2001 óta Magyarországon a német szakember
Jens Michels, a Köckerling magyarországi képviselője Szigetváron várt bennünket egy beszélgetésre – régóta ismerjük egymást, de sok olyan téma is terítékre került, amiről eddig még nem beszéltünk. Lássuk a részleteket!
Hol született, hol nőtt fel, éshogyan került a mezőgazdaság területére?
– Németországban, Észak–Rajna–Vesztfáliában születtem, Höxter városában. Paderborn közelében, Warburg mellett, egy faluban nőttem fel. Az ottani gimnáziumban tanultam, és érettségi után még sorkatona is voltam, ami nálunk 10 hónap volt. Ez az időszak jó is volt nekem, hogy kicsit átgondoljam, merre tovább, mert az érettségi idején még nem volt tiszta a kép. A pályaválasztási tanácsadónál többek közt a gépészet is felmerült mint lehetőség, de akkor még kicsit száraznak tartottam. Ma már teljesen más a véleményem róla… Édesapám is egyébként szakmabeli – telephelyvezető volt egy nagyobb helyi termelő cégnél –, én magam is dolgoztam nyári munkák során, tehát a terület azért nem volt ismeretlen számomra.
Egy barátom beszámolói alapján figyelmembe került az agrármérnöki pálya és a mezőgazdasági főiskola Soestban, amelyik a mostani Fachhochschule Südwestfalen egyik kampusza. Akkor úgy éreztem, hogy az engem jobban is érdekel, ezért kezdtem el agrármérnöknek tanulni. Aztán 2001 tavaszán végeztem, ősszel pedig idekerültem, Magyarországra.
– Friss diplomával miért pont ide?
– A diploma után nem ez volt az első ötletem, hogy agronómus legyek Magyarországon… Soest most már a Kverneland németországi központja, de az régen a közelünkben, Lauenförde-ben volt. Ott pályáztam egy gyakornoki állásra, de előtte még, nyári munkában a Case IH-nak kombájnbemutatókon két hónapig gépkezelőként is dolgoztam. Tanulságos volt, nagyon különböző régiókat ismerhettem meg, így Németországról egy jó mezőgazdasági körképet szedhettem össze. Jó volt amúgy az érzékem a gépekhez, és jobban is érdekeltek, mint az agronómia.
Édesapám akkori főnökének volt Magyarországon egy megbízása, és először csak viccelt, hogy érdemes lenne magyarul tanulnom. Szaktanácsadóként dolgozott Szentlászlón, Szigetvártól 12 km-re. Ő indította a gazdaságot a privatizáció idején, egy befektető részére. De tudta azt is, hogy csak helyben lehetne azt jól irányítani, így csak átmenetileg vállalta ezt a feladatot, illetve rögtön kellett is neki valaki, aki ezt a munkát helyben csinálja. Amikor a demókörútról hazaértem, hívott, hogy másnap találkoznunk kellene, mert komolyodik a magyar helyzet. Beszéltünk, adott egy óra gondolkodási időt… Mondjuk, én rögtön rávágtam, hogy érdekel, de ragaszkodott ahhoz, hogy gondoljam át a következő hatvan percben.
– Mi izgatta a feladatban?
– Érdekesnek tűnt, jó tapasztalatszerzésnek. Fél plusz fél évre terveztük, hát, kicsit több lett! Magyarul még egy szót sem beszéltem, akkor vettem meg az első nyelvkönyveket és cd-t. Előbbieket félredobtam, a cd-t hallgattam ideutazáskor. Google Translator akkor nem volt, így egy zsebszótár volt a legnagyobb segítségem, a 20 000 német-magyar fordítás.
INDULÁS MAGYARORSZÁGON
– Mikor kezdte a munkát?
– A 2001. szeptember 11-et már itt éltem meg. A főnököm már az első félév után ki is akart szállni abból, hogy kívülről segítsen. Addigra szépen összeállt az üzem működése, emberekkel, gépkezelőkkel, minden érintettel. Én viszont időközben kapcsolatba kerültem két faluval odább a „szomszéd” német gazdálkodóval, és jeleztem, hogy szabad leszek márciustól. Ő is szeretett volna maga mellé egy agronómust. Abba is belevágtam, közel nyolc évig dolgoztam nála. Később egy osztrák gazda vette meg ezt a gazdaságot, és ez után indult el a Köckerling-projekt.
– Ne szaladjunk azért ennyire előre! Mennyi idő után érezte azt, hogy elfogadják? Nem lehetett könnyű az elején nyelvtudás nélkül.
– Az első egy hónapban végtelen sokat kellett számolni – hány hektár, hány kg, hány kilométer… Rengeteg szám. Utána jöttek a technikai szövegek. Család nem lévén, az elején éttermekbe jártam, abból lett később egy baráti köröm is, ott tanultam meg a mindennapi élet egyéb területein használható magyar mondatokat, kifejezéseket is. Az első három évben nagyjából azért belejöttem, de még ma is töröm a magyart, hiszen nem egyszerű ez a nyelv. A finom árnyalatok elsajátításához sok idő kell. Ebben segítettek egyébként a korábban rögtön félredobott könyvek! A szókincs akkor bővült még jobban, amikor ezt a mostani munkát elkezdtem, és egész Magyarországot végigjártam. A nyelvi különbségek, tájszólások érzékelése is sokat finomított a magyar tudásomon.
Telefonálni rettentő nehéz volt az elején, mert nem tudtam mutogatni stb. – gesztikulálás, mimika nélkül borzasztó komoly feladat volt. Sokszor inkább elmentem személyesen, könnyebb volt úgy elintézni. Írásban pedig legalább annyira nehéz a magyar, mint beszédben.
– Apropó, átugrottunk még egy lépést: család?
– Feleségem Szentlászlón született, itt ismertem meg, de az már jóval később volt, mint amikor a faluban a munka miatt megjelentem. Egy tízéves fiú és egy hatéves kislány boldog szülei vagyunk – bizony, ősztől már két iskolás gyerekünk lesz…
– Most már nekifuthatunk a Köckerling témájának is. Ki talált meg kicsodát ennél a feladatnál?
– A Kverneland majdnem elcsábított a termelési időszak második évében, megtalálták a korábbi jelentkezésem egy átszervezés után, de alapvetően a zöldsorral kellett volna foglalkoznom, ami szénanáthásként nem tartozott a kedvenceim közé. A Köckerlinget már régóta figyeltem, mert kipróbáltuk egy Ultima vetőgépet a termelésben is, és nagyon meggyőző volt a munkája. Egy gyerekkori barátommal egy DLG Feldtage rendezvényen összefutottunk, ő akkor már két éve a Köckerlingnél dolgozott. Megismertetett a döntéshozókkal – tetszett nekik az ötlet. Itt már nem egy óra volt a gondolkodási időm… Bár az elején bedolgoztam még Szerbiába, Romániába – bemutatómunkákba, kiállításoknál segíteni –, de alapvetően a magyar piac van a fókuszomban, és ma is a Magyarországi működésért felelek.
KINŐTTÉK AZ EREDETI HELYET
– Mit érdemes tudni a gyárról?
– Egy testvérpár, a Köckerling család alapította, klasszikus módon egy kovácsműhelyből épült fel, és a II. világháború után vették sokkal komolyabban a mezőgazdasági lehetőségeket. 1955 a hivatalos indulás ezen a területen. Pár újszerű dolgot ők fejlesztettek ki, amik ma már teljesen elfogadottak ezeken a gépeken. Sokáig csak egy gyáruk volt, de a város szélén lévő üzemnél az ipari park és a város fejlődése miatt elfogyott a terület, gyakorlatilag körbenőtték. Így később új területet is kellett venniük. A cég organikusan nőtt, szájról szájra terjedt a jó híre. A gyár sokáig bedolgozóüzemekkel dolgozott, de látták, hogy nem ez a legjobb út. Így a két mai gyárnál az egyikben a szerkezetgyártás folyik, innen a szerkezetkész vázelemek kerülnek át a másik gyáregységbe, ahol a festés, összeszerelés, végszerelés, alkatrészraktár stb. található. Pár éve készült el az új gyár, folyamatban van az irodai kapacitás bővítése is.
– Hányan dolgoznak a cégnél?
– A fix állomány körülbelül 250 fő körül van, kampányidőszakban akár 320an is dolgoznak.
– Mi a Köckerling erőssége? Sok erőteljes versenytárs van ezen a piacon, mik azok a pluszok, amiben önök mellé állíthatják a vásárlókat?
– Mielőtt a termékeinkről beszélnék, talán az fontos említeni, hogy a Köckerlingnél igen rövid és kellően gyors a döntéshozatal ügymenete. Ez annak köszönhető, hogy például minden területi képviselő kollégám közvetlenül az értékesítési vezetővel tartja a kapcsolatot. De a rövid „ügyintézési utakat” mindenhol megtartjuk, ahol lehetséges.
Az elején a minőségünk gyors megismertetése miatt a féligfüggesztett és vontatott, nagyobb gépekre koncentráltunk itt, Magyarországon, ez még ma is dominál. A 9 méteres Vector szántóföldi nehézkultivátor a legszélesebb a piacon, szinte egyedülálló termék, főleg, ha az igénybevételt is szem előtt tartjuk. Mivel a KITE Zrt. nemcsak számos nagy gazdaságot, hanem számtalan közepes és kisebb területekkel rendelkező partnert ismer, és jó kapcsolatot ápol velük, nagyot nőtt a Köckerling ismeretsége is. A növekvő népszerűségnek is köszönhető, hogy folyamatosan nő a hárompont-függesztésű gépeink darabszáma is. Három pontos vagy félig függesztett kivitelnél mindig fontos, hogy a gazdaságos üzemeltetéshez a megfelelő munkagép-erőgép párosítás meglegyen. Ekkor lesz megfelelő a területteljesítmény és a fogyasztás.
A „precíziós” pályázatban sok Vector kelt el a helyspecifikusan működő, ISOBUS-vezérlésű EasyShift Control mélységállítással. Az „okos” grubberunk ezzel az opcióval térkép alapján, önállóan beállítja az élőírt művelési mélységet, cm-pontosan.
Slágerterméknek mai napig az Allrounder Profiline gépcsalád nevezhető, az Allrounder Classic pedig a hárompont-függesztéses verzió, ami már közepes és kisebb gazdaságokban is jó lehet. Az Allrounder Classicot idénre teljesen átdolgoztuk, hidraulikus munkamélység-állítás, új vázszerkezet jellemzi, akár henger nélküli változatban is kapható. Ez az úgynevezett Bio-Allrounder. A glifozátos tarlókezelés helyett a mechanikus gyomirtás – kapás elemekkel – ad jó megoldást. Ilyenkor nem szerencsés az utolsó szekciónál a henger jelenléte, mert a kivágott gyomokat nem szabad a talajba visszanyomni, ugyanis visszanőhetnek. Ugyanerre a témakörre a másik fiatal fejlesztésünk az – akár 9 m munkaszélességű – Allrounder Flatline mint félig függesztett gép céloz. Alapvetően Dupla-STS-hengerrel van felszerelve, de itt is létezik az opció, hogy henger nélkül dolgozzon a gép.
Eredetileg a késes művelőelem specialistájaként ismertek cégünket, de már közel 10 éve a rövidtárcsáink szakítottak egyre nagyobbat a piacból. Mivel mi nem voltunk az elsők közt ezen a pályán, volt lehetőségünk mások kezdeti hibákból tanulva, jó megoldásokat kínálni a gazdáknak. Szerintem nem véletlenül nőtt nagyot a tárcsás borona eladása sem, gondolok itt a Rebell Profi line, Rebell Classic és Rebell Classic-T modellekre.
A KITE ZRT. FELKÉSZÜLT A SZEZONRA
– A vetőgépek terén milyen a pozíciójuk?
– Ez egy nagyon nehéz terep mindenkinek, mert a vetési munkafolyamatból kiindulva a legszűkebb határidővel dolgozó termékről beszélünk. Ha a magyarországi partnerünkre tekintünk, akkor szerencsés, hogy a John Deere-nek van szemenkénti vetőgépe, amely nekünk nincs, a gabonavetőgépekkel viszont jól állunk – a KITE így pont jól tudja vinni mind a két vonalat. Mi még nem három számjegyű darabszámmal büszkélkedünk a piacon, de nagyon jók a gépeink, talajművelő-eszközeink minőségének megfelelően. Az Ultima szinte egy egyedülálló gép: a speciális késes vetőelemei miatt ennél mélységben van vezetve minden vetőcsoroszlya. Az egyedi mélységtartás így biztosított, ez fontos tulajdonsága a gépnek. Továbbá a késes vetőelem a legjobb megoldás, ha mulcsvetésben vagy direktvetésben a magot a talajba, és nem egy szalmaágyba szeretnénk elhelyezni. Új fejlesztésünk is zajlik ezen a területen, de az egyelőre még nem publikus. Azt már megszoktunk, hogy ha eladunk egy gépet, akkor a következő időszakban a szomszédok is megjelennek érdeklődőként – a jó referencia generálja a következő eladásokat. De az Ultima esetén kiugróan magas az újból Ultimát választó gazdák száma. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy a másik vetőgépünk, a Vitu legtöbbször még az első munkaciklusában tart. A Vitu a talán már klasszikus felépítésűnek mondható, magágykészítő tárcsás vetőgépünk, mely az évi darabszámban már megelőzi az Ultimát, és hamarosan az összesítettben is átveszi a vezetést.
– Ebben a gyártási helyzetben, ami ma a világban van, mekkora készlettel indult idén a KITE Zrt.?
– Elég komoly készlettel kezdett neki a nádudvari cég az évnek, de ez kellett is, mert 2022-ben is csúcsévünk lesz, amennyire látszik. Amióta elkezdtem ezt a munkát, persze nem sok év volt, ahol stagnáltunk volna…
– Nem egyszerű most a gyárak helyzete, akár alapanyag, akár a beszerzési ár, akár munkaerő, határidő tekintetében. A Köckerlingnél most ezen a téren mit lát?
– Hol is kezdjem? Például minden munkavállalóért meg kell küzdeni. A környéken rengeteg gyár van, a Ruhrvidék közelében és Európa ütőere, az A2-es autópálya mellett. Munkalehetőség is rengeteg van, egy jól képzett munkás válogathat a lehetőségek közül. Nincs messze a Claas gyár sem, de bútorgyárak, logisztikai központok, kiadók, nyomdák is vannak a Köckerling gyár közelében. Alapanyagok tekintetében a régióból igyekeznek gazdálkodni, de a Thyssenkrupp mint acélgyártó sem mindent Németországban állít elő, tehát nekünk sem teljesen egyszerű a helyzetünk. A kiesés mindenkit érint a piacon, ami most a háború és az ellátási láncok problémáinak következménye.
– Milyen szállítási határidőkkel tudnak dolgozni?
– Hát, idénre már nehezen lehet gépet kapni, de egyelőre nem évekről, hanem csak hónapokról beszélünk, ez szerintem nagyon jó.
– 12 éve dolgozik a Köckerlingnél. Mit szeret legjobban ebben a munkában?
– Folytonosságra törekszem, ahol csak lehet. Nagyon szeretem ezt a családi tulajdonú vállalkozást, a szellemet, ami a cégnél van. Mindenki mindenkivel beszél, egy hullámhosszon vagyunk, jó a viszony a kollégákkal. A mai napig megbecsüljük egymást, és ez nagyon tud motiválni. A háttér stabil és hazai, ez nekem is fontos. A hazait azért említem külön, mert nemcsak egy német cégről van szó, hanem a régi, otthoni régiómban található a Köckerling. Nemcsak egy nyelvet, hanem egy tájszólást is beszélünk! Emellett most is függünk az évszakoktól, van egy éves ritmus, tehát eleve változatos a napi feladat, sosem egysíkú, unalmas a tevékenység, amelyet folytatni kell. A 12 év elején szinte minden egyes tárgyalásban részt vettem. Most többet foglalkozom a szakmai háttértámogatással, de akár a fejlesztésben is volt már feladatom. Még mindig látom a szépségét ebben a munkában, örömmel tölt el, amikor közösen sikerül egy dolgot előrébb vinni!
Szerző Fodor Mihály
