Üzemeltetési tanácsok a napraforgó-betakarításhoz

Írta: GÉPmax-2020/IV. lapszám cikke - 2020 szeptember 29.

Alig néhány hét, és itt a napraforgó-betakarítás szezonja. Cikkünkben az ezzel kapcsolatos legfontosabb gyakorlati beállítási és üzemeltetési ismérveket vettük sorra.

A napraforgó betakarítása a kombájnostól fokozott figyelmet kíván. Nem megfelelő beállítások, illetve rosszul választott munkasebesség, vagy helytelenül beállított vágásmagasság esetén már a vágószerkezetnél hatalmas veszteségeket lehet elszenvedni, de befolyásolhatja a termés minőségét is. Cikkünkben a legalapvetőbb szempontokat gyűjtöttük egy csokorba, melyeket napraforgó aratásakor feltétlen szem előtt kell tartanunk.

Hazánkban alapvetően háromféle adapterrel szerelt kombájnokkal végzik a gazdák az olajnövény betakarítását. A legnagyobb arányban a soros gyűjtőtálcás, füles behúzóláncos konstrukciók vannak, ezek között is meghatározó rész képviselnek a hazai gyártású, rezgőtálcás modellek. Jelentős darabszámban végzik a betakarítást még a sorfüggetlen változatokkal, viszont az átalakított kukoricacső-törő adapterek alkalmazása egyre inkább visszaszorulóban van már.

A napraforgó általában akkor alkalmas a betakarításra, ha a kaszatok nedvességtartalma már maximum 1518%, vagy ez alatt van. Ennél magasabb érték esetén a szárrészek víztartalma a 40-50%-ot is meghaladja, ez pedig a gépi betakarítást megnehezíti. 18% kaszatnedvesség-tartalom felett – a mennyiségi veszteségek mellett – jelentős, 25-30%-ot is meghaladó minőségromlással kell számolni (kaszathéj-sérülés), amely a beltartalmi tulajdonságok további romlásával jár.

 


Ne járassuk az adaptert ilyen alacsonyan, hanem arra törekedjünk, hogy a legkevesebb szárrésszel kerüljön a tányér levágásra!

 

BETAKARÍTÁS SOROS, GYŰJTŐTÁLCÁS, BEHÚZÓLÁNCOS ADAPTEREKKEL

A füles behúzóláncos, rezgő-, gyűjtőtálcás adapterekkel a betakarításkor úgy kell haladni, hogy a terelőorrok a szárakat ne törjék, hanem simán vezessék be a behúzóláncokhoz. Betakarításkor az optimális munkasebesség általában 6-10 km/h között van. Ennek az értéknek az alsó határánál, tehát 5-8 km/h sebességnél még mindössze 0,91,2% az adapterveszteség, de ha felmegyünk egészen 10 km/h sebességig, akkor sem éri el a 2%-ot az elhullás értéke. Kicsivel 10 km/h feletti munkasebesség esetén a betakarítási veszteség már 2-3% környékére emelkedik! A betakarítás során törekedjünk arra, hogy a vágószerkezet minél rövidebb szárrésszel vágja le a tányérokat, így a vágási magasságot mindig az állománynak megfelelően kell megválasztani, illetve annak változása esetén utánállítani. Minél kevesebb szárrész kerül be, annál jobb lesz a magelválasztást követően a termény tisztasága. A nem deszikkált állományban azért is fontos, hogy minél kevesebb szár kerüljön betakarításra a tányérral, mert ellenkező esetben a nedves, vastag szárdarabok a cséplés alatt, a napraforgószemekkel összekeveredve megnövelik annak nedvességtartalmát. A betakarítás során nagyon lényeges, hogy a behúzólánc és a kombájn haladási sebessége összhangban legyen. Általában a soros adaptereknél ezt a meghajtólánc áttételének változtatásával lehet szabályozni. Vannak gyártók, amelyek tartozékként további módosításokat biztosító csere-láncfogaskerekeket is kínálnak. Ezek cseréjével beállítható a füles behúzóláncok optimális sebessége a mindenkori állomány betakarításához.

A napjainkban egyre sűrűbben előforduló szélsőséges viharok miatt, nagyobb hozamú állomány esetén annak jelentős része megdőlhet. A soros adapterekkel a dőlt növényállomány is biztonságosan betakarítható. A szárosztó csúcsok dőlésszöge állítható. Álló napraforgószárak esetén, munkahelyzetben az az optimális, ha közel vízszintes a terelőcsúcsok felső síkja, dőlt állományban pedig kissé lefelé állnak. Utóbbinál az adaptert alacsonyabban kell járatni, sok esetben szinte a földön csúsztatva, kisebb munkasebességgel, fokozottan ügyelve arra, hogy a szárosztócsúcsok megfelelően tudják követni a talaj egyenetlenségeit.

 


A soros, behúzóláncos, rezgőgyűjtőtálcás adapterek optimális munkasebessége 6-10 km/h


A behúzó füles láncok sebességét általában a soros adaptereknél meghajtó lánc áttétel változtatással lehet szabályozni – fotó: Linamar Hungary Zrt.


A sorfüggetlen napraforgó-adapterek optimális munkasebessége 6-8 km/h fotó: https://www.claas-group.com/

 

SORFÜGGETLEN GYŰJTŐTÁLCÁS ADAPTEREK

Ezek az adapterkonstrukciók alapvetően egyszerűbb kivitelűek, mint a fentebb tárgyalt soros, behúzóláncos változatok. Ezek üzemeltetésénél – a veszteségek szempontjából – az optimális munkasebesség általában 6-8 km/h, ilyen tartományban az adapterveszteség 3-4% körüli. Annak ellenére, hogy több hasonlóságot mutatnak jó néhány konstrukciós megoldásban a régi, gabonavágóasztalokra szerelhető napraforgó-szerelékekkel, szármegvezetésük és terménytovábbításuk jobb, így az adapterveszteség szempontjából is kedvezőbb alkalmazásuk.

ÁTALAKÍTOTT KUKORICACSŐTÖRŐ ADAPTEREK

Az adaptergyártók közül jó néhány biztosítja csőtörő-adaptereihez a külön megvásárolható, és utólag felszerelhető napraforgó-átszerelőkészletet. A kisebb területen kukoricát és napraforgót termesztő gazdaságok számára jelenthet költségkímélő alternatívát a betakarításhoz. Így a kukoricacső-törő adapter éves kihasználása magasabb, és a beruházási értékének megtérülése is gyorsabb, mivel az átalakító szettek megvásárlása minimális anyagi ráfordítással jár. Az ilyen átalakított adapterek vesztesége 4-6 km/h munkasebesség mellett, 4% alatt tartható, melynek nagy részét a tányérból kipergő szabad szemek adják. Nem meglepő ez, hiszen a tányérlevágás során azok a trapéz alakú füleslánc burkolatra zuhannak, és az ekkor történő szemkipergés jelenti a veszteségek nagy részét.

 


A napraforgó-betakarításra átalakított kukoricacsőtörő-adapter alkalmazása költségkímélő alternatíva


Általában a kombájngyártók 30-40 mm-es belépő, és 20-25 mm-es kilépő dobkosárhézagot javasolnak napraforgóbetakarításhoz


A tisztító légáram erősségét csökkentsük a napraforgó betakarításánál!

 

NÉHÁNY SZÓ A KOMBÁJN CSÉPLŐ- ÉS TISZTÍTÓ- RENDSZERÉNEK BEÁLLÍTÁSÁRÓL

A kombájn cséplő- és tisztítórendszerének beállításához a kezelési utasításokban ajánlások, a korszerű típusokban pedig a betakarítógép számítógépes vezérlő rendszerében előre beállított értékek vannak. Természetesen nem kérdőjelezzük meg a gyári ajánlásokat, de tapasztalatból lehet tudni, hogy a napraforgónál számos tényező, tányérméret, nedvességtartalom, állományszárítás is igényli egyes esetekben az utánhangolást. Általában a gyártói ajánlások a hagyományos tangenciális cséplőrendszerű kombájnoknál 30-40 mm-es belépő, és 20-25 mm-es kilépő dobkosárhézagot javasolnak. Mivel a tányérméretek és hozamok egy szezonon belül is táblánként változhatnak, így főleg a kilépő dobkosár-rést érdemes folyamatosan felülvizsgálni. Az első fogás vágása közben több alkalommal szemrevételezzük, hogy a visszamaradt kicsépelt tányérokban menynyi napraforgómag maradt. Ezzel párhuzamosan a magtartályban is többször vizsgáljuk meg, milyen a termény tisztasága, mennyi kaszatmaradvánnyal szennyeződött. A szelelő fordulatszámát és ezzel együtt légáramának erősségét is vegyük alacsonyabbra, hiszen a napraforgómag könnyű. Viszont ezt is folyamatosan felül kell vizsgálni, mivel a napraforgómagok szemtömege táblánként, de akár egy területen belül is folyamatosan változhat. Ha a fentebb említett legalapvetőbb szempontra odafigyelünk, akkor szinte biztos, hogy a minimálisra csökkenthetjük a betakarítás során előforduló veszteségeket.

Farkas Imre