Napjainkban már hétköznapi látvány a gabonatáblákon betakarítás közben az axiálrotoros cséplőszerkezetű kombájn. Jelen cikkünkben az ilyen cséplőszerkezetű betakarítógépek hazai úttörőjének számító IH Axial Flow széria korai tagjait idézzük fel.
Az IH Axial Flow 1460 kombájn munkában gabonabetakarításban – fotó: prospektus
Hazánkban nem voltak teljesen ismeretlenek az amerikai International Harvester (IH) gabonabetakarító gépei, hiszen gépvizsgálat céljából már a hetvenes évek legelején érkezett az országba egy hagyományos cséplőszerkezetű 915-ös modell. Akkor azonban az összehasonlításkor végül a konkurens nyugatnémet gépek kerekedtek felül, így ezek kezdtek nálunk elterjedni. A gyártó a hetvenes években több mint egymillió munkaórát felemésztő fejlesztésbe kezdett, hogy a megszokott szalmarázóládás cséplőrendszerrel teljesen szakító, kíméletesebb és nagyobb teljesítményű cséplőrendszert fejlesszen ki, azt egy új kombájnszériával ötvözve.
Igazi amerikai hangulatú sajtófotó az IH AF 1460 kombájnról – fotó: prospektus
A több mint egymillió munkaóra eredménye
Rendkívül sok konfigurációt kipróbáltak az évek során, míg a legígéretesebb eredményeket a hosszirányban elhelyezett nagy átmérőjű dobbal szerelt, szalmarázóládák nélküli cséplőrendszer produkálta.
Az IH Axial Flow kombájnszéria első generációjának szerkezeti metszete – fotó: prospektus
Az új arató-cséplőgépnél a termény cséplését és a kicsépelt mag leválasztását a végső konstrukciónál egyetlen szerkezeti elem, a köpennyel körülvett forgódobrotor végezte. A dobot körülvevő köpeny felülről zárt volt, elülső alsó részén a cséplőkosár, hátsó alsó részén a leválasztó kosár kapott elhelyezést. A forgó dob elülső részén ívelt behúzó lapátok voltak, amelyek a ferde felhordótól a terményt átvették, és azt a cséplőtérbe továbbították. A cséplőtérben a dob külső felületén részben spirális, részben hosszirányban elhelyezett verőlécek voltak. Az ezek alatti részen fogta körül alulról a dobot a már említett cséplőkosár, amelynek egyik oldala fixen épített, másik oldalán a dob és kosár közötti rés központi karral, mechanikus úton volt állítható. A leválasztótérben a kiválasztott mag a leválasztókosáron áthullva a keveréktovábbító csigákra, vagy közvetlenül a rostára hullott. A szalmás anyag pedig a dob és a kosár között hátrafelé továbbhaladva a résből kihullt, és azt négylapátos szalmatovábbító dob szórta szét a gép mögött a talajra. Az arató-cséplőgép az egyéb szerkezeti részeiben a hagyományos építésű kombájnokhoz hasonlóan épült fel, de külső megjelenésében rövidebb volt azoknál. A gépet állítható kormányoszloppal szerelt, légkondicionált, kényelmes, korszerű, ergonomikus vezetőfülkével, nagy térfogatú (1.460- 6.300 liter) magtartállyal és hidrosztatikus járószerkezeti hajtással látták el.
Rizsbetakarítás közben féllánctalpas mellső tengellyel – fotó: prospektus
Az 1978-as Bábolnai Napokon debütáltak gyakorlat közben
1977 őszén mutatták be a nemzetközi sajtó előtt az új kombájncsaládot, majd még abban az évben 300 darab gép készült a két modellből álló új Axial Flow elnevezésű kombájncsaládból. Az 1440-es típust egy 135 LE teljesítményű, míg a nagyobb, 1460-as változatot egy 170 lóerős IH DT-436-os dízelmotor hajtotta. 1978-ban már újabb, még nagyobb motorteljesítményű taggal bővül a széria, az 1480 típus bemutatkozásával. Az új családtagba már nagyobb átmérőjű axiálrotort építettek be, ezzel összhangban nőtt a dobkosár alatti terménygyűjtő csigák száma, szélesebb lett a tisztítómű és a magfelhordó keresztmetszete is nőtt, a magtartályát pedig 7280 literesre növelték. A megnövelt leválasztó rendszert már egy 190 LE teljesítményű, IH DT 466 típusú dízel erőforrás szolgálta ki. Ebben az évben már hazánkba is megérkezett az első négy darab 1460-as, és az új 1480-asból is munkába állt egy példány a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer (IKR) gazdaságaiban. Az 1460-as 2 millió 721 ezer, míg a legfelső kategóriájú típus 3 millió 108 ezer forintba került 1978-ban. Az új betakarítógépek először az 1978-as Bábolnai Napokon debütáltak gyakorlat közben, 6, illetve 8 soros, eredeti IH kukorica-csőtörő adapterrel, az állógép kiállításon pedig gabona vágószerkezettel szerepelt. Ekkor még egész Európában is alig néhány ilyen betakarítógép dolgozott, ezért a hazánkban munkába állt példányok igazi kuriózumnak számítottak. A tartós üzemi vizsgálatok során Enyingen búza és kukorica betakarításban átlagos szemtisztasággal, viszont nagyon alacsony szemtöréssel dolgozott, kíméletesen kezelve a kicsépelt magokat. Ugyancsak előnyös értékeket ért el a szalmarázóládás magleválasztású gépekhez képest kukoricabetakarításban, az üzemanyag-fogyasztás tekintetében. 1984-ben már új első és hátsó felniket kapott a széria, és az axiálrotor új leválasztó elemekkel került alkalmazásra. Az 1460-as típusnál is elérhetővé tették a kétfokozatú hidrosztatikus járószerkezet hajtást, egy évvel később pedig új erősített hátsó kormányzott tengelyt vezettek be a szérián. 1986-ban, a Case és az IH fúzióját követően a továbbra is négytagú széria újraszámozott Axial Flow 1600-as típusjelzéssel folytatta tovább pályafutását.
IH terepjáró és IH kombájn, idilli hangulat a kombájn prospektusából – fotó: prospektus
Kezelőbarát módosítások sorozatát vezették be
Rendkívül sok kezelőbarát változtatást hajtottak végre a kombájncsaládon, úgymint az axiálrotor és a dobkosár palástok leválasztó elemei állításának egyszerűsítése, kijelző monitor alkalmazása, irányváltó beépítése a vágószerkezethez és a ferdefelhordóhoz, illetve új, erősebb éjszakai munkaterület-megvilágítás alkalmazása. A két „felső” típusnál tovább nőtt a motorteljesítmény és a magfelhordó továbbító rendszer szállítási kapacitása. Még ugyanebben az évben a kombájnsorozat legnagyobb tagja, a CASE munkaminőség szempontjából kiválóra vizsgáztak a kombájnok, egyedüli hátrányaként gabonabetakarításban a szalma túlzott összetörését említették. 1980-ban a szérián olyan további fejlesztéseket hajtottak végre, mint a szelelőventillátor fordulatszámának vezetőfülkéből való változtatása, egy évvel később pedig egy új taggal, a 125 LE motorteljesítményű 1420 típussal négytagúvá bővült az Axial Flow kombájnsorozat. Ezzel egy időben megnövelték a kombájncsalád zászlóshajójának motorteljesítményét, mivel a továbbiakban a 210 lóerős IH DT 466 dízelmotor került beépítésével. Ekkor már minden funkciót a vezetőfülkéből, elektrohidraulikusan vezérelhettünk, és a legnagyobb típust már kétfokozatú hidrosztatikus hajtással látták el. A következő években többek között a magfelhordó rendszer kapacitását is növelték. 1982-ben a módosított géppel szántóföldi mérővizsgálatokat is folytattak IH Axial Flow 1680 a hazai szakmai nagyközönség előtt is bemutatkozott a gyakorlatban, a nagyszabású 1986-os Bábolnai Napokon. A következő évben pedig ugyanezen példány vizsgálatát a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát (korábban Bábolnai Á.G.) területén végezték el, kukoricabetakarításban.
Studió fotó az új generációs Axial Flow szériáról, immár Case IH márkanévvel, a 80-as évek második feléből – fotó: prospektus
1989-től az időközben bemutatkozott Magnum traktorcsaládban debütált CDC motorokat kezdték beépíteni az Axiál Flow kombájnokba, és ezzel egy időben 5 tagúra bővült a széria, az 1670-es megjelenésével. Három év elteltével újragondolták a gyártási struktúrát, és a korábbi belépő 1670- es típus, valamint a legkisebb, 1620-as változat gyártását beszüntették, a következő évtől pedig a megmaradt három verzió 1644/1666/1688 jelöléssel folytatta pályafutását. Ekkortól már több korábbi opciós tétel az alapfelszereltség része lett. 1994-ben még egy utolsó lendülettel új szalmaterítő rendszerrel látták el a kombájnokat, majd 1995-ben egy vadonatúj széria váltotta le végleg a korábbi 1400, illetve 1600-as Axial Flow-sorozatot.
A 1989-ben újabb generáció váltás érkezett – fotó: prospektus
Az új 2100-as kombájncsalád már a 90-es évek egyre fokozódó technikai követelményeinek megfelelően lett kidolgozva, és a háromtagú új széria két felső, 2166/2188-as típusa hazánkban is igazi áttörést hozott az axiálrotoros cséplőszerkezetű kombájnok elterjedésében és alkalmazásban.
