A hosszú és kellemes tél után nagyon sok és intenzív diskurzus van különböző jelenségek körül. Ilyen például, hogy mennyi csapadék is jött le? Mennyire lehetett a talajt feltölteni, mennyire issza be a talaj vagy elfolyik az a csapadék, ami ráhullott. Mekkora a kipárolgás, szabad-e takarónövényt termeszteni, szabad-e termelni, vagy csak támogatást kell aratni? Ilyen és még sok hasonló más kérdés foglalkoztatja a termelőket. Mai tudásunk szerint, ami a termésárakat illeti, nagyon oda kell figyelni a költségoldalra, mert igen vékony jégen táncolunk. A költségek drasztikus visszafogása mit fog eredményezni egy terméseredmény-orientált, ezen szocializálódott mezőgazdaságban? Mennyire tudnak és mernek a termelők számolni? Mekkora intenzitást bír el a jelenlegi helyzet? Hol lehet spórolni, ami első látásra kevésbé fog meglátszani a termésen? Azt kell eldönteni, hogy milyen növényről és milyen régióról beszélünk.
VETŐMAGNORMA ÉS KÖLTSÉGELEMZÉS
A kalászosok terén azt már rég tapasztaljuk, hogy jóval kisebb vetőmagnormákkal lehetne számolni, ugyanis az őszi vegetációs periódus is hosszabb ideig tart, mint néhány évtizede. Annyira extrém is lehet, hogy különböző fajtáknál akár a megszokott norma felére is le lehetne jönni. Igaz, ebben az esetben jó lenne, ha nem kg/ha-ban számolnánk, hanem mag/m2-ben. A precíziós támogatások korában illene precízebbeknek lennünk! Hasonló a helyzet pl. repcefronton is. Idesorolhatnánk a tápanyag-kijuttatást, milyenségét és mennyiségét is. A tavaszhoz közeledve el lehet gondolkodni, mekkora költséggel végeztük az őszi alapművelést. Már ahol egyáltalán ősszel el lehetett végezni („olyan száraz volt a talaj, hogy csak januárban tudtuk felszántani” – minapi telefonbeszélgetés folyamán hallottam). Hogyan áll össze a technológia? Mert itt nemcsak a költségeket kell számolni, hanem azt is, hogy egy-egy művelet mennyi nedvességet visz ki a talajból. Ez ugyancsak negatívan hat a következő terméseredményre.
MENNYIT IS HOZ NEKÜNK A TAKARÓNÖVÉNY?!
Egyre többen kezdenek céltudatosan is, nemcsak pályázati pontok végett takarónövényt termeszteni. Ott, ahol tavaszi növényeket vetnek, a talajt több hónapon keresztül borítja a növényzet, így a takarónövény színessége által biztosított a diverzitás. A takarónövény élettel, gyökérrel tölti meg a földet. Érdemes odafigyelni, mit vetünk: nem mindig a legolcsóbb mustár lesz a nyerő! Azon régiókban, ahol több a csapadék, felesleges a felszín felett az óriási tömeg, mert ennek tényleg több a negatív hatása mint a pozitív. Nagyon intenzív a diskurzus arról is, hogy mennyi vizet párologtat ki a takarónövény? Itt érdemes az összmérleget figyelni, amibe beletartozik az is, mennyit fog meg! Akár a párából, ködből mennyit csapol ki, akár a kipárolgásból mennyi csapódik ki, mert ezek mind visszafolynak, helyben maradnak. A csupasz talajból is van kipárolgás, ami odébb száll! Ezen felül kisebb a talajfelszín felmelegedése. Ez első ránézésre negatív, mert lehet, hogy később tudunk a földön „közlekedni”. Ám addig is az alacsonyabb hőmérséklet hatására kicsi a kipárolgás. A felszín feletti magasabb levegőhőmérséklet több nedvességet is tud eltárolni, így még nagyobb tud lenni a kipárolgás. A takarónövény termesztését is meg kell tanulni. Itt nagy hangsúlyt kell fektetni a keverékek kiválasztására és a terminálásra. A terminálás végezhető ősszel, télen vagy tavasszal, illetve kombinálva a télit a tavaszival. A lényeg, hogy a felszín mindig borítva legyen.
DÖNTŐ MOZZANAT: A MAGÁGYKÉSZÍTÉS
A tavasziak elé a magágy készítés a technológiától függ. Ebben nagyon sokat segíthetnek a Horsch-nál fellelhető, egyénre szabható technológiák. Az egyik legérdekesebb a sávos talajművelés és műtrágyázás domboldalon.
A Horsch EVO egy kétgerendelyes, 37,5 cm húzástávolságú mulcskultivátor, amelynél 37,5 vagy 75 cm-re a tápanyagot depóban kijuttatva enyhe bakhátakat képzünk. Ezek a bakhátak meggátolják a dombvidéki eróziót, ugyanis a felszínen nem tud összefolyni a víz. Így nem alakul ki az a jelenség, hogy fél vagy egész domboldalt „bevisz az útra az eső”. A bakhátak közé, a barázdába takarónövényt is vethetünk, ami a víz lejtőn való folyási sebességét csökkenti.
A vetés tavasszal talajművelés nélkül történik a bakhátak tetejére. A szemenkénti vetőgép a bakhát tetejéről le tudja taszítani az esetleg száraz réteget, így a mag mindig nedves és relatíve melegebb talajba kerül. A bakhátnak előnye még, hogy a növények magasabban vannak a környezetnél, az eső nem mossa ki a lábuk alól a talajt, hanem befolyik a sor közé!
Csapadékbiztos régiókban a takarónövény típusától függően (főleg ha N-megkötő növényeket termesztünk), egészen a vetésig zölden lehet tartani a parcellát. Ez a technológia igen hasznos a dombvidékeken, ahol a tápanyag kijuttatása és az erózió elleni védekezés igen fontos. A szerkezetben és tápanyagban leromlott részeken ezzel a technológiával egy lépést tudunk tenni előre. Óriási előnye még, hogy ahova a vetőmag kerül, ahol a vetőcsoroszlya halad, nincsen „ellenfél” a csoroszlya számára.
MULCS ÉS TERMINÁLÁS
A mulcsos technológia a következő, ahol az őszi alapműveléssel egy menetben vagy utána vetjük a takarónövényt.
A terminálás függvénye, hogy tavasszal milyen műveletet végzünk. Van olyan helyzet, amikor nem kell magágyat készíteni, egyből vethető a talaj. Ezt olyan talajokon látni, ahol már több éve mulcsos technológiát űznek, és a talaj szerkezete is kezd jól beállni. Itt a vetés néhány nappal később történik, mint a szomszédnál, mivel a talajnedvesség tartalma jóval nagyobb, ezenfelül hidegebb is a magágy!
A csapadékban biztos területeken a takarónövényt akár a tarlóba direktvetéssel is el lehet végezni. Itt termelő és technológia válogatja, hogy ősszel, az alapműveléssel egy menetben a takarónövény is bedolgozásra kerül.
A tavaszi magágykészítés is igen szerteágazó. Az előbb említett bakhátas művelésnél nem kell magágyat készíteni. A sávos műveléseknél a tavaszi magágykészítést el lehet hagyni. Feltéve, ha ősszel olyanok voltak a körülmények, hogy enyhe bakhátat tudtunk képezni, illetve a talaj omlott is, vagyis hantok nélkül dolgoztunk. Ha azonban a föld nagyon hantos, lyukatos a vetendő sáv, akkor kell valamit csinálni. A sekély magágykészítésre többféle géppel reagálhatunk. Amikor nagy a szármaradvány, általában a késhenger és rövidtárcsa kerül szóba.
A késhenger ledönti és aprítja a szárat, a tárcsa pedig tovább aprít, illetve bekever. A fagyon történt terminálás után
a tavaszi műveleteket végezhetjük ugyancsak rövidtárcsával vagy sekélykultivátorokkal. Az utóbbi időben a gyártók nagyon sok sekélykultivátort fejlesztettek, amelyek a nyári tarlóápolásokra lettek tervezve. A Horsch-nál is találkozunk ilyen gépekkel, mivel nyáron is jól kell teljesíteniük, így a kapaszár biztosítása erősebb a megszokottnál. A Cruiser vagy Finer hatgerendelyes keretfelépítéssel, óriási átömlő keresztmetszettel rendelkeznek, így biztonságosabb az üzemeltetésük.
A hat gerendelynek ezen felül az a tulajdonsága, hogy kivasalja a felszínt, így megteremti a pontos vetés alapfeltételeit.
A tavaszi magágykészítéssel is egy menetben tudunk tápanyagot kijuttatni, így ezt egyből veszteség nélkül be is dolgozzuk. Az összes Horsch talajművelőt fel lehet szerelni kijuttató rendszerrel, így a mélyműtrágyázás mellett a sekély is gond nélkül elvégezhető.
A Partner tartályok sokszínűsége adja, hogy a legkisebb és legnagyobb eszközhöz is van megoldás. A Partner tartályok zöme osztott: akár 3 féle terméket is lehet kijuttatni, így a legtöbb igény kielégíthető. A hárompont-függesztésű tartályokat vetőgépekkel is össze lehet kapcsolni, így a frontra szerelteket sorközművelőkkel is. Ezzel a kihasználtságuk maximális, egy farmlogisztikában optimálisan kihasználva a leghamarabb megtérülő beruházás lehet.
A KÖLTSÉGEK AZ EGEKBEN? VAN RÁ VÁLASZA A HORSCH-NAK!
A különböző műveletek optimalizálásával és összevonásával is lehet költséget csökkenteni. Különböző inputanyagokat nem lehet elhagyni, de a kijuttatás minőségével, milyenségével lehet a hatásfokon növelni. Ilyen pl. a növényvédelem. Nem mindegy, hogy a kijuttatott szer hány százaléka jutott a növényre, mennyit fújt el a szél. Vagy a tápanyag kijuttatás, esetleg depóba, mekkora mennyiség kötődik le a talajba, mennyi nem lesz felvehető állapotban a növény számára. A különböző gépek racionálisabb kihasználása is további költségcsökkentéseket tud magában hordozni, egy ilyen például a mulcskultivátoroknál az intenzitás csökkentése is. Ezt kopóbetétek cseréjével pillanatokon belül el tudjuk végezni, és óriási mennyiségű költség spórolható meg az által, hogy feleslegesen nem égetünk el több gázolajat. Emellett a talajfelszín is olyan lesz, amit nem kell tovább őrölni, hogy magágy legyen belőle.
A tavasz a vetés mellett optimális időt biztosít a csemeték ültetésére is. Ezért jó lenne, ha arra is jutna idő, hogy minél több őshonos csemete kerüljön a parcellák köré!
Szász Zoltán 30-7430302
GÉPmax Tudástár: Takarónövény – vetésforgók között termesztett, nem főterményként betakarított növényállomány, amely folyamatos talajborítással csökkenti az eróziót és a párolgási vízveszteséget, javítja a talajszerkezetet, növeli a biológiai aktivitást, és megfelelő technológiával a műveletek összevonásán keresztül a termesztési költségek mérsékléséhez is hozzájárul.
