A minap láttam egy felvételt, ahol az álló elszáradt kukoricát lezúzták, ugyanis egy cső sem lett rajta. Óriási kérdés, hogy azokban a régiókban, ahol nyáron nagyon kevés a csapadék, meddig lehet még kukoricát termelni? Komoly kihívás a termelőknek, hogy a korábban jövedelmezően termeszthető növényeket kivegyék a vetésforgóból. Mégis, minél előbb nyit valaki új, alternatív kultúrák felé és megtanulja azok termesztését, annál fenntarthatóbb és gazdaságosabb lesz a rendszere.
A KUKORICA TERMESZTÉSÉNEK KIHÍVÁSAI
A kukorica túlsúlyba kerül olyan régiókba, ahol biztonságosabban lehet termeszteni, azonban itt is fontos a talajnedvesség minél jobb megőrzése. A nagyon intenzív talajmunka csökkentése, és a takarónövények bevezetése lesz egyfajta megoldás. Azon termelők, akik öntözni tudnak kiváltságos helyzetben vannak, csak arra kell odafigyelni, hogy a „korlátlanul” sok víz milyen károkat tud okozni! Ezenfelül a biztonságos vízzel való ellátottság kicsit se vesse vissza a termelőket az észszerű talajműveléstől!
A következő lépés a tápanyag-kijuttatása ill. a vetés (1. kép). Az alapműtrágyát sokféleképpen lehet kijuttatni, a leghatékonyabb, ha a talajművelő eszköz kapái mögött tesszük ezt, ugyanis így a gyökér könnyebben át fogja szőni a talajt, és a depóba lehelyezett foszfor hatására mélyebbre gyökerezik.
A mezőgazdaság számára kihívást jelentő száraz tavaszokban a Horsch vetőgépek megbízható kelést és precíz vetést biztosítanak.
A TALAJNEDVESSÉG MEGŐRZÉSE
A talajnedvesség megtartása tudomány. A takarónövények vetési idejének majd a terminálás idejét meghatározni úgy, hogy a nedvesség is pozitív szaldós legyen, nem egyszerű. Minél messzebb vagyunk a régi hagyományos forgatásos technológiától, annál több odafigyelést és tanulást igényel a növénytermesztés! Általában a takarónövényes táblák tavasszal tovább nedvesek és hűvösebbek. Ez azt is jelenti, hogy a vetési időpont kiválasztása nem igazodik a szomszédhoz! Egy esetleg túl korán, nedves talajba benyomott mag és megtiport magárok után nagyon nehezen fog kelni a növény, és a fejlődése is nehézkes lesz. Néhány napot várjunk, és azután, hogy a felszín megszáradt, jöhet a vetés. Így a talajban továbbra is van nedvesség, de a vetőmag körül kisebb az esély, hogy káros tömörödést okozunk (2. kép).
A klíma felmelegedésével tavasszal is általában korábban melegszik a talaj, így a néhány nap, esetleg egy héttel későbbi vetés nem lesz hátrányos. Lehet, hogy még előnyére is válik a növényeknek, ugyanis az idén is láthattuk, hogy jönnek a késői lehűlések, és a korán elvetett állományokat viszont sok helyen megcsípte a fagy.
A SZEMENKÉNTI VETÉS JELENTŐSÉGE
A szemenkénti vetés előtt általában nagyon sok energiát fektetünk a magágykészítésre azért, hogy a kivetett magok mind tökéletesen csírázzanak és fejlődjenek. A vetésnél nagyon sok minden elcsúszhat, aminek következtében egyenlőtlen a kelés, és azt minden termelő tudja, hogy minél több idő telik el az első és utolsó kikelt növény között, az terméskieséssel jár.
V ÉS X RENDSZER – VÁKUUM ÉS NYOMOTT LEVEGŐ
A Horsch az utóbbi időben nagyon nagy hangsúlyt fektetett a Maestro szemenkénti vetőgép fejlesztésére, és ezeket a témákat részletesen kidolgozták, így a termelők kezébe egy igen sokoldalú és megbízható társ került.
A Maestroval két sínpáron utazunk. Az egyik a „V” a másik az „X”, ugyanis továbbra is létezik a vákuumos rendszer, amely mellé kifejlesztették a nyomott levegős rendszert is. Első ránézésre nem látszik a különbség, mivel csak az adagolóban a kétféle levegőrendszernek megfelelően van különbség. Az összes többi egyforma, még a vetőtárcsák és a lesodrók is. A Horschnál már megszokott, hogy először a nagy munkaszélességű gépek készülnek el és utána a kisebbek. Így volt ez a Maestro esetében is (4. kép).
A 12-24-36 soros gépek után jöttek a 8 és 6 sorosok különböző változatai. A méreteknek megfelelően a műtrágya- és vetőmagtartályok méretei is változtak, ugyanis a vetés mellett igen fontos a logisztika is. Minél kevesebb az állásidő, annál több jut a tényleges munkára, a vetésre.
CSOROSZLYANYOMÁS: HIDRAULIKA ÉS AUTOFORCE RENDSZER
A vetőkocsin majdnem mindenütt hidraulikus a csoroszlyanyomás állítása. Ez alól kivétel a Maestro DV, ahol opciós tétel a mechanikus (rugós) állítás. A hidraulikus állításnak óriási előnye, hogy a gépkezelő nagyon egyszerűen és gyorsan tud csoroszlyanyomást állítani, így precízebb a vetés. Nemcsak a parcellák között, hanem a parcellán belül is. Ha változik a körülmény, mindig tudunk állítani. Ez a rendszer azonban még mindig a kezelőre hagyatkozik. A hidraulika előnye még, hogy automatizálni is lehet. Ekkor már a vetőgép méri a talaj ellenállást, és a változásokra reagálva saját maga állítja be a nyomást. Ez az AutoForce (AF) rendszer, amely a nagyon extrém, váltakozó körülmények között még meg is tudja emelni a kocsit, pl. amikor nagyon laza foltba kerül. A vontatott vetőgépeknél mindenütt találunk egy műtrágya-kocsit, aminek a súlyát használjuk az akár 350 kg-os csoroszlyanyomás eléréséhez is. A hárompont-függesztésű Maestroknál, ahol van erőátviteli rendszer, ott a traktor súlyának az áthelyezésével érjük el a nagy csoroszlyanyomást (3. kép).
Amikor megvan a súly a nyomáshoz, akkor nagyon oda kell figyelni, hogy nehogy túl sokat használjunk, ezért is jó az automata rendszer, az AF. Ezenfelül a mélységtartó kerekekből is lehet olyat választani – a RID kerék – amelyiknek a vetőtárcsa mellett kisebb az átmérője, így a vetőbarázda falának az összenyomása is később következik be, így könnyebb és biztonságosabb a magárok bezárása, ezzel is biztosítjuk a még jobb magbeágyazást és az egyenletes kelést. A magfogó kerekek kulcsszerepet játszanak a pontos tőtávolság és a mag megfelelő beágyazása szempontjából. A különbség a két rendszer között, hogy amíg a vákuumos tud magfogó kerék nélkül is dolgozni, addig a nyomottlevegősből nem lehet kiszerelni, mert nem lenne, ami megállítsa a magot és az szanaszét pattogna. Az apró magok vetéséhez a vetőbarázdát pluszban egy ékkel lehet formálni. A sekély vetésnél igen fontos, hogy a vetőbarázda aljába ne kerüljön száraz föld, hogy az apró magoknak minél jobb legyen a csírázása. Emellett az aprómagvetéshez a magfogó kereket rugó-előfeszítéssel is lehet szerelni, ekkor követi le sekélyen a legjobban a vetőbarázda alját (6. kép).
A LEZÁRÓELEMEK ÉS A KELÉS BIZTONSÁGA
A magárok lezárása az egyik legkritikusabb munkafolyamat. Mekkora nyomással és hogyan zárjuk össze, hogy összezárva is maradjon, de a magok ki is tudjanak kelni. Száraz körülmények között, relatíve egyszerű ezt megoldani. A nehézség akkor jön, amikor a talaj egyre kötöttebb és egyre nedvesebb vagy ez a kettő esetleg egyszerre áll fenn. Ennek a megoldására különböző lezáróelemeket fejlesztettek, és ezek szögét még állítani is lehet. A tüskés és ujjas lezárók mellett az öntvény sima, illetve bütykös felületű között lehet választani (5. kép). Hogy melyik a legjobb, azt mindig a helyi adottságok döntik el. Mindenkinek van már tapasztalata korábbi évekből, hogy milyen időjárás mellett a meglévő lezárókerekekkel mennyire boldogult, és ennek megfelelően lehet egyik vagy másik kerék mellett dönteni.
A kisebb hárompontos vetőgépeknél megjelent két új verzió, az egyik a TX/TV teljesen teleszkópos vázú, 6- vagy 7-soros. 6 sor: 75 cm; a 7 sor 37,5–50 cm kötésű; 75 cm-nél már 6. A Maestro AX csak a két szélső kocsi teleszkópos. Ennek az az előnye, hogy a közúton még el tudunk közlekedni, de jóval barátságosabb az ára. Ezen vetőgépeken a műtrágya-tartály a vázon helyezkedik el, míg a mikrogranulátum kijuttatásához soronként 18 literes tartályok állnak rendelkezésre. Azon termelők, akik rendelkeznek fronttartállyal vagy terveznek ilyenbe beruházni, ott a műtrágya-tartály helyett egy elosztótornyot lehet szerelni a vetőgépre és a műtrágyát pl. egy Partner FT tartályból kiadagolni.
TÁPANYAG-KIJUTTATÁS: SZILÁRD ÉS FOLYÉKONY MEGOLDÁSOK
A műtrágya-csoroszlya lehet duplatárcsás közvetlenül a vetőkocsira szerelve vagy egy tárcsás külön mélységállító kerékkel. A makroműtrágya a vetőbarázda mellé kerül és igény szerint lehet állítani a mélységét. A mikro a vetőbarázdába vagy a felszínre, attól függően, hogy tápanyag vagy pl. csiga étek.
A központi mikrogranulátummal szerelt vetőgépeknél kéttartályos is lehet a mikro, így kétféle anyagot tudunk egyszerre kijuttatni, ezenfelül a mikrotartályból makroműtrágya is adagolható. Ezzel a lehetőséggel, a termelők költséget tudnak csökkenteni, mert a makroműtrágyából 10–30 kg-ot a vetőbarázdába juttatva segít a fiatalkori növekedésben.
Azon termelők részére, akik a tápanyagot folyékony állapotban tudják vagy szeretnék kijuttatni, a Maestro már 12-soros változatától nagy, 4000 literes, folyékonyműtrágya-tartállyal szerelhetők.
A Horsch Maestro egy olyan vetőgép termékcsalád, amely az egyik legnagyobb portfólióval rendelkezik. Amiből lehet választani: mennyi és milyen a vetőkocsik száma, a műtrágya-tartály mérete, illetve a műtrágya fajtája (folyékony vagy szilárd), függesztett vagy vontatott, a vetőegységek cseréje (szemenkénti – gabonavetősín), és még számos lehetőség. Az őszi előrendelési lehetőségek elindultak. Aki precíz, megbízható, strapabíró szemenkénti vetőgépben gondolkodik, jó helyen jár, a Maestroban nincs csalódás!
A vetés technikán és technológián kívül lenne még dolgunk a környezetünkkel is, így jó lenne, ha minden termelőnek maradna ideje arra is, hogy minden parcellája mellé minden évben egy csemetét ültessen!
Szász Zoltán +36-30/743-0302
Fotók: Horsch
GÉPmax Tudástár
Csoroszlyanyomás – a vetőgépek azon állítható nyomóereje, amellyel a csoroszlya a talajba hatol. A megfelelő csoroszlyanyomás biztosítja a vetőmag pontos mélységbe helyezését, az egyenletes kelést és a magárok stabil zárását. Hidraulikus vagy automata rendszerekkel finomhangolható, így alkalmazkodik a változó talajviszonyokhoz és csökkenti a kelési kockázatokat.
