A napraforgó jelentős területen és volumenben termesztett olajnövény. Termesztéstechnológiája jól beilleszthető a hazai mezőgazdasági termelési szerkezetbe, vetésforgóba, és mivel önmaga után több évig nem vethető, így a hazai jelenlegi 670 ezer hektár közeli termőterület, számottevően már nem növelhető. A napraforgó sajátos morfológiai tulajdonságai: az egyenlőtlen beérés és a pergésre való hajlamosság, a betakarítás technológiájával és műszaki eszközeivel szemben támasztanak sajátos igényeket, elsősorban a betakarítási veszteségek minimalizálására irányul.
A természetes vagy állományszárítás utáni napraforgó betakarítása – a különböző konstrukciójú, hagyományos szalmarázós, forgóleválasztásos és axiáldobos cséplőgép, cséplő- és leválasztó szerkezete az előírt beállítások után – egyaránt elvégezhető. A betakarítási veszteségek – melyek a napraforgó betakarítása során, a kipergett szabad szemekből és az elhagyott tányérokból áll – minimalizálására a konstruktőrök különböző, az arató-cséplőgépek ferde-felhordójára csatlakoztatható betakarító adaptereket fejlesztettek ki (1. kép)

KONSTRUKCIÓS MEGOLDÁSOK
A napraforgóbetakarító adaptereket, egyes arató-cséplőgép gyártók saját fejlesztésben és saját gyártói kapacitásukban is előállítják, vagy beszállítók által gyártott, gyári színre festett adaptereket adnak az arató-cséplőgépeikhez. Mindezek mellett számos gyártó, külföldi és több hazai cég is, az egyéb arató-cséplőgépekre szerelhető vágóasztalok- és betakarító adapterek gyártása mellett specializálódott, illetve szakosodott a napraforgóadapterek gyártására is.
VÁZSZERKEZETI KIALAKÍTÁSOK
A napraforgóbetakarító-adapterek vázszerkezete gyorscsatlakozó kerettel csatlakozik az arató-cséplőgép ferdefelhordójának gyorscsatlakozókkal ellátott csapjaihoz. Hajtásukat a ferde-felhordó kimenő tengelycsonkjáról kapják kardántengelyen keresztül. A hidraulikus elemek pedig multifunkcionális kapcsolófejjel csatlakoztathatók. A csatlakozó keretre van építve, az adapterek funkcionális szerkezeti részeit hordozó teherviselő vázkeret a hátsó és oldalfalakkal. A napraforgóbetakarító-adapterek – a különböző üzemeltetési körülményeknek megfelelően – döntő többségében a kisebb- és nagyobb munkaszélességű változatoknál egyaránt fix vázkerettel készülnek. Ezeknek a 3 m-t meghaladó szállítási szélességű változatoknak a vándorláskori áttelepülése, csak külön traktorral, vagy az arató-cséplőgéppel vontatott szállítókocsival oldható meg (2. kép).

Éppen ezért az áttelepülési idő csökkentésére – különösen bérvállalkozóknál gyakran előforduló gyakori áttelepülések miatt – szinte minden konstrukció rendelkezik összecsukható vázkerettel, korlátozott munkaszélességig. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szállítási szélességnek megfelelő középső – soros adaptereknél – 4 szedőegységet tartó vázkerethez, csuklósan csatlakozik a további szedőegységeket tartó vázkeret. A szélső szedőegységeket tartó kétoldalú vázkeret pedig, hidraulikus munkahengerekkel emelhető ki szállítási helyzetbe és süllyeszthető munkahelyzetbe. A működtető mechanizmus acélszerkezete és a hidraulikus elemek azonban többlet súlyt és szállítási helyzetben ergonómiai problémát jelenthet, és ez egyben korlátozza is a munkaszélességbeli alkalmazhatóságot.
SZEDŐEGYSÉG KONSTRUKCIÓK
A napraforgóadapterek legfontosabb funkcionális szerkezeti részei a szedőegységek. A rezgőtálcás, soros napraforgóadapterek behúzott láncos, forgókéses rendszerűek (3. kép).

A szedőegységek konzoljai csavarkötéssel csatlakoznak az adapter vázkeretének alsó tartójához. A konzolok mellső és hátsó részén vannak csapágyazva a meghajtó- és feszítő láncdiók. A behúzó láncok feszessége miatt, a láncdiók rugóterhelésű feszítő csavarorsós mechanizmussal vannak felszerelve. A behúzó láncokra szegecselt fülek, vagy műanyag bakok húzzák be a napraforgószárat a láncdiók tengelyére ékelt forgó, rotációs késekhez. A rotációs kések kialakítása élezett, csillag vagy hullámos tárcsás kialakításúak. A behúzó fülesláncok, a forgókések által leválasztott tányérokat a kaszatterméssel együtt, közvetlenül a középre hordó csigára, illetve onnan az aratócséplőgép ferde-felhordójára juttatja. Ezért a rezgőtálcás, soros adapterek nem rendelkeznek motollával.
A rezgőtálcás, soros napraforgóadaptereknél a gépek – a tányérveszteség minimalizálására – magas hátfallal- és oldalfallal vannak kialakítva. A behúzó láncok a napraforgó sorok közé előre nyúlnak, és az adapter dinamikus hatásainak következtében kipergett napraforgómag a rezgőtálcákban gyűlik össze. A rezgőtálcákat az excenteres kialakítás folyamatosan rezegteti, és a kipergett magvak így jutnak folyamatosan a középre hordó csigára. A kipergett magvak biztonságos felfogása és a felfogott magvak zavartalan továbbítása céljából, a tálcák különleges térgeometriai kialakításúak, figyelembe véve a napraforgószem halmaz súrlódási félkúpszögét, és a tálca anyagának súrlódási jellemzőit. A rezgőtálcás, soros napraforgóbetakarító-adaptereket, az egyébként 70–75–76,2 cm sortávolságban termesztett technológiáknak megfelelően, ilyen sortávolságú változatokban, 4–6–8–12–14, max. 16 soros szedőegységgel családelven gyártják.
A rezgőtálcás napraforgóbetakarító adaptereknél az egyes működő funkcionális szerkezetek zárt csiga-, illetve fogaskerékhajtóművön keresztül, vagy lánchajtáson biztonsági tengelykapcsolókkal összekötött, zárt kúpkerék-hajtóművön kapják a hajtásukat. Az összecsukható vázkeretű adapterek vázkeretét működtető hidraulikus munkahengerek pedig, az arató-cséplőgép hidraulikus hálózatáról vezérelhetők.
GYŰJTŐTÁLCÁS, SORTÁVOLSÁGRA KEVÉSBÉ ÉRZÉKENY NAPRAFORGÓBETAKARÍTÓ-ADAPTER KONSTRUKCIÓK
Az arató-cséplőgéphez, a kapcsolókeret és a kapcsolód módja, valamint a vázkeret és oldalfalak sorválasztói tekintetében, a gyűjtőtálcás, sortávolságra kevésbé érzékeny napraforgóbetakarító-adapterek, az előzőekhez hasonló kialakításúak. A jelentős eltérés, a szedőegységek- és az egyéb funkcionális szerkezeti részek kialakításában van (4. kép).

A gyűjtőtálcás napraforgóbetakarító-adapterek szedőegységének gyűjtőtálcái is, a betakarítandó napraforgósorok közé nyúlnak be, a tálcák hossza 1500–1800 mm. A tálcák alatt azonban – ennél a konstrukciónál – nincsenek behúzó láncok. A tálcák közötti résbe benyúló tányéros napraforgószárakat a tálcák elfektetik. A haladási sebességnek megfelelő előtolással jutnak a tálcák végénél, az adapter teljes szélességében elhelyezett, illetve működő recés kialakítású szárlehúzó hengerhez és a vágószerkezethez. A vágószerkezet a gyűjtőtálcák osztásának megfelelően elhelyezett kaszasínre szegecselt, alternáló mozgást végző kaszapengékből, az álló pengéket tartó acélöntvény kaszaujjakból, és a meghajtó szerkezetből áll. A tányérok levágásához szükséges reakcióerőt, a recézett szárlehúzó henger és a motolla fölött hidraulikusan működtetett pajzs leszorító ereje adja.
A levágott tányérokat a szemterméssel, a teljes munkaszélességben dolgozó, vezérelt ujjas motolla adja át a középre hordó csigának. Innen a termény az arató-cséplőgép ferde-felhordójára, majd a cséplő-, leválasztó- és tisztító szerkezetre kerül. Ezzel a konstrukciós megoldással is minimális melléktermék – tányér-, szár- és levélmaradvány – jut az arató-cséplőgépbe. A sortávolságra kevésbé érzékeny napraforgóbetakarító-adapterek gyűjtőtálcái is – figyelembe véve a napraforgószem halmaz súrlódási félkúpszögét, és a tálca anyagának súrlódási jellemzőit – különleges geometriai kialakításúak. A kipergett és felfogott napraforgószemek, az adapterek dinamikus hatásainak és a tálcák dőléséből adódó erőhatások következtében jutnak, az adapter középre hordó csigájához. A gyűjtőtálcákat a vázkerethez rögzített rudak, vagy lemezből kialakított konzolok támasztják alá.
A gyűjtőtálcás, sortávolságra kevésbé érzékeny napraforgóbetakarító-adapterek is, hajtásukat az arató-cséplőgépek ferde-felhordójának kimenő tengelycsonkjáról kapják kardántengely segítségével. A funkcionális szerkezeti részek pedig, egyoldalról lánc-, vagy ékszíjhajtáson keresztül kapják a meghajtásukat.
SZÁRZÚZÓK
A műveleti költségek és a munkamenetek összekapcsolására, a napraforgóadapterekhez különböző konstrukciójú szárzúzó berendezéseket fejlesztettek ki. A napraforgóadapterek szárzúzó berendezéseit – a rezgőtálcás, soros napraforgóadaptereknél – a szedőegységek, gyűjtőtálcák működési magasságától függetlenül, illetve ahhoz igazodóan kell működtetni. Ezért a szárzúzó berendezések vázkerete, hidraulikus munkahengerekkel működtetett paralelogramma mechanizmussal csatlakozik az adapter vázkeretéhez. A zúzóberendezések többsége, a tárcsás-, rotációs kaszák zárt-, préselt gerendelyéhez hasonló kialakítású. A zárt, olajfürdős gerendelyben vannak csapágyazva a homlokfogaskerék-hajtású forgórészek. A napraforgószárak és levél maradványok zúzását és terítését, a tárcsás forgórészeken rögzített 2 vagy 3 dobos lengőkés végzi. A forgórészek soronként működnek (5. kép).

Egyes típusokon, illetve konstrukcióknál a forgórészek kettesével, két soronként, osztott kivitelben és osztott felfüggesztéssel vannak megoldva (6. kép).

Ezek az osztott tagok egymástól függetlenül követik a talajt. A zúzó berendezésük az előzőekhez hasonló az egymástól független működés miatt, azonban a hajtásukat nem mechanikusan, hanem hidromotorokkal forgórészenként külön-külön kapják. A hidromotorok hajtására pedig, külön hidraulikus rendszer van kiépítve. Az osztott felfüggesztésű konstrukcióknál késes-, aprítóhengeres megoldásokat is alkalmaznak, 2-3-soros osztással. A késes aprítóhengeres megoldás egyszerűbb konstrukció, nem igényel hajtást (7. kép).

(fotó: Optigép Kft.)
A gyűjtőtálcás, sortávolságra kevésbé érzékeny napraforgóadapterek is felszerelhetők, az előzőekben ismertetett mechanikus hajtású, merev gerendelyes zúzó berendezésekkel. Ezek felfüggesztése azonban fixen csatlakozik az adapter vázához.
Az ismertetett napraforgóbetakarító-adapter konstrukciók számos hazai és külföldi típusválasztékban elérhetők a hazai gépkínálatban. Egyes gyártók konstrukció- és típusválasztékában egyaránt megtalálhatók a rezgőtálcás-, soros- és gyűjtőtálcás-, sortávolságra kevésbé érzékeny adapterek.
Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő
GÉPmax Tudástár: Napraforgóadapterek konstrukciói – A hazai kínálatban két fő napraforgóadapter-típus terjedt el: a rezgőtálcás, soros rendszer és a gyűjtőtálcás, sortávolságra kevésbé érzékeny kivitel, amelyek célja a szemveszteség és a betakarítási veszteség minimalizálása.

