÓS TULAJDONOSOK
– Mit érdemes tudni a Quivogne-ról?
– A cég egy közepes méretű francia munkagépgyártó, amely két üzemmel rendelkezik. Kb. 200 fővel dolgozik, legnagyobb piaca a francia, a második pedig Oroszország, Ukrajna volt. Ott a nagy munkaszélességű gépekre, nehéztárcsákra, vontatott talajlazítókra van igény, a francia piacon inkább a kisebbeket keresik.
A vállalatot 1946-ban alapították, most a második generáció a tulajdonos. Az első években még nem mezőgazdasági gépekkel foglalkoztak, pár év után jött el annak az ideje – ez a klasszikus kovácsműhelyes történet, amit sok gépgyártónál láttunk már….
– Miért volt fontos a magyarországi leányvállalat megalapítása?
– A hazai cég az osztrák központ tulajdonában van, ugyanúgy, mint a német, cseh, szlovák, román és az egész keleti régió. Magyarországon is volt mindig pár darabos eladás, így a Quivogne látott fantáziát az itteni megjelenésben. Az elmúlt évek eredményei azt bizonyítják, hogy igazuk volt.
KICSI, DE ÜTŐKÉPES CSAPAT, FONTOS KERESKEDŐK
– Direkteladással vagy kereskedőkkel dolgoznak a piacon?
– Mindkettővel. Két fő kereskedőnk van, a kaposvári Gépközvetítő Kft. és a békéscsabai Alfa Gép Kft. Emellett van 3-4 további kereskedő, pl. a Gál Mobil Kft., a Pap-Agro Kft., a Hanki-Ker Kft. és a Pécsi Agroker Kft., akik nagyon jól egészítik ki a csapatot. Persze még vannak fehér foltok az országban, nem mondhatjuk, hogy maradéktalanul elégedettek vagyunk a lefedettséggel. Az ország észak-dunántúli részén és a 4-es főúttól északra még tudnánk fejlődni…
– Magának a hazai leányvállalatnak hány szakembere van?
– Hárman vagyunk, kicsi, de ütőképes a csapatunk. Ráadásul nem csak Quivogne-t árulunk, hisz a gyár az OPaLL-AGRI termékek kereskedője is. Ez a cseh termék nekünk ugyanolyan fontos, forgalomban éppen egy kicsivel teljesítünk kevesebbet belőle, mint a francia eszközökből.
– Mi a legfontosabb termék a Quivogne-nál, mi a húzóágazat?
– Csak talajmunkagépekkel foglalkozunk. Amiről legjobban ismernek bennünket itthon, az a Gladiator késes henger, valamint a talajlazítóink széles választéka, hiszen a 80–600 lóerős tartományban mindenkit ki tudunk szolgálni. A különböző lezáróhengerek is ide tartoznak. Az OPaLL-AGRI-tól a kompaktorok és az ekék a legfontosabbak, ezt egészítik ki rövid- és nehéztárcsák, grubberek, és van pár speciális termék is, gondolok itt a szőlészeti sorköztárcsára, ami egy ritka, de nagyon fontos gép. Van már az országban erdészeti tárcsánk is, az 1020 mm-es tárcsalapátmérős, 50 cm-es tárcsalaposztással, 75 kg-os csapágyazással felszerelt. 300 lóerő alatt még az udvarból se lehet kihúzni…
– Hol van piaci lehetősége egy ekkora cégnek? Sok, nagy csapattal rendelkező, komoly versenytárs van az ágazatban…
– Jó a kérdés, mert ráadásul még nem is olcsók a gépeink. Nem egyszerű a nagyok mellett piacot szerezni, de próbálunk olyan szakmai és emberi kapcsolatot kialakítani a gazdákkal, ami a személyes eladást segíti. Ez működik. A partnereink felének nemcsak egy Quivogne vagy OPaLL-AGRI gépe van, hanem több is. Van olyan magángazdánk, ahol 5-6 munkagépünk is dolgozik, évről évre léptünk ott is előre. Ár/érték arányban jók a gépeink, és az aftersales szolgáltatások sokat segítenek a jó vállalati imázs kialakításában. A talajlazító vagy a kompaktor olyan fontos nekünk, mint egy-két piacvezetőnek a kombájn, ők nem biztos, hogy annyira oda tudnak figyelni ezekre a talajmunkagépekre, nálunk viszont ezek vannak a fókuszban! Évente 50-60%-ot növekedett a forgalmunk az elmúlt 2-3 évben, most, 2022-re a piaci és időjárási problémák miatt csak egy kis emelkedéssel számolunk. Persze nekünk egyik gépünk sem volt támogatásban, tehát amit elértünk, azt színtisztán piaci alapon értük el. Csak munkagépeseknél ez nem rossz eredmény.
– Mekkora most a leányvállalat éves forgalma?
– Tavaly megközelítőleg 600 millió forintot forgalmaztunk, most kicsit fölötte lesz. Talajlazítóban, késes hengerekben jó a piaci pozíciónk, előbbiből dobogós a helyezésünk, pedig elég drága a termékünk.
A SZTENDERD GÉPEK 1–3 HÓNAP ALATT MEGÉRKEZNEK
– A szerviz- és alkatrészellátást hogy oldják meg?
– A partnereinknél természetesen vannak alapalkatrészek, emellett az országban két helyen van alkatrészraktárunk, amik jól működnek. Egy igen komoly bázis a bécsi központ mellett található, onnan tudunk szállítani az itteni piacunkra. A szerviz talajmunkagépeknél azért nem egy óriási feladat – az összeszerelés fontos, a beüzemelések nagy részénél ott vagyunk, de nagy szervizigény nincs ezeknél a gépeknél. Azt persze megcsináljuk, ami kell, és nálam is bent van a munkásruha az autóban…
– Hogy alakul most a gyár termelése? Az elmúlt 2-3 év nem volt egyszerű ezen a területen.
– Alapanyag tekintetében mindig van kihívás, a gyártás átfutási ideje jó hosszú, de az ausztriai előrendelésben a sztenderd gépek 1–3 hónap alatt itt vannak. Ha valaki nagyon speciális gépet akar, annak lehet, hogy egy fél évet várnia kell.
– Hogy sikerül az árakat menedzselni?
– Próbálunk kis cégként valamilyen szinten rugalmasak lenni, de nekünk is többször árat kellett emelnünk. A nagyobb cégek persze nagyobb volumeneket rendelnek, ott lehet előnyük, de úgy látom, hogy manapság nem is annyira az ár, hanem a szállítás a legfontosabb kérdés. Az árat a vevők tudják kezelni, de az a kérdés, hogy van-e termék?
– A támogatás korábban sem segítette önöket?
– A hagyományos talajmunkagépeknél ez nem jellemző. A pályázatokat a gépkereskedők alapjában sokszor piactorzítónak találják. Óriásiak az ingadozások, amiket borzasztó nehéz kezelni. Most két évig folyamatosan csúcsok dőlnek, mindenki küzd a rengeteg leszállítással, beüzemeléssel. Hogyan kell bővíteni egy csapatot egy ilyen munkacsúcs után, ha egy év múlva, mondjuk, megfeleződik a forgalom? Nehéz ilyen környezetben jól céget fejleszteni. Emellett a gazdáknak sem jó, hogy nem azt veszik, amire igazán szükségük lenne, hanem azt, amire támogatás van… Világéletemben munkagépes voltam, és több olyat láttam, hogy a high-tech traktor után egy harmincéves munkagépet kötöttek. Na, ez nem egy bölcs dolog. A gépkezelőnek persze kényelmes, ez tény, de eredményesség szempontjából nem biztos, hogy erre van szükség.
NEHÉZ EBBEN A KÖRNYEZETBEN TERVEZNI
– Milyen új fejlesztések folynak a cégnél?
– A talajmunkagépeknél a fejlesztés látványos elemei sokkal kevésbé feltűnőek. Itt is van fejlesztés, de az, hogy most egy tárcsa ide vagy oda megy, az nem annyira átütő.
– Más gépekkel nem próbálkozott az anyavállalat?
– Van egy spanyol céggel együttműködésünk a szemenkénti vetőgépek terén, a keleti piacokra. Akár 32 soros gépeket is tudnak biztosítani. Ugyanakkor maga a gyár marad specialista a szokásos termékkörünkben.
– Hogyan élik meg ezt az évet? Aszály, háború, alapanyag-problémák stb. – nem lehet könnyű.
– Nehéz tervezni… A keleti országrészben az aszály miatt nagyon nagy gondok vannak, és nem segít a hektikus áringadozás sem a gépeknél és a terményeknél. Megnövekedtek a gazdák költségei, nehéz így előre látni. A tervezési problémákat az osztrák központ rugalmassága segít áthidalni.
– Mennyire szokták meg a gazdák ezt a helyzetet, hisz most nem lehet olyan kényelmesen, készletről vagy gyors szállítási határidővel vásárolni.
– Az emberek a mindennapjaikban érzik ezt a faramuci világot: lehet-e tankolni, mennyiért stb. Ilyet azért mi még nem éltünk át. Mivel mindenhol ez van, a gazdák is tudják, hogy nem biztos, hogy van raktáron gép. Érdemes érdeklődniük, hogy mi mikor kapható.
– Az ön számára, vezetőként most mi a legnagyobb kihívás?
– Kizárólag a bizonytalanság, a tervezhetőség hiánya. Bővüljünk, ne bővüljünk, mi a helyzet a fejlesztéssel? Eddig bátrak voltunk, most persze egy kicsit óvatosabbaknak kell lennünk. Az árfolyamot egy ideig lehet kezelni, erre vannak is akcióink, de sok a bizonytalanság a piacon. A következő fél év sem lesz egyszerű.
– Hol találkoznak legközelebb a végfelhasználókkal?
– A két nagy kereskedőnknél lesz ősszel Mohácson és Békéscsabán is rendezvényünk. Inkább kisebb, egyéni bemutatókban bízunk, jó vevőkapcsolati rendszerünk van, ezt igyekszünk kihasználni. Jó lenne, ha a vidéki kiállítások erősödnének, de most az elmúlt években nem ez a tendencia. Kicsit a gazdák érdeklődése is lehetne erőteljesebb, hiszen nem tudja minden cég házhoz vinni a demógépet, viszont ha csak ezekből választanak, akkor lemaradhatnak jó beruházásokról. Kell egy egészséges érdeklődés, és azért Ausztriában, Németországban, Franciaországban más a helyzet. Ott egy kiállításon zárásnál úgy kell elküldeni az érdeklődőket, hogy már bezárt a bolt mára… Ötleteket, tapasztalatokat kell gyűjteni – ez a szakmai hozzáállás sokat segíthet az eredményességben!
Fodor Mihály
