A szögletes nagybálázók alkalmazása ma már az egyik legelterjedtebb módja a gabonabetakarítás után visszamaradó szalma, illetve a szálastakarmány begyűjtésének. Az ilyen jellegű bálázógépek a hetvenes évek végén, a Hesston típusok behozatalával jelentek meg a hazai gazdaságokban.
Fiatagri Hesston 4800 szögletes nagybálázó stúdió felvétele – fotó: prospektus
A 70-es évek közepén a hazai mezőgazdaság teljesítőképességének nagyarányú, gyors növekedésével egyre nagyobb feladat volt a növénytermesztésben a gabona melléktermékének gyors, kis élőmunka-igényű, hatékony betakarítása. Akkoriban a szalma és nagyon sok helyen a szálastakarmányok betakarítása is vagy szalmalehúzóval, illetve rendfelszedő kocsival, petrencekészítővel ömlesztve, vagy szögletes kisbálázó gépekkel bálázva történt meg a több száz hektáros területekről. Mindkét módszer hatalmas élőmunka-igényű volt, mivel az ömlesztett, illetve a kisbálás betakarítás és kazalozás sok kézimunkaerőt igényelt, ami nagymértékben lassította a betakarítást!
A hengeres nagybálázók térnyerése jelentősen enyhített a problémán, de ezek területteljesítményük és munkaminőségük miatt nem mindenben feleltek meg a követelményeknek. A szalma az állattenyésztés mellett akkoriban cellulóz alapanyagot képező ipari szalmaként is felhasználásra került a papírgyártásban.
A tengerentúlon készült változat első példányai közül az egyik – fotó: prospektus
A Fiatagri Hesston 4800 szögletes nagybálázó szerkezeti metszete – fotó: prospektus
1977-ben debütált a Hesston 4800
A bálázógyártásban nagy hagyományokkal bíró amerikai (Kansas-i) Hesston cég 1977-ben mutatta be teljesen új fejlesztésű, 4800-as szögletes nagybálázóját, majd a következő év tavaszán Európában először a hazai AGROmashEXPO szakkiállításon találkozhatott a szakmai nagyközönség az új géppel, amelyhez akkor egy komplett technológiai gépsort kínált a gyártó. A Hesston 4800 szögletes nagybálázó vezérelt ujjas rendfelszedője a renden fekvő szalmát megemelte, és a konzolos csigák segítségével szűkített anyagáramban a lengővillákhoz továbbította. Innen az anyag az előgyűjtő csatornába került, ahol mindaddig tömörödött, amíg a tömörítés hatására elmozduló előgyűjtő csatorna fenékrésze be nem kapcsolta a szakaszosan működő felső vezérelt villasort. Ez a villasor – a dugattyú hátrafelé mozgása közben – a bála keresztmetszetének megfelelő mennyiségű előtömörített anyagot a tömörítőtérbe emelt. A nagy tömegű lengődugattyú az előtömörített anyagot a préscsatornába való tolása közben tovább tömörítette, majd a beállított bálahossznak megfelelő anyagmennyiség összetömörítése után a gép a bálát hat helyen átkötötte. A bálák egyenletes tömörségét a csatorna oldalfalakat támasztó hidraulikus munkahengerek biztosították. Az 1.300 mm magas, 1.200 mm széles és 1.200-2.400 mm hosszú bálák tömörségét – a hidraulikus vezetékrendszerbe épített szabályozószelep segítségével – a mindenkori kívánalmaknak megfelelően 135-165 kg/m3 között lehetett állítani. A bálázót bálacsúszdával, vagy a Hesston 4820 bálagyűjtő kocsival összekapcsolva üzemeltették. Az előbbi esetben a bála a kötés után a bálacsúszdán át az elkészülés helyén a tarlóra került, viszont a bálagyűjtő kocsival a kész bálát a hidraulikus működtetésű tolókar automatikusan oldalra, a billentőlapokra tolta. A billentőlapok használatával a bálák kettesével bárhol lerakhatók voltak úgy, hogy azok a tarlón keresztirányú sorokat alkossanak. Az ürítéssel meg lehet várni a harmadik bála elkészülését is, de ez esetben időkiesés nélkül csak a harmadik bála elkészültének helyén lehetett csak az ürítést elvégezni. A szállítás megkönnyítése érdekében a három bálaürítési mód közül a kettős bálalerakás volt a legelőnyösebb megoldás. Ez a módszer a bálázógép időkiesése nélkül alkalmazható volt, és a traktoros jól tudta irányítani. Ürítés után a bálák egyenes keresztsorokat alkottak, így a rakodást jelentősen gyorsították. A rakodásnál a homlokrakodóra szerelhető Hesston 4830 bálamarkoló villát alkalmazták, illetve voltak olyan gazdaságok, ahol erre a célra a PF-05 orosz homlokrakodót, illetve a keletnémet Weimar T-174/2 forgógémes rakodót alakították át. A szállítást a leghatékonyabban az akkoriban minden mezőgazdasági nagyüzemben megtalálható IFA W-50 L fixplatós tehergépkocsi végezte, HL vagy HW pótkocsikkal szerelvényben, oldalfalakkal.
Fiatagri 180-90 Turbo DT traktor Fiatagri Hesston 4800 szögletes nagybálázóval, szalmabálázásban – fotó: prospektus
Fiatagri Hesston 4700 szögletes nagybálázó – fotó: prospektus
A hajdani állami gazdaságok főszereplői
Hesston szögletes nagybálát tudott közúton viszonylag nagy kapacitással szállítani. Mivel hazánknak a gyártási kooperációk révén igen jó kereskedelmi kapcsolata volt a Hesston céggel, így már a bemutatkozás évében közel tíz Hesston-4800 szögletes nagybálázó jutott el az IKR és a KSZE termelési rendszerek taggazdaságaiba. Az akkor 1,6 millió forintba kerülő gépek többek között Agárd, Enying, Előszállás, Kápolnásnyék, Siófok, Lajoskomárom, Bölcske, Mezőfalva, Dunaföldvár, Kisláng települések mezőgazdasági nagyüzemeiben álltak munkába. A kedvező teljesítménymutatóknak és a jó vizsgálati eredményeknek köszönhetően a 80-as években tovább gyarapodott a Hesston-4800 bálázóállomány hazánkban. 1985-ben már 56 darab (KSH-adat) üzemelt az ország gazdaságaiban, amelyek körülbelül a fele a szekszárdi KSZE beszerzésének jóvoltából került az üzemekbe. Időközben a Hesstontól a Franciaországi Coëx-ben lévő üzemét – az ott készülő termékek gyártási jogával együtt – átvette az olasz Fiatagri S.p.a., így többek között az európai piacon értékesített Hesston-termékek is itt készültek. Az új tulajdonos elindította a kisebb méretű szögletes nagybálázók kifejlesztését, aminek első eredményét, a bálázócsalád 4700-as jelölésű középső tagját az 1986-os Bábolnai Napokon már a hazai közönség is szemügyre vehette. A 4800-as típus bevált egységein alapuló, de kisebb (szélesség: 800 mm/ magasság: 850 mm/hossz: 1.600-2.400 mm) bálamérettel dolgozó, olcsóbb, egyszerűbb megoldásokat alkalmazó, 1,86 méter munkaszélességű szögletes nagybálázó kiemelkedő erénye volt, hogy méreteit meghazudtolóan kicsi volt a teljesítményigénye. A 4 kötözőfejjel szerelt gépet egy egyszerű, 1.000 f/min TLT-fordulatú MTZ-80 traktor is megfelelően tudta üzemeltetni. A bemutatkozás után az új típus vizsgálata a Sárvári Állami Gazdaságban és egy nagybajomi gazdaságban történt meg, ahol igen jó eredményeket produkált. 1988/89-ben még további huszonöt darab állt munkába a legnagyobb típusból, de az új 4700-asból is egy tucat dolgozott már a hazai nagyüzemekben. A rendszerváltás küszöbén, 1990-ben találkozhattunk először itthon a bálázócsalád újabb két tagjával, a legkisebb 4600-as és a legnagyobb 4900-as típussal, amelyek közül igazán nagy figyelmet az akkori átalakuló birtokviszonyoknak megfelelően a legkisebb változat kapott. A 800×470×max. 2 000 mm méretű bálákat készítő, szokatlanul kicsi és végtelenül egyszerű kivitelű 4600-as külön érdekessége volt, hogy a bálázó után vontatható bálagyűjtő kocsival egyszerre két bálát tudott egymásra rakodva a tarlóra üríteni. Sajnos az akkori kedvezőtlen hazai gazdasági körülmények hatásai miatt ez az igazán kisgazdaságoknak szánt gép nem tudott itthon elterjedni. 1992-ben a Fiatagri átrendezte a szögletesnagybálázó-kínálatot, és a korábbi 4700-as típust továbbfejlesztve kialakította a 4860, illetve 4880 típusokat, de az időközben létrejött Fiatagri –Ford New Holland fúzió eredményeként ezek a gépek – a korábbi 4600-assal karöltve – már New Holland márkanév alatt jelentek meg a magyar piacon.
Fiatagri Hesston 4600 szögletes nagybálázó – fotó: prospektus
Fiatagri Hesston 4860 és 4880 szögletes nagybálázók – fotó: prospektus
