A “NIVA” SZK-5 arató-cséplőgép

Az 1929-ben alapított oroszországi, rosztovi kombájngyár 1970-ben mutatta be az új fejlesztésű “NIVA” SZK-5 típusú arató-cséplőgépet. Ez a modell az akkor már több mint egy évtizede gyártásban lévő SZK-4 betakarítógép továbbfejlesztette változata volt.

Az SZK-4 hazánkban is legnagyobb darabszámban alkalmazott arató-cséplőgép volt. Hiába próbált feltörni hazai kombájngyártásunk, az állami vezetés, a politikai-nagyhatalmi nyomásnak engedve a rosztovi kombájnok nagy darabszámú beszerzése mellett döntött. Ennek következményeként 1969-ig szinte csak az SZK-3 és SZK-4 típusok uralták a hazai kombájnpark teljes egészét, és csak 1970-től, a különböző NDK és tőkés importból származó betakarító-gépek behozatalának megkezdésével tört meg a hazai arató-cséplőgép-állomány egyhangúsága. Az új kombájnok messze felülmúlták az akkori rosztovi betakarítógépek műszaki színvonalát és kezelési kényelmét. Ezekre az eseményekre reagálva az orosz gépgyártó vállalat gyors fejlesztésbe kezdett, és 1970-es OMÉK-on már a magyar szakemberek is találkozhattak az új típusú “NIVA” SZK-5 arató-cséplőgéppel. A betakarítógép ugyan a cséplőszerkezet felépítésében alig különbözött a korábbi SZK kombájnoktól, de néhány új megoldásnak köszönhetően mégis jóval korszerűbb képet mutatott a régebbi típusokhoz képest. Ekkor a gyártó már több mint 1 millió darab gabonakombájn előállításának a tapasztalatait tudhatta a háta mögött.

Az új “NIVA” SZK-5 arató-cséplőgép nullszériás példányaiból egyet a komáromi Állami Gazdaságban próbáltak ki. Időközben a gyártó is sok változtatást hajtott végre a nullszériá-hoz képest, így 1973-ban az új típus már készen állt a sorozatgyártásra. Hazánkban a sorozatgyártásra érett változat forgalmazás előtti első bemutatkozása ugyanebben az évben, a Budapesti Nemzetközi Vásáron történt.
A következő esztendőben már 900 darab érkezett a betakarítási szezonra a hagyományos magleválasz-tású, 4 szalmarázó ládával szerelt arató-cséplőgépből. A 4,1 és 5 méter munkaszélességű gabona-vágó-szerkezet hossz- és keresztirányban is képes volt a talajkövetésre; ennek beszabályozása a ferde felhordó házának két oldalán levő rugókötegek feszítésével történt. A vágási magasság beállítása a vágóasztal alatt elhelyezett két csúszótalp segítségével történt. A gép 8 verőléces, 1200 mm cséplőszélességű cséplődobját 2 részes dobkosár fogta körül, a dobfordulat és a cséplőkosár helyzete a vezetőfülkéből, mechanikusan volt állítható. Az ürítőcsiga ki- és bekapcsolása is egy tengelykapcsoló segítségével, kézi úton történt. A törekrosta-toldaton áthullott és a szemrostán keresztülhaladt kicsépeletlen kalászdarabokat a gép hátulján, a rosták vége alatt keresztbe futó kalászcsiga gyűjtötte össze. Az anyagot kapa-rólapos kalászfelhordó és az ahhoz keresztben csatlakozó kalászcsiga továbbította vissza a cséplődobhoz. A gépből hátul, 4 darab szalmarázó ládán távozó melléktermék kezelésére a Szovjetunióban többféle berendezést alakítottak ki, többek között az ISZN-3, PUN-5, 54-136 típusokat. Az arató-cséplőgép dízel erőforrását a 3000 liter térfogatú magtartály mögött felül helyezték el. A gépbe épített SZMD-17K típusú, 4 hengeres, örvénykamrás, 6,33 liter lökettérfogatú, vízhűtéses, turbófeltöltéses, 1900 f/ min. névleges fordulatú, 100-105 lóerő teljesítményű dízelmotor fajlagosüzemanyag-fogyasztása 265 g/kWh volt, amihez a hajtóanyagot egy 190-200 liter térfogatú üzemanyagtankból biztosították. A motortengely bal oldali végéről a cséplőszerkezeti, jobb oldali végéről a járószerkezeti hajtást biztosították. A sebességváltó 3 előremeneti és egy hátrameneti fokozatot biztosított, amely fokozatokban a sebesség változtatása hidraulikusan vezérelt variátorral, a vezetőfülkéből történt. A gépen az erőátvitel lánc- és ékszíjhajtással, a vágóasztal kardántengelyen keresztül kapta a hajtást. A gép kormányzása hidrosztatikus hátsókerék-kormányzással történt, a legnagyobb haladási sebesség 18,7 km/h volt.

A “NIVA” SZK-5 betakarítógép akkoriban a legalacsonyabb beszerzési árú típusok közé tartozott hazánkban. Betakarítási teljesítménye 25-30%-kai haladta meg a korábbi SZK-típusok jellemző értékét.
Az alaptípus mellett a rosztovi kombájngyár további speciális betakarítási feltételekhez kialakított változatokat is kifejlesztett és gyártott. Ezek a következők voltak: SZKP-5, féllánctalpas járószerkezettel, SZKM-5, zsákoló-berendezéssel, SZKK-5 hegyi változat, lejtős területek betakarítására, hidraulikus szintkiegyenlítéssel, SZKG-5 teljes lánctalppal szerelt rizsbetakarító, SZK-5-II kétdobos cséplőszerkezettel és SZKP-5-II- kétdobos cséplőszerkezettel és féllánctalppal szerelve, továbbá SZKPR-5-II rizsbetakarító kombájn. A szalma összegyűjtésére az elődökön megismert és megszokott szalmagyűjtő kocsis megoldás itt is tovább hódított. Az SZK-5 vezetőfülkéje a korábbi típusokéhoz képest jóval nagyobb komfortot biztosított a kombájnosok részére, de a 3-as és 4-es SZK kombájnok rendkívül puritán, már-már az egészséget is jelentősen veszélyeztető munkakörülményeit nem volt nehéz felülmúlni.
A “NIVA” azonban így sem tartozott a legjobb ergonómiával rendelkező betakarítógépek táborába. A lemezráccsal árnyékolt vezetőfülke megközelíthetősége körülményes volt, a motor mellett nyíló hátsó fülkeajtó használhatóságáról nem is beszélve. A fülke bal oldali elhelyezése nagyon korlátozott kilátást biztosított jobbra, és az ürítés megkezdése is elég körülményesen zajlott.

A 7,7 tonnás betakarítógép, a többi orosz gyártmányú mezőgazdasági géphez hasonlóan, strapabíró, igénytelen szerkezet volt. Bár a cséplőszerkezet jól bírta az erős terheléseket, de a magfelhordó rendszer szállítási kapacitása és a betakarítógép szerkezetéhez mérten alacsony erőtartaléka hamar határt szabott betakarítási teljesítményének. Búzabetakarításban, optimális körülmények mellett, hivatalos mérésen 5-6 kg/s áteresztőképességet produkált. A hazai adapter gyártó békéscsabai Mezőgép Vállalat orosházi gyára az FKA-431 kukorica-cső-törő adaptert, a békési gyáregysége az NA-500 napraforgó-betakarító adaptert fejlesztette ki a kombájnhoz. Ezek mellett a kombájngyár egyedi rendelés esetén vágóasztalra szerelhető rendfelszedőt is biztosított a betakarítógéphez, illetve a korábban már bevált RA borsó rendre arató adaptert is használhatták hozzá a gazdaságok. A gép felhasználhatóságát ezen kívül bolgár gyártmányú HSP szója-, PSP napraforgó-, illetve PPK-4 kukoricabetakarító adapterek tették még sokrétűbbé.
1981-től már a megnövelt, 120 lóerő motorteljesítményű SZMD-19K típusú erőforrással szerelték a betaka-rítógépet amely így “NIVA” SZK-5/A néven került forgalomba. Ekkor hazánkban már 4000 darab SZK-5 dolgozott. 1984-ben, az újabb fejlesztésnek köszönhetően, már több mint 130 lóerő teljesítményű motort építettek be a kombájnba, amely az SZK-5/M “NIVA” jelölést kapta. Az SZK-5/M a rendszerváltás után is forgalomban maradt, sőt alig 2 millió forintos árával az egyik legolcsóbb arató-cséplőgépnek számított hazánkban (összehasonlításul; ekkor egy új MDW E-514 arató-cséplőgép 5 millióba került). Számtalan cég forgalmazta, sőt néhány Agroker Vállalat be-takarítógép-kínálatában is szerepelt, elérhető árú kombájntípust biztosítva ezzel a szerényebb jövedelmű, kis területen gazdálkodóknak.

Az újabb SZK-5/M1 típus megjelenésével aztán már a sokadik motorteljesítmény-növelés történt meg, miközben nagyobb lett az üzemanyagtank, és a vágószerkezet is változott.
2004-ig, az arató-cséplőgép-gyártás történetében egyedülálló módon, rekord mennyiségű, több mint 1 200 000 darab SZK-5 “NIVA” arató-cséplőgépet bocsátott ki a rosztovi Rosztszelmas kombájngyár. Az SZK-5 “NIVA” arató-cséplőgép története itt akár be is fejeződhetne, hisz ma már az utód RSM (VERSATILE) kombájngyár modern betakarítógépeket állít elő, amelyek közül az ACROS-560-as típussal olvasóink múlt havi számunkban részletesen is megismerkedhettek. A magas műszaki színvonalú gyártósorokon napjaink korszerű arató-cséplőgépei mellett azonban továbbra is helyet kap — 2004-től “NIVA-EFFECT” márkanévvel — a korábbi SZK-5M1 típusú arató-cséplőgép. A gyártó ugyanis még a mai napig is rendkívül nagy darabszámban készíti a honi gazdaságok és a szovjet utódállamok, többek között Ukrajna mezőgazdasági üzemei részére a közel 60 éves konstrukciót. Manapság már még nagyobb teljesítményű, korszerű, 4 hengeres dízel, D-442 típusú motorral vagy a 6 hengeres, 155 lóerős, minszki gyártmányú, D-260.1 típusú, Belarus erőgépekben használt erőforrással is szerelik. Emellett légkondicionálással is javították a fülke munkakörülményeit. Hazánkban a 90-es évek végén befejeződött az SZK-5 arató-cséplőgép forgalmazása. A hosszú évtizedeken keresztül tartó behozatalának köszönhetően azonban még sok helyen,. telepek mélyén és gazdasági udvarok hátsó részén találkozhatunk vele, de jó néhány helyen kis területek betakarítására még ma is használják az SZK-5-ös arató-cséplőgépet.

Farkas Imre
(A fotók a gyártó és a szerző magánarchívumának képei.)
[email protected]