Egy orosz kombájn sikere a hidegháború idején

Nem igazán tett szert itthon nagy népszerűségre a Rostselmash DON-1500 kombájn 25-30 éve. Annak idején vajon milyen sikereket érhetett el egy olyan kontinensen, ahol az orosz gépekkel szemben nem volt akkora előítélet, mint itthon?

Még a hetvenes évek végén kezdődött el egy nagyobb teljesítményű kombájn fejlesztése a Szovjetunióban, de a NIVA-1500 elég félresikerült első próbálkozás volt. Később a Szovjet Traktor és Kombájnfejlesztési Iroda újragondolta a konstrukciót. 1981-ben mutatta be a Rosztovi kombájngyár  a DON-1500-as első prototípusát, majd újabb módosított nullszériás példányok megjelenése és próbája kísérte a fejlesztési projektet. 1984-ben mutatták be a moszkvai Szelhoztechnika kiállításon a sorozatgyártásra érett konstrukciót. Nem volt titok, hogy az orosz mérnökök amerikai építési elveket követve tervezték aszimmetrikus elrendezésűre a hagyományos tangenciális cséplőrendszerű, 5 szalmarázóládás kombájnt. Ezért került balra a vezetőfülke, jobbra mellé a motor, mögéjük pedig a magtartály. A széles nyomtáv, a rövid tengelytáv, a nagy méretű kerekek, a magas teherbírású járószerkezet és hátsó tengely szintén az amerikai gyártmányú kombájnokra volt jellemző akkoriban. Miután a KGST államaiban és saját hazájában a legkülönbözőbb növényféleségekben túlesett a tesztvizsgálatokon – amelyeken alapvetően kedvező eredményeket produkált –, elvégezték a szükséges konstrukciós módosításokat, és nekiindultak piacot hódítani. Az amerikai kontinens északi részét, Kanadát vették célba elsőként.

A kanadai gazdák kedvelték egyszerű konstrukcióját és a jól terhelhető SZMD-31A típusú dízelmotorját

Ahhoz, hogy elindíthassák a piaci bevezetést, a marketingkampányt és a forgalmazást, először nemzetközileg is akkreditált helyi intézet tesztvizsgálatára volt szükség. A szériagyártás beindítása után 1 évvel, 1987-ben született meg a gyár vezetőségének döntése, kiszállítanak Kanadába 2 darab DON-1500 kombájnt, az egyiket a minősítő vizsgálat elvégzésére, a másikat marketing, demo és piackutatási célokra. Erre a feladatra a gyár szakemberei gondosan előkészítettek két példányt, melyek közül az 1002-dik gyártási sorszámú volt a leendő tesztalany. Az egyeztetéseket követően 1987 szeptemberének első napjaiban „szállt hajóra” a két DON-1500, amelyek a Rosztovi kikötőből egészen Montréal kikötőjéig kb. 5500 km-t utaztak. Itt kirakodták őket, megtörtént a készre szerelés, majd mindegyik kombájnt nyerges vontatóhoz kapcsolt traileres járműszerelvényekkel Nyugat-Kanadába, Saskatchewan tartományba, Reginába szállították.

Az első prototípus 1981-ben még messze nem úgy nézett ki, mint a szériagyártott változat

AZ ELSŐ ÉS EGYEDÜLI KANADAI RENDŐR, AKI SZOVJET KOMBÁJNT VEZETETT

Itt a „Belarus Equipment of Canada” gépforgalmazó szakemberei előkészítették az egyik gépet a tesztre, és tovább indult a tesztet végző „Prairie Agricultural Machinery Institute (PAMI)” székhelyére, 300 km-re északra, Humboldt városba. Körülbelül félúton, Raymore városánál járt a kamionszerelvény a szovjet kombájnnal, amikor a város rendőrségének országúti járőre szirénával, fényjelzéssel felszólította a járművezetőt a félreállásra. A kamionsofőr rémülten tekintett a járőrre, de gyorsan megnyugtatta a rendőrtiszt, hogy nincs probléma, nem azért állította meg a járművet, hanem arra kíváncsi, amit szállít. Az apja farmer, és szabad idejében az édesapja gépével ő is szokott dolgozni, ezért érdekli a technika. Mivel ilyen betakarítógépet még nem látott, ezért állította meg, hogy érdeklődjön, milyen márkájú ez a gép, és honnan származik. A kamionos felvilágosította a Biztos urat, hogy ez a gép a nagy Szovjetunióból érkezett, és éppen tesztvizsgálatra tart vele a PAMI-ba. Ennek hallatán a rendőr megkérte a kamionost, hogy lehajthassanak a trailerről a géppel, vezethesse a kombájnt néhány méteren az úton. Miután 50-100 métert vezette a járőr a gépet, elégedetten beszélt a DON-ról, és örömének is hangot adott, hogy ő az első és egyedüli kanadai rendőr, aki szovjet kombájnt vezethetett.

A sorozatgyártásra kész verzió első premierje a moszkvai Szelhoztechnika mezőgazdasági gépkiállításon, 1984-ben

ELISMERŐ PAMI JELENTÉS A SZOVJET KOMBÁJNRÓL

Megérkezett a kombájn az intézetbe, ahol Les G. Hill tesztprojektvezető koordinálásával megismerkedtek a betakarítógéppel, és előkészítették a vizsgálatra, felszerelték a szükséges érzékelőkkel. A DON-1500 a teszt alatt 106 órát dolgozott, összesen 333,8 hektár területről takarított be terményt, amiből 151,7 ha búza, 60,7 ha árpa, 28,3 ha repce és 93,1 hektár len volt. A vizsgálat végeztével meglepő eredményt ért el a DON-1500. Árpában 35%-kal, búzában fajtától függően 15-25%-kal magasabb betakarítási tömegteljesítményt ért el, mint a jelentésben „Reference II combine”-nek titkolt, konkurens amerikai konstrukció. A kombájn szerkezeti egységeiről is sok pozitív benyomást tartalmaz a jelentés. A rendfelszedő adaptert és a gabonavágóasztalt, illetve a ferdefelhordót is magasan túlterhelhetőnek ítélték, a kőfogó jó kővédelmet nyújtott. A cséplő és magleválasztó rendszert jónak minősítették, de hasonlóan jó minősítést kapott a tisztító rendszer is.

Főegység-elrendezésben követték az amerikai kombájnok stílusát

Elégedettek voltak a szemtöréssel és elhullási vesztességgel is, szintén jónak ítélték a magtartály kapacitását, illetve az ürítési rendszer teljesítményét, amely 150 másodperc alatt ürítette ki a tartályból a gabonát. Külön kiemelték a magtartály vibrációs rendszerét, amely magasabb nedvességtartalmú termények betakarítása esetén előnyös. Sokakat érdekelhet, hogy a vizsgálat milyen véleménnyel volt az ergonómiáról: „A fülke csendes és viszonylag pormentes. A légkondicionáló megfelelő hűtést biztosított, és rendelkezésre áll fűtőbe rendezés is. Az ülés és a kormányoszlop ugyan állítható, de egyes gépkezelők számára nem biztosít kényelmes üzemeltetési testhelyzetet.” Az ellenőrző műszerek és egységek működését szintén jónak ítélték, annyi kifogás volt, hogy bizonyos helyzetekben a betűző napfény miatt nem lehetett a digitális kijelzőt látni. Kezelőbarátnak, könnyűnek ítélték a betakarítógép beállítását és karbantartását. Az átlagos üzemanyag-fogyasztását 20 l/h-ban állapították meg, míg konkurens amerikai kombájn 25-34 l/h-s étvágyú volt. Az üzembiztonság is megfelelő volt, jelentősebb, betakarítást is hátráltató meghibásodást nem tapasztaltak. A teljes jelentés a mai napig elérhető PDF formátumban az intézet honlapján 576-os sorszámmal, angol nyelven. A teszt eredményei alapján a PAMI kedvező alternatívaként javasolta forgalmazásra Kanadában a szovjet betakarítógépet, mivel teljesítményben felülmúlta a hasonló cséplőszélességű szalmarázó ládás amerikai konstrukciókat, viszont beszerzési árban 30%-kal kisebb beruházást igényelt.

Az amerikai verziók nem viselték a gyár márkanevét (Rostselmash), és magyar gyártású Oros 6011 SA kukoricacső-törő adapterrel szállította a forgalmazó

ÉSZAK-AMERIKAI FARMEREK A SZOVJET TECHNIKÁRÓL

Közben a demo példány is bemutatózott, sok kanadai gazda kipróbálta és összehasonlította egy táblában az amerikai kombájnjával. 1988tól kezdve, évente 25-50 darab DON1500 kombájn állt munkába a kanadai farmerek gazdaságaiban. Belarus márkanév alatt került forgalomba a kombájn, mivel minden szovjet mezőgazdasági gép Kanadában, a forgalmazóhoz kapcsolódó márkanevet viselte. Az USA-ban történő bemutatkozás és piaci bevezetés kapcsán, 1991ben a Farm Show szaklap interjút készített több olyan kanadai gazdával, akik ekkor már 3 éve használták a DON-1500 kombájnt. Kíváncsiak voltak, milyenek az eddigi tapasztalataik a szovjet technikával kapcsolatban. Lássuk, milyen véleménnyel voltak az észak-amerikai farmerek a szovjet technikáról.

Edmund Demas (Alida, Saskatchewan tartomány): „Eleinte elég sok bajom volt, főleg a gyárban nem meghúzott alkatrészek és néhány rossz hegesztés miatt, de miután ezt orvosoltuk, feleannyi költséggel üzemeltetjük, mint egy konkurens USA-beli gépet. Szinte lehetetlen túlterhelni, még nagy nedvességtartalmú termény esetén sem volt eltömődés. A gép könnyen beállítható, és 15 funkciós monitorral rendelkezik. A 220 lóerős szovjet motort akárhogy terheljük, akkor sem zuhan meg a fordulatszáma. A légkondicionáló a legjobb, amit valaha lát tam, 1000 hektár betakarítása után sem tisztítottuk ki a radiátorát, illetve a légszűrőjét, de a hatásfoka ennek ellenére sem csökkent. A szalmaszecskázó kiváló, 7-10 cm hosszúságú szalmát hagy maga után. Egyedülálló terepjáró képessége van a széles nyomtávnak, a rövid tengelytávnak és a hatalmas, rizses stílusú abroncsoknak köszönhetően. Gond nélkül átkeltünk vele a legnagyobb vízállásokon. Kipróbáltam egy azonos teljesítményű Massey Fergusonnal szemben ugyanazon a területen, és 3,2 km/h-val gyorsabban tudtam haladni, jobb munkát végezve” – mondta Edmund Demas az akkori újságírók kérdésére.

A kombájn szerkezeti metszete és működési elve

Eugene Palichuk (Smoky Lake, Alberta tartomány): „Nekem 1978 óta vannak MTZ traktorjaim, megszoktam az orosz technikát. Az ár/érték aránya ennek a kombájnnak a legjobb a piacon ($109,890.00, 1987-ben). Korábban két New Holland TR 70-es kombájnt használtam, de a DON-1500 kétszeresét teljesíti egy TR70-es kapacitásának. Jó a szemtisztaság, de nem dolgozik annyira tisztán, mint a TR70. A kényelem rendben van. Felszerelték egy vágószerkezet-irányváltóval, de nem használtam, mert soha nem tömődött el, akárhogy terheltem. 2 000 hektárt vágott eddig, de még semmilyen alkatrész nem szorult cserére. A kezelőszervek kényelmén annyit javítanék, hogy sok a kézi kapcsolást igénylő funkció, ezt csökkenteném…” – mondta el a kombájnról Eugene.

Szériában készülnek a DON-1500-asok a rosztovi gyárcsarnokban

Joe Homenuk (Hudson Bay, Saskatchewan tartomány): „Két éve vásároltam az 1988-as gyártású Don 1500-as kombájnt, és sokkal jobb volt, mint amire valaha számítottam. Szeretnék még egyet. A vásárlás egyik oka az volt, hogy szalmát szerettünk volna bálázni, de az axiál rotoros Case IH Axial Flow kombájnunk túlságosan összezúzta. Ez a kombájn pontosan megfelelő, és eltömődés nélkül is könynyedén kezeli a nagy szalmatermést. Kapacitása hasonló a rotoros Case IH AF 1680-hoz, viszont a régi John Deere 7720-nál sokkal nagyobb a betakarítási teljesítménye, és nagyságrendekkel jobb munkát végez” – mondta el a kombájnról Joe. „Kényelmes a kabin, bár nem akkora, mint a Case IH kombájnon. Az egyik legnagyobb erénye a motorja. Ez a szovjet igénytelen motor csak 220 lóerős, de úgy érződik, mintha 275 LE lenne” – mondta Joe a DON-1500-ról.

A műszerezettséggel és az ergonómiával elégedettek voltak a kanadai gazdák, bár utóbbinál mindenki hozzátette, hogy lehetne még fokozni

Jim Strath (Souris, Manitoba tartomány): „Az alacsony ár miatt vettük meg az 1988-as gyártású Don 1500-at, mivel 30-40%-kal olcsóbb, mint egy hasonló Deere vagy Case lH, viszont a teljesítménye kiemelkedő. Nagy átmérőjű, extra széles cséplődobbal rendelkezik. A motorjának névleges teljesítménye 220 LE, de úgy tűnik, mintha 300 LE lenne. Az egész gép tankként van felépítve, nem a dizájn volt fókuszban, ez egy erős anyagokból épített, nehéz, strapabíró szerkezet. Az oroszok még nem találták ki a tervezett elavulást. Tetszik a hidraulikus hajtás, és mindent teljesen felügyelhető a fülkéből, ami meglehetősen csendes. Kellett egy kis idő, mire hozzászoktam a lassú sebességű kormányzáshoz, de érthető, mert nagy hátsó kerekekkel rendelkezik, és nem fordulnak olyan könnyen, mint más modelleknél. Az üzemanyag-takarékosság jó, tavaly rekordtermés volt nálunk, sok szalmával és megelégedett óránként 22 liter gázolajjal. Remek munkát végez, 2/3 áron.”

A módosított DON-1500B már nem került tengerentúli exportra

Paul Podworny (Poplarfi eld, Manitoba tartomány): „Ez nem olyan jó, mint egy amerikai kombájn, de nem is rossz”– mondja Paul, aki egy demo gépet vett, a John Deere Titan kombájn árának feléért. „Általában elégedett vagyok. Különösen tetszik a 220 LE-s, 6 hengeres, orosz dízelmotor. Három MF 510-es kombájn munkáját végzi el egyedül. Kicsit lassú a kormányzás, egy ideig eltart megszokni. A napi karbantartás egyszerű, kevés a kenési hely, és minden könynyen elérhető. Az üzemanyag-fogyasztása kukoricában kb. 34 liter óránként. A szervizelés és az alkatrészek nem jelentenek problémát, ha nincs itt a szükséges alkatrész, akkor 48 órán belül biztosítják az Oroszországból történő szállítást” – mondta el a gépről és a háttérszolgáltatásról tapasztalatait Paul.

John Thorne (Wilcox, Saskatchewan tartomány): „Első orosz kombájnomat 1978-ban vettem. Eddig a Don-1500 három szezont dolgozott, és nagyon jól működött, bár a szemtisztaság lehetne jobb. Képes lépést tartani a piac bármely más nagy kombájnjával. Ahogy értesültem, a DON-1500A-ban már javítottak a tisztítás hatásfokán. Emellett volt egy kis motorszivárgásom, de a szerviz kijavította. A sebességszabályozás nagyon érzékeny, gyorsan elindul és leáll. Amerikai gyártású görgősláncokat tettem fel, az oroszok nem voltak olyan nagyok, az amerikaiak pedig körülbelül ugyanannyiba kerültek” – mondta el benyomásait John Thorne.

Az elégedett gazdák újabb eladásokat hoztak, és a konkurens kombájnok nagyon erős versenye ellenére, 1995-ig összesen 300 darab DON-1500 kombájn talált gazdára Kanadában. A módosított DON-1500B már nem került tengerentúli exportra, mivel addigra megszűnt a szovjet állami kereskedelmi vállalat (Traktoroexport).

Forrás: Rostselmash Report No2 (5) 2008, Farm Show 1991/1 szám, PAMI Evaluation Report
Fotók: Rostselmash és Traktoroexport

Szerző: Farkas Imre