Nagy Miklóst, a MEGFOSZ elnökét kérdeztük: Irányt keresnek ? és irányt mutatnak

A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon találkoztunk Nagy Miklóssal, a MEGFOSZ elnökével, a Szegána Kft. ügyvezető igazgatójával, akit a mezőgazdaságigép-értékesítés első félévi tapasztalatairól és a második félév eredményeinek várható alakulásáról kérdeztük.

– Hogyan lehetne összefoglalni a mezőgazdasági új gépek országos forgalmának első félévi alakulását?

– Az első félév tapasztalatai keserűek: ezek szerint a gépforgalmazás drámai módon, vagyis a korábbi nagyságrendnek mintegy a 20-25%-ára esett vissza. A nagy kérdés természetesen az, hogy végül az egész éves volumen mekkora lesz. Ha összehasonlítjuk a 2008-as, 2009-es hasonló időszakot az idei év első félévével, ehhez képest volt tapasztalható ez a nagy visszaesés. Ugyanakkor 2009-ben, a második félévben, a támogatási időszak végéhez közelegve nagyon jelentős támogatási pénzek jutottak el a gazdákhoz, amelyek aztán a forgalom jelentős élénkülését eredményezték. Most azonban minden bizonnyal nem várhatunk hasonló lehetőséget. Emellett mégis valami kis bizakodásra adhat okot az a tény, miszerint elfogadható mértékűre emelkedett a gabona ára, és úgy néz ki, hogy a gazdák ezen az árszinten már eladják az eddig raktáron tartott készleteiket. Ráadásul a repce is elfogadható mennyiségben termett, és az ára is jónak mondható, akárcsak a napraforgóé. Kukoricából egyes területeken nagyon jó termés várható, de most mindenki számára problémát jelent majd a szárítókapacitás szűkössége.

Várhatóan a gazdák október második felében fogják megkezdeni a betakarítást, és bizony nagyon el fog húzódni ez a munka. A kukorica nedvességtartalma – ügyfelekkel beszélgettem erről – jelenleg 36-38%-os. A korábbi száraz évek tapasztalatai alapján ugyanis a termelők áttértek a magasabb FAO-számú fajtákra, amelyek nedvességtartalma jóval tovább lesz magasabb szinten, mint ahogy azt a betakarítás megkívánná; várhatóan 30% alá csak valamikor október végén fog menni, ezért nagyon magas szárítási költségekre lehet számítani. A kukorica ára viszonylag elfogadható, így azt is látjuk, hogy a gazdák egy része jó bevételre számíthat ebben az évben, míg a többiek gyakorlatilag tönkre is mehetnek ott, ahol a víz elöntötte, elvitte a termést vagy annak egy részét.

Akiknek vannak-lesznek bevételei, azok közül jó néhányan jeleznek vásárlási szándékot, ezért mi bízunk abban, hogy lesznek gépberuházások. Ennek az érdeklődésnek a csíráit láttuk Szentlőrincen és Debrecenben, és itt, Bábolnán is tapasztaljuk; már az első napon is találkoztunk komoly érdeklődőkkel. Nagy problémát jelent azonban, hogy jelenleg nem látni a Vidékfejlesztési Minisztérium koncepcióját, tehát nem tudjuk, hogy mit akar, mit fog támogatni. Sokszor elhangzik, hogy túlgépesítettek vagyunk, ami így nem fedi a valóságot. Ellenben, ha a világpiacon el akarjuk adni a termékeinket, akkor azt csak versenyképes áron tudjuk megtenni, amihez bizony minél kevesebb munkaerőt kell alkalmazni, ehhez pedig minél jobb, hatékonyabb gépekre van a gazdáknak szükségük. A termelőkben tehát megvan a szándék, hogy vásároljanak, de mindig ott az a kérdőjel bennük, hogy vajon lesz-e támogatás.

Az első féléves tapasztalatok alapján főként a kisebb értékű gépek vásárlása volt a jellemző, illetve olyan gépeké, amelyek hiányoztak a különböző technológiákból, vagy amelyeket – mert tönkrementek – újjal kellett pótolni. A zöldtakarmány-betakarítás gépeiből és a zúzókból volt jelentősebb forgalom az idén, traktorokat nagyon keveset vettek, csakúgy, mint teleszkópos rakodókat és kombájnokat.

– Mi várható a jövő évet illetően? Van-e valamilyen elképzelés, irány az elkövetkező időszakra vonatkozóan? Milyen stratégiát lehet jelen körülmények között követni?

– Ahogy említettem, mi várnánk, elsősorban a kormányzat részéről, valamilyenjelzést, akár úgy is, hogy melyik ágazat lesz preferálva. Igazából, mi nem a géptámogatásért folyamodunk, hanem hogy egyáltalán lássuk a kijelölt irányt, amit követni tudunk. Ugyanis jellemzően több gépforgalmazóval is előfordult, hogy valaki megrendelte a gépet, aztán visszavonta a megrendelést, mert előbb úgy hallotta a Falurádióban, hogy lehet támogatás, miközben jelenleg ez nem került szóba.

A másik nagy probléma a félbemaradt támogatások ügye, mint például a fiatal gazdálkodók támogatása, ami most felülvizsgálatra került, illetve azok, amelyek még nem kerültek elbírálásra végérvényesen. Ilyen például a cukorrépa diverzifikációs programnál, ahol szintén nincs még végeredmény. Ezek olyan nyitott kérdések, amelyekre szeretne választ kapni a gazda, elsősorban azért, hogy dönteni tudjon. Nagyon sokan azt mondták, hogy akarnak venni traktort, ha lesz támogatás – de ha nem lesz, akkor is megveszik, csak addig nem mernek lépni, amíg ki nem derül, hogy mi várható, mert a támogatási lehetőséget természetesen nem szeretnék elbukni. Úgy érezzük, az MVH részéről is van egy kis lemaradás, és onnét sem kapunk kellő információt.

Szintén foglalkoztatja a gépforgalmazók táborát a kiállítások kérdése. Az évet mindig az AgroMash Expóval szoktuk nyitni, most pedig nem tudjuk, hogy mi lesz 2011-ben, egyáltalán ki tudunk-e menni kiállítani, marad-e annyi tartalék, hogy ezt megtehessük. Ha ugyanis ilyen bizonytalanság lesz jellemző, akkor a forgalmazók sem biztos, hogy tudnak, akarnak befektetni a kiállítási jelenlétbe.

A másik a kiállításokkal kapcsolatos bizonytalanság; valami kósza hír alapján felmerült, hogy 2011-ben lesz OMÉK. Ez megint jó néhány kérdést vet fel; többek között, ha tényleg lesz és el akar valaki menni, akkor nagyon mélyen a zsebébe kell nyúlni. S ahhoz, hogy ezt meg tudja finanszírozni, ahhoz gépeket kell eladni, látni kell, hogy van-e jövőkép. Ezt a jövőképet kellene tisztába tenni.

– Az elmondottak alapján kitűnik, hogy az elmúlt időszakok kiállításainak volt valamilyen kézzelfogható eredménye; vagy legalábbis reményeket keltett. De vajon mi az, ami igazán befolyásolja az Agro-Mashexpo megtartását vagy a kiállítók részvételét?

– Az AgroMashexpo, költségeit tekintve, jóval tetemesebb kiadással jár, mint egy vidéki megjelenés, ha a terület bérleti díját vagy az egyéb költségeket vesszük figyelembe. Nem beszélve arról, hogy a budapesti kiállítás megközelítése borzasztóan bonyolult, és ez külön is nagyon költséges; igen nehéz, s csak külön engedélyek beszerzése után lehetséges bejutni kamionokkal. Magasak a terület bérleti díjai, a szolgáltatási díjak, és vannak olyan költségtételek, amik borzasztóan irritálják a gépforgalmazókat; akár a rakodásra gondolunk, akár egy zászló felfüggesztésére, olyan összeget kérnek ezekért, amit nagyon magasnak tartunk. Másrészt az előző kiállításokon való részvételből valamilyen kis eredménynek kellene jönnie ahhoz, hogy erőt tudjunk gyűjteni a következőhöz. Látjuk azonban, hogy bizony ebben az évben már nagyon sokan elvéreztek, sokan kihullottak a gépforgalmazók közül, akik bizony nem is kis cégek voltak. Sok helyen pedig a megmaradt készletek nyomják még a cégeket, ami őket gyakran arra készteti, hogy igen nyomott áron “szabaduljanak” meg ezektől a gépektől. Ezért aztán a forgalom mellett az árrés is csökken, tovább nehezítve ezzel a kiállításon való megjelenés lehetőségét.

A tárgyalások jelenleg még folynak, várjuk a választ a Hungexpótól, hogy megadja végleges árajánlatát, a területi és az egyéb költségeket illetően. Akkor dönti majd el a tagság, hogy részt vegyünk-e vagy részt tudunk-e venni ezen a kiállításon.

– A beszélgetés kapcsán elhangzott a finanszírozás kérdése; mint gépforgalmazó, hogyan látja ezt az oldalt?

– A finanszírozás gyakorlata jelentősen változott; korábban ugyanis megszoktuk, hogy viszonylag egyszerűen és gyorsan döntött a bank vagy a lízingcég az ügyfél finanszírozását illetően, de az elmúlt év végétől, de inkább októbertől nagyon megnehezedett a hitelhez jutás. Sokkal jobban megnézi a bank, hogy kit finanszíroz, jóval több kérelmezőt elutasít, és jóval nagyobb saját erővel fogadják el a hitelkérelmeket, mint azelőtt. Sokkal nehezebben működik ez az ágazat, bár most úgy néz ki, hogy talán augusztustól egy-két új cég, új finanszírozó belépésével – akik azt ígérik, ők könnyebben tudnak majd finanszírozást biztosítani – gördülékenyebben fog menni a dolog. A puding próbája az evés: majd meglátjuk, hogy tényleg így lesz-e.

– A MEGFOSZ, mint szervezet, mennyire tud befolyással bírni egy tárgyalás menetére, illetve a tagság mennyire egységes egy-egy döntés meghozatalánál?

– A létszámunk mára stabilizálódott: 68-70 tagot számlál. Az összmagyarországi gépforgalom 85-90%-át a mi szervezetünk tagjai értékesítik, tehát úgy gondolom, hogy elég erősek lennénk; – de azért a helyzet nem eny-nyire egyszerű, mert ezt a szervezetet sem könnyű összetartani. Nem tudjuk a tagok véleményét mindig kikérni, így elég nehézkes a kommunikáció. Másrészről a nagy cégeknek vannak önálló elképzelései, ami nem mindig egyeznek meg a kisebb cégek elvárásával. Mi, amennyire lehetséges, megpróbáljuk azért úgy alakítani a koncepciókat, hogy a nagyok, illetve a közepes és kisebb cégek is megtalálják a tagság értelmét. A kiállításokon való részvétel ügyében, úgy látom, egységesen tudjuk képviselni a véleményünket, de hosz-szabb távon mindenképpen szeretnénk egy olyan közös kiállítást létrehozni, ahol kint a szántóföldön, munka közben is mindenki kivétel nélkül megjelenhet; – itt a legnagyobbakra, illetve a kisebb cégekre egyaránt gondolunk. Lehet, hogy ezt már jövőre sikerül megvalósítani; július környékére tervezzük ennek a gépbemutatónak a megszervezését.

Ezúton is üzenem a gazdáknak: ne feledkezzenek meg arról, hogy a technológiáikat kell megújítani ahhoz, hogy versenyképesek tudjanak lenni a piacon. Újabb technikát alkalmazva kevesebb üzemanyaggal, kisebb költséggel, nagyobb kényelemmel és hatékonysággal tudnak dolgozni. Ezért, igenis invesztáljanak; – vásároljanak új gépeket, és próbáljanak meg olcsóbban, jobbat és többet termelni.

HL