A 80-as évek közepén bemutatott olasz Laverda MX kombájn nemcsak formabontó műszaki megoldásaival hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy a fejlesztők teljesen újragondolták a cséplés és a magleválasztás helyét és módját a kombájnon belül.
Egy új út keresése
Az észak-olaszországi Breganzéban működő Laverda gyár a 80-as években már a Fiatagri érdekeltségéhez tartozott. A vállalat mérnökei 1983-ban kezdtek bele egy teljesen új kombájnkoncepció kidolgozásába. A cél az volt, hogy túllépjenek a hagyományos keresztdobos, rázóládás rendszer teljesítménykorlátain, amelyeknél a cséplőszélesség és a leválasztófelület mérete már nem tette lehetővé a további jelentős kapacitásnövelést.
A fejlesztők ezért a rotoros technológia irányába fordultak, amely akkoriban főként Észak-Amerikában terjedt gyorsan. A Laverda azonban nem egyszerűen átvette az axiálrotoros rendszert, hanem saját elképzelései szerint alakította át. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a levágott termény útját a lehető legrövidebbre csökkentsék a vágószerkezet és a cséplőrendszer között.
Az új kombájnt 1986-ban mutatták be a párizsi SIMA kiállításon. Az MX 240 már a premierjén komoly szakmai visszhangot váltott ki, a kiállítás zsűrije pedig aranyéremmel jutalmazta a konstrukciót.
A kombájn, amelyből „kiköltözött” a cséplőrendszer
A Laverda MX legérdekesebb sajátossága az volt, hogy a cséplés és a magleválasztás nem a kombájntestben történt. Ezeket a műveleteket a mérnökök gyakorlatilag a ferdefelhordó helyére helyezték át, az adapter és a géptest közé.
A levágott anyagot egy ujjas továbbítódob vezette át a keresztirányban beépített axiálrotorhoz. A rotor 2,6 méter hosszú volt, átmérője pedig elérte a 650 millimétert. Meghajtását hidrosztatikus rendszer biztosította hidromotor segítségével.
A rotor egyik oldalán verőlécek dolgoztak, míg a másik oldalon továbbítólapátok mozgatták az anyagot. A termény a rotor és a körülötte kialakított köpeny között spirális pályán haladt végig, miközben megtörtént a cséplés és a szemek leválasztása. A visszamaradó szalma a gép bal első kereke előtt hullott vissza a talajra egy konzolcsiga közreműködésével.
A leválasztott szemtermény, törek és pelyva egy csigavályúba került, majd kaparólapos és csigás rendszer juttatta tovább a kombájntestben elhelyezett tisztítószerkezethez. Ott egy kétlépcsős, közel 5,6 négyzetméteres tisztítórendszer végezte el a végső szeparálást, ahonnan a termény a 9000 literes magtartályba jutott.
A vezetőfülke szintén korszerűnek számított a maga idejében. A domborított első szélvédő jó rálátást biztosított a munkaterületre, a légkondicionált kabinban pedig karfás ülés, mennyezeti italtartó és hűtőfiók is helyet kapott.
Magyarországon is vizsgálták
A Laverda MX már 1986-ban megjelent Magyarországon. A Bábolnai Napokon munka közben is bemutatták a szakembereknek, majd a következő tavasszal az AGROmashEXPO kiállításon is látható volt. A különleges kombájn akkoriban komoly érdeklődést váltott ki, szinte minden hazai szaklap és országos médium foglalkozott vele.
Az itthoni szántóföldi vizsgálatok azonban hamar rámutattak a konstrukció egyik legnagyobb problémájára. Az MGI által végzett tesztek során, nagy terméshozamú és magas szemnedvességű kukoricában a gép teljesítménye ugyan jelentős volt, de elmaradt a gyártó által közölt értékektől. A mért áteresztőképesség körülbelül 36 tonna óránkénti teljesítményt ért el.
A szem tisztasága közel 99 százalékos volt, ugyanakkor a szemtörés mértéke magasnak bizonyult még más rotoros kombájnokhoz viszonyítva is. A legnagyobb gondot azonban a motor jelentette. A 240 lóerős Iveco szívódízel nagy terhelés mellett gyakran lefulladt, különösen a nyolcsoros kukoricaadapter használatakor. A magas motorterhelés ráadásul kedvezőtlen üzemanyag-fogyasztással is együtt járt.
A tapasztalatok miatt a gyártó hamar módosította a konstrukciót. Az 1987-ben elkészült 35 darabos nullszéria után az MX 240 már erősebb, 300 lóerős turbófeltöltéses motort kapott, és ezzel együtt MX 300 néven került gyártásba.
Rövid pályafutás, maradandó hatás
Bár a Laverda MX műszaki szempontból rendkívül előremutató konstrukció volt, kereskedelmi szempontból nem hozott áttörést. Az MX 300-ból 1987 és 1989 között mindössze 112 darab készült. A típus így rövid idő alatt eltűnt a piacról, mégis fontos mérföldkő maradt a kombájnfejlesztés történetében.
A gép jól mutatta, hogy a 80-as években a gyártók milyen merész megoldásokkal próbálták növelni a betakarítás teljesítményét. A Laverda MX ugyan nem vált széles körben elterjedt típussá, de különleges felépítése miatt ma is a mezőgazdasági géptörténet egyik legérdekesebb olasz kombájnjaként tartják számon.
GÉPmax Tudástár: Laverda MX kombájn – a Fiatagri érdekeltségű olasz Laverda által fejlesztett, rotoros arató-cséplő gép, amelyben a cséplés és a magleválasztás az adapter és a géptest közé, a ferdefelhordó helyére került; a konstrukció a betakarítási kapacitás növelését célozta, de rövid szériában maradt.
