A németországi Günzburgban az 1950-es években kezdte el a Mengele cég az állattartáshoz szükséges munkagépek gyártását.
Akkoriban még trágyaszórók, rendfelszedő pótkocsik valamint függesztett és vontatott szecskázók alkották a gyártó kínálatát. 1975-ben elkészítették az első önjáró szecskázó gépüket, amely az SF 2000 típusjelzést kapta. A vezetőfülke nélküli gépet egy 6-hengeres, soros elrendezésű, 158 LE teljesítményű, léghűtéses Deutz-motor működtette.
Az SF 2000 első bemutatkozása – fotó: https://mediatum.ub.tum.de/
Az akkortájt már elfogadott építési elvet követve a gépen elöl helyezték el a kormányzott futóművet, míg hátra a nagyméretű hidrosztatikus meghajtású kerekek kerültek. A két sor betakarítására alkalmas kukoricaadaptertől behúzó- és tömörítőhengereken keresztül jutott a szecskázódobhoz a terményáram. A felaprított takarmány a menetiránnyal párhuzamos tengelyű dobóventilátor és a vezetőállás mögött elhelyezett kidobótorony segítségével került a szállítójárműre.
Az SF 2000 itt már fülkével – fotó: https://mediatum.ub.tum.de/
1977-ben hazánkban is bemutatkozott az SF 2000, kukoricaszecskázásban. Később ergonómiai okokból a gépet vezetőfülkével látták el, és módosítottak a kezelőelemek kialakításán. A következő évben bővült betakarítógép-családdá az SF-széria, a 3000- es modell bemutatkozásával, amely egy 214 lóerős, 8-hengeres, V-elrendezésű, léghűtéses Deutz-erőforrást kapott. A növelt teljesítmény mellett a 3 soros silókukorica- és a 150 cm munkaszélességű rendfelszedő is újdonság volt az adapterválasztékban.
Ezt a szériát párhuzamosan Deutz-Fahr márkajelzéssel is gyártották. A következő évben a paletta a tágasabb vezetőfülkével szerelt, SF 4000 típusjelzésű modellel bővült, amibe egy tízhengeres, 280 LE teljesítményű, V-elrendezésű, léghűtéses Deutz-motort szereltek, s ehhez a modellhez már 4 soros silókukorica adapter és 180 cm munkaszélességű rendfelszedő tartozott. A gépet kukoricaszilázs készítésekor szemroppantó hengerpárral lehetett kiegészíteni, amelyet a szecskázódob és a kidobóventilátor közé szereltek be.
Az SF 4000 1978-ban mutatkozott be – fotó: https://mediatum.ub.tum.de/
A silózót alapfelszereltségként hidraulikus késélezővel és adagolóhengerbe épített fémdetektorral látták el. 1980-ban, SF 5000 néven, növelt motorteljesítményű, modernizált vezetőfülkével és 525 literesre bővített üzemanyagtartállyal szerelt változattal jelentkezett a gyártó. Egyben ez volt az utolsó modell, amely az addig megszokott építési elvet követve készült. A terményáramot 5 db behúzó- és tömörítőhenger terelte ennél a gépnél a 630 mm átmérőjű, 8 késes szecskázódobhoz. Az elméleti szecskahosszt 4-48 mm közt lehetett állítani, az adagolóhengerek fogaskerék áttételének és a kések darabszámának változtatásával. A könnyebb karbantartás és szerelés érdekében a komplett szecskázóegység rövid időn belül le- és felkapcsolható volt. A szecskázót 3- és 4-soros silókukorica adapterrel, rendfelszedővel és 240 cm munkaszélességű rotációs vágószerkezettel lehetett üzemeltetni.
A Mengele SF 300-ból hazánkban is jó néhány dolgozott – fotó: https://mediatum.ub.tum.de/
1981-ben egy teljesen új felépítésű önjáró szecskázóval állt elő a Mengele. Az SF 300 típusjelű, 170 lóerős, 6-hengeres, léghűtéses erőforrással működtetett elsőkerék-hajtású gép mellső 3 pontos függesztőművére lehetett csatlakoztatni a szecskázóegységet. A betakarítóadapter és a 2-2 előtömörítő henger után kapott helyet a 865 percenkénti fordulatszámú késtárcsa, amelyre sugárirányban 10 db kést szereltek. A kések közé 5 db dobólapátot helyeztek el, amelyek az aprított terményt a kidobótoronyhoz terelték. A torony 285 fokos tartományban hidraulikusan forgatható volt, terelőlemezét pedig elektromosan lehetett állítani. A késélező berendezés és az alsó tömörítőhengerbe épített fémdetektor alapfelszereltség volt. A tömörítőhengerek nyomatékhatárolós kardántengelyeken, a késtárcsa pedig ékszíjas és kúpfogaskerekes áttételen keresztül a kardántengelyről kapta a meghajtást. A járószerkezet hajtását 3 fokozatú sebességváltó, illetve a fokozatokon belül hidraulikus variátor biztosította, így lehetővé téve a fokozatmentes sebességszabályozást. Lejtős terepen vagy dőlt állományban előnyösen lehetett alkalmazni a szecskázóegység hidraulikus oldalirányú eltolási lehetőségét. A tökéletesebb takarmányminőség elérését 5 db kiegészítő dobólapáttal, dörzsbetétlemezzel és az anyagáram útjába szerelt fésűs törőlemezzel lehetett megoldani. A szecskahossz beállítását a behordóhengerek fordulatszámának szabályozásával, illetve a szecskázókések darabszámának változtatásával oldották meg.
1984-ben hazánkban szántóföldi mérővizsgálatnak vetették alá az SF 300-at az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát Sinatelepi Gazdaságában, gyep- és silókukorica betakarításban. A vizsgálat során mindkét növény betakarításakor behatárolta az áteresztőképességet az etetőszerkezet geometriai mérete, illetve kukoricabetakarítás során a motorteljesítmény. Az 1984-es Bábolnai Napokon mutatták be először a hazai közönségnek az SF 5000 és az SF 300 gépeket, ahol a mozgógép bemutatón is szerepeltek.
A silózógép alkalmazási területének bővítése céljából 1985-ben tolt üzemű cukorrépa fejező-kiszedő-rendrakó munkagépekkel szerelték. Üzembiztosan és megfelelő teljesítménnyel üzemeltették az alapgéppel a Kleine KR 6 és a Stoll MRG-6 cukorrépa-betakarító adaptereket, így növelve az éves kihasználtságát. Hazánkban az SF 300-as gépek többek közt Székesfehérváron és Szombathelyen álltak munkába.
Mengele SF 6000 – fotó: prospektus
1986-ban újabb gépcsaláddal jelentkezett a gyártó, amely az SF 5500, 5600, 6000, 6500, 6600 és 7000 modelleket fogta össze, 225 LE-től egészen 435 LE-ig. Az újragondolt szecskázógépek korszerű, ergonomikus vezetőfülkét kaptak, erőforrásként 6-hengeres soros elrendezésű Volvo-, valamint 8- és 10-hengeres, V-elrendezésű Mercedes-motorokkal szerelték a gépeket. A 630 mm átmérőjű és 640 mm szélességű szecskázódob 10 sorban, soronként 4-4 db késsel volt szerelve, amelyeket igény esetén 5 sorra lehetett redukálni. A kések élezését hidraulikus működtetésű élezőhenger végezte, a keményfémmel felrakott ellenkés pedig egyszer megfordítható volt. A 4 lapátos kidobóventilátor a szecskázódobbal párhuzamosan került beszerelésre, a vezetőfülke mögött elhelyezett kidobótorony pedig 180 fokos tartományban volt elfordítható. Az elméleti szecskahossz beállítását az etetőhengerek 6 fokozatú fordulatszám szabályozásával oldották meg. Az SF 6000 modellt 6-soros silókukorica-adapterrel 1986 nyarán szántóföldi mérővizsgálatnak vetették alá a püspökladányi November 7. Mgtsz-ben. A vizsgálat során elhanyagolható szár- és csőveszteséggel, kedvező áteresztőképességgel és fajlagoshajtóanyag-felhasználással dolgozott a gép. Az 1986-os Bábolnai Napokon az állógépek közt találkozhattak a látogatók az SF 6000-rel.
Egy évvel később SF 400 típusjelzéssel jelent meg az SF 300 továbbfejlesztett változata. A gép megkapta az SF 5000/6000 széria vezetőfülkéjét, 12 késes szecskázótárcsával szerelték, a motor teljesítményét pedig 185 lóerőre növelték. 1991-ben a Bidell üzleti csoport felvásárolta a Mengele céget. A következő évben a gyártó találóan Mammut névre keresztelt új sorozattal jelentkezett, amely 5 modellből állt, 250 és 480 LE közötti teljesítménytartományban.
A Mengele Mammut Massey Ferguson ruhában – fotó: prospektus
A modernizált fülkével szerelt gépeken már 48 késes szecskázódobot alkalmaztak, a szemroppantó henger pedig hidraulikus működtetésű volt. A jobb első kerék feletti kapcsolókkal a késélező berendezést, a szemroppantó hengerpárt, az állókést, illetve az emelőművet lehetett működtetni. A géphez rendfelszedő adapter, 4- és 6-soros, valamint 4,5 m munkaszélességű sorfüggetlen silókukorica adaptert lehetett csatlakoztatni. 1996-ban egy szolnoki Farmshow-n a Mengele Mammut 6300 hazai gyártású rendfelszedő adapterrel szerepelt. A Mamut 7000-es szériával az 1997-es AGROmashEXPO kiállításon találkozhattak a szakemberek, piros-szürke színösszeállításban, mivel a Bidell és a Massey Ferguson megállapodást kötött a szecskázógépek gyártásáról.
1997-ben a Bidell csoportot felvásárolta a Case IH, s attól kezdve a Mammut gépek Case IH kivitelben készültek. Ebben az időszakban a szecskázókat a Fortschritt cég felvásárlásából származó szántóföldi vágóasztalokkal is szerelték. A széria még megélt egy frissítést, ám a Case IH önállóságának végén a Mamut-széria gyártása is befejeződött. A közel 40 éve megkezdett gyártásuk óta a Mengele önjáró silózók évtizedeken keresztül bizonyították megbízhatóságukat, és a mai napig működnek gazdáik megelégedésére.
Szerző: Bollók Dániel
GÉPmax-2015/IV. lapszám cikke
