Kőrösi Gergő, a Digitroll Kft. ügyvezetője egy nemzetközi szinten is sikeres családi vállalkozás stratégiájáért felel. Az elmúlt húsz évben a nehézségekből is jutott rendesen az édesapja által indított a cégnek, de ma már többek között a svéd Väderstad gépgyártó vállalat partnereként, világszinten jegyzett szabadalmakkal felvértezve tekinthetnek a jövőbe.
– Cégük két évtizede indult, ha jók az információim, igazából egyszemélyes vállalkozásként.
– Igen, 1992-ben alapította céget édesapám, Kőrösi Imre, aki okleveles gépészmérnökként nagyon sokáig KITE Zrt. szakembere volt. Ott ismerkedett meg a korai vetésellenőrző rendszerekkel, amelyeknek az volt a legfőbb problémája, hogy a magszámláló szenzorok porosodásával nem nagyon tudtak mit kezdeni. Ő erre talált ki egy megoldást, ami olyan jól sikerült, hogy szabadalommal is levédte.
Mivel önmagában a szenzor azért nem volt elegendő, kellett egy berendezés, amellyel a megjelenítést is meg lehetett oldani, meg lehetett mutatni vizuálisan is, hogy hol van vetés, és hol van esetleg elakadás. Ez is elkészült, és elsősorban a belső piacon az akkori gépforgalmazók kezdték el vásárolni a termékeket. A 90-es években már elértük azt, hogy az ilyen irányba nyitott gazdák csak a Digitroll rendszereit használták, ha a vetőgépük alapból nem rendelkezett ezt biztosító megoldásokkal.
– Mikor derült ki, hogy akár az országhatárokon túl is lehet kifutása a termékeknek?
– A 90-es évek vége felé már külföldi piacokon is próbálkoztunk, főként a viszonteladókon keresztül igyekeztünk a környező országokban megvetni a lábunkat. Volt ekkor már megkeresésünk gyártóktól is, de akkor még nem jött össze az áttörés.
A 2000-es évek elején megszületett a gabonavetőgépeken használható eltömődésjelző készülékünk, amit már nagyobb mennyiségben tudtunk forgalmazni. Ez jutott el hírként a Väderstadhoz is, pont akkor, amikor náluk erre már érezhető igény jelentkezett. Ez egy nagyon komoly mérföldkő volt, hiszen másfél évtized alatt lettünk az egyik legismertebb gépgyártó beszállítói, stratégiai partnere, 2007-ben. Édesapám addig a pillanatig mérnökként, szakmailag szinte egyedül vitte a vállalkozást a hátán, egyedül fejlesztett, talált ki berendezéseket, vizsgálta az igényeket. Édesanyám persze végig együtt dolgozott vele, 1998-tól a pénzügyi részt ő vitte, a programozó pedig természetesen külön szakember volt, mert a termékekben mikroprocesszor, controller fut, ezek programozása külön feladat.
– Ebben a fontos időszakban azonban egy nagy csapást is fel kellett dolgozniuk…
– Igen, sajnos édesapám 2010-ben hosszú betegség után meghalt, és a gyász mellett komoly dilemma elé került a család. Hogyan tovább? Folytassunk? Keressünk egy ügyvezetőt, vagy adjuk el a céget? Pár évig volt kis helyben toporgás, de aztán úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább.
A svéd gyár is meglátta a lehetőséget
– Mennyire volt önnek, fiatal szakemberként nehéz a csatlakozás a céghez?
– Nem volt gond, mert műszaki beállítottságú vagyok, villamosmérnökként végeztem, érdekelt is az egész, úgyhogy jókor nőttem fel… Ugyanakkor az elektronikai tervezésben az elején még részt vettem, ma már nem, inkább a stratégia, innováció, management a feladatom. A konkrét feladatokat ügyes mérnökkollégák végzik.
– Merre ment tovább a Digitroll Kft. útja?
–A gabonavetőgépeknél komoly fejlesztési lehetőségek mutatkoztak még, szerettük volna diagram formában mutatni a gépkezelőnek, hogy a vetőgépnél hol van alul- és túlvetés. A 2013-as hannoveri Agritechnica szakkiállításra ezzel a koncepcióval jelentkeztünk be kiállítóként, és nagyon nagy érdeklődés mutatkozott iránta. Sokan kíváncsiak voltak erre, például a Väderstad is. A cégvezető-tulajdonos, Christian Stark kérdezte, hogy ez a rendszer akkor pontosan megmondja a magszámokat? Mondtuk, hogy itt azért még nem tartunk, ennek ellenére jelezte, hogy érdekli a dolog. Az Agritechnica után berendeltek tőlünk egy tesztrendszert, megkapták, kipróbálták. Mondták, hogy nem 100 százalékos, de nagyon jó a rendszer, menjünk már ki Svédországba, mert kellene beszélnünk róla. Kíváncsiak voltunk mi is, hogy mit produkál a svéd gyártó gépein a rendszerünk. Azt mondták, hogy kb. 80 százalékos pontossággal tudja megmondani a magszámot, és ezt nagyon stabilan. Ők úgy vélték, ezt 97-98 százalékig el tudnánk juttatni. Azt azért tudni kell, hogy a maradék 15-18 százalék az kb. százszoros munka, mint idáig eljutni… Ők azonban ragaszkodtak a további fejlesztéshez, és minden segítséget megadtak ehhez. Kaptunk például egy vetőgépet, az egyik partnerünkhöz ezt le tudtuk tenni, és a leforgatásokat ott el tudtuk végezni. Ez fontos, mert más egy tesztrendszer, mint egy valódi vetőgép.
– Mennyi idő alatt teljesedett ki a rendszer?
– Nem volt egyszerű a helyzet, mert az tudni kell, hogy amíg a 93 százalékot nem érjük el, addig semmivel nem tud többet a rendszer, mint egy jól beállított vetőgép, minden speciális kiegészítés nélkül! Ha ennél pontosabbat akarunk, akkor lehetőleg soronként pontos magmennyiséget kell tudnunk mérni, és ez alapján szabályoznunk is kell a vetést! Mindezt úgy, hogy a rendszer kezelni tudja a másodpercenként akár 400 mag átáramlásánál is az adatokat, ráadásul a technológiának olcsónak, megfizethetőnek kellett lenni.
3-4 hónap alatt egy négyfős csapat intenzív munkájával elő tudtuk állítani azt a szenzort, amelyik az áttörést jelentő 98 százalékos pontosságot elérte. A kiállítást követő tavasszal, áprilisban már megvolt ez az eredmény.
A 2015-ös terméknek ma sincs ellenfele
– Hol mutatkozott be a szenzor?
– 2015-ben a Vaderstad Berlinben egy nagy sajtóeseményen mutatta be a pontos szenzort, a magszámlálást. Az Agritechnicán mi is elvittük a saját standunkra, ott kaptuk meg a Machine of the Year a fejlesztés kapcsán. Ez volt a cég életében a legnagyobb mérföldkő, itt tulajdonképpen felkerültünk a világtérképre.
– Mit hozott a nemzetközi elismerés?
– Olyan gyártók kerestek és keresnek minket, akik korábban nem nagyon foglalkoztak volna velünk, kis magyar céggel. Az komoly siker, hogy a 2015-ben bemutatott terméknek 2021-ben még mindig nincs konkurenciája!
A Vaderstad a szenzor mögé megalkotta a szabályzást, rengeteg tesztet végeztek, hogy minden körülmény között, mindenféle vetőmaggal, minden hőmérsékleten és a világ bármelyik helyszínén megállja a helyét. Ez a folyamat kettő évbe telt, 2017-ben engedélyezték ezt az eljárást. A 2019-es Agritechnicán a Väderstad elküldte a DLG-nek tesztelni a rendszert, amely szervezettől aranyminősítést kapott a fejlesztés. A Väderstad továbbra is stratégiai partnerünk, annyira fontos részévé vált az általuk SeedEye-nak nevezett rendszer a gépeiken, hogy enélkül már nem igazán kérnek vetőgépet. Ma már minden vetőgépükön elérhető ez az opció, nem csak a Rapidnál, hanem akár a most bemutatott Inspire esetén is használható.
– A terméket egyébként a Digitroll másnak is eladhatja?
Persze, a Väderstad a segítségért cserébe annyit kért, hogy az első két évben csak ők használhatták vezérlésre a rendszert. Mi ezzel köszöntük meg az ő óriási segítségüket, a rengeteg szántóföldi tesztet, amire nekünk nem lett volna saját erőből lehetőségünk.
Hajdúszoboszlóról ellátni a világot
– Merre tart most a fejlesztés, mind dolgoznak most?
– A szenzor 2. generációjánál tartunk. Eddig alapvetően a gyártástechnológián kellett sokat csiszolnunk. Egy kanadai partnernél például a mínusz 48 fokban letárolt gépeken a szenzoraink nem szerették annyira az alacsony hőmérsékletet. Ilyen szélsőségekre is fel kellett készíteni ezeket. A 3. generáció azonban már teljesen megújul.
Nem hagytuk egyébként el a szemenkénti piacot sem, ott is dolgozunk egy új készüléken. Van egy húszéves know-how a birtokunkban, amivel már bátrabban nekimegyünk új feladatoknak is. Kisebb vetőmagokat szemenkénti gépekkel, a repce és a szója magszámlálása…? Ma már ettől sem ijedünk meg. Egyébként a Tempo vetőgépekre is a Digitrol szállítja a szenzorokat, így a szemenkénti piac prémium szegmensében is ott vagyunk.
– Hajdúszoboszlóról mennyire nehéz ellátni a világot az eszközeikkel?
– Maga a gyártás bérmunkában készül, de minden, ami a csarnokban van, a miénk. Az eszközök, a technológia stb. A Digitroll Kft-ben 25-en dolgozunk, ennek 90 százaléka fejlesztési csapat. Nem kell megijedni attól, hogy egy világot kell ellátni – a logisztikai cégek előbb-utóbb eljutnak mindenhová.
– Hogy tudtak ennyi képzett szakembert találni?
– Nem egyszerű, a munkaerőhiány nálunk is probléma. Nem is annyira a mezőgazdasági cégek viszik el az „agyakat”, hanem például Debrecenben a National Instrument a programozókat, villamosmérnököket szívja el. Persze a szép eredményeink, szabadalmunk és családias hangulat miatt mi is vonzók vagyunk. Ez a cég nem multi, nem személytelen – egy magyar családi vállalkozásnál jobb a légkör, igazán emberközpontú tud lenni. Ma már fizetésben is fel tudjuk venni velük a versenyt.
– Alapvetően csak gyáraknak adnak el rendszereket, vagy végfelhasználókat is kiszolgálnak?
– Mi már nagyon kis mértékben szolgálunk ki gazdákat, de azért Magyarországon még több lehetőségünk van erre. Külföldön az nagyon megnehezíti ezt, hogy ki fogja felrakni, beüzemelni, szervizelni. Erre nincs kapacitás. A világ minden részéről vannak vevőink, de azt mindenkinek tudni kell, hogy szervizt nem tudunk mellé adni.
– Ki vagy mi volt a legextrémebb, legtávolabbi vevő?
– Három évvel ezelőtt volt Dél-Afrikában egy gyártó, ami megkeresett bennünket. Ott még úgyse voltunk, úgyhogy kimentünk, feltelepítettük a rendszert. Nagyon erős partner azóta is: az orosz, ukrán piacon is jelen vannak a gépeikkel. Kanadában is van egy komoly partner. Az a piac az extrém méretek miatt is izgalmas: 30-35 méter szélesek, több mint120 vetősor van egy gépen, egészen elképesztő, érdekes világ.
Kazahsztánban is voltak direkt megkeresések, Ausztráliában is van vevőnk. Egy amerikai cég partnerei is vagyunk, ez a Raven, amit most vett meg a CNH.
– Mi volt a legérdekesebb feladat, amivel megbízták önöket?
– Jelentkezett egy cég, hogy lárvákat számoljunk meg. Biogazdálkodásba azt szórnak ki. Erre nem vállalkozunk, pedig kaptunk dokumentumot, hogy hogy néznek ki. Volt érdeklődés hagyma-, répavetőmag kijuttatásával kapcsolatban is, hogy megszámolja-e a szenzorunk, de már kiadagolni sem lehetett azt a kis mennyiséget, ez nem igazán ezekre a gépekre van kitalálva. Műanyag granulátumszámlálóval kapcsolatban is kerestek föccsöntősök – szóval ötletekből nincs hiány.
– A jelenlegi alapanyaghiányos időszak önöket hogy érinti?
– Szerencsére eléggé időben szoktuk leadni a megrendeléseket, de itt a probléma a növekedésben van. A kérdés az, hogy ha nagyon megnőnek az igények, akkor mennyire tudunk ezzel lépést tartani. De ha nem tudunk gyártani, akkor a nagy vetőgépgyárak is leállnak, szóval ez nem csak a mi problémánk. Mindenesetre eddig még kezelhető a helyzet.
Szerző Fodor Mihály
