A burgonyatermesztés az elmúlt években Németországban és Európában egyaránt bővült a feldolgozóipar növekvő kereslete, valamint a termelők számára kielégítő jövedelmezőség miatt. Ebből a burgonyatechnikai gépeket gyártó vállalatok is profitáltak, és ennek megfelelően bővítették kapacitásaikat.
BURGONYAÜLTETÉS
Az egyes gazdaságok burgonyatermesztési területének mérsékelt növelése legegyszerűbben az ültetési munkák időtartamának enyhe meghosszabbításával kompenzálható. Az elmúlt évek változékony tavaszi időjárása azonban megmutatta, hogy az üzemgazdaságilag indokolt kihasználtságnövelés növénytermesztési határokba ütközik, ha még május végén vagy június elején is ültetni kell.
Ennek hátterében sok gazdaság az új gép beszerzésekor a függesztett gépről a vontatott kivitelre való átállást választja, amely a nagyobb vetőgumó-tartály mellett lehetővé teszi a különböző műveletek – például a magágykészítés, az alátrágyázás és a végső bakhátkialakítás – egyszerűbb kombinálását. A 0,75 m-es sortávolság mellett a négysoros ültetőgépek dominálnak, mivel jelentősebb átalakítás nélkül is közúton közlekedhetők. A hat- vagy nyolcsoros gépekre való átállást többnyire felhajtható külső ültetőegységekkel oldják meg, amelyeket központi tartályból, vezérelt adagolószalagok látnak el. Elkülönített bakhátas termesztésben ez a kialakítás még nem áll rendelkezésre, így a 0,90 m-es alapsortávolság miatt itt a kétsoros megoldások jellemzőek.
Továbbra is fontos fejlesztési kérdés a „megfelelő” bakhátforma kialakítása, mind az ültetéssel egy menetben, mind az azt követő bakhátképzés vagy talajmarás során. A gazdálkodói igények széles skálájára – a tömör és simára húzott formától a laza és porózus szerkezetig, illetve a piramis alakútól a domborúig vagy széles koronájú bakhátig – a gyártók ma már számos fix vagy forgó bakhátformáló elemet kínálnak. Ezek vagy teljes egységként cserélhetők, vagy állítható elemekkel széles tartományban egyedileg beállíthatók.
ÁLLOMÁNYÁPOLÁS
A korábban meghatározó hatóanyag, a metribuzin uniós engedélyének meghosszabbítása elmaradt, ezért a vegyszeres gyomszabályozás – különösen a kelés utáni időszakban – jelentősen bonyolultabbá vált. A mechanikus ápolás ugyanakkor ebben az időszakban fokozott gyökér-, gumóképző inda- és sérülésveszéllyel jár, ami kedvezőtlenül hathat a növény fejlődésére. Emellett a bakhátas termesztés sajátosságai is kihívást jelentenek, mivel a művelőeszközöknek jól kell alkalmazkodniuk a különböző bakhátformákhoz, hogy a kívánt szerkezet és forma megmaradjon, miközben a növények károsodása minimális marad.
Ez is magyarázhatja, hogy a mechanikus burgonyaápolás fejlesztési üteme jelenleg elmarad más soros kultúrák – például a cukorrépa vagy a zöldségfélék – mögött. További nehézséget jelent, hogy az ültetési technológiától függően a tőtávolságok gyakran változóbbak, ami megnehezíti a szelektív mechanikai gyomirtást. Bár az RTK-jel alkalmazása az ültetés során alapvetően megkönnyíti a nagyobb munkaszélességű ápológépek használatát, az egyedileg vezetett munkaszervek továbbra is indokoltak az oldalirányú és magassági eltérések követésére.
Ezzel összefüggésben a termesztéstechnológiai tényezők – például a jó csírázóképességű vetőgumó, a nem túl nagy sortávolság és a gyors lombfejlődésű fajták – szintén hozzájárulhatnak a gyomelnyomáshoz. A záródásig fejlődő gyomok különösen erős konkurenciát jelentenek, és meghatározzák a későbbi gyomnyomást. A betakarítás előtti fizikai lombtalanítás csökkentheti ugyan a gyomok mennyiségét, de az újrafertőződés kevésbé gátolt, mint vegyszeres lombtalanítás esetén. Ezért a gyakorlatban egyre inkább kombinált megoldásokat alkalmaznak.
BETAKARÍTÁS
A termőterület növekedésével a betakarítás időnyomása is fokozódik. Egyrészt az időjárás sok évben szűkíti a betakarítási időablakot, másrészt a gumók talajban töltött idejének növekedésével nő a minőségi kockázat a betegségek és kártevők miatt. Ennek hatására a kétsoros tartályos betakarítók piaci részesedése folyamatosan nő, és sok térségben már kiszorították az egysoros gépeket.
A további kapacitásnövelés azonban komoly szervezési kérdéseket vet fel. Egy második kétsoros betakarítógép beszerzése újabb személyzetet igényel, ami gyakran nehezen biztosítható, miközben a költségek is jelentősen emelkednek. Emellett a szállítási és tárolási rendszereket is fejleszteni kell a nagyobb teljesítmény kiszolgálásához. A négysoros önjáró betakarítók beszerzését egyelőre kevés gazdaság fontolja meg, mivel a területek talajminősége és kövessége, illetve rögössége gyakran túl változó. Ez a korlátozott tisztítási és válogatási lehetőségekkel együtt növelheti a szennyezőanyag-tartalmat, ami rontja a termény minőségét. Az elkülönített területek kedvezőbbek lennének, de a 0,90 m-es sortávolság miatt a négysoros gépek közúti szállítása Németországban túl széles.
A terület-előkészítés idő- és költségigényes, ezért a gazdaságok alternatív megoldásokat keresnek, például pneumatikus tisztítással ellátott kétsoros betakarítógépeket. A tisztítóegység elhelyezése miatt a sérülésveszély főként az anyagáram elején jelentkezik. Az optimális megoldás kiválasztásához figyelembe kell venni a szennyezettség mértékét, a fajták sérülékenységét és a kívánt teljesítményt. Kedvező körülmények között a hagyományos tisztítóegységek is szűk keresztmetszetté válhatnak, ezért egyre inkább gumilamellás és ferde hengerekkel működő rendszereket alkalmaznak. A modern kétsoros betakarítók fő tisztítóegysége gyakran cserélhető modulokat tartalmaz, amelyek gyorsan átalakíthatók.
BE- ÉS KITÁROLÁS
A betakarítás során jelentkező munkaerőhiányt a gazdaságok egyre inkább automatikus tisztító- és válogatóberendezésekkel próbálják ellensúlyozni. Az optikai, fizikai és pneumatikus rendszerek képesek a gumószerű szennyeződések eltávolítására, sőt a szoftver módosításával a sérült vagy rothadt gumók kiválogatására is. A különböző munkaszélességek révén a nagy áteresztőképességű rendszerek igényei is kielégíthetők.
Egyre nagyobb problémát jelent a terményben maradó burgonyaszár, amelyet a betakarítógép nem mindig választ le, és kézi válogatás hiányában a rendszerben marad. Ezek az elemek a berendezésekben felhalmozódva működési zavarokat okozhatnak. Eltávolításukra főként ferde gumilamellás szalagokat alkalmaznak, amelyek azonban a tisztítás intenzitásától függően növelhetik a gumók sérülésének kockázatát.
Míg a mosott burgonya feldolgozásában az optikai válogatóberendezések már széles körben elterjedtek, a mosatlan termény esetében a fejlődés lassabb. Ennek oka, hogy a vízszintes elrendezésű rendszerek csak korlátozott számú frakciót képesek előállítani, ami sok gazdaság számára nem elegendő. A fejlettebb rendszerek ugyan nagyobb rugalmasságot kínálnak, de jelentősen drágábbak, ami gyakran a beruházás elhalasztásához vezet. Emellett a szennyeződések okozta kopás és működési problémák továbbra is fejlesztési kihívást jelentenek.
TÁROLÁS
A feldolgozóipar egyre inkább egész éves ellátást igényel, ami hosszabb tárolási időt tesz szükségessé, és növeli a külső hőmérséklettől való függetlenség jelentőségét. Ennek megfelelően egyre elterjedtebbek a kényszerlevegős szellőztetőrendszerek és a gépi hűtés.
A kényszerlevegős rendszerekben a levegő közvetlenül áramlik át a burgonyán, ami hatékonyabb szellőztetést és alacsonyabb energiafelhasználást tesz lehetővé. Ez különösen fontos a fenntarthatósági szempontok erősödésével. A még költségesebb gépi hűtés esetében ezek az előnyök tovább erősödnek, miközben növelik a tárolás biztonságát és a minőség megőrzését. Hűtőközegként egyre inkább természetes anyagokat, például propánt alkalmaznak, amelyek kisebb környezeti kockázatot jelentenek. Emellett a rendszerek műszaki elemeit és vezérlését is folyamatosan fejlesztik a hatékonyság növelése érdekében.
Forrás: DLG, Dr. Rolf Peters, Visselhövede
GÉPmax Tudástár: burgonyatermesztés – a burgonya ültetésétől az állományápoláson, gyomirtáson, betakarításon, tisztításon, válogatáson és tároláson át felépülő termesztési rendszer, amelyben a gépesítés, a bakhátkialakítás, a munkaerőhiány kezelése, a minőségmegőrzés és az energiahatékony hűtés határozza meg a termelés eredményességét.
